Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)

2003-11-12 / 50. szám

Pusztulást okozó sorsfordulók Ebben a írásban az 1683-ig felölelő időszak fontosabb, Párkányra vonatkozó sorsfordulói közül próbálunk néhányat röviden felvázolni. Reméljük, hogy ennek ürü­gyén a török idők párkányi palánkvárát is sikerül egy ki­csit részletesebben bemutatni. Kakath számára, amely a je­lenlegi Párkánytól kicsit lejjebb, keletre feküdt*, az első megsem­misítő erejű csapást minden va­lószínűség szerint az 1241-1242. évi tatárjárás jelentette. Újjáépí­tése után 2-2,5 évszázad alatt vi­rágzó mezővárossá (oppidium), a Duna bal partjához tartozó tér­ség legjelentősebb településévé nőtte ki magát. Feltételezni lehet, hogy a mohácsi vész után a törökök már 1529-ben felégetik. Sebeit még ki sem heveri, amikor 1543-ban újabb csapás éri. Esz­tergom ostromakor (Esztergom augusztus 10-én kerül török kéz­re) a törökök felperzselik és föl­dig lerombolják. Ezzel az ősré­gi, távolabbi tájainkon is jó hír­névnek örvendő Kakath törté­nete végérvényesen lezárul. A volt régi Kakathtól kicsit nyugatra a Duna partján a tö­rök hídfőállásként egy palánk- várat épít, amelyet később Dsigerdelen (magyarul Csekerdén) Parkaninak nevez el. Ebből ered a későbbiek fo­lyamán általánosan használt Párkány elnevezés. Csekerdén Esztergom várának tartozéka, mintegy elővédje. Valójában négyszög alakú, vizesárokkal körülvett palánk volt, amelynek árkába védelmi céllal a Duna vizét vezették. Az árkon belül erős kettős boronafal, közötte ledöngölt föld védte az erőssé­get. 1549-ben már állandó tö­rök őrség védi, valószínűleg 1546 és 1549 között épülhetett. A 1560-as években már van is­kolája, mecsetje (állítólag a régi római katolikus templom he­lyén állott) és dzsámija (imahá­za), a védőknek kis létszámú tü­zérsége. Biztosan kizárható, hogy a régi templomot alakítot­ták volna át dzsámivá, mert a török harcok nyomán teljesen elpusztult. Csekerdént fokozato­san a keresztények is lakhelyül választják. Miután rendszeressé váltak a heti vásárok a 16. század 80-as, 90-es éveiben már minden bizonnyal voltak keresztény lakói. Esztergom visszafoglalásának első felvonásaként az 1595. évi ostrom alatt július 21-24-én a Pálffy Miklós vezette keresztény sereg a régi Párkányt felégeti. Az épületek anyagára és a tűz méreteire jellemző, hogy négy napig égett, és két hétig izzóan füstölgőit. Az ostrom kapcsán a hajóhíd is tönkremegy. Egy 1597. évi jegyzőkönyv szerint „az ősi Kakathot a törökök már rég elpusztították, és nem mesz- sze tőle a Garam torkolatánál hasonnevű erősséget emeltek, amelyet a keresztények a minap alapostul eltöröltek, s a földdel egyenlővé tették. Ma tehát már egyik sem áll.” Szomorú tény, hogy az addig inkább török által nyomorgatott környék lakossá­ga az 1595. évi ostrom folya­mán (de az előző évi ostrom alatt is) a keresztény katonák rablásai és kegyetlenségei miatt szenvedett sokat. Bizonyítható, hogy Mátyás főherceg** a dunai átkelés biz­tosítása végett új hajóhidat épí­ttetett, és elrendelte a híd véd- művekkel történő megerősíté­sét. Feltételezhető, hogy a pár­kányi tábort is újjáépíttette, illet­ve megerősíttette. 1599 októberében a település ismét tragikus események szín­tere. Október 10-én egy na­gyobb török sereg érkezik Pár­kány alá és több ízben támadja a 400 vallonnal védekező pár­kányi tábort. Harmadnapra a keresztény csapat megunva a török folytonos zaklatását a ha­jóhídon visszavonul Esztergom­ba, a hidat maguk után szétsze­dik. Párkányban betegeket és kisebb helyőrséget hagynak hátra, összesen 300 embert, akiket a törökök részben megöl­nek, részben foglyul ejtenek. 10 év alatt, ameddig Eszter­gom keresztény kézen maradt a veszteséget és pusztulást szen­vedő Párkányt rendre felújítják. Emellett szól a hídfő védelmé­nek fontossága és az a tény, hogy a budai békealkudozások­ra Bécsből 1604. február 3-án elindult követség tagjai Pár­kányban szállottak meg. 1605. október 3-án Eszter­gom elesik, és ezzel az esztergo­mi szandzsák és a régi hódolt­ság minden nyomorúságával együtt újjáéled. Esztergom visz- szafoglaiása után a törökök a párkányi hajóhidat újból felépí­tik, és valószínűleg már kettős sánccal erősítik meg. Új, három­szög alakú erősséget építenek, amelyet kettős cölöpzet vesz kö­rül. A külsőt a belsőtől árok válaszja el. A párkányi őrség lét­száma nagyjából az 1595. év előtti álapotoknak felel meg. 1683-ban a párkányi palánk már ötszög alakú. Délről a Du­na vize, északról kettős sánc és árok védi. Az árok mentében minden oldalról erős facölöp- zet veszi körül, kapuja nyugat­ra nyílik. A párkányi csata kap­csán esett sérelmek miatt a len­gyelek felgyújtják, ezért a tele­pülés ismét a tűz martalékává válik. A kb. 7200 - 8200 török veszteséggel záruló (ebből 6000 -7000 elesett vagy vízbe fúlt, 1 200 foglyul esett) párká­nyi csata után a település ki tudja hányadszor ismét újjá­születik. A 21. századig több sorscsapás (tűzvész, árvíz, jár­vány), háború és tragédia éri, de ez már egy másik történet. *Mrauík könyvében (Stúrovo a okolie, 1968) a mostani gurgyalt jelöli meg Kakath helyeként. Ezt a feltételezést azonban óvatosan kell kezelni, mert Mravík e művé­ben a régi nevek megfejtését ille­tően, de más vonatkozásban is sok esetben buja fantáziájáról tesz tanúbizonyságot **Mátyás főherceg (1557- 1619) - Miksa császár 3. fia; 1578-1581 Németalföld kor­mányzója; 1593-ban Alsó- Ausztria helytartója; 1608-1619 magyar király. Dr. Haiczl Kálmán helytörténeti monográfiájának felhasználásával összeállította: Oravetz Ferenc Für múltja és jelene Táti Sorskérdések Az ezer lélekszámmal bíró fa­lucska Érsekújvártól 20 kilomé­terre fekszik. A településen a ma­gyar ajkúak vannak többségben. A községnek van négyosztá­lyos magyar tanítási nyelvű alapiskolája, amelynek épületét még 1889-ben emelték. A ma­gyar óvodában mintegy 23 kis­gyerek oktatását végzik családi­as körülmények között. A táj­házban megtalálhatók a község­ről készült legrégebbi fotók, va­lamikor használt háztartási esz­közök, népviseletek. A Községi Hivatal épületének eredete szintén a 19. századba nyúlik vissza. Ez az épület adott helyet egykoron a jegyzőségnek. A tűzoltóságnak is van külön épülete, ahol az oltáshoz szüksé­ges eszközök, a locsolókocsi, a különböző versenyeken nyert kupák, oklevelek kapnak helyet. A falu polgármestere Jávorka Flórián. A falu határa már a 8. szá­zadban lakott volt, erről tanús­kodik az a szláv-avar csontvá­zas temetkezőhely, melynek nyomaira bukkantak. Elsőként 1268-ban említik Fyur néven a Komárom vármegye határai­nak összeírásában. 1270-ben ezt a birtokot a ko­máromi várbirtokhoz csatolták, majd Csák Máté halála után a trencséni várbirtokhoz került. 1397-ben Fyr alias denomina- tione Fyrmonya névvel jelölik. 1505-ben a falu földesura Ba­logh János, ebben az időben Fywrként említik. 1562-ben az Újfalussy- családnak adományozzák. A török hódításokat a község is megérezte, hiszen az 1652- ben a harcok után csak 12 lakó­ház maradt meg, majd az 1669- es összecsapások után a falu teljesen elpusztult. 1692-ben Akács Imre tulajdonába kerül adományként a török elleni harcokban szerzett érdemeiért. 0 telepítette a községbe a hegy­háti szlovákokat. 1704 és 1710 között ismét har­cok dúltak a határban, ezúttal a kurucok és a labancok között. A 18. század elején több földbirto­kos is otthonra talált Fürön: Szluha Ferenc és örökösei, Csu­por Imre, Luby László. 1734-ben újabb birtokosok vannak: Fekete György, Csúzy Imre, Király Mi­hály, majd 1750-ben a Ramocsaházyak, 1778-ban a Disznósy Horvátok, akik saját családjukon kívül újabb telepe­seket hoztak a faluba. A háború mellett járványok is pusztították a lakosságot. 1809- ben, 1831-ben és 1855-ben is pestisjárvány dúlt itt. A 19 századtól legnagyobb bir­tokosoknak Steinger Gyulát és a Vargha-családot tartották számon. Az ő leszármazottaik birtokolták a községet egészen 1945-ig, majd 1946-ban megkezdődött a birto­kok felosztása. 1948-ban a telepü­lés megkapta mai szlovák elneve­zését, így lett Fürből Rúban. A község műemlékei közül ki­emelkedő a 13. században épült román stílusú templom. A rövid református időszak alatt elhagya­tottá és elhanyagolttá vált a temp­lom, de a 17 században a katoli­kusok ismét birtokukba vették. A 18. században későbarokk stílusú­vá építették át, s ki is bővítették. 1890-ben leégett, csupán néhány falmaradvány maradt meg. 1908- •ban kezdtek hozzá az egyhajós, poligonális zárású, Szent Imre ne­vét viselő templom -építéséhez neoromán stílusban. Az építmény sekrestyét és egy előreugró tor­nyot is kapott. A templom falán emléktábla látható, az egyik felén az 1. világháború áldozatainak, másik felén pedig a II. világhábo­rú áldozatainak emlékére. A községben található kas­télyt még a 18. században a Horváth-család építette. Erede­tileg klasszicista stílusban épült, majd a 1830-ban a Jankovich- család átalakította. 1945-ig Zichy Aladár tulajdona volt, majd az államosítás után volt benne raktár, gyermekotthon, szeretetotthon. Ma már üresen áll, s ahogy múlik az idő állaga egyre inkább romlik, elpusztul. Egy másik kúria is állt a mai kis tér helyén, amelynek gazdasági épületeit 1945 után felszámolták, majd a kúriát is lebontották. Ezt a birtokrészt még a 19. század köze­pén az Ordódyak szerezték meg, • gazdaságot alakítottak ki rajta. Volt itt istálló, iroda, raktár. Az idők folyamán gyakran cserélt gazdát, majd Honig Ödön keze alatt nemtörődömsége miatt tönkrement. Az utolsó tulajdonos Zichy Aladár volt. Fürön áthaladva több egyhá­zi jellegű műemléket is találha­tunk. Az iskola előtt a Szeplőte­len Szűz Mária-kőszobor, a me­zőgazdasági épület mellett a Nepomuki Szent János-szobor a 19. Századból. D.Bajkai Katalin Mint arról a Hídlap koráb­bi számában beszámoltunk, november 3-án elhelyezték Táton a 10. számú főutat te­hermentesítő Tokod-Tát el­kerülő 117. számú főút és árvízvédelmi fővédvonal alapkövét. A tervet ellenző tátiak tiltakozó fórumot tar­tottak ugyanott, ahol egy héttel ezelőtt ünnepelték az alapkőletételt. A tiltakozók a lakosság számá­ra kiküldött nyolcoldalas füzet­ben foglalták össze az építendő út káros következményeit, kör­nyezetromboló hatásait. Állítá­suk szerint a tervezett nyomvo­nal szinte az összes meglévő ter­mészeti értéket letarolja a Duna- parttól a patak mindkét oldaláig. A mederkotrás következménye­ként a bekötő és kimenő Nagy- Duna fenékszintje magasabb lesz a Kis-Duna kikotort fenékszintjé­nél, így néhány év múlva kb. öt­ször annyi iszap lesz a fenékben, Az Esztergomi Rendőrkapi­tányság elkészítette az első há­romnegyed év bűnügyi összegzé­sét. A körzetben hatszázzal több ismertté vált bűncselekmény tör­tént már az első háromnegyed évben, mint a tavalyi év 12 hó­napja alatt. A lefolytatott nyomo­zások eredményessége 73,3 szá­zalék, míg a felderítési eredmény 50,9 százalékos a körzetben. A kimutatás szerint jelentősen csökkent a közlekedési bűncselek­mények száma. Kevesebben ve­zetnek ittasan és a gondatlan köz­úti balesetek száma is csökkent. mint amennyit most kikotornak majd. A füzet szerint az építendő út még több évig nem fogja be­tölteni a gát szerepét, mert a pa­tak visszatöltésezése nem fog el­készülni. A tiltakozók véleménye szerint a község számára a fejlő­dési lehetőséget az idegenforga­lom biztosíthatja. Nem a falusi tu­rizmus, hanem több község ter­mészeti értékeit is kihasználó terv létrehozása, amely garantálja a községben élő iparosok, kereske­dők nyereségét, mellesleg az EU is támogatja. Úgy vélik, a terve­zett út az ilyen célra hasznosítha­tó területek szívén megy majd ke­resztül. A tegnapi tiltakozáson aláírásgyűjtésbe kezdtek a szerve­zők. Céljuk, felhívni a figyelmet arra, hogy a tervezett út támoga­tottsága nem egyöntetű. Hangsú­lyozzák, hogy nem a terv és a nyomvonal ellen tiltakoznak, ha­nem az elfogadott, jelenleg épí­tendő nyomvonal ellen. A község polgármesterének véleményét holnapi számunkban olvashatják. GK Az Esztergomhoz tartozó tér­ségben még mindig magas a kábítószerrel való visszaélések száma. A kimutatás szerint kö­zel másfélszáz alkalommal kel­lett vádat emelni ilyen ügyek­ben. Az embercsempészet Nyergesújfalu és Süttő térsé­gében még mindig kiemelke­dően magas. A szlovák oldalról előszeretettel érkeznek zsebtolvajok az eszter­gomi piacra minden szerdán és pénteken. A betörők főként a hét­végi házakat, a pincéket és az üz­leteket részesítik előnyben, akaree Több a bűncselekmény, mint tavaly- Esztergom -

Next

/
Oldalképek
Tartalom