Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-11-29 / 63. szám
Együtt írunk, nevetünk - Pesti Pisti rovata Keith Floyd vs. Jamie Oliver Mit ér a fiatalság lendülete az alkoholizmus - de minimum a dipszománia - öreg tapasztalata ellen? Sör vagy bor? Könnyen vagy könnyedén? Floyd vagy Oliver? S amit soha nem értettem: mi az a vs.? Nehéz helyzetben van a tesztelő, amikor két zseniális jelenséget, két parádés mesterszakácsot helyez képzeletbeli mikroszkópja alá. Talán Krúdy Gyula úr tudná megtalálni a helyes arányt, ide a bökőt, hogy valami olyast mormogna: az egyik ezt tudja, a másik pediglen azt, a maga habitusa és alkalmai szerént. De, pech, Krúdy úr a mennyei éttermekben falatozza a bécsi tányérhúsát vagy alföldi csíklevesét, a magunk jámbor és gyönge agyára, érzékeire és képességeire vagyunk utalva. (Mondjuk: pech.) A britek legkelendőbb szakácsai egyben megegyeznek: főzési tudományuk és affinitásuk vitathatatlan. Keith Floyd eleddig tizenkilenc opusban adott erről bizonyítékot (az ígéret helyett), a golyóbis számtalan pontján hajolt a tűz fölé, a nagy-britanniai békés dombok után az ír zöldmezőkön, az afrikai bozótosban, a spanyol narancsligetekben, az indiai gyapotföldeken, a francia tengerparton és az amerikai prérin (de tulajdonképpen még stb., stb.) kavar- ta-pörgette a kanalat (vagy ami éppen a keze ügyébe esett). Jamie Olivérrel pedig már több éve folyamatosan forgatják a Meztelen szakács című sorozatot, amelynek hőse-főszereplője ő maga, és - mielőtt a magányos özvegyek ajka megremegne az izgalomtól - semmi köze a pucérkodáshoz, inkább azt jelenti a cím, hogyan lehet egyszerűen, sallangmentesen és mégis ízletesen főzni. Meggyőződésünk, hogy Keith Floyd nem tud - ha mégis, nem akar - olyan ételeket előállítani, amelyek nem tartalmaznak alkoholt. Igazság szerint mondjuk, nem a szeszesleves motiválja, hanem mindaz a lenyelhető italmennyiség, amelyet annak előállítása közben magába tankolhat. Enyhe delíriumban - ezt tapasztalatokkal a hátunk megett bátran állíthatjuk - a főzőcske egészen más dimenziókat ölt, az outsider számára is hallatlanul élvezetes mulatság, ittuk már magunkat mi is a halsaláta alá. Floyd azonban akkurátusán ügyel arra, hogy a kamerák nyilvánossága előtt a maligánfoka a jó ízlés (és a BBC etikai kódexe) határain belül maradjon. Enyhén illumináltan trécsel és mórikázik velünk és a stábbal, s valljuk be, ha mi alkoholbódulatban állunk a tűzhely fölött, abból bármi ki- sülhet-kifőhet, csak nem fogyasztható étel, ellenben Floydnál minden esetben mennyei ízorgia a végeredmény. Az idősb brit főséf húsz éve szakácskodott - végigjárva a konyhai ranglétrát zöldségpucolással és mosogatással kezdte, szorgoskodott bárban (no lám...), és volt kukta is -, amikor 1984-ben képernyőre került. Ót saját tulajdonú étteremmel rendelkezett, úgy érezte, mindent elért, amit sóval-borssal el lehet, pedig ádehogy: nemzetközi karrierje csak ekkor startolt, sorozatait vagy harminc országban sugározták, s bárhova vonult lábaskáival, a köznép földig hajolt előtte, és nem győzte imádni. Mondhatni: zabálták. Jamie Oliver a véletlennek és egy Pat Llewellyn nevű tévés producernek köszönheti meseszerű karrierjét. Llewellyn éppen a neves River Caféról és tulajdonosairól, Rose Grayről és Ruth Rogersről készített filmet. Itt kavart Oliver is, aki főszakács munkatársa helyett ugrott be egy vágóképnek szánt jelenetbe, hogy főzőcskézzen. A producernek és a népeknek olyannyira megtetszett a közvetlen, vonzó fiatalember, hogy önálló műsort követeltek/önálló műsorajánlatokkal bombázták. Igaz, Oliver maga sem tagadja, hatalmas sikeréhez és népszerűségéhez szükség volt, hogy a „két duci szakácsnő ’, Delia Smith é^Gary Rhodes (Llewellyn-termékek egyébként) és Floyd is előkészítse számára a terepet, hogy a hagyományos angol konyhát (? - ilyen nagyon nincs is, legalább is a franciához, az olaszhoz és, naná, a magyarhoz képest) megreformálva, francia és nemzetközi trükkökkel megspékelve megmutassa, hogy van élet a marhahússal és vesével töltött tésztán (kidney pie) és a halaskrumplin (fish and chips) túl, és millió kortársát rávegye, hogy főzni jó (főzni jó, főzni jó, főzni mindig jó, apa mosdik, anya főz, együtt enni jó...). Olivérben az is borzasztóan szimpatikus, hogy hasonszőrű munkanélküli fiatalokat (16-20 éveseket), mintegy tucatot képez ki szakáccsá a saját költségén, sőt: segíti pályakezdésüket, még - ha kell - pénzt is kölcsönöz nekik (becsszóra, így igaz). Vissza szeretné egy kicsit adni azt, amit a sorstól kapott, mondja a milliomos Oliver, s bizony ilyen felfogással nálunk felkopna az álla, ám ott ő is jól lakik, és marad a káposztából is (mondjuk egy jó scsíre). Tévésorozatában a barátait-vendégeit kápráztatja el egyszerűnek tűnő ételeivel, vidáman és könnyedén, amely London nagy forgatagában, a magyarnál nagyságrendekkel nagyobb átlagkeresetekkel és összehasonlíthatatlan gazdagabb áruválasztékkal valóban mosolygósán és gördülékenyen megy, de próbáltak már önök Kazincbarcikán fél kiló friss ráját beszerezni? Hozzá képest Floyd nem titkolja, hogy mondjuk a nevezett városban szintén macerásabb rénszarvas hátszínt találni - nem lehetetlen, csak macerás s bár talán elitistábbnak tűnik, mint Oliver, szarkasztikus, öngúnytól sem ment' műsorvezetése fölötte szimpatikus számunkra. Hogy a konyhánál maradjunk: nehéz dió eldönteni, melyik is a jobb. Ahogy Krúdy úr mondaná: egyen mindenki a maga ízlése és szívérzéke szerént. Mi így teszünk. Tehát döntetlen. (A vs. egyébként a „versus”, magyarul „ellen” rövidítése.) (Értékelés: Keith Floyd **** és fél, Jamie Oliver **** és fél) TV-AJÁNLÓ- Felpörgetve Nnovember 20. vasárnap (TV 2 - 21.00) - akcióthriller Jimmi Bly és Beau Brandenburg autóversenyzők a bajnoki címért küzdenek. Mindketten jók, és bármit bevetnek a győzelem érdekében. MOZI AJANLO Kapitány és katona - A világ túlsó oldalán Színes, amerikai film (2003) Patrick OBrian író rengeteget dolgozott Jack Aubrey kapitány történetével, több könyvet is kiadott, végül sikerült rávenni, hogy írjon forgatókönyvet, amelyből Peter Weir nagyon jó kalandfilmet forgatott. ZENEAJÁNLÓ Le Panic: Végre! Az esztergomi Le Panic zenekar 1996-ban alakult, nyolc év kitartó munkája eredményeként december elején megjelenik a Le Panic első hivatalos, országos terjesztésű hanghordozója a Peron Music Alapítvány gondozásában. KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünkben Kölcsey Ferenc egyik gondolatát idézzük. A helyes megfejtők között Flídlap-pólókat sorsolunk ki. Megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk: Hídlap, 2500 Esztergom, Deák Ferenc u. 4. Beküldési határidő: december 5., péntek. A rejtvényt Forgács Péter készítette.
