Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-03 / 2. szám
Art Art MAGAäN- 7 04. 01. 03. Mednyánszky László gyűjteményes emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában ruar Mednyánszky László képeinek Mednyánszky László báró (1852-1919) a századforduló magyar festészetének legtalányosabb és egyik legtermékenyebb alakja. Joggal sorolhatjuk a legnagyobbak közé: tehetsége, szakadatlan tanulmányokkal szerzett rendkívüli kifejezőkészsége, egyéni stílusa emelte erre a rangba. Azon ritka festők közé tartozott, akik csak belső szükségből festettek és nem érdekelte őket sem a pénz, sem a népszerűség. Nemcsak művészete, de különleges életvitele is elütött a megszokottól, a kor minden elfogadott társadalmi normáján kívül állt. Felvidéki (Beckó) arisztokrata családban született 1852. április 23-án, de önként vállalt szegénységben élte le életét, lemondott birtokáról, javait elosztogatta, az anyagiakkal nem törődött, csak a művészetnek élt. Olajfestményeiről, - melyeket három-négyezerre becsülnek - és több ezer grafikájáról, melyek életművét alkotják, még ma sem alkothatunk teljes képet. Ennek az igen termékeny életpályának jelen- 1 tős része nemcsak a nagykő- | zönség, hanem a szakma szá- 1 mára is rejtve maradt, mivel a í művek nagy többsége külföl- '■ dön vagy idehaza lappang, | jobb esetben magángyűjtemé- 1 nyékben fellelhetők. Ehhez ta- | Ián az is hozzájárult, hogy a 1 mestert művei csak addig érdé- i kelték, amíg el nem készültek, j Miután befejezte őket, rögtön j odaajándékozta modelljeinek, j akik többnyire szegény embe- jj rek voltak és boldog volt, ha se- ■{ gíthetett nekik. A társadalom legalsó kategó- 1 riájába tartozó emberekhez: ci- I gányokhoz, kocsisokhoz, pa- I rasztlegényekhez, koldusokhoz, I katonákhoz különös vonzódás | fűzte, gyakori témái a külváro- j sok „kétes egzisztenciájú” lakói lj voltak. Híres csavargóképei csak 5 annyiban rokoníthatók a nagy i elődök - Ribera, Daumier, •$ Meunier és Millet - képeivel, 1 amennyiben, azok is munkáso- | kát, parasztokat ábrázolnak. Mednyánszky egy teljesen új : dalmon kívüli létnek lehetnének a képviselői, a céltalanság, a melankólia tükröződik viharvert arcukon, olyan emberek ők, akiknek „nem adott a sors sem szellemi képességet, sem az érzelmek finom hullámzásait", olyanok, akik nem találják helyüket ebben a világban. Tájképei az első pillanatban realista, naturalista tájaknak tűnhetnek, jobban szemügyre véve azonban felsejlik a mögöttes tartalom: az általános érvényre emelt, metafizikai igényű „szimbolista hángulatképek", melyek valójában rejtett önportrék. Korai tájképeinek túlnyomó része a Kárpátokban való bolyongás hatása alatt születtek, előszeretettel választott olyan emlékmotívumokat, mint az erdő sűrűjében az avarról felszálló pára, amely könnyed fátyollal szövi át a bokrok, fák lombjait vagy a Kárpátok hatalmas sziklái, hólepte fenyvesei. Ezeken a képeken szinte elveszti jelentőségét a a Magyar Nemzeti Galéria iy rit- j Ezért! A Magyar Nemzeti Galéria és a Szlovák Nemzei Galéria közös kiállítása az első kísérlet Mednyánszky sajátos „zárványéletművének” az újrafelfedezésére, tekintve, hogy az első alkalommal van mód a Szlovákiában és Magyarországon őrzött életműdarabok egybeiUesztésére. Az életmű közgyűjteményekben őrzött része ugyanis két részre szakadt: a „korai Mednyánszky” Szlovákiában, az „érett Mednyánszky” Magyarországon található. A szlouáA kiállítás koncepciója ennél fogva kettős célt hordoz: bemutatni szándékozik - első ízben - a korai, Magyarországon eddig még nem ismert műveket, és ezt kiegészítve főművekkel, reprezentálni az egész életművet. A kiállítás anyaga magában foglalja a hazai és szlovákiai közgyűjtemények legjobb darabjait. Láthatók a tárlaton Egerből, Pécsről, Győrből, Bajáról, Szolnokról, Kecskemétről, Kaposvárról, Mosonmagyaróvárról ezenkívül kiai képek nagyon fontosak az Nagyőrről, Liptószentmiklósról, életmű szempontjából, mivel ezek a legjobban példázzák, mutatják Mednyánszky indulását, korai periódusát - nyilatkozta a kiállítás kapcsán Bakos Zsuzsanna művészettörténész. Kassáról, Besztercebányáról érkezett alkotások is. Az életmű bemutatása kronológiai rendben és motivikus ösz- szefüggések mentén valósul meg, úgy, mint a „folyókanyarmotívum” változásai az időben, „éjszaka-képek", a melankólia mint téma és ennek kapcsán az üldögélő csavargók, köztük az Agrólszakadt különböző verziói, „fehér képek” (háborús képek), a „Verekedés után” című kép és társai, a „Sebesült halász” illetve a „Szerencsétlenség” képek, és a hozzájuk tartozó vázlatok és kompozíciók. A kiállítást magyar és német nyelvű (Szlovákiában szlovák és angol nyelvű) tudományos katalógusok kísérik, melyekben a tanulmányok létrejötte magyar és szlovák művészettörténészek együttműködése révén valósult meg. A kiállítás két részre oszlik: a Magyar Nemzeti Galéria földszintjén az olajfestmények láthatók, míg a harmadik emeleten egy válogatott grafikai kiállítás várja a látogatókat. A több mint négyszázötven műtárgyat magába foglaló retrospektív tárlat a Magyar Nemzeti Galéria után kibővített formában Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galériában, majd egy válogatás formájában 2004 őszén Bécsben, az Oberes Belvedere-ben bemutatásra kerül. A kiállítás 2004. feb- 8-ig tekinthető meg a Budavári Palota C épületében. szín, a ködös tónusok alól azonban átsüt a rajz, a kép szilárd váza. Képei sohasem voltai; valamilyen természeti motívum egyszerű lefejtései, mindig egyéniségéhez híven alakította okát. Sokat járt a szabadban, számtalan termes,’etta- nulmányt készített, amelyek által olyan nztos tudást szerzett, hogy „forma- és színélm ka élénkséggel vésődött emlékezetébe’ tehette meg, hogy tájképeit nem egyen sen a szabadban, hanem később, mindig emlékezetből fesse meg, így sokkal többet adható- beléjük saját érzéseiből és hangulataiból. Portréi és tájai mellett fennmaradtak külö-: nős, műfaji értelemben a korban társtalan. a zsáner műfaját „felülíró” alkotásai is. Ezeken a műveken a szenvedés és az erőszak ábrázolha- tóságával kísérletezett, az elemi erőket, energiákat és szenvedélyeket hol egy ismeretlen „film” kiragadott kockáihoz hasonló "akció-jelenetekbe", hol passzív, szenvedő vagy melankolikus figurák emblémáiba sűrítette. Több száz ceruzarajz maradt ránk foglyokról, sebesültekről, megkínzott és elesett katonákról - s e különös, a legtágabb értelemben vett háborús tematikát Mednyánszky nem a háborúban, hanem a ’fin de síddé’ monarchiabeli ragyogó pompájában kezdte. Szabó Bernadett : Balassa Bálint Múzeum | műfajt alkotott ebben a tekintetben: olyan em- | bereket ábrázolt, akik különleges jellemvonások hordozói, nem heroizált munkások, mint Meunier-nél, nem tevékeny parasztok, ahogy Millet képein láthatjuk, hanem tompán maguk elé révedő, minden cselekvést nélkülöző, tagbaszakadt, nagy csontú, vastag ajkú, kemény, erős állkapcsú, kopott, megfakult, „a város peremén” létező kitaszított emberek. Ezeken a mo- i numentális alakokat felvonultató képeken nyo- i ma sincs az e korban igen divatos „szegényem- berfestészet” hamis részvétének, szentimentaliz- musának. Alakjai valamely egészen ősi, társa-
