Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-11-29 / 63. szám
Interjú ITIAGAäN- 7 03. 11. 29. Muzsika „A közönség mindenhol ugyanolyan fontos” Anima Sound System koncert beszámoló és interjú Németh Jucival Le Panic: Végve! Pont ma egy hete járt Esztergomban, a Molothow-ligetben az Anima Sound System. A klubra nem jellemző, hogy több ezer ember férne be egy-egy koncertre, így a „ mindössze” 300 fő is soknak bizonyult. Az Anima a tízéves születésnapi turnéjának részeként látogatott el a királyi városba. A zenekar ma Magyarországon az egyik legsikeresebb együttes, és ezt bebizonyította azon az estén is. A kis terem zsúfolásig megtelt. Az őrülten tomboló közönség szívta magába a ritmusokat és Németh Judit hangját. Hamar átnedvesedett mindenkinek a ruhája a pergős számoktól és a folyamatos tánctól. A falak sem bírták sokáig, és mintha életre keltek volna, elkezdtek izzadni. A majd' kétórás koncert alatt, az első albumtól az utolsóig, mindegyikről hallhattak dalokat, akik eljöttek. Érezhették az antirasszista tánczenét, a dub-echo, a cigány, a reggae, és zsidó dalokat, és a dub mixeket, és azokat a zenei konverteket, amelyek egyesítik az emberi lelket a zenéből áradó flash érzéssel. A koncert után Jucival (mert sokan csak így ismerik) beszélgettünk, a turnéról, a tervekről, és az érzésekről így tíz év után. Sokszor jártok Esztergomban. Minden ősszel és a nyár elején a Fesztergomon is itt vagytok. Tudatosan tettétek bele a turné állomásai közé? Szeretünk ide visszajárni, szívünkhöz nőtt ez a kis klub. Bár már nagyon fáradtak voltunk, hiszen ezen a héten az ötödik fellépésünk volt a mai. Keddtől folyamatosan játszottunk, és én nagyon éreztem magamon, hogy ez már az ötödik állomás volt. Remélem, hogy a közönség ebből nem érzett semmit. Nagyon sok múlott ma a fizikumon, a kedvem nagyon jó volt, de az energiám már nem engedett egy csomó mindent. Imádok magas térdemelésben futni, de ezt már nem bírtam nektek itt bemutatni a koncert alatt. Személy szerint, te, hogyan élted meg, azokat az éveket, amik az Anima Sound System-hez kötnek, amikben te voltál a főszereplő? Én igazából csak öt éve vagyok benne a zenekarban. Imádom amit csinálunk, amit képviselünk, és ennek a fanatikusa is vagyok, ezért vagyok benne. Egyfolytában a kísérletezés az, ami inspirálja a zenekart, és nem nyugszunk meg az elmúlt 10 évnek az úgymond sikereiben. Nem is sikerek ezek, mert ezt igazából nem mondhatom, vagyis mondhatom, csak nem akarom, hogy nagyképűen hangozzon. Tovább szeretnénk menni az elkezdett úton és mindig új dolgokat kitalálni, mindig felfrissíteni azt, amit az emberek szeretnek bennünk. A zenekar sokat és te hogyan éled meg hogy már szinte nemzetközi sztárok vagytok? Az, hogy külföldön sokat játszunk még nem jelenti azt, hogy sztárok is vagyunk, mert bár sok válogatáslemezen megjelenünk külföldön, ez még nem egyenlő azzal, hogy ismertek vagyunk. Ehhez több országban meg kell, hogy jelenjen az Anima lemez. Oroszországban és még egy országban - pontosan nem tudom most, hogy hol - tudják megvenni az emberek, de most úgy néz ki, hogy összejön Japánban, Spanyolországban, Francia- országban és Németországban. Ezek nagyon jó dolgok, mert amikortól már meg tudják venni a lemezeinket, akkor már ismernek is minket, de ez még korántsem jelenti azt, hogy sztárok is leszünk. A külföldi fellépésekhez I őrült nagy szervezések kellenek. Örülünk, hogy játszhatunk kint, és jó, hogy szívesen fogadnak minket, de sok helyen nem ismernek, nem ismerik a zenénket, gyakran nem úgy jönnek el a koncertre az emberek, hogy tudnák pontosan mire is jönnek. Sokat hallani az Anima Sound System és az Asian Dub Foundation közös munkáiról, koncertjeiről. Ez az együttműködés alkalomszerű vagy egy jó megtervezett, hosszú távú kooperáció? Nagyon jóban vagyunk, e-mailezgetünk, kontaktunk van egymással, most voltunk kint májusban Londonban és találkoztunk velük, de örök kooperációban nem lehetünk. Ők is csinálják a saját turnéjukat, mi is a sajátunkat. Majd biztos lehet még valami közös, nem tudom. A Szigeten idén több tízezer ember előtt léptetek fel a nagyszínpadon. Itt ma este csak néhány százan voltak, mondjuk, nem is fértek volna be többen. Sziget nagyszínpad, vagy esztergám Molothow-liget? Mindegyik más. Én rajongok a nagyszínpadokért és utálom a kicsiket, mert nem tudok mozogni, de a közönség mindenhol ugyanaz, mindenhol ugyanolyan fontos, én mindenütt nagyon szeretem őket, mint ahogyan ők is szeretik az Animát. akaree Az esztergomi Le Panic zenekar 1996-ban alakult, tagcsere mindössze egyszer volt: Biber Gergelyt Molnár András váltotta a dobok mögött, így a legénység: András - dob, Gomba - ének, Gyurika - gitár, Vizo - basszus. Az első komolyabb siker 1999-ben jött, amikor a mezőtúri Wanted fesztiválon az amatőr zenekarok versenyén 3. helyezést értek el, ezzel lehetőséget kaptak a Sziget Fesztiválon való szereplésre. Ezt követően több tehetségkutató versenyen is indultak, elmondhatjuk, sikeresen. Ez alól csak a paksi volt kivétel, de ott Berki Tamástól megtudták végre a zenekar stílusát: metál- etno-punk-színház. A 2002 decemberében megrendezett győri Pop-Rock Fesztivált megnyerték, ezzel a tehetségkutatók időszaka lezárult. A megmérettetések mellett természetesen folyamatos koncertezés,fesztiválok (Fesztergom, Hegyalja, Sziget, Wanted, stb.), dalírás, stúdiómunka zajlott, ennek köszönhetően eddig elkészült hét Le Panic CD, és számos válogatáslemezen szerepeltek. (VollO, Shock!, TAZ Jubileum). 2002-ben az „ÉV ZENEKARA” díjat a Tatabányai Zenészegyesület és a Peron Music Alapítvány a Le Panic-nak ítélte oda. Nyolc év kitartó munkája eredményeként december elején megjelenik a Le Panic első hivatalos, országos terjesztésű hanghordozója a Peron Music Alapítvány gondozásában. Az album kilenc, a koncertekről már ismerős dal - köztük a klipként is nagy sikert aratott „Kell”, és a „Semmi baj” című dalokkal, amelyekkel a szemfüles rajongók a zenetévék műsoraiban már talál- |- kozhattak - és két újabb szerzemény: a „Hidroplán § III.”, valamint a „Marslakó”, ez utóbbinak a közeljövő- I ben szintén lesz klip változata is. Szeptemberben, amikor már biztos volt a lemez-1 kiadás, összeültek megbeszélni, hogy mi legyen az J album címe, szinte egyszerre mondták: „végre f olyan lemezünk lesz, ami kapható mindenhol, ezért § küzdöttünk, végre ezt is megérhettük!" így a frap- • páns „VÉGRE!” címet kapta, ebben benne van 1 minden. Aki eddig nem futott össze a televíziók J műsorán velük, a CD multimédia részén megtekint-J heti rengeteg fotó mellett a klipjeket is. Az új CD- I hez kapcsolódó lemezbemutató koncertek novem- § bér 29-én Piliscsabán a Kazamata kávézóban, de- j cember 13-án a dorogi Pokol Bárban, december | 27-én Tatabányán a Puskin Művelődési Házban | lesznek. December 29-én Oroszlányban a Művelő-f dési Házban lesz az együttes utolsó koncertje, ahol J a rajongók együtt pogózhatnak majd Gombáékkal. | A lemez megrendelhető a zenekar honlapján: I www.lepanic.ini.hu, ahol további koncertdátumok, | hírek, videó klipek mellett az „Éjsötét és a hófehér” j című lemez teljes egészében letölthető. dí | R-GO koncert az Arénában Már semmi sem a régi Nagyon készültünk erre a koncertre. Már szeptemberben, amikor szinte még csak egy két helyen lehetett hallani a „megakoncertről”, egy pár esztergomi, ha nem is kimondott „fanklubos”, de pogózni imádó helyi lakos, (szám szerint huszonualahányan), azonnal jegyet vásároltunk, buszt foglaltunk, és nekiálltuk fényezni „ergós” kalapjainkat, sípjainkat. Rutinos koncertre járóként, a buszt 12-13 kilométerenként közfelkiáltással megállítottuk, és hol egy kiskocsmában próbáltuk emelni az est fényét, hol egy igényesebb sörözőben. Az árfekvést, mint olyant, szempontként félresöpörtük, és csak a torkunkon legurított folyadék balin fokával foglalkoztunk. A hatás nem maradt el. Este nyolcra, ha nem is macskarészegen, de mindenesetre „megfelelő" állapotban találtuk magunkat a pesti szlengben csak UFO-ként aposztrofált BS-be. Akkor már vonult a tömeg, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, teljes harci díszben, (jé, egy csomó hülye van rajtunk kívül is) özönlöttünk, és közben csak ment a „a Robi, a Robi, a Szikora Robi”-zás. Bent, az „űrhajóban”, ahol még nem jártam, de tetszett nagyon, Gun's Roses koncertre emlékeztető óriás kivetítőkön már ott idétlenkedett David Merlini. Ezt az árukapcsolást nem igazán értettem, no de sebaj, gondoltam, fő a pogo. Aztán hatalmasat csalódtam. Igaz, Robiék jól kezdtek, lement pár hangulatcsináló régi sláger, együtt imádtuk az R-GO-t, mi ott tízezren, egészen addig, amíg elő nem kerültek a 90'-es évek R-GO Proletars számai, amelyek már akkor sem voltak nagy slágerek, és így tíz év elteltével meg egyszerűen senkit sem érdekelt. Nem baj, dünnyögtem magamnak, van még idő, egy csomó jó szám, minden rendben lesz, addig is 1 igyunk sört a büfében. Nem lett semmi sem rend- 1 ben, sőt, és erről nem mi, a közönség tehettünk. A I Bivalybasznádi korcsma másodállásban diszkózó, | amúgy az igen fontos, falusi mozigépészi állást is f betöltő discjockey-a sem követhetett volna el ilyen l szarvashibákat. A hangosítással annyi volt csak a J gond, hogy valaki azt gondolta, ide elég a „bass”, a | magast meg majd hozzáhalljuk. Igaz, ettől a szöveg | teljesen érthetetlenné vált, de hát egy rajongónak | ez nem lehet „porbléma". Nekem az volt. Aztán f mire ennyi nehézség ellenére bemelegedtem volna, j következtek a lírai számok, nem kettő, hanem tizen-§ kettő, számolatlanul. ( Ez persze az én szubjektív 1 megítélésem, de mivel ekkor már a „dühöngő” első § sora is csak ímmel-ámmal lengette a kezét, gondo- j lom voltunk még így egy páran, ezren.) Aztán | valamiért énekelt a TNT nevezetű magyar popsz- ; érkézét is egy-két, hát persze hogy lassú nótát, | amitől már inkább sírni támadt kedvem, mint bálozni. A végére meg hiába próbálták elővenni a jól bevált kliséket, fáradtak voltunk. Hol volt ez a koncert a pár évvel ezelőtti Kistadionbeli, vagy az SAP csarnokban levert buliktól. Nem Robival, vagy a gidákkal volt a gond. Csak úgy i elüzletiesedett az egész. És így már nem kellett. uriczy |
