Hídlap, 2004. január-március (2. évfolyam, 1-64. szám)
2004-01-16 / 11. szám
RÉGIÓ 2004. január. 16., péntek Egész évben strandolás Az esztergomi élményfürdő építése az új esztendőben is tovább folytatódik. A múlt heti kedvezőtlen időjárást követően az építésen dolgozók újult erővel láthattak hozzá a jövőre elkészülő létesítmény építésének. A három és fél millió forintos beruházás az eszr tergomi, párkányi és környékbeli lakosokon kívül a tágabb régióból és azon kívülről érkező vendégek számára is egész évben rendelkezésre áll majd. A 2005-re elkészülő, Esztergom városának száz százalékos tulajdonában lévő részvénytársaság által üzemeltetet élményfürdő élére kinevezett Lengyel József korábban a szegedi fürdő átalakításának munkálatait irányította. A sokrétű tapasztalatokkal rendelkező szakember úgy véli, hogy a fürdő által nyújtott szolgáltatások és a hozzá kapcsolódó idegenforgalmi szolgáltatások hozzájárulnak ahhoz, hogy Esztergom visszanyerje régi turisztikai szerepét. Kép és szöveg: Bukovlcs Krisztián Beszélni, kibeszélni, rábeszélni... Kiss Emese írása Este hat óra. Mónika, pontosabban a „mi Mónikánk” áll a kamerák össztüzében, és arról faggatja intelligens vendégét: orálisan, avagy análisan szereti-e jobban. Megdermedek, mintha egy dézsa hideg vizet öntöttek volna a nyakamba. Az órámra nézek, mintegy laufot adva a bájos műsorvezetőnek, ám a kis ékszer nem este tizenegyet, hanem hatot, hangsúlyozom: hatot mutat. Figyelmem hamarosan újra a képernyő felé irányul, mert valaki (egy lány!) éppen megkéri legjobb barátnőjét: feküdjön le vele. Mónika vihog, programszerűen dobálja bodo- rított fürtjeit, és gátlás nélkül kérdez rá a válaszra (mert a barátnő is vihog, és fogalma sincs, mit is mondjon erre). Ml VAN? Nem vagyok egy prűd csaj, és a köznyelv által lazának nevezett emberekkel sincs bajom (sőt!), de ez már túlzás. Ez ugyanis nem lazaság, nem jófejség, és - remélem - nem természetes. Ha Mónika keríteni akar, csak tessék, de ne nyilvánosan, könyörgöm! Úgy ajánlja fel vendége bájait a nyilvánosság előtt, mint Anettka (a másik médiasztár); a probléma csak az, hogy ez a műsor egy kicsit korábban kerül adósba. Nem tudom, mit szól mindehhez az OKÉT, azt meg főként: mit szól a rendőrség. (Semmit.) Bejön egy edzőcsukás srác, és előadja, hogy tizennégy éves „csaját" hol, mikor, hogyan. Ót követi a tizenhat éves szűz kisfiú, aki szerint már túl ciki az érintetlenség, ezért ország-világ előtt megkéri gyermekkori barátnőjét: avassa be. Ülök, nézek, hallgatok. Látok egy „megcsinált", zavartan pislogó műsorvezetőt, akit otthon - remélem, nem a tévé előtt - egy nyíló értelmű kislány vár. Látok néhány infantilis, kétszázas szókinccsel bíró (ebből száz passzív) felnőttet, igen lerozzant külsővel. Aztán - és ez a legszomorúbb - látok néhány zavart, pattanásos tinit, akiknek fogalmuk sincs, mit beszélnek, mit éreznek. Nem lehetne megrázni ezeket a srácokat, azt kérve: ébtedjenek? Nem lehetne a műsor árát az ő fejlődésükre, vagy - ha azt nem igénylik - beteg gyerekek gyógyítására fordítani? Nem a műfajjal van bajom: beszélni, „kibeszélni” jó dolog. Beszéljünk Móráról, Mozartról, a háborúról, az olimpiáról, akár a szexről - de kultúráltan, emberhez méltóan. Elvégre is emberek vagyunk, vagy tévedek? Visszatért a Don-kanyarból A szőgyéni Fábián Feri bácsi nem szívesen emlékezik a doni pokolra, de tanulságul felidézi az akkori történéseket, hogy visszarettenjünk a hasonló népirtástól. Bár az ember nem az az ijedős fajta. Tényleges katonaként 1942. április a 2-án a magyar hadsereggel mentem ki Oroszországba. A partizánok felrobbantották előttünk a hidakat, vasutakat, a fontos épületeket felégették. Az utak rossz minőségűek voltak, ezért ágyúink gyakorta elsüllyedtek. Ilyenkor ideális célpontnak bizonyultunk a bri- anszky erdőt jól ismerő partizánok részére. Megdöbbentett, milyen sok nő volt közöttük. Aludni, sőt beszélni se lehetett a partizánoktól, már a ló nyerítése is elárult bennünket. Ok voltak otthon, ismertek minden zugot, néha a fák hegyéről, szinte a semmiből bukkantak elő, és halomra lőtték az embereket, lovakat. Egyik bajtársam a szemem láttára úgy halt meg, hogy rádőlt a ló, és agyonnyomta. De láttam azt is, hogy véres cafatok repülnek a levegőben, amikor a gránát a kocsis és lovak közé csapódott. 1942. június 29-én hajnali háromkor megindult a támadás az oroszok ellen. Német harci gépek segítették az előrenyomulást. Több mint egy hónapig mentünk a Don folyóig, Voro- nyezs városáig. Az előrenyomulás alatt sokat Hétfőn került megrendezésre a dorogi József Attila Művelődési Házban a Kávéházi beszélgetések című zenés műsor. A meghívott vendég Magyarország népszerű kvízmestere, a szellemi vetélkedők házigazdája, Vágó István volt. Aki ellátogatott a kultúrházba, annak derűs, vidám kikapcsolódást nyújtó élményben lehetett része. A műsor elején Albert József újságíró, a program szervezője invitálta színpadra a Legyen Ön is milliomos! című vetélkedő szenvedtünk, több mint egy évig futóárkokban aludtunk. Nyáron, ősszel, télen ugyanabban a ruhában, bakancsban, amiben kimentünk. Tetű annyi volt bennünk, hogy véresre kapartuk a gatyaráncot. Bevarasodtunk, és szinte a fogainkat csikorgattuk, ha a ruha hozzáért. Sokaknak annyira elegük lett a szenvedésekből, hogy az öncsonkítástól sem riadtak vissza. Mielőtt a Donhoz értünk volna földijeim közül négyen összebeszéltek, és ellőtték egymás kezét. A négy hasonló sebesülés rögtön gyanút keltett a parancsnokokban. Ezért akkoriban hadbíróság és agyonlö- vés járt. Kettő olyan súlyos sebet kapott, hogy haza kellett őket küldeni. A másik kettőnek nem volt ilyen szerencséje Tudatták velük, hogy vissza kell térniük a rajhoz, de híre ment annak is, hogy ott azonnali kivégzés vár rájuk. Egyikük nem bírta ezt elviselni, és Stary Oskovban egy padláson felakasztotta magát. A másik pedig épp csak megérkezett a Don-kanyar- hoz, máris végzett vele egy partizán golyója, vagy ki tudja... Több mint hat hónapig állt a front a Don partján. Néhány orosz azokban a falvakban maradt, amelyeket elfoglaltunk, s bizony már akkor érzékeny veszteségeket okoztak nekünk. Arhangelszkoje, Jablocsnoje falukban tízes sírokba temették a magyar honvédeket, több szőgyéni is ilyen közös sírban nyugszik. Én a tisztemmel együtt előretolt állásban szolgáltam. Az volt a feladatunk, hogy telefonon figyelmeztessük a hátunk mögöttieket a veszélyre vagy támadásra. Ekkor hozták a hírt, hogy az oroszok 1943. január 13-án hajnali 3-kor áttörték a frontvonalat. Fejvesztve menekültünk a 30-40 fokos hidegben. Ott maradtak az ágyúink, a lovaink, az emberek tucatszámra fagytak meg az úton. Borzalmas volt. A legalapvetőbb ruházat, tisztálkodó szerek nélkül naponta negyven kilométert gyalogoltunk. Épp a vasút mentén jöttünk hazafelé a vérfagyasztó hidegben, amikor észrevettem, hogy egy olasz katona ballag mögöttem. Bakancsok a vállán, ő pedig mezítláb. A talpa megfagyott, levált a lábáról és mintha papucsban lett volna úgy klattogott. Borzalmas látvány volt, rémálmaimban még most is hallom a megfagyott hús kattogását. 500-300-as csoportokban jöttünk, mint a birkák pásztor nélkül. A tisztjeink elrejtették rangfokozatukat, mivel az oroszok a tiszteket agyonlőtték. Hajnali 3-kor már mindig bekiabáltak az ablakon: „Bajtársak, magyarok, induljunk, hazamegyünk.” Volt, aki a barátját, volt, aki az apját támogatta, kitartásra bíztatta a végtelenségig legyengült embereket. Nekem jól jött, hogy tudtam kicsit szlovákul, mert legalább élelmiszert tudtam szerezni. Olyan hidegek voltak, hogy a kapca belefagyott a bakancsba. Egy órát, kettőt lehetett csak aludni a földön a kevéske szalmán, különben megfagytunk volna. Utána még fél hónapig meneteltem. Nem voltam csak negyven kiló. 1500 kilométert tettünk meg gyalog a Dontól Lengyelországig. Keléssel a hónom alatt kerültem kórházba, meg aztán tetők annyira kirágtak, hogy csontig kivakartam a csípések helyét. Lefertőtlenítettek, majd felvágták a kelést, és így a gyógyulás útjára léptem. Felhíztam, mert mindenki ételét megettem, aki nem bírt enni. A kórházból minden szombaton csak 12 személy mehetett haza a szabadságos vonattal. Én persze sose voltam a szerencsés hazaindulók között. Ezt megelégelve írtam magamnak egy siralmas levelet: „Apád a kórházban, én betegen fekszem itthon. Siess haza, mert kell a segítség!” Rögtön mentem a főorvos után, hogy nézze, anyám ezt írja. Segítőkész volt és megígérte, hogy a következő szombaton az elsők között leszek. Egyszer csak jön az ügyeletes, kiabálja a nevemet. Rettenetesen megijedtem, mert azt hittem rájött az orvos, hogy becsaptam. Szerencsére közölte velem, hogy az egyik ápoló nem tud menni, és indulhatok helyette rögtön másnap. Húsvétvasárnap értem haza, épp misére igyekeztek az emberek. Én is kiszabadultam a halál torkából, én is feltámadtam - örvendeztem, azt gondolva vége a szenvedéseimnek. Nem volt vége. 1944 szeptemberében újra frontszolgálatra vezényeltek, ezúttal, mint Szállási katonáit. De ez már egy másik történet. Lejegyezte.Bokor Klára úgy éreztem, változtatnom kell. így lettem a Favágók csapatának a basszusgitárosa.” Hárulta, hogy hamarosan videoklip forgatásra is sor kerül. A családjáról sem titkolózott a műsorvezető. Megtudtuk, hogy nagy örömére a fia is vonzódik a zenéhez. Beszámolt hobbijairól is, hogy nagy utazó lévén rengeteg helyen járt már családjával, de ezenkívül említette még a jó könyvek olvasását és az internetezést is. A beszélgetős műsor végén Vágó István gitáron játszott, majd elbúcsúzott a dorogi közönségtől. Koi>rics Ági Vágó István Dorogon műsorvezetőjét. A kvízprofesszor kézséggel állta a kérdések tömkelegét, és humoros jókedvvel adta elő anekdotáit a közönségnek. Megtudhattuk, hogy a televíziók valóság-show-kal történő elárasztása végett szünetel egy jó ideig a sokak által kedvelt vetélkedő. „Nagyon sajnálom, hogy egy ideig nincs műsor, de a televízió vezetőségének döntése ez. Azt, hogy meddig szünetel, egyelőre még nem tudni.” A beszélgetés folyamán kulisszatitkokat, érdekességeket tudhatott meg a közönség a műsorról. Vágó István elmesélte, hogyan viszonyul a játékosokhoz. „A jó játékostól jobb lesz a játék is. Ez a műsor nem arról szól, hogy milyen kérdésekre milyen választ adnak a játékosok, hanem arról, hogy adott esetben vállal-e kockázatot az illető, és, mennyire ismeri ki az általam alkalmazott taktikát. Az igazán jó játék tartalmas és izgalmas.” A hallgatóságot a televíziós műsorvezető beavatta abba is, hogyan készül egy-egy műsor felvétele. És a zenei téma sem maradhatott ki a beszélgetés során. „Hét évvel ezelőtt kezdtem el ismerkedni a basszusgitárral. Elsősorban baráti körben játszottam jazzt, de Pázmány Péter, a „magyar bíboros Ciceró” Pázmány Péter esztergomi érsek számos egyházi iskola, köztük a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogelődjének megalapítója, névadója. Művei, prédikációi 2003 végén kerültek a könyvesboltok polcaira, s máris nagy érdeklődésre tartanak számot. Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek Nagyváradon született 1570-ben, és Pozsonyban halt meg 1637-ben. 0 volt a magyarországi ellenreformáció lelke; ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó útján folytatott hitvitáival - amelyekben a mély tudomány és az általa irodalmivá megformázott nyelv hatalmas ereje nyilvánult meg - a protestantizmus fölött a diadalok hosz- szú sorát aratta. 1603 és 1612 között kilenc polemikus munkája jelent meg; ezek a katolikus egyház tanításának, szertartásainak és történetének azon pontjait tárgyalják, amelyeket a protestánsok leginkább megtámadtak. Pázmány Péter, mint a magyar katolikus egyház feje felhasznált minden eszközt, amit a vallás szelleme és a törvény nem tiltott, hogy az egyház rovására elhatalmasodott protestantizmus terjeszkedésének útját állja. Az általa visszatérített főrangú családok számát harmincra teszik - nevezetesebbek az Erdődyek, Draskovichok, Pálffyak, Hallerek, Kornisok, Bosnyákok, Koharyak. 0 vezette vissza az egyházba Zrínyi Györgyöt, Bethlen Gábor özvegyét, Brandenburgi Katalint és Rákóczi György fejedelem testvérét, Pált. Meggyőződése volt, hogy elsősorban a papság erkölcsi és műveltségi hanyatlása idézte elő, s könnyítette meg a protestantizmus elterjedését, ezért feladatának tekintette egy erkölcsös, művelt, buzgó papi réteg kialakítását, ezért 1619-ben Nagyszombatban az ifjúság számára nevelőintézetet és papnevelőt alapított. Majd Bécsben is egyet 1623-ban (közel 200 000 forintnyi áldozattal), amely máig virágzik, s alapítójának nevét viseli (Pazmanaeum). 1635-ben 100 000 forintnyi alappal létesítette a magyar tudományos egyetemet, hittani és bölcseleti karral (a mai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán) - ez utóbb kiegészülve az ország fővárosába helyeztetett át. Pozsonyban a jezsuitáknak kollégiumot és iskolát alapított, Érsekújvárban és Körmöcön pedig a ferencrendieknek kolostort alapított. Pázmány Péter elévülhetetlen érdeme a mai irodalmi nyelv megteremtése, s mint a szó mesterét, a „magyar bíboros Cicero” névvel tisztelte meg nemzete. A világegyház története kevés főpapot mutat fel - a hazai egyházé egyet sem - aki Pázmány Pétert erényekben fölülmúlta volna. Összes, magyar és latin nyelven írott művét a királyi tudományegyetem hittani kara adta ki. sem Épül a fül-orr-gége osztály Az esztergomi Stabil Kft. tavaly nyerte el a megbízást az új mátrixosztály építésére az Esztergom Város Önkormányzata által kiírt közbeszerzési pályázaton. A százharminchatmillió forintos beruházás építési munkái január elején kezdődtek meg a Vaszary Kolos Kórház sebészeti szárnyának felső szintjén. A létesítményt várhatóan szeptember végén adják át. Az 1470 négyzetméter hasznos alapterületen harmincágyas osztály létesül, a szükséges kórtermekkel, műtőkkel, orvosi pihenőszobákkal és az egyéb szükséges helyiségekkel. Az új osztály építési költségeinek egy részét a város ön- kormányzata a szemészetet és a fül-orr-gége osztályt eddig befogadó régi épület átadásával egyenlíti ki. gk
