Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-20 / 13. szám
„Rabszolgához méltó büntetés, amely rabszolgalelket hoz létre.” (John Locke) Alig telt el néhány nap az új esztendőből, máris két, halállal végződő gyermekbántalmazásos esetet jelentett be a média. Az ország felmordult, majd szép lassan - ahogy az lenni szokott - elcsitult. Hogy mennyire komoly problémával állunk szemben, és mit teszünk/tehetünk mi magunk a gyermekbántalmazások elleni küzdelem sikeréért, következő összeállításunkból kiderül. A gyermekbántalmazás mint téma talán divatosnak is nevezhető, ám ez nem abban nyilvánul meg, hogy az illetékesek rendbe teszik a szükséges törvényeket, vagy szakemberek képzésével és alkalmazásával előmozdítják a megelőzést. A mai magyar társadalomban ez a divatosság úgy követhető nyomon, hogy szinte minden hírműsorban hallunk egy-egy bántalmazásról vagy abból fakadó tragédiáról, ám arról sosem: mit tett a nagyszülő, a szomszéd, a gyermekorvos, a tanár, amivel a sajnálatos esetet megakadályozhatta volna. ; A közhiedelemmel ellentétben a család nemcsak szerető, védelmet nyújtó közösség, hanem sok esetben a legbrutáli- sabb erőszak színtere is. A családi erőszak vesztese mindig a legsérülékenyebb családtag, általában a gyermek. Az előfordulás gyakoriságát nem lehet megmondani, a WHO és a UNICEF adatai szerint számuk az utóbbi időben drámaian emelkedett: Az Amerikai Egyesült Államokban évente 1 milliónál több gyermek szenved el súlyos bántalmazást szüleitől, gondviselőitől vagy más személyektől. A sérülések következtében évente 4-5000 gyermek veszti életét. Magyarországon a népességhez viszonyított arány hasonló: rendőrségi adatok szerint minden második héten megölnek egy gyermeket. Fontos tudni, hogy a bántalmazás fogalomkörébe nemcsak a fizikai bántalmazás tartozik. Ide soroljuk a gyermek érzelmi gyötrését a hideg, elhanyagoló, szeretet nélküli magatartástól kezdve egészen az emocionális szadizmusig. Ide tartoznak továbbá azok az esetek is, amikor a szülő nem gondoskodik a gyermek alapvető fizikai szükségleteiről, pl. nem ad neki enni. A bántalmazás okai összetettek és változatosak, de vannak kiemelkedő rizikófaktorok: ellenséges viszony a szülők között, rossz lakáskörülmények, aiko- hol/drogbetegség a családban, mentális betegségek, az apaságban való bizonytalanság, a család szociális elszigeteltsége stb. Az egyszer-egyszer alkalmazott testi fenyítés nem nevezhető gyermekbántalmazásnak, amennyiben a fenyítés módja, nagysága és következménye nem lépi át az általánosan elfogadott határt. Kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb gyermek fel tudja dolgozni az alkalmankénti, enyhe dühkitöréseket, ha mellette sok törődést, szeretetet kap. Valószínűsíthető, hogy a nevelés során rendszeresen testi fenyítést alkalmazó szülők olyan kulturális értékekkel rendelkeznek, amelyek helyeslik ezt a nevelési módszert, s úgy vélik, hogy a szabad nevelési jog felhatalmazza őket arra, hogy a gyermeket saját tulajdonuknak tekintve, tetszésük szerint neveljék. A bántalmazó szülők egyik legrosszabb, legfélelmetesebb tulajdonsága a kiszámíthatatlanság. A gyermek számára nem világos, mikor és hol követ el „hibát”, a szülő ugyanis a legkülönbözőbb dolgokért képes őt bántalmazni. Ez a kiszámíthatatlanság félelmet és zavarodottságot vált ki a gyermekből. A bántalmazást vagy egyéb káros szülői ráhatást átélt betegek egy része felnőttkorában képtelenné válik érzelmei kimutatására; mások társfüggőkké válnak, vagy alkoholizmusba, drogmámorba, illetve egyéb deviáns viselkedés- formába menekülnek. A bántalmazott gyermekekből általában alacsony önértékelésű, depen- dens felnőtt lesz, s ezek a felnőttek szülőként óriási hátrányokkal indulnak majd. Előfordul, hogy a gyermekkorában bántalmazott szülő nagy elszántsággal indul a családalapításnak, és úgy gondolja: mivel ő pontosan tudja, milyen bántalmazott, elhanyagolt gyermeknek lenni, ő sosem fogja alkalmazni ezt a nevelési módot. Sajnos ez sokuknak nem sikerül. A bírói joggyakorlat szerint a kiskorú veszélyeztetésének cselekményét akkor is meg kell állapítani, ha az elkövető egy ujjal sem nyúl a gyermekhez, és közvetlenül verbálisán sem bántja, ám a gyermek szemtanúja édesanyja vagy hozzátartozója bántalmazásának. Magyarországon néhány évvel ezelőtt kísérlet történt egy olyan gyermekcentrum és a hozzá tartozó szakemberképzés megvalósítására, amelynek feladata a bántalmazások megelőzése, valamint a bántalmazásba torkolló szülő-gyermek kapcsolatok korrekciója lett volna. Ez a kísérlet - valamiért - meghiúsult. A jogszabályok (Alkotmány, 1952.évi Családjogi törvény, 1991.évi ENSZ Gyermekek Jogai Egyezmény, 1997évi Gyermekvédelmi Törvény) és a Btk. papíron biztosítja ugyan a gyermeki jogokat, ám ez sok esetben nem elegendő alap a felelősségre vonásra. A pedagógus, orvos stb. mindennapi munkája során sajnos kerülhet olyan helyzetbe, hogy a bántalmazás, elhanyagolás gyanújával vagy nyilvánvaló tényével találkozik, esetleg bejelentést is kell tennie. A bántalmazás a legtöbbször közvetetten derül ki, mivel a gyermek általában nem panaszkodik. Fontos, hogy mindannyian ismerjük a bántalmazás fizikai, viselkedésbeli és érzelmi tüneteit, és legyünk érzékenyek a gyanújelekre, figyeljünk fel a gyermek rejtett közléseire. Az esetek felderítéséhez kötelességünk minden segítséget megadni. A bántalmazás bejelentésének elsődleges célja az ismétlődések megakadályozása, a gyermek védelme. A másik cél az elkövető felelősségre vonása. Bár jogrendszerünkben megjelenik a gyermekek speciális védelme és a bántalmazás tilalma, bírósági tárgyalásra, büntetőeljárásra csak kevés esetben kerül sor. A gyermekek sérelmére elkövetett cselekmények közül a szexuális bántalmazás váltja ki a leghevesebb reakciót és indulatot a külső környezetből. Ezért is érdekes, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális cselekmények a külföldi szakirodalomban is (!) csak mintegy tíz éve kerültek a figyelem középpontjába. Egyértelmű, hogy a gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek nem a családok zárt rendszere miatt maradnak feltáratlanok, hanem a komoly intézkedések hiányából adódóan. A média hírközlései nyomán egyre gyakrabban értesülünk a borzalmas rémtettekről, de igyekszünk gyorsan elfeledkezni róluk. Társadalmi összefogás, szemléletváltás híján azonban védtelen kisgyermekek százezrei viselik ennek a „nevelésnek” a nyomát fizikailag és lelkileg egész életükben. Vannak olyanok is, akik belehalnak... sem Karva, a zsellérfalu A Duna bal partján fekszik Karva kisközség. A mintegy 789 lakosú falu 81 százaléka magyar, 77,3 százaléka római katolikus, 9 százaléka református, egy százaléka pedig evangélikusnak vallja magát. A település a múltban a földbirtokosok kedvenc nyári tartózkodási helyének számított. A falu gyönyörű környezetbe épült a Duna bal pártján. A néhány kilométeres partszakaszon homokos talaj húzódik, amely a turisták kedvenc fürdőhelyének számít. A lakosság fő megélhetési forrása a mező- gazdaságból származik. Karva kisközség a Tardos nemzetség ősi birtoka volt. Első ízben 1245-ben említik. Ebben az évben Köbölkúti Péter itteni birtokát Miklósnak, a királyi hírnökök mesterének adta el. Unokái 1283-ban Karván egy eke földet nyertek. 1300-ban a Csák nemzetség tagjai elpusztították, ekkor Kiskarva néven fordult elő. E falu határában feküdt egykor Sartiván, másként Sartván nevű helység, eredetileg a Sartiván- Vecse nemzetség ősi birtoka, ahol 1303-ban a Zovárd nemzetségbeli Zovárd szerzett birtokokat. 1312-ben Karvai Miklós birtokában volt a falu. Az ő fiait, Miklóst és Pétert pénzhamisítással vádolták, ezért elveszítették minden birtokukat. 1352-ben azonban a Zovárd nemzetségbeli Domonkos bebizonyította, hogy ő nem vétkes rokonai bűnében, ezért őt felmentették, de arra vonatkozólag nincsenek adatok, hogy a birtok a Zovárd nemzetség birtokában maradt volna. A XV században a Sáros megyei Kapy-család birtokába került. 1505-oen Kapy Menyhért Karva egy részét eladta Attyai Miklós esztergomi olvasókanonoknak és nővéreinek. 1519-ben Attyai Miklós egyezségre lépett Kapy János leszármazottjaival, ennek értelmében Karva egynegyed része Kapy Katalin férje, Sárkányi Pathy Károly birtokába került. A falu a mohácsi vész után elpusztult. Még az 1696-os adóösszeírás is lakatlannak mondja. A helység ekkor Nedeczky Sándor és Mihály birtokához tartozott. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még mindig puszta volt. Ekkor a gróf Gyulay-, Cserey-, Missich- és Kvassovszky-családok voltak itt birtokosok. A XIX. század első felében a Somogyi-, Koller-, Nedeczky-, Hunyady-, Lippay-, Huszár-, Csúzy-, Reviczky-, Bíró-, Bokay-, Hajós-, Palkovics-, Kruplanicz- és Kerekes-családok bírtak itt földesúri jogokkal. A község római katolikus temploma félkör alapú románkori építmény, amely mint műemlék is kiváltképpen figyelmet érdemel. A hajópadlat közepén latin feliratú veres márványú síremlék látható, amelyen a községgel szemben, a Duna jobb partján található Lábatlanra történik utalás. A templomot a XV11I. század elején báró Gyulay Ferencz újíttatta fel barokk stílusban. A templom kétszáz éves szentségtartót őriz. A község későbbi birtokosai Kosztics Lábúd, Szarvasi Sándorné, Fodor Kálmán, Kommers Károly és özv. Szlamkáné. 1876-ban árvíz pusztított a faluban. Itt működött az ebedfoki ármentesítő társulat mérnöki hivatala. Határában vannak a Felső-, Kis- és Nagy-puszták, valamint a Mária- és Sándor-majorok. A község látványosságai közé tartozik még Láng Gusztáv gépgyáros nyári rezidenciája, amelyhez védett park is tartozik. A nyolcvanas években felújították, de állandó törődést igényelne. Itt látható továbbá Kuzmik Pál kúriája aki a budapesti Rókus kórház igazgatója volt a két világháború között Szarvassy Imre meteorológus kúriája, valamint a Hrosso- kúria. Az 1. és II. világháború áldozatainak itt is emléket állítottak. A kultúra területén aktívan tevékenykedik a Korává civil társulás, amelynek neve a község régi elnevezését őrzi. A szervezet tavasszal Nemzetközi Virágkötő Versenyt, júniusban pedig Nemzetközi Kézműves Tábort szervez. A Borbarátok köre, amely bejegyzett civil szervezet húsvét táján szervez borversenyeket, amelyekre hivatalosak a magyarországi települések, Bajót és Lábatlan is. Ennek keretében a szőlőtermesztésről és borkészítésről szerveznek előadásokat, és megvizsgálják a bormintákat. Télen is folyik az edzés a női focicsapattal, és az öregfiúk csapatával, májusban pedig rendszeresen megrendezik a Nemzetközi Labdarúgó Tornát. Alsótagozatos szlovák és magyar iskolája és óvodája van, de működik a községben Mezőgazdasági Szakközépiskola is, amelynek székhelye a Láng-kastélypark, illetve a Szarvassy-kúria. Az aránylag kis létszámú község fejlett turisztikai szolgáltatással rendelkezik. Polgármestere Tóth Tibor. czm Határtalan jókedv Szombat délután tartotta első fellépését az esztergomi Teleház néptánccsoportja az esztergomi Szabadidő- központban. A Horváth Kálmán vezetésével működő néptánccsoport néhány hónapja alakult, tagjai elsősorban roma fiatalok. Amint azt Péter testvér, a Teleház vezetője lapunknak elmondta: a tánccsoport megalakításának az volt az alapvető célja, hogy a Teleházat látogató gyermekek, fiatalok megismerkedhessenek a magyar néptánc művészetével, miközben lehetőség nyílik a közös éneklésre. A néptánccsoporton belül külön hangsúlyt fektetnek a gyerekek képzésére, figyelembe véve speciális életkörülményeiket, lehetőségeiket, egyéni adottságaikat. A Teleház - alapvető célkitűzésének megfelelően - mindent megtesz a környéken élő, szociális és egyéb problémákkal küzdő gyermekek és fiatalok élethelyzetének javítása, napjaik színesebbé tétele érdekében. A néptánccsoport megalakulását a Határtalan Szív Alapítvány támogatja, a próbákhoz a termet a Teleház biztosítja. Amennyiben lesz rá igény, a későbbiekben modern táncot is oktatnak majd a fiataloknak. A szervezők nem titkolták: szeretnének hagyományt teremteni, bevonva a programba más, környékbeli tánccsoportokat is. A szombati fellépésen az esztergomiak mellett fellépett egy dorogi, egy esztergom-kertvárosi és egy tatabányai néptánccsoport is. A táncosok és énekesek színvonalas műsorát a több mint kétszáz érdeklődő vastapssal köszönte meg. A műsort megelőzően a zöldház aulájában megnyitották a Teleházba járó gyermekek kézműves alkotásait bemutató kiállítást, amely vasárnapig ingyen megtekinthető. sem Hódít a reformpedagógia - népszerű a Waldorf (Folytatás az 1. oldalról) A tavasszal kezdődött toborzás eredményeként szeptemberben 70 gyerekkel kezdte meg a működést az iskola a festői környezetű Pilisszentlászlón. Terveik szerint 12+1 évfolyamos intézménnyé válnának az évek során, ahogy felmenő rendszerben kifutnak a felsős évfolyamok. A szülők számára rövid bemutatkozást tartanak több szentendrei óvodában is, így ma délután öt órakor a Hétszínvirág Tagóvodában, vagy január 27-én a Vasvári úti Tagóvodában. Ezen kívül a módszer részletes, minden területre kiterjedő bemutatását célozza a februárban induló előadás- sorozat, ahova várják a szülőket. A programnak az iskola ad otthont, először február harmadi- kan, este hat órakor. gk
