Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-03-16 / 53. szám

2004. március 16., kedd ______^ A A REGIO Méltó régi nagy híréhez... Nemzeti történelmünk egyik legjelentősebb eseményét minden kor és minden politikai érdekcsoport a saját ké­pére igyekszik formálni vagy deformálni. Sokszor tiltották, kisajátították, bagatellizálták. Mégis úgy fest, hogy a magyarok számára több maradt egyszerű munkaszüneti napnál. t Sándor (nyugalmazott tanár) A debreceni Református Kollégi­um diákjaként tanultam meg a tisztességet, a hazqfiságot, a be­csületet. Emberszerető magyar­nak neveltek. Minden évben eljö­vök a megemlékezésre. Tagja va­gyok a Magyarok Világszövetsé­gének. A ml lakóközösségünk­ben mindenki - attól függetlenül, hogy kire szavazott 2002-ben - fontosnak tartja az ünnepet. Zsuzsa (nyugdíjas) Március 15. számomra a hősök­re, ősökre való emlékezést jelen­ti. Petőfi, Bem apó és a márciu­si ifjak üzenetét megtartotta 156 év távlatából is. Minden évben eljövünk - az egész család - az ünnepre, a koszorúzásra és a Honvédtemetőbe tartó meneten is részt veszünk. Ha jól tudom, Esztergomban tartották először a 15-i ünnepséget. Mónika (egészségügyi asszisztens) Nemzeti ünnepünk számomra egyben a tavasz eljövetelét is je­lenti. Gyerekkoromban a Forra­dalmi Ifjúsági Napok (márc. 15. és 21., ápr. 4.) ünnephármasával próbálták összemosni, elmasza- tolnl a jelentőségét. Nem volt nemzeti jellege, de mi mégis tudtuk, mi a lényegi tartalma. '90 óta mondhatjuk újra, hogy visszanyerte méltóságát. Jenő (nyugdíjas agrármérnök) Aki magyar ember, annak ez a nap ünnep. A nemzeti érzés min­dig nagyon fontos. Fiatal korom­ban nagyobb hangsúlyt helyez­tek március 15-re. A kommuniz­mus idején sajnos levették a pi­rosbetűs ünnepek listájáról. Ak­koriban csak „hangfogóval” le­hetett ünnepelni. Úgy látom, hogy a parázs a mai fiatalság szí­vében újra lángra lobban. A forradalom hőseire emlékeztek- Esztergom­Hagyományőrzők díszőrsége mellett- Szőgyén­(Folytatás az 1. oldalról) Pro Űrbe Esztergom kitüntetést kaptak: néhai Porubszky István tanár 40 évig tartó töretlen, kima­gasló szakmai munkássága elis­meréseként; Németh Mária tanár pedagógiai . elhivatottsága és munkássága elismeréseként; Zrí­nyi Miklós edző az esztergomi kick-boksz sportban kifejtett, nemzetközileg is elismert edzői munkája elismeréseként; a Páli Szent Vincéről Nevezett Szatmá­ri Irgalmas Nővérek Magyaror­szági Tartományfőnöksége az ok­tatás és az egészségügy területén kifejtett több évtizedes kitartó munkájuk elismeréseként. Esztergom díszpolgára lett néhai Kottra Dezső agrármér­nök Esztergom kulturális életé­ben, a helyi mezőgazdaság megismertetésében kifejtett ál­dozatos, elévülhetetlen tevé­kenysége elismeréseként; Kiss- Rigó László püspök Esztergom egyházi, közéleti és kulturális élete területén kifejtett áldoza­tos, kitartó és elévülhetetlen te­vékenysége elismeréseként. A 1045 órakor kezdődő váro­si ünnepség és zászlófelvonás után emlékmenet indult a Szé­chenyi térről a Szentgyörgy- mezői Honvédtemetőbe, ahol ünnepi beszédet mondott Pálmány Béla történész. Ünne­pi imát mondtak: Ladocsi Gás­pár püspök, Ágoston Csaba re­formátus lelkész és Missura Ti­bor evangélikus lelkész. A ko­szorúzást tábori mise követte, amelynek fócelebránsa Ladocsi Gáspár püspök VOlt. Sem Fáklyás felvonulás- Farnad­Kultúrműsorral és fáklyás körmenettel köszöntötték a famadiak nemzeti ünne­pünket március 12-én. A szervezők elmondták, töb­ben jöttek el a megemléke­zésre, mint tavaly, főleg fia­talok - talán a tavaszi szü­netnek köszönhetően. A Csemadok álatal szervezett ünnepség a kultúrházban kezdő­dött, ahol Chláder László elnök idézte 48 jeles .eseményeit, az alapiskola diákjai versekkel em­lékeztek, a Rozmaring asszony­kórus pedig huszámótákkal hoz­ta vissza a hősi kor hangulatát. Ezután az ünneplők mécse­sekkel a kezükben a Farnad fő­terén álló 48-as emlékműhöz vonultak. Az emlékműnél a Cse­madok, az MKP és a Magyar Szülői Munkaközösség helyezte el koszorúit, majd a Himnusz el- éneklésével tisztelegtek a hősök emlékének. Az emlékezés kő­oszlopát még 1902-ben állítot­ták fel az idősek emlékezete sze­rint a nagysallói csatából erre vonuló honvédek tiszteletére. Mára azonban már itt tisztelik az 1. és a II. világháborúban eleset­tek emlékét is. -bok­Csendes, kora tavaszi időben ünnepeltek a sző- gyéniek a Magyar Tannyel­vű Szakmunkásképző Isko­la udvarán található Gör- gey-szobomál. A IX. Vörössipkás Zászlóalj hagyományőrzői és a cserké­szek dobpergéssel vonultak a megemlékezés színhelyére. Fá­radságot nem ismerve eljöttek az ünnepségre idős, sokat próbált nyolcvan év feletti bá­csik is. Ok minden évben eső­ben, szélben, szép időben ked­ves kötelességüknek érzik a fő­hajtást nemzetünk nagyjai és a honvédek előtt. Reszkető kézzel emelték le kalapjukat a Him­nusz alatt, s nem egynek közü­lük könny gyűlt a szemébe. A Csemadok által szervezett ünnepség szónoka Duray Miklós parlamenti képviselő történelmi megemlékezésében rámutatott, hogy Trianon után sok Kossuth- szobrot ledöntöttek, melyekből párat sikerült visszaállítani, de Kossuth személye még ma is el­lenállást, indulatokat vált ki. Ez csak azt jelentheti - folytatta -, hogy folyamatosan vívjuk a küz­delmet, amit őseink elkezdtek. Reményét fejezte ki, hogy euró­pai uniós csatlakozásunkkal megtörténik a nemzet határokon átívelő újraegyesítése. Dékány Norbert és Sárai Balázs szavala­tokkal, a Lámpás énekkar pedig dalokkal emlékezett 48 dicső napjaira. Ezt követően került sor a koszorúzásra a hagyományőr­zők díszőrsége mellett, és a cser­készek is elhelyezték piros szeg­fűiket a szobor talapzatán, -bök­SS „Őseinkhez méltók leszünk, esküszünk”- Ersekkéty-» Március 15-e előestéjén, a művelődési házban gyűlt össze az ünneplő közönség. Vorák Ferenc tanító bácsi el­dicsekedett vele, hogy a kétyiek nagy becsben tartják nemzeti ünnepünket és min­den évben hosszabb kultúrmű­sorral emlékeznek 48-ra és hő­seire. És valóban, hihetetlen átéléssel szavaltak és énekeltek nemcsak az ifjak és a felnőt­tek, hanem az első és rnásodik osztályos gyerekek is. „Őseink­hez méltók leszünk, eskü­szünk” - szavalták hangosan, kipirulva, s mi elhittük őszinte szavaikat. Ha a kétyi egyházi iskolában ilyen mély hazasze­retetre, múltunk megbecsülé­sére nevelik a diákokat, mél­tán bízhatunk, a magyarság megmaradásában, sőt gyara­podásában. A Pacsirta ének­kar szívet melengető dalai zár­ták a műsort. Ezek után a szinte jelképes he­lyen, a katolikus és református templom közt álló emlékműhöz vonult az ünneplők serege, ahol Vinczencz Gábor mondott ünne­pi beszédet, a Csemadok, a köz­ség és az MKP helyi képviselői el­helyezték az emlékezés koszorúit, a lakosok pedig mécseseket gyúj­tottak a hősök tiszteletére, -bok­Ister-Granum Eurorégió Emléktáblát avattak Garamkövesden Vasárnap a délutáni órákban leplezték le a kövesdi plébánia falán a Bátori Sulcz Bódog honvédezredes tiszteletére elhelyezett emléktáb­lát. Komárom várának hős védője a szabadságharc leverése után élt a ház falai között, ennek tiszteletére helyezte el Garamkövesd önkor­mányzata a jelenlegi plébánia épületén az emléktáblát. Az ünnepség a római katolikus templomban kezdődött imával. Az emléktáblánál Sliva Judit polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi be­szédet mondott Plank Zoltán, a pozsonyi Magyar Nagykövetség első titkára, Pásztó András, az esztergomi ferences gimnázium tanára, és a helyi MKP elnöke, Stugel Tibor, majd a helyi óvodások és a Csema­dok helyi szervezete adta elő műsorát. Ezt követően leplezték le és ko- szorúzták meg az emléktáblát. Az ünnepség záró programjaként „Visz- szatér a Felvidék” címmel tartott előadást Fehér Csaba történész, czm „A forradalom méltatása” Lekéren Lekéren a faluhoz tartozó mindhárom helyen tartottak megemléke­zést vasárnap délután. A programot a Csemadok helyi szervezete mel­lett működő énekkar vezetője, Mágyel Gizella szervezte. Először Damásdon a hősök szobránál, majd Garamvezekényen és Lekéren fs tartottak megemlékezést. A program keretén belül a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Bélák Mária mondott köszöntőt. „A forradalom méltatása” címmel Császár Ottó és Sánta Lajos emlékeztek meg a sza­badságharc eseményeiről, majd a 12 pontot két fiatal, Juhász Gábor és Holop Szabolcs olvasták fel. Petőfi Sándor Nemzeti dalát, valamint Élet vagy halál című versrészletét Hevesi Valéria, a magyar óvoda igazga­tónője szavalta el. A helyi énekkar forradalmi dalokat adott elő. czm Történelmi előadás Kisölveden Nagy sikere volt a kisölvedi kultúrházban megtartott Révész Bertalan irodalomtörténész professzor előadásának, aki vasárnap délután a sza­badságharc tiszteletére idézte fel a múlt eseményeit „Petőfi és a szabad­ságharc” című történelmi-irodalmi összeállításában. Az előadás gazda­gon át volt szőve Petőfi verseinek részleteivel. Az egy órás tartalmas, színvonalas előadást a budapesti Tabulatúra zenekar műsora követte, majd a Himnusz eléneklése után a jelenlévők kivonultak a temetőbe, ahol megkoszorúzták Tormány András tiszteletes sírját, aki a szabad­ságharc éveiben volt a falu lelkipásztora. Az ünnepség meghívott ven­dégei között jelen volt a körzeti hivatal elöljárója, Zachar Pál; az MKP járási képviselőjének elnöke, Andruska Csilla; Zselíz polgármestere, Nagy Géza; Zalaba polgármestere, Michalian Etel; a zselízi gimnázium igazgatónője, Mencik Viera; Révész Tibor, zselízi református lelkész, va­lamint Kuczy Lajos református esperes Léváról. Czm Emlékműsor és gyertyás menet Nánán „Boldog Isten téged mindenkor itt áldunk, legyen minden magyar a Te fénygyermeked, pihentesd meg rajtunk áldott tekinteted ” (Győrffy Rózsa) - szólt az ének Sotkovszky Lajos és Emmer Péter verséneklők előadásában az 1848-49-es szabadságharc emlékünnepségén a nánai kultúrházban. A 90-es évek elejétől minden évben a Csemadok szer­vezésében a falu lakosai megemlékeznek e jeles történelmi évforduló­ról. Évente politikust vagy ismert közéleti személyiséget hívnak az em­lékbeszéd megtartására. Az idei ünnepség szónoka Koditek Pál, az esz­tergomi önkormányzat Kulturális, Idegenforgalmi és Sportbizottságának elnöke volt. Beszédében idézte a múltat, jelezve a mai magyarság tör­ténelmének értékét, s a jövő európai jellegű jelentőségét. Felhívta a fi­gyelmet az egykori szellemi nagyságok mindig aktuális gondolataira. A műsorban szerepeltek a kisdiákok és a nyugdíjasklub vegyes énekkara, amely ismert és ismeretlen huszámótákkal köszöntötte az ünnepet. A kultúrházban a csaknem 100 fős közönség a székely himnusz eléneklé- sével fejezte be az ünnepséget, majd, mint minden évben most is gyer- • tyás felvonulással a templom melletti emlékkereszthez vonultak-fa min­denkori magyar hősök emlékkeresztje, melyet 1996-ban emeltetett a Csemadok), ahol egy vers hangzott el, majd koszorút helyezett el a he­lyi önkormányzat, az MKP és a Csemadok szervezete, és a himnusz el- éneklésével befejeződött a megemlékezés Dániel Erzsébet Megemlékezés Barton Barton a helyi Csemadok szervezésében került sor az 1848. március 15-i eseményekről való megemlékezésre. A verses, zenés összeállítás- mák a kultúrház nagyterme adott otthont. Az egybegyűlteket a Csemadok elnöke köszöntötte, felidézve március idusának eseményeit, majd a legkisebbektől a felnőttekig színpadra lépett az, aki ily módon szeretett volna tisztelegni a forradalmi ifjúság emléke előtt. Az ünnepi műsor prózarészletek, versek segítségével időrendben mutatta be az eseményeket a forradalom kitörésétől egészen a szabadságharc leve­réséig. A Csemadok vezetőségi tagjai szerint az ilyen kis falvakban is szükség van a megemlékezésre, hogy az emberekben elevenen éljen a történelem, a gyerekek pedig megismerkedjenek azzal. Ezért vonták be a legkisebbeket is a felkészülésbe, és hétről hétre jobb lett a műsor. „A gyerekek úgy viszonyultak a témához, mintha teljességében megértették volna annak fontosságát. Szinte nem voltak fegyelmezési problémáink a próbák alatt.” - mondta el lapunknak Bartal Mónika vezetőségi tag, aki egyébként az ünnepi műsort összeállította. „Mi viszont nem állunk meg. Már az Anyák napi ünnepély jár a fejünkben, hiszen legközelebb azzal lép színpadra a Csemadok mellett működő irodalmi színpad” - ígérte meg a másik szervező, Koncsek Katalin. -art-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom