Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-03 / 2. szám

Ftfdlap REGIO 2004. január 3., szombat Voltak sajnos rossz oldalai is a pe- tárdázásnak. A háborús övezethez hasonlítható utca nem csak a já­rókelőknek jelentett veszélyt szil­veszter éjjel. Nagyon sok aggódó gazda és szomorú gyerek kívánja melegebb éghajlatra azokat, akik legalizálták a petárdázást az év utolsó éjszakájára. A kutyák elkó- borlása, azaz elmenekülése a rob­ban tga tó felelődén emberek elől már eddig is hozzátartozott az év végi ünneplés negatív jelenségei­hez. Sokan kezdték az új évet a kutyusok keresésével. Szerencsét­len állatok addig rohantak, amíg el nem fáradtak, és a pánikszerű menekülés után nem biztos hogy hazatalálnak. Abban, hogy gazdák és kutyák egymásra találjanak, csak a megtalálók segítőkészsé­gén múlik. A következő szilvesz­terkor tegyünk a nyakörvre egy kis tasakot, amely címet, telefonszá­mot tartalmaz. Úgy könnyebben „visszatalál" a menekülő eb. Az Ister-Granum Határ Menti Kisrégiót az esztergo­mi és a párkányi kistérség képviselői alapították 2000 októberében. Azzal párhu­zamosan, hogy újjáépült a Mária Valéria híd, számos kezdeményezés indult a Duna két partjának szellemi összekötésére is. A 100 települést magába fog­laló eurorégió pénzügyi hátterét két alapítvány biztosítja, Ma­gyarországon az Eurohíd Ala­pítvány, Szlovákiában pedig a Jövő 2000 Alapítvány. Azzal a céllal alakultak, hogy hozzájá­ruljanak egy határon átnyúló eurorégió működéséhez. A két alapítványt nem lehet elválasztani egymástól. Közös céllal alakultak, közös érdekeket szolgálnak. Vagyis akkor elég lenne belőlük egy is? Ez ma még nem ilyen egyszerű, mivel a Duna mindkét partján jogilag csak az adott ország területén bejegyzett szervezet pályázhat az adott országban megvalósíta­ni kívánt célokra. Az Eurohíd Alapítvány és a Jövő 2000 Alapítvány egymás tükörszervezetei. A két alapít­vány között maximális az együttműködés, minden téren segítik egymást. Mindkét eset­ben a kuratóriumi tagok döntik el, hogy mire lenne érdemes pá­lyázni, munkatársaik megkeresik a pályázati lehetőségeket, és el­indítják ezek megvalósítását. „JÖVŐ 2000” Alapítuány Muzsla község önkormányza­ta hozta létre 1997-ben a Jövő 2000 Alapítványt a helyi érté­kek megóvása és a régió továb­bi fejlesztése érdekében. Leg­főbb céljai voltak a tehetséges diákok támogatása, a tanítás színvonalának javítása. A kultú­ra, testnevelés és sport fejlesz­tése, az emberi jogok védelme, környezet- és tájvédelem, a he­lyi népszokások és kulturális emlékek megóvása, baráti kap­csolatok fejlesztése, regionális együttműködés, falutörténet feldolgozása, az egészséges életstílus meghonosítása és megóvása. Tehát helyi alapít­ványként kezdte meg működé­// Ok csak menekültek Kép és szöveg: akaree A jövő hidjai sét 100 000 korona alaptőké­vel. Az alapvető cél ekkor még csak a tehetséges diákok támo­gatása volt, annak érdekében, hogy a környéken maradjanak, ezzel is javítva az életszínvona­lat. Ezen kívül alapcél volt még a régió fejlesztése és a minél jobb együttműködés a környe­ző falvakkal. Első lépésként si­került nyerniük egy kisebb ösz- szeget a Phare-program kereté­ben, mely kezdőlökést adott a sikeres működéshez. 2002 decemberében a Jövő 2000 Alapítvány regionális ala­pítvánnyá bővült. Székhelye továbbra is Muzsla maradt. A kuratórium ma már a régió tagközségeiből delegált tagok­ból áll. Évente 40-50 pályáza­tot adnak be, amelyekből átla­gosan 8-10 nyer. Nagyon széles a pályázati lehetőségek skálája, hiszen az alapítvány új alapító okiratában mindenféle célkitű­zés szerepel. így pályázhatnak gazdasági, környezetvédelmi, oktatási, kulturális célok meg­valósítására is. Amióta regio­nális alapítvánnyá bővültek, már nemcsak alapítványok, hanem regionális szervezetek számára kiírt pályázatokra is je­lentkezhetnek. A pályázatok szlovákiai szinten kiírt pályáza­tokat jelentenek, mivel helyi és járási pályázatok nincsenek. Az alaptőke dupláját tudják meg­forgatni éves szinten. Működésükben nagy segítsé­get jelentenek magyarországi, szlovákiai és helyi támogatóik, melyeknek célja a vidéki alapít­ványok segítése. Ide sorolhatók az Illyés Közalapítvány, a Nem­zeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma Magyarországon, a „Te Földed” program, a Jan Huf Alapítvány, a Pro Slovakia Szlo­vákiában, valamint a helyi tá­mogatók közül Muzsla község önkormányzata, kisebb vállal­kozók és adózó civilek. Eurohíd Alapítvány Az Eurohíd Euro-Kisrégiós Fejlődést Elősegítő Alapítványt 2000 novemberében alapítot­ták azzal a céllal, hogy elősegít­se a Mária Valéria híd nyújtot­ta előnyök kihasználását. Lé­nyege, hogy ezt a Duna mind­két partján tegye a gazdaság, a kultúra, a környezetvédelem, az egészségügy és az interetnikus kapcsolatok terüle­tén. Feladatai közé tartozik, hogy az ehhez szükséges pénz­eszközöket előteremtse. Részt vállalt az Ister-Granum Határ Menti Kisrégió fejlesztéséhez szükséges tervek, koncepciók, projektek kidolgozásában. Az alapítvány támogatásokból és pályázatokból teremti elő az együttműködéshez szükséges összegeket. A legjelentősebb tá­mogató Esztergom városa. Az önkormányzat az idén 700 000 forinttal járul hozzá a működés­hez. Ezen kívül magánszemélyek és cégek is szponzorálják az ala­pítványt. Pályázatok útján az idén 3 millió forintot nyertek. Az Eurohíd Alapítvány tevékenysé­geinek mindegyike az Ister- Granum Eurorégió működését érinti és fejlődését segíti elő. Idén júliusban már második alkalommal rendezte meg az ala­pítvány az Ister-Granum Nép- művészeti Fesztivált, melynek célja, hogy lehetőséget adjon a régió településein élő és alkotó kézművesek, népi iparművészek, hagyományőrző együttesek szá­mára a bemutatkozásra. A feszti­vál közel 6000 érdeklődőt von­zott. Szintén másodszor került sor idén az Ister-Granum Regio­nális Ifjúsági Színjátszó Fesztivál­ra az alapítvány közreműködé­sével. Az Eurohíd Alapítvány részt vállalt az első nemzetközi konferencia megszervezésében, ahol az interetnikus kapcsolatok és a multikulturalizmus volt a té­ma, valamint öt alkalomból álló nonprofit tréninget szerveztek a kisrégió területén működő civil egyesületek képviselői számára. Ezeken kívül közlekedésfej­lesztési konferenciák, tudomá­nyos konferenciák, tréningek, képzések, szakmai és lakossági fórumok, sportesemények meg­rendezése köthető még nevük­höz. A kisrégió civil parlamentje 2003 márciusában az alapítvány kezdeményezésére alakult meg. A közeljövőbe mutató tervek között szerepel az Ister-Granum régió civil szervezeteit bemutató katalógus megjelentetése, mely három nyelvű lesz (magyar, szlo­vák, angol). Várhatóan idén té­len már forgathatja az érdeklő­dő. Tervezik egy negyedévente megjelenő Regionális Civil Hír­mondó megindítását is, mely a régió civil szervezeteit fogja be­mutatni. Mindezeket a legutóbb nyert pályázati pénzből fogják fi­nanszírozni, melyet a Holland Nagykövetség írt ki „Regionális civil parlament, katalógus, értesí­tő, képzés” címmel. Ennek a pá­lyázatnak az érdekessége, hogy mind az Eurohíd ^Alapítvány, mind pedig a Jövő 2000 Alapít­vány pályázhatott rá, mert Bu­dapesten és Pozsonyban is kiírta a Holland Nagykövetség. Az el­bírálás eredményeként mindkét alapítvány támogatást nyert. A sikeres projekt az alapítványok közötti együttműködés mérföld­kövének Számít. Orosz Viktória A szakma előnyei Kiss Emese írása Szilveszter napján (pontosabban délutánján) megdöbbenve ta­pasztaltam, hogy nem működik a diktafonom. Hogy értsd a döb­benet fokát, tudnod kell, hogy a számomra oly fontos kis gép mindössze egy hetet élt meg egészségesen, hogy úgy mondjam, mivel karácsonyra kaptam. Rögtön az órámra néztem, és riasztot­tam a férjemet, hiszen az angyalokkal ő konzultált a diktafon ügyében, tehát egyedül ő tudta, hová fordulhatunk problémánk­kal. így tudtam meg - a jótállási jegy megkeresése után - hogy hány tízezret kértek el a gépért, s így lettem a percek haladtával egyre idegesebb. A lényeg a lényeg: nyitva találtuk az üzletet. Min­den oké - gondoltam naivan, s elmondtam problémámat az illeté­kes eladónak. O - nem túl barátságosan - egy kollegájához irányí­tott, ahol újra előadtam a „beteg diktafon" történetét. Az úr mo­solyogva közölte, hogy kicserélni nem, maximum javítani lehet, vagyis ő ír egy átvételi elismervényt, én pedig egy-két-három hét múlva (ki tudja, mikor) visszakapom a megjavított diktafont. Fér­jem már éppen bólintott volna, amikor megszorítottam a kezét, és kértem az eladót, oldja meg a cserét, nagyon fontos lenne. Tele­fon fel, kérdés, válasz, telefon le. A férfi közli, hogy nem tehet semmit, hagyjam ott a diktafont, megjavítják, magyarul ne akadé­koskodjak már. Előveszem a legszebb mosolyom, és nagyon ud­variasan, nagyon halkan azt mondom az eladónak:- Uram! Újságíró vagyok, szükségem van a gépre. Ma este dol­goznom kell vele, kérem, oldják meg. Telefon, sustorgás, mosoly felém. Újabb sustorgás, újabb mosoly, és láss csodát, mégis megoldható a csere, sőt! Jön a főnök, mindenki elnézést kér, pár perc múlva pedig már egy vádi új gépet szorongatok, megtoldva hat darab kazettával, fülhallgatóval, jókívánságokkal. Mindenki mosolyog, minden­ki örül, csak a férjem néz bután, nagyon bután. Beszállunk a kocsiba, virul az arcom, de csak egy percig. Ekkor jut eszem­be: vajon mi történik, ha gyári munkás vagy takarítónő va­gyok. A kérdést a férjemnek is felteszem, mire ő megnyugtat: „akkor nem diktafont kérsz karácsonyra". Jótékonysági bál a lekéri templomért December 31-én, Szilveszter napján a lekéri római katolikus templom keresztény közössége jótékonysági bált szervezett. A bál­nak 190 résztvevője volt. A teltházas táncmulatságon a jó hangu­latról a Rikony együttes gondoskodott. Az eseménynek több szponzora is akadt, a fő szervezők Mágyel Klára. Gyürki Szilvia. Császár Erzsébet és Búri Erika voltak. A keresztény közösség már két éve foglalkozik bálok szervezésével, az eddig befolyt összeg több mint 60 000 korona, amit a templom felújítására fordítanak majd. A faluban évente folyik a betlehemezés is. Az innen befolyt összeg több mint 14 ezer korona, amelyet szintén a templom tata- rozási költségeire fordítanak majd. czm Hogyan ünnepelt Esztergom? Szilveszter éjszakáján Esztergom - és a környék lakói - többnyire házibuli keretében búcsúztatták az óévet, és köszöntötték az újat. A város panziói megteltek, az éttermek többsége különleges pro­grammal várta a vendégeket. Evek óta először nem volt városi ren­dezvény Esztergomban, beleértve a tűzijátékot is. A város külön­böző szórakozóhelyein, valamint magánházaknál összegyűlt baráti társaságok a szokásoknak megfelelően zenével, tánccal ünnepel­tek, többnyire fegyelmezetten. Az új petárdatörvény hatását min­dannyian érzékeltük, ám komoly tűzesetről, petárdahasználattal illetve tűzijátékkal kapcsolatos balesetről lapzártánkig nem érkezett hír. Amint azt kérdésünkre a mentőszolgálat illetékese elmondta: szokatlanul csendes volt szilveszter éjszakája - mindössze egy embert kellett detoxikálóba szállítani. A többi bejelentés általános problémák, többnyire belgyógyászati panaszok okán történt. Éjfél után néhány perccel az ünneplők többsége az utcára vonult, tűzi­játékot gyújtva az új esztendő tiszteletére. sem Közösség volt az élete Szobi Kálmán halálhíre vala­mennyiünket megrendített. 2003. december 26-án az ün­nepi asztalnál családja körében érte őt a kegyetlen halál 62 éves korában. Nem csak a ré­gió ismert közéleti személyisége volt ő, a mohi szármázó és Búcson élő közéleti ember. Fel­sorolni is sok lenne, mi min­dent tett a társadalmi élet terü­letén a szlovákiai magyarság életében. Mint népművelőnek egykor a Jókai Napokon ismer­te meg nevét az irodalmat, kul­túrát szerető közönség. A LANT elnevezésű irodalmi színpadot feleségével, Eszterrel hosszú évekig országos szinten mű­ködtették, majd népművelő­ként ott volt mindenütt, ahol a szlovákiai magyarságért tenni kellett. Betegen, de ott állt na­pokon keresztül az iskolavédők élén is Búcson, amikor élőlán­cot alkotva védték a magyar is­kolát. Neve a térségben az utóbbi időben a Kultúra- és Tu­rizmustársulás kapcsán, a búcsi székhelyű EMESE-ház működtetésével lett ismert. Több képzésen való részvétellel szakembere lett a turizmus és kultúra területének. Az Ister-Granum Eurorégió szakmai ülésein is részt vett ven­dégként Eszterrel, aki tagja a Kul­turális és Turisztikai Bizottságnak. Szobi Kálmán által országot-í világot jártak a felvidéki népvi­seletekbe öltöztetett csodálatos! babák (több mint 200), ame-! lyet szintén feleségével közösen; találtak ki és Hannoverbe, a világkiállátásra is eljuttattak. Szobi Kálmánban igen érté­kes közéleti embert veszített el nemcsak a régió, hanem a szlo­vákiai magyarság is. Temeté­sén, a búcsi református temető­ben több százan vettek részt, barátai, ismerősei, művészek és közéleti emberek, akik tisztelték és Szerettek Őt. Dániel Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom