Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-12-10 / 70. szám

4 ____2003. december 10,, szerda RE GIO Fndlap MAI TÉMA A gyermekközpontúság iskolapéldája ,J\. legjobb módszer, az anyag leggondosabb tálalása és múló erőfeszítés, ha a tanuló nem küzd meg érte, s nem nagy, személyes érdek enyvezi oda az agyába. ” (lefagy László) A projekt módszer a reformpedagógiai irányzat egyik haj­tása. Központjában a gyerek személyisége, az őt mozgató természetes kíváncsiság fenntartása áll. Célja, hogy élet­revaló, a tudásszerzésben örömét lelő egyéneket neveljen. Ezt valósítja meg a Piliscsabai Palánta Általános Iskola. Az iskolát a Piliscsabai Iskola- alapító Egyesület hozta létre és tartja fenn. Az állami normatíván kívül a működéshez szükséges Dénzt az egyesület, a szülők, vala­mint a pályázatokon nyert össze­gek biztosítják. Az intézményben jelenleg 73 diák tanul 11 főállású pedagógus és 4 óraadó tanár irányítása alatt. 1997-ben mikor az iskolát megalapították, auto­nóm, szuverén gondolkodású, boldogságra képes gyerekek ne­velését tűzték ki célul, olyan szo­rongásmentes iskolát álmodtak, ahol a gyerekeket nem éri feles­leges kudarc. Ennek a célnak az eléréséhez választották a projekt­módszert, és a személyre szabott haladási terv és a szöveges érté­kelés hármas alkalmazását. A módszer segítségével a meglévő motiváció, az alapvető kíváncsi­ság fenntartható a gyerekekben. Előtérben a tapasztalati tanulás, az élmények alapján történő is­meretszerzés áll. A diákok egyenrangú félként vesznek részt az oktatási folyamatban. Mayer Ágnes, az iskola igazgatónője el­mondta: a projekt pedagógia, olyan tantárgyi integráció, mely­nek központjában egy probléma áll, a cél ennek a valóságos problémának a megoldása. A fo­lyamat során a gyerek megtanul­ja alkalmazni az ismereteket, te­hát a tanulás jellege nem lexiká­lis. A projekt másik célja egy be­mutatható produktum létrehozá­sa. A módszer megváltoztatja a hagyományos tanár-diák kap­csolatot is, hiszen a tanár a kísé­rő szerepét tölti be. Gál Erzsébet, az iskola harmadik osztályának tanítója a módszer lényegét így foglalta össze: projektekkel taní­tunk, vagyis témák köré csopor­tosítjuk a tananyagot. Szemléle­tes hasonlattal élve a tananya­gok fel vannak akasztva egy ru­hásszekrényben egy-egy vállfá­ra, és az adott projekthez meg­próbáljuk levenni a vállfáról a tananyagokat. Egyéni haladási tervet negyedévente készítünk, amit hetente egyéni szerződés­ben kapnak meg a tanulók. Ezzel párhuzamosan fut mindig vala­milyen projekt, melyben min­denki részt vesz. Ha a pedagó­gus megfelelően felkészült, bár­milyen projekt keretében meg tudja tanítani a tananyagot. Az iskolában a tananyag 70 százalé­kát projektekkel tanítják meg, nincs olyan időszak, mikor nem fut valamilyen projekt. Más ha­gyományos iskolák is alkalmaz­nak projekteket, de leginkább té­mahét, erdei iskola formájában. A palántában az oktatás reggel nyolckor kezdődik, egy húszper­ces kötetlen beszélgetéssel. Ezt követően 10 óráig mindenki a szerződéséből tanul, egyedül vagy kis csoportban, saját időbe­osztás alapján, majd fél 11-től el­kezdődik az aktuális projekt. Az ebédszünetet követő csendes pi­henőben mindenki azt csinálhat, amihez kedve van. Délután kez­dődnek a kézműves foglalkozá­sok, mint például origami, ének, dráma, úszás. Mivel az ismeretek döntő részét az iskolában sajátít­ják el, házi feladatot nem mindig kapnak. Mindezek mellett külön­böző szakkörökkel (informatika, angol, citera, rajz, fociszakkör) szolgálják a gyerekek igényeit. Felvállalják a tanulási nehézsé­gekkel küzdő, magatartászavaros gyerekek, vagyis a sajátos neve­lési igényű gyerekek tanítását, ezért fejlesztő pedagógust is al­kalmaznak. A tanulási zavaros gyerekek, a közhiedelemmel el­lentétben, nem értelmi fogyaté­kosok, sőt átlag intelligenciával rendelkeznek. Sajnos nem tud­nak minden problémás gyereket felvenni, mert ha számuk meg­haladja egy osztályon belül a húsz százalékot, a többr gyerek haladását zavarja. Bíztató jel, hogy az országos tendencia az integráció felé mutat, ami azt je­lenti, hogy egy osztályon belül együtt tanulnak a tanulási nehéz­ségekkel küzdő és a nem problé­más gyerekek. Cél, hogy ne szegregált intézmények legyenek szerte az országban, hanem in­tegráltak. A Pilisborosjenőn mű­ködő Pedagógus Továbbképzési, Módszertani és Információs Köz­pont olyan 120 órás tanfolyam indítását tervezi, amely segíti a pedagógusok szakszerű felkészü­lését erre a feladatra. A résztve­vőknek többek között a Palánta Iskolában is lesz lehetőségük ta­pasztalatokat szerezni. Jó törek­vés, hogy a hagyományos isko­lák is felvállalják az integrációt. A legnagyobb gát azonban az emberek gondolkodása. Az igaz­gatónő szavait idézve, ha a pe­dagógusok nem ismerik fel, hogy megváltozott világunkban, megváltozott módszereket kell alkalmazni, eredménytelen bár­miféle erőfeszítés. gk Út a tudás felé Történt egyszer nem is olyan rég, egy fiúcska elindult a tudás felé. Ült a padban figyelmesen órákon át, töltötte buksi fejébe a betűk s számok hadát, majd hazament s folytatta tovább, sóváran nézte a verőfényes délutánt, az ablakon át. Hónapok teltek el, s beszürkült a világ, s a fiúcska már nem vágyott többé a tudás után. Nem értette, miért nem gurul az ó mint karika, és az f (eff) mint fecske, miért nem szállhat a magasba? Miért? - nézett kérdőn a tanárra a magasba, s — Buta vagy fiam! - mennydörögte vissza a hang. A fiúcska elindult lassan, táskájában mint ólomsúlyokat cipelte a kudarcot haza. Ám hirtelen nevetést hallott, valahol gyerekek nevettek, az utca túloldalán, az udvaron egymással kergetőztek, még a tanárok is a gyerekekkel együtt nevettek. Énekeltek s futottak a karika után, ami gurult mint az ó, egyszerre lett minden színes, pedig már mindent belepett a hó. Kitárult az ablak, s a tudás elöntötte a szobát, s a fiúcska csak ámult - Hát mégis csodás a tudás! Most cipőt készít, hidat épít és utat, utat a jövőbe, melyet a Palánta mutat! Leányvár A községben a rézkortól kezdve találhatók régészeti le­letek. A falu első okleveles em­lítése 1270-ből való. Ekkor Csév és Csolnok szomszédja­ként említik, nem Leányvár­ként, hanem Volmódként. Ne­vét a középkorban élt Volmód nemzetségről kapta. Az 1320- as években e területen említe­nek egy Aberth nevű falut is, amely a királyi erdőőrök faluja volt. A kúp alakú ovális kolos­torhegyen több XVIII-XX. szá­zadi leírás szerint egy apácako­lostor állt, azonban valószí­nűbb, hogy egy középkori sáncvár maradványai álltak ott. Az 1570-es szandzsák ösz- szeírásában Valmód nevén em­lítik, és mint lakatlan helyről ír­nak róla. Csak a XVIII. század­ban kezdett újra benépesülni a íérség. A terület már 1608-ban, ■I. Mátyás adományából a bu­dai klarisszák tulajdonába ke­rült. Tőlük bérelte a Sándor- család. aki Grassalkovics An­tallal a betelepítést végezte. 1755 körül katolikus németeket telepítettek le. Egyházilag elő­ször Doroghoz tartozott, majd Csolnokhoz kapcsolták. Az 1784-87-es népszámlálás ada­tai szerint népessége 500 fő volt. Jelentős volt a szőlőgaz­dálkodás a XIX. században. Vi­szonylag jobb minőségű boruk Győrbe és Pozsonyba is elju­tott. Templomuk 1806-ban épült. A XX. század elejére nőtt a lakosság száma, többségük­ben német anyanyelvűek vol­tak, csupán 36-an vallották magukat magyarnak. Az I. vi­lágháborúban 120 leányvári vett részt, és közülük 31-en haltak meg. Emlékművet 1937- ben állított nekik a község. Már a XIX. század végétől élénk volt a társadalmi élet. Ekkor alakult fúvószenekara, majd a 20-as években a Levente Egye­sület. A 23 fős Tűzoltó Egyesü­letét 1929-re teljesen újjászer­vezték. Ezt követte a Polgári Lövészegylet megalakulása, a Római Katolikus Agrár-Ifjúsági Legényegylet, a Magyarországi Németek Szövetségének helyi szervezete és a Legeltetési Tár­sulat. Az elemi oktatás kezdet­ben egytantermes, egytanerős iskolában folyt. A II. világhábo­rú csatái 1945. március 22-én fejeződtek be a falu területén. 1945-47 között a községnek óriási csapás volt, hogy német anyanyelvű lakosságának 60 százalékát kitelepítették. A visz- szatelepülő lakosság német nemzetiségi kultúráját folya­matosan ápolja az óvodában, iskolában és a felnőtt csopor­tokban egyaránt. A háború után a kisbirtokokat a termelő- szövetkezet váltotta fel, amely később a kesztölci tsz-be olvadt be. A Leányvárhoz tartozó Vaskapupusztán létesítették a ma már országos hírű kesztölci tapétaüzemet. Közigazgatásilag önálló tanácsként működött, majd 1984-87 között Dorog vonzáskörzetéhez tartozott. Ez­után ismét önálló lett. A köz­ségben nyolcosztályos általá­nos iskola működik. Mivel a német nemzetiség található többségben, nemzetiségi okta­tás is folyik. A német ajkú la­kosság mindmáig őrzi hagyo­mányait. A nyelvoktatás mel­lett a kultúrházban német nemzetiségi énekkar és tánc­csoport is működik. Német nemzetiségi táj házat is létrehoz­tak, ahol a község lakóinak éle­tét, szokásait mutatják be. Mű- emlékjellegű épülete az 1923- ban épült klasszicista római ka­tolikus temploma, valamint a templomban lévő keresztelőkút és orgona. A község polgármes­tere, Bánffy Miklós, alpolgármes­tere Csobán Zoltán. Képviselő­testülete a polgármesterrel együtt tíz fő. A Kisebbségi Ön­kormányzat elnöke Gáspár Ti­bor. Lakosainak száma 1750 fő. GK MA. ü «ily# n Marad a körülményes közlekedés- Lekér-Kisölved ­(folytatás a 1. oldalról) Csak a tavaszi hónapokra vár­ható, hogy elkészülnek a híddal. Múlt héten a vasbeton alapokat el­helyezték a hídon, de nem tudják az aszfaltburkolatot felvinni rá, mert 28 napig várni kell ahhoz, hogy rendesen megkössön a be­ton. Ha ezt az időpontot nem tar­tanák be, nem lenne tartós a híd állaga. Jozef Sprlák is tisztában van azzal, hogy az itt élő emberek­nek milyen fontos az átkelés ezen a szakaszon, de maga sem tud többet tenni annak érdekében, hogy korábban elkészüljenek a munkálatokkal. Szerinte várható­an csak márciusban, ha megeny­hül az idő, foghatnak hozzá az asz­faltozáshoz, és legkésőbb áprilisig el szeretnének készülni vele, hogy végre „letudják a gondját”. Mint mondta, nekijelentené ez a legna­gyobb örömet. Sokáig ugyanis nem sikerült egy olyan céget talál­ni, aki megfelelő technológia és anyagi feltételek mellett biztosította volna a híd megépítését. Az aszfaltburkolaton kívül még várat magára a korlátok elhelyezé­se, a két parton meg kell erősíteni a hidat, ráadásul nagy valószínű­ség szerint fel kell bontani a Ga- ram két partján az útburkolatot, mert alacsonyabban van a híd. mint maga a hídhoz csatlakozó út. Amíg mindezzel elkészülnek, a falubelieknek, akik Kisölvedről járnak a környező falvakba dol­gozni, nem marad más, mint­hogy továbbra is kerülő úton közlekedjenek Zselíz vagy Csata felé, ahol szintén rossz állapot­ban vannak az utak, és nagyon körülményes a közlekedés. Czm Készül a területi rendezés- Bajta ­A régióban több olyan község is van, ahol a gázfűtés még nincs megoldva. Ezek közé tar­tozik Bajta is. A polgármester, Struhár József elmondása sze­rint, a hét falu, Garampáld, Kis- gyarmat, Szalka, Kiskeszi, Bajta, Leléd és Helemba területi ren­dezése most van készülőben. Ezt követi majd a megvalósítás. A tervek szerint Kéménd és Bény között csatlakoznának a gázvezetékhez. Ez a beruházás a becslések szerint százharminc­millióba fog kerülni. Ezt az ösz- szeget az önkormányzatok saját forrásból nem tudnák előterem­teni, így a közös pályázati lehe­tőségeket szeretnék kihasználni.-baj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom