Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-03 / 2. szám

2004. január 3., szombat A Map HÉTVÉGI KULTURÁLIS MELLÉKLETE 7. szám Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata Éljen a cár! Midőn kifejezetten szilveszteri téma után kutattam a könyvtárban (nálam, ugye, minden történet így kezdődik: ép­pen ültem a könyvek fölött...), eszembe jutott egy kultikus jelentőségű és tanulsá­goktól sem ment' történet, ami egyik alteregómmal esett meg. íme: A felsőoktatás idillivé szépült évei alatt - mint mindenki - elka- nászodtam. Elsőben még csak-csak tanultam, de másodikban eladdig elnyomott, mefisztói énem kerekedett felibém, és folyton mulatozásra és csajozásra ösztökélt, mondván, hogy ismerjem meg az életet, ha már példaképem mondjuk Krúdy Gyula. A tu­datos én csak zokogott, jegyzetekért könyörgött, és amíg a duhaj részem vadul nótázott az éjszakában, titkokban beosont az iskolai könyvtárba, és a kötelező olvasmányokat bújta. Mint italozók körében az köztudott, legjobban a spontán bulik sikerülnek (ezzel is mintegy kinyilvánítom a szilveszter iránt érzett ellenszenvemet), s egy langy' tavaszi estén odáig fajultam, hogy a Rózsakért nevű egységben tettem vissza nem utasítható ajánlatot a mulató megvásárlására, majd ájultan a pultra zuhantam. Hogy éljek a megdöbbentő fordulat és a kihagyásos történetme- sélős módszer eszközével, kisvártatva egy vaságyon ébredtem... Rekonstrukció: történt ugyanis, hogy kitámolyogván az italmérőből az első fekvőhelyre heveredtem, ami spéciéi a buszmegállóban kor- nyadozó padot jelentette. Csakhogy nekem mellé sikerült feküdni, történetesen oda, ahová a buszok parkíroznak, így ízibe mentő jött értem, és vitt az elsősegélyhelyre, nevezzük detoxikálónak. Ahogy kinyitottam a szemeim, idegen mennyezetet láttam, fur­csa szagokat éreztem, ám képtelen voltam tisztán gondolkodni, dolgozott még bennem a szesz. Ahogy megtapogattam testem és ágyam - épek, nyugodtam meg -, rájöttem, egy vaságyon pislo­gok pizsamában (sosem hordok pizsamát). Zsongó fejjel ültem föl. Átyavilág! - suhant át rajtam a felismerés -, a kijózanítóban vagyok! Mérges voltam magamra és az egész lehetetlen szituáci­óra. Nem tudtam, miképp kerültem oda. Próbáltam érdeklődni a „kollegáktól”, de hamar rájöttem, erős szalonspiccemmel még mindig én vagyok köztük a legjózanabb. Végre bejött egy nővér. Megkérdeztem, meddig tartanak itt, és tulajdonképpen hány óra van. Elmondta, déli tizenkettő, s bizony délutánig nem mozdulok ki innen, mert körülbelül akkorra fog el­múlni a bódultságom. Nem tudom pontosan miért, talán a tétlen­ség miatt, de megijedtem, s fel is háborodtam, milyen jogon tar­tanak itt engem fogva (tényleg nem voltam eszemnél még dél­ben). Elhatároztam, megszököm. Úgy ahogy voltam, egy szál vékony pizsamában, elindultam. A ruhadarab ráadásul vagy két számmal kisebb volt a kelleténél. Utólag el tudom képzelni, milyen látványt nyújtottam... Képzelje­nek el egy nagydarab fiatalembert, aki mezítláb dülöngélve bi­zonygatja, szerinte felháborító jogtalanság történt, amelyről feltét­lenül értesíteni kell minimum valamelyik minisztert vagy magát a Hágai Bíróságot - nemhiába, a modernkori történelem a gyen­gém. A nővéreket azonban mindez nem hatotta meg, az intézet ajtajában szépen karon fogtak, és a helyemre vezettek. Az első sikertelen kitörési kísérletem után átgondoltam a teendő­ket, s immár jóval körmönfontabban láttam a második szökés kivite­lezéséhez. Mivel az alkohol a nagyzási hóbortomat gerjesztette, kita­láltam, én vagyok az utolsó, még élő Romanov. Én vagyok a cár! - csaptam a mellkasomra, s egy cárt (tekintettel a nemzetközi bonyo­dalmakra) csak nem tarthat lakat alatt egy egészségügyi intézmény. A bent lévő ápoltak zömével hamar sikerült megértetnem, ki is va­gyok valójában, sűrűn bólogattak, mikor az engem és az őket ért jog­talanságot taglaltam, s megoldásként egy fegyelmezett kitörést java­soltam. A körülményekhez képest korrekt sereget szerveztem, amely egy háromfős elővédből, egy ötfős főhadtestből (köztük jómagam) és egy kétfős utóvédből állott. Az elszánt armada csupa másnapos „bal­esetiből" és idült szenvedélybetegből állott, megszületett a világtörté­nelem talán egyetlen komolytalan szándékú, Rejtő Jenő-i katonasága. Hindultunk. „Éjen a cár!" - rikoltottam büszkén (s még mindig itta­san), hiszen alapjában véve szerény ember vagyok. A személyzet ele­inte meglepődve, hitetlenkedve fogadta az eseményeket, utóbb azon­ban (a történetírás végtelen szomorúságára) villámgyorsán leszerelték a seregem. Egyszerűen fekvőhelyükhöz kísérték az embereim, s végül engem is Még a kijárat közelébe sem jutottunk. Annyit sikerült elér­nem. hogy rácsos ágyba zártak (bár kaptam teát, ezzel tisztítandó lát­hatóan még mindig kábult elmémet), így mikor arról érdeklődtem, hogyan végezzem dolgom, egy kacsát nyomtak a kezembe. A meg- alázottság lassan oszlatta dölyfömet, és végre az alkohol is párologni kezdett. Délután szabadlábra helyeztek. Ahogy kiléptem a kapun, s hazafelé battyogtam, magam­ban levelet fogalmaztam. A menedékjogot azonban megta­gadta tőlem az orosz kormány. Most a hágai fellebbvitel dön­tését várom. Egy kocsmában. TV-AJANLO Lost in Space - Elveszve az űrben január 6. kedd (TV 2 - 20.00) - sci-fi Eljött az az idő, mikor a Föld tartalékai kimerülni látszanak. A megmentéshez az Alpha 1-et kell benépesíteni, de ehhez fel kell építeni a Hyper kaput. MOZIAJÁNLÓ Tizenhárom Színes, amerikai film (2003) Catherine Hardwick filmje tanulságos történet a pubertáskorba érkezők / számára. A kamaszok csak egyre vágynak, hogy az iskolában kitűnjenek, üssenek el az átlagtól, ők legyenek a legszebbek, a legmenőbbek, nekik jusson a legszebb fiú. MUZSIKAAJÁNLÓ Graveyard at Maximum - kellene egy kedilekk (EP) Az új - régi stílus,a melodycore úgy tűnik hamarosan bejárja a világot és különös szerencsénk, hogy ezt a turnét velünk kezdi el. A kommentárt megelőző hír pedig ez: „kellene egy kedilekk” címmel új Graveyard at Maximum hanghordozó jelent meg a napokban„ KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünkben Marcus Aurelius egyik gondolatát rejtettük el. A helyes megfejtők között Hídlap-pólókat sorsolunk ki. A megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk: Hídlap, 2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4. Beküldési határidő: január 9, péntek. December 20-án megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „Az elme és okoskodása megtévedhet, de az érzés sose. ” (Bessenyei György). Karácsonyi rejtvényünk megfejtése: „A természet erős bosszúálló, magát megcsúfolni nem engedi.” (Jókai Mór). A nyerteseket írásban értesítjük. Névelő Operaé­nekesnő (Júlia) Nagy­testű papagáj Pihenés, relax Fa része Huszár vezényszó Fémmel bevonó Női becenév Madrid napilap Újít Amper Humoros, vicces Ide-oda dülöngél Tesla kereszt­neve Párosán átfutó! Régi római ■pénz 1 ► ▼ ▼ "V ▼ \ _ Spanyol tartomány 2 ► Toló­mérce része, Rádiusz ► t----­Az a másik ►-ről párja ► Korstílus Középfül! ► a. bajnok tor násznő (Margit) A „Nana” írója C„H„0, Iraki politikus volt ► Kvízprofesz- szor (István) ► Kutrica ► Gyom­növény Lám Szerelmi költészet múzsája ► Hibáz­ta tás ► Mocsári madár ► Szamár franciául Kutat Torino köz­pontja! ► Ellen­értéké ► Izraeli lég társaság ► Pénz termeli ► Euto­fillér Ökölvívó becenév Az egri vár ura Római 1000 ► Leégett gyertya ► ...ovo (eleve) ► Kötőszó ► " Fejér közepe! ► Zagyva Éva! Részes­rag Katonai röviden Sziámi készlet 12 hó­napja ► Nemes­S« ► 476 előtti ► Esek! ► Régi vármegye A túlol­dalra Borzfarok! Varró­eszköz Hazai popéne­kesnő Tempus ► Spanyol autójel-►

Next

/
Oldalképek
Tartalom