Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)

2004-01-03 / 2. szám

4- 2004. január 3., szombat ____________________________RÉGIÓ_________ ^ I NTERJÚ Esztergom az uniós tagság nyertesei Beszélgetés Kiss Gábor politológussal Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán az Európai Unióhoz való csatlakozásra is felké­szítik a hallgatókat. Kiss Gábor megbízott főelőadó az eu­rópai integráció folyamatáról tart három féléves képzést. A Hídlap szerkesztőségében beszélgettünk, s megtudtuk, hogy lapunk a térség egyetlen eurorégiós napilapja. fotó: Bukovics közé fog tartozni- Egy kicsit szokatlan, hogy tanítóképző főiskolán az európai integrációról tanuljanak a hall­gatók. Kinek az ötlete volt ez?- Az ötlet tudtommal már másnál is felmerült, de egész konkrétan Gaál Endre főigazga­tó úrral folytatott beszélgetés so­rán fogalmazódott meg, hogy a főiskolán az Európai Unióról is tanuljanak a diákok. Az európai integráció folyamatával foglal­kozó képzés tavaly még csak vá­lasztható tárgy volt, idén azon­ban a második évfolyamnak kö­telező lett a tantárgy felvétele. Büszkék vagyunk rá, hogy az Európai Unió is támogatásra méltónak ítélte a programot. A támogatás - mint minden uniós támogatás - közös finanszírozást jelent, de az EU vállalta a na­gyobb részt. Ennek köszönhető­en jelenleg száznyolcvanán ta­nulják az európai integráció fo­lyamatának történéseit.- Az európai integráció folya­matából mi érdekli legjobban a hallgatókat?- A legalapvetőbb kérdés - amit más előadásaim során is mindig feltesznek -, hogy jó lesz-e nekünk a csatlakozás, va­lamint, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár majd. Erre mindig azt válaszolom, hogy az uniós tagság előnyei minden­képpen túlsúlyban lesznek a hátrányokkal szemben. Az a kri­tika igaz, hogy lesznek vesztesek is, és csökken Magyarország au­tonómiája a gazdaságpolitiká­ban, hiszen az EU gazdasági unió is igen részletes szabályo­zással és közös pénzzel. Azon­ban lehet, hogy egy külső fel­ügyelet segít a magyar gazda­ságpolitikának, hogy ne legye­nek ilyen nagy kilengések, ame­lyek most megfigyelhetőek. A másik gyakran feltett kér­dés a mezőgazdaság helyzete. Azt tudni kell, hogy hosszú tá­von - tíz éven belül - az Európai Unió teljesen átveszi a magyar mezőgazdaság támogatását. Te­hát onnantól kezdve a magyar költségvetést ez nem fogja ter­helni. És, hogy jól működik az agrártámogatási rendszer, ezt megtapasztalhatjuk, ha Ausztria felé átlépjük a határt. A problé­ma a mezőgazdasággal kapcso­latban az, hogy a pénzek nem automatikusan jönnek. A forrá­sokra mindig pályázni kell. Ah­hoz, hogy a pályázati rendszer Magyarországon jól működjön, vannak intézményi előfeltéte­lek. A kritika mindenképpen a jelenlegi felkészülést illeti, mert ez az intézményi rendszer még nem épült ki. Ebben felelős a je­lenlegi és a korábbi kormány is. A harmadik pedig az, hogy a hallgatók - és nem csak a hall­gatók - úgy érzik, nincsenek jól informálva, felkészítve az előt­tük álló uniós kihívásokra. Ez az egyik legégetőbb probléma. Azon már rég túl kellene len­nünk, hogy lehet-e az EU-ban mákos gubát enni. Nem szabad elfelejteni, hogy az EU jelenlegi tagállamai már több évtizede integrálódnak, mind a gazda­ság, mind az informáltság terü­letén előnyben vannak. A mai társadalmakban az információ és a tudás a siker záloga.- Esztergom és Párkány köz­ponttal a magyar-szlovák határ mentén létrejött az Ister- Granum Eurorégió. Az Európai Unióban a határ menti régiók hogyan működnek, és mint ré­gió mennyire nyújtanak többet az ott élők számára?- Az Európai Unió különböző méretű és fejlettségű tagálla­mokból áll, melyek maguk is eltérő fejlettségű régiókból épülnek fel. Az Unióban a szoli- dariás nevében a szegényebb területeket szeretnék felzárkóz­tatni. A nemzetállam viszont túl általános kategória volt az uni­ós támogatási célok megvalósí­tásához, ezért volt szükség egy statisztikai-tervezési egység ki­alakítására, amely többé-ke- vésbé egyenlő méretű. Olyan egységre, mely a nagy centrali­zált államegységekhez képest egy alacsonyabb szintű, a helyi viszonyokhoz jobban alkalmaz­kodó támogatást tesz lehetővé. A gazdasági integrációnak, a határok eltörlésének mindig van kiegyenlítő hatása, azon­ban ez csak akkor igaz, hogyha ezt tudatosan segítjük. A gaz­dasági integráció ugyanis sok esetben növeli a különbsége­ket. Érdekes példa: az Európai Unió tagországai között a fej­lettségbeli különbség csökkent az utóbbi években. Viszont a leggazdagabb és legszegé­nyebb régiók között a különb­ség nőtt. Tehát az integráció önmagában nem vezet oda, hogy eltűnnek a különbségek, ezek csökkentése aktív támo­gatási politikát igényel. Ezért jött létre a szegény régiók fel­zárkózását támogató program.- Esztergom és Párkány már három éve dolgozik az Ister- Granum Eurórégió létrehozá­sán. A párkányi régióban mint­egy 30 százalékos a munkanél­küliség, amelyen az esztergomi vállalatok, intézmények álláskí­nálata segít.- Esztergom éppen emiatt az Európai Uniós tagság nyertesei közé fog tartozni. A határ men­ti települések mindig nehéz helyzetben vannak. Viszont az­által, hogy a határok eltűnnek, az egymáshoz közelálló térsé­gek újra egy gazdasági egység­be tartozhatnak. Ez minden­képpen segíteni fogja ennek a térségnek a fejlődését, és olyan lehetőségeket hoz elő, amilye­nek eddig nem voltak például a gazdasági együttműködésben vagy az oktatás területén.- Érdekes, hogy éppen Esz­tergomban indult a főiskolán egy európai uniós képzés, amelynek egyik célja, hogy en­nek a régiónak a fiataljai az eurorégió kínálta lehetőségek­kel élni tudjanak. Ugyanis az uniós tagság önmagában nem jelent automatikus előnyt, sok­kal inkább a lehetőségek széles skáláját kínálja. Ez azonban a polgárok részéről egy aktív köz­reműködést igényel, ami vi­szont jólínformáltságot feltéte­lez. Visszatérve az első kérdésé­re, így érthető igazán, hogy a főiskolán a hallgatókat zavarja a tájékoztatás hiánya.- Esztergomban különböző szervezetek konferenciákon, fó­rumokon foglalkoztak az uniós csatlakozással. Tehát az infor­mációkat igyekeztek minden szinten eljuttatni az emberek­hez. Különböző kapcsolatok is kialakultak intézmények, civil szervezetek között a térségben. A Mária Valéria híd újjáépítése is a kapcsolatok bővítését és erősödését generálta.- A Mária Valéria híd egy na­gyon érdekes jelenség a tér­ségben. Brüsszelben is isme­rik, és amikor az Európai Par­lamentben dolgoztam, gyak­ran beszéltünk arról, hogy en­nek a hídnak a konkrét hasz­nán túl szimbolikus jelentősé­ge is van. Ebben a félévben Brüsszel mellett Róma volt az Európai Unió egyik „főváro­sa”. Voltam ott egy uniós kon­ferencián, ahol felvetődött a csatlakozó országok egymás­hoz való integrálódása is. Em­lítettem a hidat, a kialakuló eurorégiót és példának a Híd- lapot is mint a határon átívelő együttműködés egyik legkéz­zelfoghatóbb eredményét.- Milyen véleménnyel voltak arról, hogy az Ister-Granum Eurorégióban régiós napilap je­lent meg?- Nagy feltűnést keltett, és ér­deklődéssel figyeltek föl rá, mert hasonlóról eddig nem hallottak Sokan érdeklődtek a megvalósí­tás módjáról, nehézségeiről. Nem is tudom, hogy van-e ha­sonló napilap az unióban, de térségünkben mindenképpen különlegességnek számít. Muzslai Agnes Garampáld A Lévai járás legkisebb faluja Garampáld. Lakosságának szá­ma éppen hogy eléri a 260 főt. Nyugdíjas korúak lakják túlsúly­ban, ami nem csoda, hiszen a te­lepülésen nincs sem óvoda, sem iskola. Munkát találni helyben, akárcsak a környék településein nagyon nehéz. Az önkormányzat alkalmaz néhány embert, és a két helyi élelmiszerüzlet működik. A lakosok kénytelenek Párkányba, Magyarországra vagy más város­ba utazni a megélhetésért. Nemzetiségi szempontból a magyarok vannak túlsúlyban, a szlovákok száma az összlakosság 4 százalékát teszi ki. Az önkor­mányzat könyvtárat, 1953-ban épült tűzoltószertárat és befoga­dóképességét tekintve 100 fős kultúrházat tart fenn és üzemeltet. Aktív szervezetként említhetjük a Csemadok helyi alapszervezetét- amelynek elnöke Gúlái Mária-, és a vadászszervezetet. Római katolikus templomát 1962-ben építették újjá. A la­kosság nagy része a katolikus hitet vallja. Vonzóvá teszi Páldot az a 30 hektáros erdő, amely körülveszi a települést, benne a szigettel és a vízmosással. Ez kedvelt pihenőhelye nemcsak a vadászoknak és a helybeliek­nek, hanem minden odalátoga­tó, túrázni vágyó embernek. A község polgármestere Kiss Tibor mérnök. A települést legelőször 1135- ben említik egy oklevélben, ak­kor még Pauliként. A Pauli név jelentése Pálé. Szent László király nővérének férje, 1127-1131 között megala­pította a bozóki bencés apátsá­got. Ehhez az apátsági biroda­lomhoz tartozott a Hont megye déli részén elterülő Páld is. 1273-ban a Hont-Pázmán nem­zetségbeli István végrendelet­ében a páldi birtokot a bényi premontrei monostorra hagyja. 1297-ben kárpótlásként az esztergomi káptalannak ítéli III. András. 1354-ben a bozóki pré­postság Vesszős mesterének ke­zébe kerül. 1395-ben a követke­ző jobbágynevek fordultak elő: Harla, Thomas Barthos, Jacubus Cheh, Johannes et Nicolaus Dávid, Fodor, Fulo, Jankó, Petrus Oláh, Olaz, Polgar, Prespoth, Sutor, B.Thenke, Thymar, Osvaldi, Folnagh, Albertus Kara. 1425-ben Predium Paldiként említik az okiratok. 1504-ben vi­szont már Páldként emlékeznek meg az okiratok. A török megszál­lás ideje alatt elnéptelenedett a fa­lu. 1706-tól már mai alakjában Páldként említik, ettől az évtől már rendelkezik anyakönyvvel is. 1709-ben a kuruc seregek is vé­gigvonulnak a községen. Erről az időszakról nagyon kevés adat ma­radt fenn. Az 1800-as évek végén kerül a megkülönböztető Garam jelző a község neve elé. Szorgal­mas, büszke emberek laktak itt, közössége zárt volt. Az I. és II. vi­lágháború idején sokat szenvedett a község lakossága, súlyos csapá­sokat kellett átélniük, akik még él­nek, máig sem feledték a borzal­makat és megpróbáltatásokat. A páldi népviselet beletartozik a „kurtaszoknyás hatfalu” cso­portjába, bár a lakosság menta­litása különbözik a többitől. Dávid Mihály írása nyomán átdol­gozta D.Bajkai Katalin Ahány ház, annyi szokás- Lekér ­A népszokások sok he­lyütt szinte teljesen feledés­be merültek, ám manapság mégis azt tapasztalhatjuk, hogy egyre több települé­sen igénylik a népszokások felújítását. Lekéren a Cse­madok helyi szervezete mellett működő énekkar ve­zetője kultúrműsorokban eleveníti fel rendszeresen a lekéri népszokásokat. Több műsor alkalmával is bizo­nyította már Mágyel Gizella tanár­nő, a lekéri Csemadok helyi szer­vezete mellett működő énekkar vezetője elkötelezettségét a rég­múlt hagyományai és a népszo­kások iránt. A legutóbbi karácso­nyi műsor alkalmával is ízelítőt kaphatott a közönség a község népszokásaiból, amelyek a XIX. század vége felé éltek Lekéren. Az itteni népszokások nem sokban különböztek a környékbeli falvak hagyományaitól, de talán érde­mes fellapozni a falu krónikáját, amely Dudich László volt kántor­tanító jegyzeteit tartalmazza az itt élő hagyományokra vonatkozóan. Tekintsünk bele most mi is, milyen szokások éltek az egyház által ka­rácsonyi ünnepkörnek nevezett időszakban, amely november vé­gétől március derekáig tartott. A karácsonyi ünnepkör kezde­tén, november 30-án, András napkor szedték ki régebben a mal­mokat és a kompot a Garamból. December 24-én, karácsony böjtjén a gazdák már előre be­készítették az állatok számára az ünnepek idejére a takar­mányt. Karácsony böjtjén a szobába az asztal alá egy kevés szénát, szalmát, kukoricát szok­tak tenni, az asztalra pedig min­denféle élelemből egy darab­kát: hagymát, babot, krumplit, kenyeret, kalácsot, diót. Ezeket később egy helyre eltették, megszárították, majd meggyújt­va a megbetegedett tehenet, lo­vat ennek füstjével megfüstöl­ték. Délután az iskolás gyere­kek csoportokban jártak kará­csonyi énekeket énekelni az ab­lakok alá ezzel a beköszöntővel: Elfogadják az Isten igéjét? Pár darab diót, cukrot vagy néhány fillért kaptak cserébe ezért min­den háznál. Ez a hagyomány még ma is él a faluban. December 31-én. szilveszter­kor az asszonyok rétest sütöttek. Az ízletes vacsora után pohara­zás közben várták meg az em­berek az új évet. Január 6-án, Vízkereszt ünne­pén rendezték régebben az ad­venti böjt után az első dudatán­cot. Ugyanaznap minden házba vittek a templomból szenteltvizet. Február 3-án. Szent Balázs ün­nepén régebben az iskolás gyere­kek számára az iskolában tánc- mulatság volt déltől esti 7-8 óráig. Február 24-én. Mátyás napján tojt lúdtojást nem tették a kotló lúd alá, mert arról azt tartották, hogy a belőle kikelt liba hibás lesz. Az esküvők, lakodalmak legin­kább farsangban történtek. Far­sang utolján három napig táncol­tak a fiatalok. Hamvazószerdával megkezdődött a szigorú böjt. A hagyományokból a legtöbbet szinte teljesen elfeledték a faluban. Anyagias világunkban azonban nagy szükség van arra, hogy örök­ségünket ne hagyjuk feledésbe merülni. Nagyon fontos, hogy ne csak krónikák őrizzék meg emlé­küket, hanem a fiatalok is megis­merjék gyökereiket... czm

Next

/
Oldalképek
Tartalom