Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-27 / 62. szám
iriAGAäiN-304. 03. 27. Piktor Kelet fényei Esztergomban Iván Tünde már második éve tanít klasszikus dél-indiai templomi táncot, bharata nátjamot a szabadidőközpontban. Nemrég ugyanitt a szélesebb közönség is láthatta őt táncolni a kárpátaljai gyermekek megsegítésére rendezett Hip-Hop Farsangon.-Hogyan kerültél kapcsolatba az indiai kultúrával?-A szegedi JATE-n kezdtem el egy alternatív színjátszó csoportban ismerkedni a mozgáson keresztüli önkifejezéssel. Itt találkoztam egy olasz színésszel, aki mesélt arról, hogy Tibetbe készül. Ez annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy egy évig tibeti nyelvet tanultam Róna-Tas Andrásnál. Elkezdtem megérteni a tibeti emberek gondolatvilágát, gondolkodásmódját. Nem fejeztem be a tanárképzőt, 1991-ben Budapestre jöttem és jelentkeztem A Tan Kapuja Buddhista Főiskolára, a végzettségem így buddhista tanító. Itt ismerkedtem meg a bharata nátjammal, amit Somi Panni indoló- gus tanított a főiskolán. 1994-ben a diploma- munkámhoz kerestem témát, és végül a keleti kézjeleknél, a mudráknál maradtam. A bharata nátjam is használja ezeket a jeleket, gondoltam, ha már erről fogok írni, jó lenne a gyakorlatban is megtapasztalni mindezt.- Mi volt az, ami annyira megfogott ebben a táncban, hogy diplomamunkád megírása után is folytattad?- Ha ismertem volna ezt a táncot, nem biztos, hogy belevágok, de abba az érdekes helyzetbe kerültem, hogy előbb kezdtem el tanulni, mint hogy átláttam volna teljes egészében. Amikor először megnéztem egy előadást, az megdöbbentő élmény volt. A rengeteg ékszer, a díszes öltözék, az erős smink. Tőlem távol állnak ezek a külsőségek. De a tanulás közben megértettem, hogy ez nem önmagáért való tetszelgés, hanem a táncos az istenek dicsőségére öltözik díszbe, és az ékszerei Síva ékszereire, a Napra és a Holdra utalnak. A bharata nátjam táncos az isteni világot szeretné visszatükrözni.- Jártál már Indiában?- Igen, kétszer is, legutóbb körülbelül egy éve, Madraszban fejlesztettem a tánctudásomat. India nagyon közel áll a szívemhez. Az a fajta nyugalom érezhető ott, ami nálunk ismeretlen. Az utcák forgalmasak, nagy a káosz, Madrasz lakossága a többszöröse Budapestének, mégis, nem láttam futó, rohanó embert, kivéve egyet, aki sportolt. Bár mindent a valláshoz kötnek, még a bojler és a konyharuha is istenek nevét viselik, mégsem tűnt tűi szigorúnak ez az életforma.- Mikor kezdtél el táncot tanítani?-Amikor a párommal Kesztölcre költöztünk, ott senki nem ismerte ezt a fajta táncot, és szerettem volna megmutatni nekik ezt a világot. Pár éve találkoztam Somi Pannival, az indiai tánc tanárával, aki asztrológiával is foglalkozik, és ő is azt tanácsolta nekem, hogy tanítsak táncot.- Mit adhat egy több ezer éves keleti tánc a modern, nyugati ember számára?- Minden emberben más érzéseket vált ki. Van, aki a szereplésem után megkeres és elmondja, hogy mélyen megérintette az előadás. Van, akit pedig a látvány fog meg, anélkül, hogy ismernék a hindu isteneket, érdekes, S2ép színfoltnak találják. Berta Otília és Jakab Zsuzsa A több generáció által épített Sándor Aba-Nouák különleges világa-110 éve született Aba-Nouák Vilmos 1894-1941-palota Esztergomban a Jókai utca 1-es szám alatt található a Sándor-palota. A sarokházat Szlavniczay Sándor Menyhért, Esztergom vármegye alispánja építtette. 1723-ban. A ház jelenlegi alakját Szlavniczay fia, Sándor Mihály alakította ki az 1770-es években. A kétszintes palota homlokzata hét tengelyes. A díszes keretezésű kapuzat felett, középen a Sándor család bárói címere áll. Sándor Antal 1787-ben grófi rangot kapott, így a kapu minden kétséget kizáróan még ez előtt készült. A homlokzat síkjából plasztikusan előreugró, profilozott párkányzatot a kapu két oldalán álló kettős pillér tartja. Felette egy-egy virágfüzéres, gyümölcsdíszes barokk kőváza ékesíti és kapcsolja össze az épület két szintjét. Az emelet kőkeretes ablakai plasztikus könyöklőn ülnek. A ház helyén a XVIII. század elején Bottyán János szerény sörháza állott, mely minden bizonnyal a város egyik „társadalmi központja” volt. Vagyonának elkobzásával a ház is Kuklánder osztrák vámparancsnoké lett, aki Papes Ádámnak, a várőrség ezredesének adta el. Az ő özvegyétől 1708-ban Szlavniczay Sándor Menyhért alispán vette meg, aki a vármegye újjáélesztéséért bárói rangot és addigi bajnai birtokai mellé még Sárisáp és Nagysáp birtokjogát is megkapta. 1723-ban kezdte építeni új emeletes házát. Menyhért fia, Mihály folytatta az építést, amit az ő fia, Antal fejezett be. Az ő 1785. évi végrendeletéből tudjuk, hogy apja ezt a házat helyi mesterekkel építtette 9000 forintért. Csak megjegyzés, hogy ugyanezek a mesterek építették Antal pesti házát is. Ez a ház volt a Sándor család Esztergom megyeszékhelyi lakása. Sándor Antal fia, Vince 1804-ben a bajnai uradalomban 250 egyedből álló ménest tartott. Vince fia, Móric (1805-1878) császári kamarás volt a híres „ördöglovas”, akiről az a hír járta, hogy lóháton ugratott fel az akkori megyeháza kőkeretes barokk lépcsőházán az emeleti nagyterembe. Egyetlen leánya, Paulina 1856-ban Metternich Richárd herceghez ment feleségül. Ettől kezdve Sándor-Metternich uradalomnak nevezték a bajnai birtokot. Paulina ezt az esztergomi házat eladta Kamenszky István, esztergomi orvos Elek nevű fiának. Az utolsó híres tulajdonos Kamenszky Gyula pesti kúriai bíró volt, aki ide vonult vissza nyugdíjbavonulása után. Az udvarban neogótikus kápolnát építtetett az általa alapított Országos Szent Gellért Egyesület reszere. AH, fotó: B.K. Fotó: B.K. Forrás: Prokoppné dr. Stengi Marianna: Esztergom-Belváros Műemléki séta Aba-Novák Vilmos a XX. századi magyar festészet egyszerre legismertebb és legismeretlenebb művészgéniusza. Már saját korában is igen meghatározó személyiség volt, nagy hatást gyakorolt a feltörekvő művészgenerációkra. Ismert és mégis ismeretlen: ismert, mivel alkotásai, festményeinek, freskóinak, rajzainak túlnyomó többsége már beépült a köztudatba, műveit a múzeumok kínálatából, freskóit számos egyházi és világi épület faláról ismerheti a nagyközönség. Ugyanakkor ismeretlen művész is. Élete, életműve szinte teljesen feltárt és nyitott, mégis a mai napig tartogat meglepetéseket. Jól mutatja ezt a közelmúltban előkerült 1929-re datálható, kedvelt cirkuszi témáját feldolgozó nagyméretű festménye. Aba-Novák Vilmos - eredeti nevén: Novák Vilmos - 1894. március 15-én látta meg a napvilágot Budapesten. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán 1912- ben kezdte Révész Imre tanítványaként, ahonnan ösztöndíjasként Fényes Adolf Szolnoki művésztelepére került gyakorlatra. A háború és a katonaság letelte után visszatért a főiskolára. A Grafikai szakosztály növendékeként Olgyai Viktornál tanulta meg a rézkarcolás, rézmetszés fortélyait. 1922-ben rendezte meg első önálló grafikai kiállítását az Ernst Múzeumban. 1921 és 1923 között nyaranként a Nagybányai művésztelepen dolgozott, ahová később is szívesen ellátogatott. Az első komolyabb díját a Szinnyei Társaság jóvoltából 1925-ben nyert el, Savanarola című rézkarcáért. 1928-tól a Római Magyar Akadémián tanult, az ún. „római iskola” elsőgenerációs tagjaként, Kontuly Bélával, Patkó Károllyal és Szőnyi Istvánnal. Medveczky Jenő és Molnár C. Pál tartózkodott még ebben az időben a Római Akadémián, ők is az elsőgenerációs művészek körébe tartoztak, de nem voltak a „Szőnyi-kör” tagjai. Fiatalabb életkoruk miatt nem rendelkeztek még komolyabb művészeti háttérrel és még nem alakult ki teljesen egyéni látásmódjuk sem. Ezért náluk sokkal erősebben jelentkezett a kortárs itáliai művészeti inspirációk befolyása. A „Szőnyi-kör” tagjai, köztük Aba-Novák is eleinte a régiesebb, nosztalgikusabb, kubo- expresszionista irányzatot követte. A „fiata- lok”-nál ezzel szemben a hűvös szenvtelenség, historizáló kösztümözés, szerepjátszás figyelhető meg. Aba-Novákra nem hatott olyan erősen a kortárs olasz művészet, így alakult ki az ex- presszionizmus és az olasz novocento formanyelvét szintetizáló harsány színekben pompázó festészete. A színvilága egyrészt az expresz- szionizmusból fakad, tehát a művész belső élményeit vetíti ki, másrészt az olasz novocento formanyelvére vezethető vissza. Ez utóbbi 1922-ben létrejött olasz művészeti egyesülés, amely az avantgarde festői irányzatokkal szemben a neoklasszicizmust tűzte ki célul. Tagjai számos egyházi művet készítettek és az irányzat Olaszországban a fasizmus idején hivatalos propagandaművészetté vált. 1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett. Ennek köszönhetően megvásárlásra került több képe is, melyek még ma is felbukkannak neves olasz magángyűjteményekbe és közgyűjteményekben egyaránt. Olaszországban nagy sikert arattak a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasai (Aba-Novákot már 1923-ban a Paduai Egyházművészeti kiállításon aranyéremmel jutalmazták), de itthon sajnos nem értékelték eléggé alkotásaikat. Ebben az időben „túl modernnek” számított a művészetük. Munkáikat itthon szinte csak a Katolikus Egyház ismerte el és egyre több megrendeléssel, megbízatással látta el a fiatal művészeket. Ilyen a budapesti Szent Anna-templom kifestése, valamint a nagy botrányt kiváltó Városmajori templom összművészeti törekvéseket prezentáló együttes kialakítása (az építész a szintén római ösztöndíjas Árkay Bertalan volt, festészetben és az üvegablakok kialakításában Árkayné Sztehló Lili és Kontuly is részt vett). 1933-ban készítette Aba-Novák a jászszentandrási római katolikus templom freskóját, ami ha lehet még nagyobb felháborodást keltett mint a Városmajori templom megalkotása. Aba-Novák itáliai tanulmányútjának tanulságai később monumentális igényű murális alkotásaiban összegződnek. Minden munkájára a dinamikus, intenzív, rikító, harsány, kolorista színek használata jellemző, -amelyek egy groteszk, humoros látásmóddal egészülnek ki. Kedvelt témái a cirkusz és a vásár, ezek mozgalmas forgatagát vérbő elevenséggel, virtuozitással és hatalmas karakterizáló erővel jeleníti meg képein. Ezenkívül még sokszor ábrázolt témái a tájképek és városképek, főleg elképzelt itáliai városképeket festett szívesen, melyeket különböző, máshol már látott elemekből komponált össze. Nagyszabású mesteri alkotásait szinte körbeölelték a finom és biztos vonalvezetésű rajzai, tanulmányai, vázlatoknak nevezett, de annál sokkal összetettebb és mélyebb tartalmat is rejtő grafikai munkái. 1930-tól egyre több időt töltött a Szolnoki művésztelepen és tanítványait is oda irányította. Életképei ebben az időben sajátos színekkel és ízekkel gazdagodtak. Grandiózus, hősies, összetett filozófiai tartalmú, játékos, bohém festményei, már megszületésükkor utat találtak a közönséghez. Életműve, alkotásai, gondolatai és attitűdje, átértelmezésre késztette már a századforduló emberét is, a mai kor emberének pedig egy új, friss, személyre szabott és egyéni üzenetet hordoznak képei. Művészetének különleges vonása ezidáig rejtve maradt, ennek a titoknak a fellebbentésére vállalkozott a művész születésének 110. évfordulója alkalmából a Volksbank Galériában (Bp. XII. kér. Istenhegyi út 40/a.) megnyitott kiállítás. A tárlat teljes körűen mutatja be Aba-Novák Vilmos életének legfontosabb állomásait. A kiállításon látható, az örökösök saját tulajdonában álló, közel száz műalkotás, festmények, freskótervek, rajzok és személyes tárgyak betekintést engednek a korán elhunyt művész életművébe. A tárlat május 2-ig tekinthető meg. Szabó Bernadett Balassa Bálint Múzeum IliHü
