Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-03-06 / 47. szám
4 2004. március 6., szombat RÉGIÓ fridlap ; M A I T É M A ; Nemzetközi nőnap - megemlékezés és tiszteletadás 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak március 8-án annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Magyarországon 1914-ben ünnepelték először a nőnapot. A legszebb és legkifejezőbb nőnapi ajándék változatlanul a virág. A környékbeli virágárusok között érdeklődtünk elsősorban a vágott, tavaszi virágok árai iránt. A nőnap klasszikus slágere továbbra is a hóvirág, amelyből egy csokor 100-150 forint között kapható, míg az ilyenkor már szintén népszerű barkának csokra 200 forint. Szintén „kapósak” ilyentájt a több színben pompázó virágok, mint a frézia, a tulipán és a nárcisz (valamennyinek az ára 180-200 Ft illetve 30 Sk körül mozog). A szegfű és a rózsa az évnek ebben a szakaszában ugyanolyan népszerűségnek örvend, mint máskor. A szegfű valamivel olcsóbb a szlovákiai boltokban (15 Sk), mint a Duna jobb partján (150 Ft), rózsát azonban - legalábbis az „alap” kategóriájút Magyarországon vásárolhatunk olcsóbban (220 Ft-tól). Persze az igazán szép példányokat egyik ország virágárusai sem számolják olcsón, az igazi hosszú szárú, bimbózó virág 4-500 Ftba, illetve 60-70 koronába kerü. A cserepes virágok között a nárcisz és jácint a legnépszerűbb. Magyarországon 5-700 forintért, Szlovákiában valamivel olcsóbban, 60-70 koronáért lephetjük meg nőismerőseinket velük. Kevesebben választják ugyan, de tartóssága miatt szintén népszerűek a szárazvirág csokrok, amelyek ára nagyon széles palettán mozog: a felhasznált virágoktól és anyagoktól függően 700 Ft-tól illetve 150 Sk-tól kezdődően 2000 Ft-ig, vagy 300 Sk-ig -bkA történelmet alakító nők történetére emlékezünk nemzetközi nőnap megünneplésével. Ennek az ünnepnek is elveszett az évek során a jelentősége, és csupán a férfiak nők felé mutatott tiszteletét jelképezi. Az ünnep a nők évszázadok óta tartó küzdelmében gyökerezik. A küzdelem célja, hogy a nők is a férfiakkal egyenlő feltételek mellett vállalhassanak részt a társadalomból. A nőnap gondolata először a XiX-XX. század fordulóján merült fel. A női egyenjogúság ennél régebb óta szerepel a történelem porondján. Az ókori Görögországban Lüzisztrata a nemi élet megtagadását kezdeményezte a férfiakkal szemben, hogy a háborúnak véget vethessenek. A francia forradalom idején a nők a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavakat skandálva vonultak Versailles elé, hogy a nők választójogát követeljék. Az ünnep alapjai, kialakulása A nemzetközi nőnap hagyománya konkréten 1857. március 8-án indult útjára a textil- és ruhaiparban dolgozó amerikai nők demonstrációival, akik a rossz munkakörülmények, és az alacsony fizetések ellen tiltakoztak. 1866-ban fogadta el a nemzetközi munkásszövetség a nők hivatásszerű munkavégzéséről szóló határozatot. Clara Zetkin 1889. július 19- én Párizsban, a Második lnter- nacionálé alakuló kongresszusán megtartotta első beszédét a nők problémáiról. Határozottan és kitartóan hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. Hágában, Hollandiában 1899-ben egy, háború ellen tartott női konferencia jelentette a háborúellenes mozgalom kezdetét, mely a XX. században teljesedett ki. 1909. február 28-án az Amerikai Szocialista Párt határozata szerint szerte az Egyesült Államokban megtartották az első nemzetközi nőnapot. 1913-ig február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket és azt az eszmét, mellyel kivívták maguknak az egyenjogúságot. Nemzetközi tiszteletadás A Szocialista Internacionálé résztvevői. 1910-ben alapították meg a nőnapot, mint nemzetközi ünnepet, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt és segítségként az egyetemes női választójog kivívásához. A javaslat egyhangú támogatásban részesült a konferencia 17 országból érkezett több mint 100 résztvevője részéről, melyek között ott volt az a három asszony is, akiket elsőként választottak meg a finn parlamentbe. A megemlékezés dátumaként pontos időpontot nem jelöltek ki. E döntés alapján a következő évben, 1911. március 19-én első alkalommal ünnepelték a nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A gyűléseken részt vevő férfiak és nők a szavazati jog és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, és a szakmai továbbképzés jogát is követelték, valamint azt, hogy szűnjön meg a munkahelyeken a nemek közti megkülönböztetés. 1914-ben, miután kétmillió orosz katona esett el a fronton, az orosz nők ismét február utolsó vasárnapját választották, hogy kenyérért és békéért tüntessenek. Négy nappal később a cár lemondásra kényszerült, és az ideiglenes kormány megadta az orosz nőknek a szavazati jogot. Ez a történelmi vasárnap az Oroszorszában akkor használt Julianus-naptár szerint február 23-ra esett, ami az általánosan használt Gergely-naptár szerint március 8-nak felel meg. A múlt jelképe Valamennyi kontinens asszonya, akiket gyakran nemzeti határok vagy etnikai, nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai különbségek választanak el, egybegyűlnek, hogy a saját napjukat megünnepeljék, egy olyan hagyományra tekinthetnek visz- sza, ami jelképe az elmúlt legalább kilenc évtized egyenlőségért, igazságért, békéért és fejlődésért folytatott harcának. Az ENSZ is felkarolta A nemzetközi nőnap fontos szerepet töltött be a fejlett és a fejlődő országokban élő nők életében. Az egyre növekvő nemzetközi nőmozgalom, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének négy globális női konferenciája - 1975-ben Mexikóvárosban, 1980-ban Koppenhágában, 1985-ben Nairobiban, 1995-ben pedig Pekingben - tovább erősített, segített abban, hogy a megemlékezések gyűjtőpontként szolgálhassanak a nők jogait, valamint a politikai és gazdasági életben való részvételüket követelő összehangolt erőfeszítésekben. A nemzetközi nőnap-egyre inkább alkalmat nyújt arra, hogy a megtett útra visszatekintsünk, hogy változást követeljünk és ünnepeljük az egyszerű asszonyok bátorságát és elszántságát, akik kiemelkedő szerepet játszottak a nők jogainak történelmében. Tisztelt Uraim! Emlékezzünk meg legalább egy szál virággal minden nőről ezen a napon, hiszen a történelemben a női egyenjogúság kivívása egy nagyon fontos mérföldkőt jelent. Akaree A hátrányból előnyt kovácsolni Interjú Nagy Tiborral, Ebed polgármesterével A Párkánytól néhány kilométerre levő Ebed 1260 lakosú település. 1976-ban Párkányhoz csatolták, akkoriban még voltak olyan tervek is, hogy megszüntetik az egész községet, mert egy pozsonyi székhelyű vegyi gyár kihelyezett részlegét akarták betelepíteni. A tervekből szerencsére semmi nem lett, sőt 1999-ben visszakapta a település az önállóságát is. Az újonnan alakult községnek előbb olyan gondokat kellett megoldania, ami más falvakban természetesnek számított már akkoriban. A településnek ennek ellenére vannak tervei, erről kérdeztük Nagy Tibort, Ebed polgármesterét.- 1999 december 1-jén kapta vissza ismét önállóságát a falu. Azóta vagyok én a község polgármestere. Az első választási időszak alatt próbáltuk megszervezni itt az életet, elsősorban a községi hivatalt és azokat az intézményeket kellett megalakítanunk és felszerelnünk, amelyeket az önkormányzatoknak kellett ellátnia. Először tehát csak a vagyonjogi ügyeket rendeztük, és a kultúrházat újítottuk fel. Ez kétmillió koronás beruházás volt. Építettünk hozzá konyhát és szociális helyiségeket is. Sajnos községünkben iskola nem működik, csak egy óvoda 25 gyerekkel. Az óvoda épülete az egyház tulajdonában van. Ezt nemrégiben sikerült olyan mértékben felújítanunk, hogy megfeleljen a modern követelményeknek. A két iskola épülete sajnos üresen áll, mert a tanulók Párkányba járnak iskolába.- Párkány hogy viszonyult a különváláshoz?- A párkányiakkal jó a kapcsolatunk, nem neheztelnek ránk. Megértették, hogy egy tíz kilométerre lévő települést nagyon nehéz lenne irányítani. Ebben az évben kezdjük a legnagyobb beruházásokat. Amikor még Párkányhoz tartoztunk, a középületek állapota nagyon megromlott. Idén a községi hivatal építéséhez szeretnénk hozzáfogni, ami hétmillió koronás beruházás lesz. A falu rendes évi költségvetése 5- 6 millió korona között van. Amikor bevezették a gázt, és privatizálták a gázmüveket, a befektetett pénzt a községek visszakapták. Párkány adott abból a pénzből, amit visszakapott. 5,5 millió koronáról van szó, ezzel az alaptőkével fogunk neki a beruházásnak.- Mit remél az uniós pályázatoktól?- Sok polgármester lát fantáziát a pályázatokban. Úgy gondolom, előbb azt kellene rendezni, hogy legyen minden községnek területfejlesztési terve. Ez mindennek az alapja. Szerintem erre a községek nálunk Fotó: Bukovics Krisztián nincsenek felkészülve. Fel kell ugyanis mutatniuk egy bizonyos önrészt, és pontosan itt mutatkozik meg a probléma, mert az ezer lakosnál kisebb települések ezt nem tudják előteremteni. Ezek a községek most csak a túlélésért harcolnak. Jó kezdeményezésnek tartom az eurorégió gondolatát, és jó lenne, ha a tervek megvalósulnának. Felmerült a gondolat egy ipari park létesítésére. Jó lenne egy olyan területet találni, ahol lehetne a munkanélküliséget csökkenteni azáltal, hogy valamilyen vállalatok települnek be. Ez fellendítené a teherkomp forgalmát is Párkány és Esztergom között. Van elképzelés arra vonatkozólag, hogy hol lehetne ez a park. Az egyik elmélet szerint Párkányban lenne, de amennyiben ötven hektárnál nagyobb területre lenne szükség, az esetleges vállalatok felénk orientálódnának.- Önerőből mit tudnak megvalósítani a községek?- Szlovákiában olyan a helyzet, hogy a községek és a városok éves költségvetéséből jó esetben csak húsz százalék jut a beruházásokra, a többit úgymond elviszik a mindennapok. Mi például beszállunk a tömegközlekedés- és az oktatásügy pénzellátásába is annak ellenére, hogy ez az állam hatáskörébe tartozna.- Úgy tudom, voltak gondok a tömegközlekedés esetében is...- Ezek a problémák még onnan ragadtak ránk, hogy amikor még Párkányhoz tartoztunk, kijárt hozzánk a városi autóbusz. Még most is kijárnak ezek a buszok, de ennek az az i ára, hogy míg a többi település forgalmát megoldja az Autóbusz-Közlekedési Vállalat a helyközi járatokkal, nekünk önkéntesen fizetni kell a vállalatnak azért, hogy megmaradjanak a járatok. Ez évente százezer koronánkba kerül. Többet sajnos nem tudunk adni, bár többet igényelne a vállalat. Megoldhatnánk ezt a kérdést úgy is, hogy nem a városi közlekedést, hanem a helyközi járatokat igényelnénk. Akkor a vállalat köteles lenne öt pár járatot indítani, főleg reggel az iskolába, munkahelyre és az orvoshoz. De ez csak napi öt járat lenne, és most, a városi közlekedésnek köszönhetően 14 járat van. Czigler Mónika Lapszemle Farsang még egyszer A farsangi időszak tréfálkozó, arckifestős, jelmezteruezős napjaira a várua-várt jelmezbál tette fel a koronát február 20-án a kertvárosi óvodában - írja az Esztergom és Vidéke csütörtöki száma. Ezen a reggelen nem a hideg csípte pirosra a kis arcocskákat: a várakozás rózsái égtek rajtuk. A bálozók (a szülőket is beleértve) boldog izgalommal öltötték magukra jelmezeiket. A szülők lelkes együttműködését a nagyszámú résztvevőn kívül a sok ötletes, házilag készített jelmez is dicsérte. A vidám zenére együtt táncoltak a gyöngykoronás királylányok a piros orrú bohócokkal, a vadász a kutyájával, a katica a pillangóval. A bálozók biztonságáról saját testőrök (Batman, Pókember, számos fegyverforgató lovag, Darius) gondoskodtak. Az óvoda nevelő-testülete nagy meglepetéssel készült Hófehérke meséjének szereplői elevenedtek meg általuk. A gyerekek boldogan ismerték fel egy-egy szakáll és törpesapka alatt a szeretett óvónéni arcát. A mese néhány jelenete és a vidám törpenóta kellő hangulatot jelentett a közös tánchoz. Amíg a gyerekek, a szülők és a meseszereplők önfeledten mulattak, a szakácsnénik a konyhában szorgoskodtak, hogy minél finomabb legyen a híres ovis farsangi fánk. A nap végén a fáradt csapat minden tagja egyetértett abban, hogy rég mulattak ilyen jót. * Április 2-án lesz a nárciszok napja Idén immár nyolcadik alkalommal rendezik meg a Rákellenes Liga országos kampányának részeként a nárciszok napját - tudósít a ZseHzi Hírmondó legfrissebb száma. Április 2-án Zselízen önkéntesek járják majd az utcákat és a munkahelyeket, hogy a polgárok által felajánlott pénzt a nárciszok napja jelzéssel és a Rákellenes Liga címkével ellátott perselyekbe gyűjtsék. Az adományozók egy jelképes nárciszt és egy „Nárciszok napja 2004” témájú röplapot kapnak. Szlovákiában évente 20 000 ember betegszik meg rákban, a szervezők fő célja segítséget nyújtani számukra. A nárcisz, a remény virága, ezért választották a nap jelképéül. A szervezők a havilap hasábjain keresztül fejezték ki köszönetüket partnereik, az önkéntesek és a nárciszok napját támogató nyilvánosság felé. sem
