Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-09-02 / 1. szám
Oroszka ünnepelt ftiélap _________________________________RÉGIÓ 200 3. szeptember 2., kedd Új területen a párkányi buszmegálló Múlt hét szombatján rendezték immár negyedik alkalommal az oroszkai falunapot. Az érdeklődő- Ket gazdag program-kínálat várta. Kilenc órától fogadást rendeztek a meghívott vendégek számára, amelynek helyszíne a kantin volt. Fél tízkor díszmenet indult a római katolikus templomhoz, majd az ünnepély megnyitása kezdődött a kopjafánál. Elhangzott az ünnepi beszéd, majd szavalatok következtek. A végén koszorúzásra majd szentmisére került sor a római katolikus templomban. Déltől nemcsak a kicsik, nagyok örömére lovas íjászok tartottak bemutatót a réten. A további programok a helyi sportpályán zajlottak le. Volt ott minden. Körhinták, kisvasút amelyekre a gyerekek 18 éves korig, ingyen szánhattak fel. Kirakodó vásár, vöröskeresztes sátor, ahol egészség- ügyi tanácsokat osztogattak, és lehetőség volt a díjmentes vérnyomás-mérésre is, amit szerencsére sokan kihasználtak. Láthattunk zenés, szórakoztató esztrádműsort a pályán levő szabadtéri színpadon. A későbbiekben a sport vette át a főszerepet. Elsőként az öregfiúk és Szob csapatának mérkőzése zajlott. Aztán a fiatalabb bőrrajongók, az oroszkai- és a kálnai ifjúsági csapat bajnoki mérkőzése volt látható. Ezután egy emelgetős „sportágban”, a sörivók versenyében lehetett megküzdeni a „leggyorsabb sörivó” címért. Ezt a rangot Nemesei Ferencnek sikerült elnyerni, 5.05 másodperces teljesítményével. Kis kitérő után, délután négy órakor, folytatódott a labdarúgás egy felettébb népszerű és a régióban újdonságnak számító női futballmérkőzéssel, az oroszkai és a csatai hölgyek között. Bár az oroszkaiak voltak a vendéglátók, a győzelem istenője mégsem állt melléjük. Az első két mérkőzésen vereséget szenvedtek az öregfiúk 3:4, az ifjúsági csapat 0:18 arányban. Egy picit jobban szerepeltek a hölgyek, ők l:l-es, döntetlent játszottak. Aztán megint sport következett, de ebben a sportágban, a gyenge legényeknek esélyük sem lehetett volna, hiszen nagy darab, izmos férfiak indultak a megtisztelő „legerősebb ember” címért. A hat versenyző közül ketten a Dunántúlról, Magyarországról érkeztek. Az öt versenyszámból álló megmérettetés, alaposan próbára tette az ember erejét. Elsőként egy mérleget kellett a vállon elvinni megadott távolságra. A mérleg serpenyőit gumiabroncsok helyettesítették, összértékük 270 kg volt. Utána kőgolyók dobálása következett, pontosabban felrakása egy teherautó platójára. A három darab kőgolyó különböző súllyal bírt. 105, 125. 155 kg. Az első kettő még könnyedén ment mindenkinek ám a harmadikba többnek beletörött a bicskája. Többek közt Laki Gábornak, kinek egy korábbi sérülése, melyet varrni kellett, felszakadt, így abba kellett hagynia a versenyt. A „dobálósdi” után következett a kombinált próba. 200 kilós farönk cipelése két perc alatt megadott távolságra, majd egy traktor gumiabroncsot, melynek súlya 400 kg, háromszor átfordítani. A kőbőröndös feladat könnyűnek, egyszerűnek tűnt. Két bőrönddel kellett szaladni, ki meddig bírt. S itt volt a lényeg. Meddig bírt. A bőröndök súlya összesen 270 kilót nyomott. Az utolsó szám sem volt éppen egyszerű, egy 260 kilós farönkkel, két végén vassúlyokkal, kellett guggolásokat végezni. Az eredmény aztán, sok verejtékkel, fáradsággal meglett. A harmadik helyen Kovács László, a második helyen Danis Richárd végzett. A „legerősebb ember” címének Toncko Iván örülhetett. Ezután már csak az utcabál maradt hátra, melyet a nyugdíjas klub udvarán tartottak, s ahol az M and M zenekar játszott hajnalig. Az egész napot összegezve, igazi családi programot sikerült szerveznie a helyi önkormányzatnak, hiszen a gyerekektől kezdve, a szülőkön át, egészen a nagymamáig, nagypapáig mindenki megtalálhatta a maga kedvére valót. D.Bajkai Katalin Már beszámoltunk róla, hogy a tervezett sétáló utca miatt Párkányban ' a központi buszmegállót át kellett helyezni és az új buszmegálló a volt városi piac helyére került. Az áthelyezéssel kapcsolatos munkák befejeződtek, csütörtökön már csak az utolsó simításokat végezték. Az aszfaltra még nyilakat, zebrajeleket kellett festeni. A buszmegállóval kapcsolatos munkálatokat a szabadságokkal teletűzdelt két nyári hónap alatt kellett elvégezni. Legtöbb gondot a talaj előkészítése és a közművekre (villany, víz és csatorna) történő csatlakozás jelentette, a volt piac tetőszerkezete változatlanul megmaradt. A piaci árusok áthelyezése sem volt zökkenőmentes. Először le kellett betonozni az új piac helyét, ahová összesen 14 faházat telepítettek. Ebből tizenkettő egységes elárusító hely, egy nagyobb méretű büfé és egy, az elárusító faházakhoz hasonló toalett. A szétszerelhető egységes faházak 75 600.- koronába (vastagabb fallal 95 000.-), a büfé 179 000- koronába került. Némely árus (például Siposné) leginkább azt kifogásolják, hogy áthelyezésük után egy ideig villany nélkül maradtak, és ez több kellemetlenséget okozott nekik. „Apró” kellemetlenségek nélkül viszont egy lakásfestést is nehéz elképzelni. A buszmegálló flaszterburkolata viszont enhyén szólva egyenetlenre sikeredett, nem jó reklám a kivitelezőre nézve. Közműre történő csatlakozás költségei (villany- víz bevezetése és a csatorna hálózathoz csatlakozás) az árusokat terhelte. A beruházás hozzávetőleg 1, 6 millió koronába került a városnak. A főpróbán mind a háromfajta, forgalomban lévő autóbusztípust kipróbálták. Úgy fest, hogy egy gyakorlott sofőrnek a Párkány és Zselíz között közlekedő legnagyobb, csuklós autóbusz „beterelése" sem okoz majd különösebb gondot. A kialakított négy autóbuszállás egyszerre négy buszt fogadhat. Szeptember elsején már az új autóbusz- megállóból indultak a helyi és a helyközi autóbuszok, természetesen az esztergomi járat is. Oravetz Ferenc Fényt vinni a sötétségbe 50 éves a lekéri kórház Ha valahol megemlítem a falu nevét, azonnal az itt működő intézmény jut róla mindenkinek az eszébe. A Szlovákia - szerte ismert Lekéri (Hronovce-i ) Elmegyógyintézet idén ünnepelte ötvenedik „születésnapját”. Az intézmény neve ugyan jól ismert, de az ott folyó munkáról csak keveset tudunk. Érdemes lehet bepillantani a kórház kapui mögött zajló életbe. „A kórhát eredetileg az apátság részét képezte - vázolta az intézet történetét MUDr. Karol Holly, igazgató főorvos. - A földműves családok szellemileg károsult tagjairól gondoskodtak itt. Ez olyan tradíció volt, ami némely országban még ma is működik. A háború után, mivel az iparba csoportosították át a munkaerőt, az állam ezt a szervezetet felszámolta, és azokat a betegeket, akik dolgozni nem bírtak, a kastély épületében lévő mezőgazdasági iskolában helyezte el. A helyzet szörnyű volt, hiszen kb. 400 emberre csak egy szakképzett nővér és öt ápoló jutott. Nyitráról hetente egyszer járt ki orvos a betegekhez. A nyolcvanas években kezdett javulni a helyzet, ma pedig egy 310 ágyas korszerű kórházról beszélhetünk. Nagyon sok páciens fordul meg itt. Az akut osztályon a kezelési idő átlagosan három hetet vesz igénybe. Kezelünk drog- és alkoholfüggőket, van gerontopszichiá- triai osztályunk, női és férfi akutpszichiátriai osztály és utókezelési osztály. A szomszéd faluban Oroszkán sikerült létrehozni egy utókezelési osztályt, ahol foglalkozunk reszo- cializációval, bevezettük a pszichoterápiát, hippoterápiát, modern rehabilitációs osztályt védett műhelyekben. Úgy gonodolom, sokat tettünk azért, hogy a betegek jól érezzék itt magukat, és hogy változtassunk az előítéletekkel terhes közfelfogáson, miszerint a pszichiátrián megszállottakat, "bolondokat” kezelünk. Az emberek lassan kezdik tudatosítani, hogy az agy betegségei kiválóan gyógyíthatók. Sok betegséget teljesen ki tudunk kezelni.” A lekéri kórház évfordulójára rendezett ünnepség mottójaként Quintilianus idézete szerepelt: Lumina in tenebris clariola sunt - A fény a sötétségben világosabb. (folytatás az első oldalról) Idén júniusában a párkányi Kappa Stúrovo Rt újabb szerkezet- váltást hajtott végre. Ezzel összefüggésben, hátrányos értelemben véve több embernek megváltozott a munkaköre. Néhány személytől megválltak és az év végéig további kellemetlen karcsúsításra lehet számítani. Kiszivárgott hírek szerint tömeges elbocsátás keretén belül október elsejétől mintegy 50 ember kerül az utcára! Emellett kedvezőbb kollektív szerződés elfogadásával közvetve arra ösztönzik az embereket, hogy lelki megrázkódtatás nélkül önként próbálják vállalni a vállalattól történő kilépést. Ideális esetben egy ilyen, 30 hónappal a nyugdíj előtt lévő személy 18 hónapos átlagbérének megfelelő végkielégítést is kaphat. Az alkalmazottak átlagéletkora hozzávetőleg 42 év, a bruttó átlag- kereset idén valószínűleg eléri a tervezett 20 117- koronát, a munkásoké 17 000 - koronát. Összehasonlítva a többi helybéli balparti üzemmel régión belül kétségkívül a Kappában vannak a legmagasabb bérek. A Kappa Stúrovo hogyan viszonyul a régióhoz? A vállalat és a városvezetés között a múltban voltak bizonyos kellemetlen súrlódások, de a 90-es évek végétől a hglyzet normalizálódott, pár éve a viszony szinte felhőtlen. A vállalat évente 600 ezer koronát adományoz a városnak, amelyet egészéségügyi, kultúrális és sport céljaira lehet felhasználni. Míg a múltban régión kívüli intézményeket is támogatottak (Marian Slovák vezérigazgató irányítása alatt, a szerző megjegyzése), az utóbbi években a támogatások csak a régiónkba irányulnak. Régiónknak a Kappa leginkább a Párkányban létesítendő ipari park támogatásában segíthatne. Eredeti elképzelések szerint az ipari parkot részben 20 hektáros gyári területen és közvetlenül a vállalat melletti, jelenleg mezőgazdaság céljaira használt 24 hektáros területen tervezték felépíteni. Abból az egyszerű megfontolásból, hogy tekintettel a vállalatban létező közműre jóval olcsóbban meg lehetne valósítani, mint egy zöld mezős beruházást. A Kappa területén lézető közút, vasút, kikötő és csatornahálózat mellet az ipari parkban üzemelő cégek energia szükségletét vállalati energiaforrásból lehetne megoldani. Az ipari park azonban az eladásra szánt üzemi parcella körüli „patthelyzet” miatt egy idő óta megfeneklett. Könnyen lehet, hogy értető oknál fogva a holland tulajdonos egyelőre nem akar megválni a 20 hektáros területétől. Ahhoz viszont, hogy az ipari park terén az önkormányzat tovább tudjon lépni a holland tulajdonosnak parcella ügyében nyilatkoznia kellene. A vállalat és a régió egymásra utaltsága nyilvánvaló. Egy menő vál- latból a régió profitálhat, és fordítva a vállalatnak sem mindegy, hogy a régión belül élő emberek milyen véleménnyel vannak róla. Készítetem egy felmérést arról, hogy egy teherkomp beindítása mit jelentene Párkány három legnagyobb vállalatának (Káppa Stúrovo, Kappa Stúrovo Obaly. és a JCP Izolácie Stúrovo Részvény- társaságnak). Mindhárom vállalat ugyanis termékeinek egy részét magyarországi piacon értékesíti. Durva becslés szerint az említett három vállalat termékeinek nem elhanyagolható részét, évente ösz- szesen csakneml500 tonnát gazdaságosabb módon, időt és költséget megtakarítva teherkomppal lehetne szállítani. Ez napra lebontva 72-75 kamiont jelent. Ehhez még figyelembe kell venni a magyarországi vállalatokat a Suzukival az élen, a kisebb balparti cégeket és időszakonként felbukkanó régión kívülről várható kamionokat. Mindent egybevetve a teherkomp létjogosultsága vitathatatlan, az üzemeltetőnek szemernyit sem kell félnie attól, hogy a komp nem lesz kihasználva. A Kappa Stúrovo Részvénytársaság egy SK300 néven ismert nagyszabású fejlesztéstervezet küszöbén áll. Az „SK” a Kappa csoporton belül Szlovákiára, a „300” pedig 300 ezer tonnára utal. Pontosabban annyit jelent, hogy az elképzelések szerint a flutinggyártás 2007 táján túlszárnyalja a 300 ezer tonnát. A tervezetet két lépcsőben óhajtják megvalósítani. Az első lépcsőben mintegy 18, 5 millió eurót szándékoznak beruházni. Az egész tervezet összköltsége 70 millió euró. Az SK300 tervezet egyik fontos tételének számít a fél- cellulózgyártásában bekövetkező technológiaváltás. Környezetvédelem szempontjából jóval előnyösebb főzési technológiát terveznek bevezetni, amelynek segítségével jelentős mértékben csökkenne az energiaigény, a levegőbe és a szennyvizekbe kibocsátandó szennyező anyagok mennyisége. Ez mindenképpen jó hír a régió számára. Oravetz Ferenc Díszpolgárrá avatták Bartal Károly Tamás jászóvári apátot 70. születésnapja alkalmából, augusztus 30-án Karva díszpolgárává avatták Bartal Károly Tamás jászóvári apátot. Az ünnepélyes keretek közt bemutatott szentmisén több neves egyházi személyiség is jelen volt. .Nagy meglepetésemre - modta el lapunknak az ünnepelt - a szentmisére eljött Beer Miklós váci megyéspüspök úr, akivel nagyon jó a kapcsolatom, de szép számban jelen voltak paptestvéreim is még a határon túlról. Esztergomból is." Bartal Károly Tamás apátot már harmadik alkalommal avatják díszpolgárrá, első ízben Érsekújvár, majd Palást tisztelte meg a kitüntetéssel, ahol azelőtt káplánként, illetve plébánosként működött. „A legtöbbre talán mégis a mostani kitüntetést becsülöm, hiszen itt születtem Karván, itt jártam iskolába, itt vannak a szüleim eltemetve és itt él a testvérem is. Ma is nagyon szívesen járok vissza megpihenni a Duna partjára, ahol mindig elmélkedek József Attila ismert versén. A falu sok viszontagságot átvészelt a történelem folyamán, - gondolok itt főleg a deportálásokra, beköltözőkre - de megmaradt egy „egészséges mag”, akiknek nagyon derék polgármesterük van. Nagyon örülök, hogy az enyéim nem szégyellnek engem, sőt, Karva legelső díszpolgára lehetek.” Idén ismét megválasztották a premontrei apátság élére Bartal Károly Tamást. A tisztet hat évig fogja betölteni. Ezzel kapcsolatban elmondta: „nagy teher és felelősség ez számomra, hiszen mindenről számot kell adni a jó Istennek. De mint ahogy az édesanya örömmel viseli szíve alatt a gyermekét, úgy én is örömmel hordozom a terhet”. Czigler Mónika fj Kappa A párkányi Kappa
