Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-10 / 7. szám

2004. január 10., szombat RÉGIÓ Ftfdlap MAI TÉMA Márciustól matricás az M5-ös Március 12-étől matricás lesz az M5-ös autópálya, ame­lyet a tervek szerint 2005 végéig Szegedig meghosszabbíta­nának. A kormány döntött arról is, hogy 2006 tavaszáig az Érdi tetőtől Dunaújvárosig megépítik az M6-os autópályát és a dunaújvárosi hidat is. Az M5-össel kapcsolatos döntés következtében a matrica jelenlegi ára nem emelkedik. Az M5-ÖS autópályát kezelő Alföldi Koncessziós Autópálya (AKA) Rt. részvényeit a szerdai kormánydöntés értelmében az állam január 31-ig megvásárol­ja. A tárgyalásokat a kabinet ré­széről Csillag István gazdasági miniszter folytatja. Ha a meg­adott határidőt nem sikerül tar­tani, az M5-ÖS akkor is matricás rendszerbe kerül március 12- étől - jelentette ki Gál J. Zoltán kormányszóvivő. A részvényvá­sárlást a kormány a Postabank privatizációjából származó 101 milliárdos bevételből fedezi. A kormányszóvivő arra a kérdés­re, mennyit adnak pontosan a részvényekért, nem válaszolt egyértelműen. Ennél többet nem árult el - arra hivatkozva, hogy nem szeretné rontani az állam tárgyalási pozícióit. Medgyessy Péter miniszterel­nök a kormányülés után beje­lentette azt is: ezzel egy időben 2005. december 31-i átadási határidővel pályázatot írnak ki az M5-ÖS Szegedig történő meghosszabbítására. Ha ez va­lóban megvalósul, minden bi­zonnyal feszített tempóban kell majd dolgozniuk a sztrádaépí­tőknek. A Nemzeti Autópálya Rt. vezérigazgatója, Bodnár Zoltán korábban elmondta, hogy 2003 december közepéig kellett volna kiírni a tendert a biztonságos befejezéshez - eh­hez képest legkorábban márci­usban jelenhet meg, s az építők­nek legfeljebb másfél évük lesz az 56 kilométeres szakasz kivite­lezésére. A kormány egyébként azért döntött a kivásárlás mel­lett, mert az eddigi tárgyaláso­kon nem sikerült olyan egyez­ségre jutni, ami lehetővé tette volna az M5-ös matricás rend­szerbe történő bevonását. Ami a matricát illeti. Egyelőre nem tudni, hogy azokat, akik az M5- ösre egész évre megváltották bérletüket (fölöslegesen), kárta- lanítják-e valamilyen formában - esetleg úgy, hogy az M5-ös bérlete használható lenne az or­szág többi sztrádáján. A sztráda értéke 70 milliárd forint, ehhez jön még az 50 mil­liárdnyi hiteltartozás. A vásárlás a központi költségvetést nem érinti, mivel a privatizációs be­vételek - elkülönítetten - az Ál­lami Privatizációs és Vagyonke­zelő Rt. számlájára kerülnek. A pénz elvileg a Postabank volt tulajdonosát, a Magyar Posta Rt-t illeti, ám nem kétséges, hogy valamilyen technikával el­vonják tőle a pénzt. A legkézen­fekvőbb adókímélő módszernek az tűnik, ha a postával vetetik meg az AKA Rt-t. A kormány tudomásul vette Csillag István miniszter beszá­molóját arról, hogy koncessziós pályázatot írnak ki az M6-os au­tópálya Érdi tető és Dunaújvá­ros közötti szakaszának megépí­tésére, és az elkészült pálya üze­meltetésére. Határidőnek 2006 márciusát szabják meg, s ezzel egy időben költségvetési pénz­ből megépítik és átadják az M6- os autópályához csatlakozó du­naújvárosi hidat is. Az új M6-os autópályán is ér­vényes lesz az ország összes au­tópályáján használható matrica. A kormány döntött arról is, hogy az M6-os autópálya nyomvonalán elhelyezkedő volt Metallokémia vegyi üzem kár- mentesítéséről a PM, a GKM és a KVM kezdjen tárgyalásokat. Mint tudjuk, egyszer már megbukott a koncesszió - Ma­gyarországon nem jött be a ma­gántőkéből finanszírozott kon­cessziós autópálya építés- és üzemeltetés. Az Ml-es sztráda Győr és Hegyeshalom közötti szakaszának megépítésére 1993 decemberében kötött koncesz- sziós szerződést Schamschula György, az Antall-Boros-kor- mány közlekedési minisztere. A koncesszióban megépült 42 ki­lométeres szakaszt 1996. január 4-én helyezték forgalomba, hogy aztán 1999. szeptember 20-án állami kezelésbe kerüljön. Az ok, hogy a sztrádarészt üze­meltető Első Magyar Koncesszi­ós Autópálya (Elmka) Rt. bevé­telei nem voltak elegendőek az építésre felvett hitelek törleszté­sére. A kölcsönöket nyújtó EBRD és a külföldi bankok ak­kor sokalltak be, amikor a Ma­gyar Autóklub jogi képviselője, Kovács Kázmér pereket indított a magas sztrádadíjak miatt, s ezáltal megkérdőjeleződött a le­ágazó M15-ÖS út Rajkáig vivő 14,5 kilométeres szakaszának megtérülése is. 1999. augusztus 29-én a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium akkori államtitkára, Manninger Jenő egy szempillantás alatt eltüntet­te az .akkori, 1700 forintos útdíj 1-es számjegyét, vagyis a 42 ki­lométer megtétele az Ml-esen onnantól kezdve 700 forintba került. A teljes Ml-es 2000. ja­nuár 1-jétől matricás éppúgy, mint az M3-as. Az már kisebb port kavart, hogy az 54 milliárd forint értéken átvett sztrádasza­kaszért az adófizető állampol­gárok 15 év alatt 120 milliárdot fizetnek ki, ami nagyban hason­lít az M5-ÖS kivásárlásának vég­ső számlájához. A kormányfő kijelentette: idén nem lesz drágább a sztrá­damatrica attól, hogy a tervek szerint március 12-étől az M5- ös autópályát is bevonják a matricás rendszerbe. Az autópá­lyát üzemeltető cég szóvivőjé­nek elmondása szerint a tulaj­donosokat most értesítik a kor­mány döntéséről. Annak a kérdésnek a megvá­laszolására, hogy miként lehet­ne megoldani az M5-ös ügyét, a hét elejéig tulajdonképpen két variáció létezett. Az első - ami történt - a kivásárlás, amivel az állam tulajdonossá válik, így be­vezetheti a matricát; ennek hát­ránya, hogy ez egy nagyössze­gű, egyszeri kiadás, hosszú távú hiteltörlesztési kötelezettséggel. A második variáció szerint az AKA maradt volna az M5-ös üzemeltetője, ám a matrica be­vezetése miatt az államnak pó­tolnia kellett volna a kieső bevé­teleket. Számítások szerint ez évente 8-10 milliárd forintjukba került volna az adófizetőknek - annak is, akinek nincs autója és annak is, aki soha nem hajt fel az M5-ösre. Ha az állam ezt az utat választja, az a kivásárlásnál jóval kisebb azonnali kiadást, ám a megoldás elodázását je­lentette volna. Sem Pilisj ászfalu A Kenyérmezői-patak völgyében, a Pilis-hegység lábánál, Piliscsabától északnyugatra található Pilisjászfalu község. A település határain belül az alföldi és a középhegységi fel­színi formák egyaránt fellelhe­tők. Az emelkedő dolomitréte­gekkel váltakozó ún. dachsteini mészkőrögök változatossá teszik a tájat. A Kis- és a Nagy-Som- lyó jelenleg is feltárás alatt lévő barlangjai gazdag kalcitkristály lelőhelyek. A Kenyérmezői-pa­tak mentén mocsári és lápnö­vényzetet találunk. A falu köz- igazgatási területének valaha kétharmadát borító erdők csök­kenésével egyenes arányban nőtt a szántók ill. beépített terü­letek aránya. A természetes nö­vénytakarót azonban a mészkő­bányászat utóbbi százötven éve is pusztította, maradandó sebe­ket ütve a hegyek oldalában. A megmaradt erdők állandó és kedvelt helye a fácánoknak, vaddisznóknak, őzeknek. A vas­útépítés 1894. évi munkálatai során honfoglalás kori köznépi temetőt találtak a Kis-Somlyó oldalában. Régészeti ásatások folytán az i.sz. I.-III. századból római kori villa épületmaradvá­nyait tárták fel. Az 1970-es években III. századi cserép­edény töredékeket találtak a ré­gészek. A jász ősök 1239 körül, a tatárok által megveretve ér­keztek az országba. IV Béla ki­rály telepítette le őket a Duna- Tisza-közére, de a kunokhoz ha­sonló, azonos jogokat csak 1323-ban Károly Róbert király­tól kaptak. A pilisi jászok első említése 1325-ből való. Pilisjászfalu, mely nevében vé­gig megőrizte iráni-őszét erede­tét, azonban még valamiről ne­vezetes: egy 1422-es okiratról, mely hátoldalán, a máig egye­dülálló, jász szójegyzéket tartal­mazza. A letelepített jászok falu­ja a török alatt lakatlan területté vált, később a szomszédos Tinnye és Uny községek földjei­vel együtt a Buda visszafoglalá­sában vitézkedő Miskey-család birtokába került. A nagybirtok ezen a területen nem volt jelen­tős. A második világháborút kö­vető első szövetkezetesítés kam­pányai viszonylag érintetlenül hagyták a vidéket. 1948-ban Pi­lishegyi Állami Gazdaság néven megalakították a gyenge termő­helyi adottságú állami területek művelését összefogó üzemet. Az állami gazdaság az 1970-es években Pilisjászfalu akkori la­kosságához képest nagyarányú betelepítést végzett. Nyírségi, hajdúsági családok érkeztek a gazdaságban való munkaválla­lás lehetősége miatt. Sajnos a települést összevonások követ­keztében Tinnyével együtt Piliscsabához csatolták. Fejlődé­se lelassult, pl. 1965-ben az or­szágban az utolsók között épí­tették ki a villanyhálózatot. Az 1994. február 12-én megtartott választások alkalmával a helyi választók 86 százaléka szavazott a Piliscsabától történő leválás­ra. Ennek eredményeként a köztársasági elnök 1994. au­gusztus 25-én Piliscsaba- Jászfalut Pilisjászfalu néven önálló településsé nyilvánította. Pilisjászfalu területén már az 1980-as években is érezhetők voltak a szuburbanizáció jelei, de igazán csak a község önálló­sodásával gyorsult fel a folya­mat. Egyrészt a volt hétvégihá­zas terület folyamatos átalaku­lásával, másrészt az új parcellá­zásoknak „köszönhetően”. 1995 és 2000 között közel 16 százalékkal, az önállósulást kö­vető első tíz esztendőben közel 36 százalékkal növekedett a község népessége. Az utolsó népszámlálás adatai szerint a lakosság 1000 fő, 2003-ban pe­dig a 1130 fő volt. A kisgyerekek magas aránya is a betelepülő fi­atal felnőtt korúak „hozadéka”. A település lakói a környezet ér­tékeinek megóvását, gondozá­sát egyik fontos feladatuknak tekintik. A község életében egyre nagyobb szerepe van a helyi civil szerveződéseknek (Hagyományőr­ző Egyesület, Polgári Kör, Nyugdí­jasok Egyesülete, Faluvédők Egye­sülete, Szövetség Pilisjászfaluért, Pilisjászfalui Tájvédelmi Közhasz­nú Egyesület), melyek ápolják a falu jeles lakóinak emlékét, össze­fogják a fiatalságot és az időseket, vagy őrzik a rég elfeledettnek hitt hagyományokat. A községben több emlékmű, látnivaló talál­ható, így például a Jászok Em­lékköve, Jász Triptichon vagy a Millecentenáriumi Emlékoszlop. A községben egy Napköziottho­nos Óvoda és egy általános is­kola működik. A település pol­gármestere, Kékesi László, al­polgármestere, Rézhegyi Péter. GK Épített örökségünk, a Mária-barlang- Dorog Domboldalon helyezkedik el a déli fekvésű városrész, melynek utcái párhuzamo­sak a Bécsi úttal és egyre magasabban húzódnak. Az Árpád utca és a föléje maga­sodó Ady Endre utca között több mint tizenöt méter a szintkülönb­ség, és itt néhány meredek partol­dal is kialakult. Egy függőleges partszakaszon impozáns, váltako­zó haladás irányú lépcsősor is ösz- szeköti a két utcát. Az ötvenöt lép­csőt három pihenő tagolja, és még Dorog község építette 1926- ban. Ez több mint építészeti mű­tárgy, inkább kegyhely, amely a Mária-barlang nevet kapta. A mészkővel teljes egészében kifala­zott partoldalba egymás fölött, két kis barlang nyúlik bele. Az alsó barlangnyílásban Mária szobor mosolyog az érdeklődő tekinte­tekre. Ebben egy kis márványtáb­la is látható ezzel a felirattal: A SZŰZANYA MEGOLTALMAZOTT 1927. HAJNALI 3 ÓRAKOR. MORVA CSALÁD Az emléktáblát Morva Izidor községi jegyző állíttatta. Ezt, az al­só barlangnyílást kovácsoltvas rács védi, ezzel a félköríves felirattal: MÁRIA MAGYAROK KIRÁLYNÉJA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK 1952 A felső, nyitott, félköríves bar­langnyílásban Szent József a kis Jézussal szobor látható. A két barlangnyílás közé egy vörös­márvány tábla van befalazva, melyen ez a szöveg olvasható: A BOLDOGSÁGOS SZŰZ­ANYA TISZTELETÉRE ÉPÍTETTE DOROG KÖZSÉG 1926 A mészkőfalon több helyütt láthatók lövedékek nyomai, hi­szen átvészelte a háborús bor­zalmakat. Épségéhez hozzájárul a dorogiak ragaszkodása és megbecsülése. Erről tanúskodik az is, hogy amikor a környező járdákat még hó lepi el, a Mária- barlang lépcsősorai aprólékosan le vannak takarítva. így hát égi- ek és földiek együttes gondosko­dásával biztonságosan közle­kedhetünk azokon. Kép és szöveg: Szegi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom