Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-10 / 7. szám

Art Muzsika GIAGAäN- 7 ­04. 01. 10. A piktor Egiy József emlékkiállítás az Ernst múzeumban A festő születésének 120. évfordulójára emlékezve, az Ernst Múzeum válo­I gatást mutat be a bada­csonyi Egry József Múze­um, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a keszthelyi Balaton Múze­um festészeti anyagából és dokumentumaiból. Egry József a modern magyar festészet kiváló mestere, huszadik századi művé­szetünk egyedi hangú, drámai erejű kép­viselője. Nagyon szegény szülők gyerme­keként 1883-ban született, Zalaújlakon. Gyerekként került Budapestre, ahol az 1897-98-as tanévben kimaradt iskolából és különféle alkalmi munkákat vállalva segítette ki a család szerény jövedelmét. Tehetsége, rajzkészsége már korán meg­mutatkozott, sokszor járt a Nemzeti Múze­umba, tanulmányozta és másolta Mun­kácsy képeit. Előbb Fellegi Emil "dekora­tív festőnél", majd Korcsek János arckép­festő műhelyében kezdte elsajátítani a festészet alapjait. 1901-ben, első Ízben szerepelt a Nemzeti Szalon tárlatán két képével. 1903 decem­berében Lyka Károly felfigyelt rá, és támogatásá­val elutazhatott tanulni Münchenbe, majd 1905- ben Párizsba, ahol a Julian Akadémia esti tanfo­lyamát és a múzeumokat látogatta. Párizsból egy év múlva Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly hívására tért haza, és ösztöndíj­jal a Mintarajziskolában (a későbbi Képzőművé­szeti Főiskola) Ferenczy tanítványa lett. A Mű­csarnok 1907-es tárlatán "Menhely előtt" című képével ezerkoronás ösztöndíjat nyert. Még ugyanebben az évben a Könyves Kálmán Szalon kiállítására a Főiskola engedélye nélkül küldte be a képét, aminek az lett a következménye, hogy megvonták tőle az ösztöndíját. így másfél év után, 1908-ban kimaradt a főiskoláról, amelynek kötöttségeit amúgy is nehezen viselte. Első önálló kiállítását az új, modern szellemű Művészházban 1909-ben rendezte meg, ahol 1914-ig rendszeresen szerepelt a tárlatokon. Eköz­ben is akadtak támogatói, egy műpártoló jóvoltá­ból ismét tanulmányútra mehetett 1911-ben, ezút­tal Belgiumba, ahol megismerte Meunier művé­szetét, ami nagy hatást gyakorolt rá. 1915-ben katonai szolgálatot teljesített Nagykani­zsán, innen súlyos betegen került a badacsonyi ha­dikórházba. A Balaton látványának élménye meg­határozó jelentőségű hatást gyakorolt rá, és egy új irányvonalat adott pályája további alakulásának. Magánéletében is sorsdöntő változásokat hozott a Balaton part, itt ismerkedett meg Vízkeletyné Pauer Juliskával, akivel 1918-ban házasságot kötött és Keszthelyen telepedtek le. Betegszabadsága idején 1916-ban Pesten a Képzőművészeti Szabadiskolá­ban tanított, Kemstok Károllyal, Rippl-Rónai József­fel és Vedres Márkkal együtt. A Balatonhoz kötődik alkotóművészetének leghosszabb időszaka, szinte a megszállottja volt, felfokozott intenzitással festette a tó végtelen víztükrét és fénnyel átitatott, párás at­moszféráját, Fonyódot, a badacsonyi szőlőhegye­ket. Új stílusú Balaton képeit először a Nemzeti Sza­lon 1922-es "Balatoni Kiállításán" mutatta be. Ezt követően 1923-ban gyűjteményes kiállítást rende­zett a budapesti Belvederben. Néhány jelentős mű­kritikus Kállai Ernő, Fülep Lajos, Bek Artúr figyel­tek fel szokatlan hangvételű műveire.l925-ben Ber­linben, 1926-ban Drezdában rendezett kiállításai­nak (Gurlitt Galerie és Richter Salon) elismerő visszhangja után a Tamás Galériában rendezett tár­latai (1928-ban Medgyessyvel, 1930-ban és 1933- ban) is felkeltették iránta az érdeklődést. Az 1924- ben alakult Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításain is rendszeresen szerepelt, 1927-ben be­választották az elnökségi tagok közé. Végleg meg­maradt a Balaton mellett, élete eggyé forrott a fes­tészettel "én mindig azt festem, amit élek" - fogal­mazta meg ars poeticáját. Az 1930-as évektől egyre több szerző kezd foglal­kozni Egry művészetével, tanulmányokban, köny­vekben méltatják. Továbbiakban is sikerrel szerepel kiállításokon, a Frankel Szalonban 1936-ban, a bé­csi Neumann und Salzer Galerie-ben, majd 1939- ben az Ernst Múzeumban. 1946-ban állami nagy aranyéremmel, 1948-ban Kossuth-dijjal jutalmazták művészetét. 1948-ban művei szerepeltek London­ban és XXIV Velencei Biennálén. 1951. június 19-én halt meg, sírját a badacsonytomaji temetőben Bor­sos Miklós "Vízrenéző" című domborműve díszíti. Je­len kiállítás ebből a gazdag életműből válogat: az el­ső teremben Egry korai munkái láthatók, köztük több olyan tájképpel, amelyek impresszionista, plein air törekvések hatása alatt születtek, mint például az 1906-os Szajna-part című. A második teremben már a "Balaton festőjének" művészetét láthatjuk, több kiemelkedő, híres műve szerepel a tárlaton: Szent Kristóf a Balatonnál, Katonák a Balaton part­ján. Kuriózumként, festőállványra helyezve Egry Jó­zsef utolsó, befejezetlen képe zárja a kiállítást, amely január 11-én, vasárnap zárul. Szabó Bernadett Balassa Bálint Múzeum Le Panic - Végre! (kiadó: PeronMusicFoundation) Hajigáljanak rám bazaltot, de továbbra sem tudok vissza­térni egykori rocksztár istenítő gyermeki korszakomhoz. Első­sorban a 80-as évek elejéről ered ez, amikor illet volna Ronald Belford Bonifác Scott után halni, de aztán jött a Back in Black lemez, rajta az új énekes, Brian Johnson és az AC/DC-vel megint együtt lehetett zsibongani, meg te­niszütővel végtelenre nyújtott gitárszóló koncerteket adni a plakátokkal kitapétázott kis­szobában. így sorjázott végig velünk rock-fan­okkal az évtized és ezzel a svunggal lebegtünk a 90-es évek vízválasztókkal teli dekádjába. Itt aztán mindenki szépen eldöntötte, hogy most akkor kitart a Helloween, Motörhead, Slayer és egyebek mellett, vagy nyit. Szerintem az open-esek (ha lenne ilyen szó, de ne ijedjünk meg, nincs) tették jól, 2000-re véget ért a nagy esélyek időszaka, a süllyesztő megtelt használhatatlan egyslágeres popszarokkal és hordómellkasú húrnyűvő héroszokkal. Aki megmaradt, az egy eklektikus és retro kaval- kádban találta magát, ez a jelen, és büszke le­het produktumaira, mert azok (egyelőre) nem váltak az közöny és a giccs áldozataivá. A be- lefáradtaknak ajánlom Mark Whalberg (ex- Marky Mark) által főszerepeit "Rocksztár" cí­mű filmet, vázlatosan illusztrálja amiről eme bevezetőben firkantani akartam. Vizo-ék zenekara, a Le Panic minden létezőt megtesz, hogy a fent említett poklot elkerülje, és legújabb munkájuk, a "Végre!" című album ezt garantálja is. Ugyanis a Le Panic majd 10 éves ténykedése során nem érte el a rocksztár, rock­isteni státuszt és ez igen csak jót tett neki. A zene­kart tanítani kellene, annyira gondosan, szorgal­masan nyüstölik a szakmát, amit ha nem is ők ta­láltak fel, de meglepő életerővel mívelik. Szak­mát említek, amire az elmúlt években nyílt meg az első hivatalos iskola ( ha jól emlékszem) Kő­bányán, magának Póka Egon bácsinak dirigálá­sával, de egészen addig csak úgy tanulta az em­ber ezt, hogy tulajdonképpen végigcsinálta. Te­hát a Le Panic is önmaga vérdonorja volt, hiába a Faith No More-os, hardcore-os, metal-os pátri­árkák szellemi rásegítése, a melót el kellett végez­ni, vakegér-punk-tum. Az, hogy mindez Eszter­gomból indul csak külön problémakör, az önálló műsorral, gondolatokkal rendelkező helyi köny- nyűzenei művészek Föld-Jupiter távolságra van­nak a világot jelentő nagyfalu, Budapesttől. És itt az esélyekről beszélek, nem a tehetségről. A Gomba-Andris-Gyurika-ViZo alkotta né­gyes jelen albumán azok a Le Panic által elké­nyeztetett rajongók élvezhetik továbbra is a banda által nyújtott szellemi komfortot, akik szeretik a reszelős és dögös gitárhangzatokkal, továbbra is kellemesen bizsergető és tombolós- trappolós ritmusképletekkel doromboló dob­basszus által teli számokat. A Le Panic tovább­ra is a legjobb pannon rock riff gyáros maradt, döngős, és nyakszőr állításra kiválóan alkalmas gitártémákkal adtak szerzőik minden a 10 szer­zeménynek igazi egyéniséget. A gitár és a bas­szus egységes-uniszónós hangzása és a torzí­tok, effektek hangja a rock legjobb időszakát idézi, hál' Istennek, nem hódoltak be a jelenle­gi "vízalatti hatású" hangzás uralmának. Gom­ba énekhangja a hörgősebb témákat kevésbé I előnybe részesítve inkább dallamokat jelenít meg, például a "Hidroplán 3." című számban | újszerű és meglepően kellemes többszólamú | énekhangzással egészíti ki a brutális gitárhem- ; zsegést. Az album egészét tekintve, a szöveg I puritán, "szűkszavúan" informál, de klasszul rit-1 mizálva beilleszkedik a szaggatott ritmusfelol-1 dások és lüktető refrének egységébe, a zenével f együtt érthető, nem közöl tárgyi részleteket, I csak sejteti, hogy igenis valami baj van. valami I készül és a világot lefedő védőburok megsérült J részein át már jócskán szivárog is. A "Színes is- * ten", a "Kell" és a "Semmi baj" pedig nem vé-1 letlenül a favorit, az utóbbi kettőből a tovább-1 ra is démoninak titulált szakmai elvárásoknak J magasan felel meg azokban a video klipekben, f amelyeket ha nem is David "Fight Club" | Fincher, de bármelyik honfi rockvideo maker 1 megirigyelhetne. A srácok tehát srácok marad-1 tak, nem lettek bőrmellényből kikandikáló ! mellszőr-hősök, de mindez a zenéjükön csak javított. Nem nyavalyognak, nem fújnak az is­tálló más lovaira (funk.punk,tank,egyebek) ha-1 nem szépen díjnyertesként távoznak a megyei j hang-rangadóról, szponzorok és szakemberek I és persze a közönség bizalmát nyerik el és egy-1 re jobban élvezik, és kitartóan ott vannak a J nyári fesztiválokon is, hogy behullámoztassák a | színpad előtti tömeget. Önmenedzselésük úgy-f szintén lankadatlan, ami ha nem sejtenénk, hát I elárulom, majdnem akkora feladat, mint szá- í mókát írni, naponta zenekari próbákat tartani, í turnéra, fellépésekre készülni, fellépni (de fran-1 kónl), zúzni és a lányrajongók hadát hesseget- § ni. Eme alaposan szervezkedő-külcsínytevő f ténykedés eredménye is a "Végre!" lemez, me-1 lyen 10 dal,’ bonusz hegyek - teljes szöveg-1 könyv, fotók (belső borítón és file-okban) és ‘ sok-sok információ található a zenekarról. Múl-f timédia, ahogy ma mondani illik, és e nélkül | nemhogy könnyűzenei formáció, de lassan • magánember sem létezhet. Ha meghallok egy felvételt, vagy egy előa-1 dott számot valahol, néhány percen belül ki-1 egyenesedik bennem a kérdőjel, hogy mi is az | üzenet. Az ilyen vegyelemző cikkeket (a Le | Panic-nak izenem; nem kritikai ez!) is ilyesmi-J ért érdemes megírni - az üzenet végett. Az pe- j dig látásom szerintem ez: túl a túlélésen, ami-1 kor már megtelt a csónak és az agy, és a gló-J busz tengely mentén ferdül és fordul az alsó | szférák felé, még érdemes lelkünket fegyver- ként kiereszteni a nagyvilág felé, hogy meg- ■ tudja ha félünk és parázunk is az élet által ki- f nált szépségektői-borzalmaktól vegyes utazás- j tói, hát állunk elébe, ezt a melót is el kell vé- j gezni, az út végén bevárjuk démonainkat. A leszámolás elkerülhetetlen, mint Bon I "sör&whiskey-be áztatott torok" Scott fuiladá- sos halála - és az azt követő feloldás, végre- végre, hál Istennek, Back in Black. Ox; I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom