Hídlap, 2003. augusztus-december (1. évfolyam, 1-82. szám)
2003-11-04 / 44. szám
2003. november 4., kedd REGIO INTERJÚ Uj beruházások Oroszkán Nagy Lajos polgármester idén kezdte második választási időszakát. A jövőben nagy beruházásokat terveznek községben, ezért a tervekről kérdeztük a helyi polgármestert. Az elmúlt négy évben elkészült a gázvezeték, 2000-ben az ivóvízhálózat. Ami az infrastruktúrát illeti, foglalkoztunk a szennyvíztisztító létrehozásával. A volt cukorgyár területén kellett volna építkeznünk, azonban a Nyugat-Szlovákiai Vízügyi Társaság összehívott egy gyűlést Párkányba, hogy Párkányt és vidékét egy tervezetben felöleljék, amelybe Csata, Oroszka és Lekér is beletartozna. Ha elkészül a közös pályázat, a mi szennyvíztisztítónk fölöslegessé válik. A mi terveinkben van fantázia, mert a vízügyi társaság csak a Garam jobb oldalán lévő falvakkal számol, és elfeledkezik a Garam túloldalán lévő falvacs- kákról, vagyis Garamsallóról, Kisölvedről és Zalabáról. Itt nincs se gáz, se víz. Ezek a falvak valamikor Oroszkához tartoztak, ezért én azt fogom javasolni, hogy mégis épüljön meg ez a szennyvíztisztító Oroszkán, a nagy tervezeten belül. Mi számolnánk a Garamon túli falvakkal is. Ez a néhány falu (Csata, Oroszka, Lekér, Garamsalló, Kisölved, Zalaba) kb. 5500 lakossal alkotna egy mikrorégiót, amivel érdemes lenne foglalkozni. Itt van vízvezeték a főút mellett, Kisölveden volna egy 100- 150 köbméteres víztároló arra az esetre, ha netán áramszünet lenne, vagy elromlana a szivattyú, akkor a hiba kijavításáig meg lenne oldva a probléma. Ellenkező esetben pedig nem lenne az egész vonalon vízellátás, amire a közelmúltban már volt példa. Oroszka ipari jellegű falu volt, de ebből sokat veszített. A 80-as évek végén még tíz cukorgyár volt Szlovákiában, mára csak öt maradt. Oroszkának valóban vissza kell állítania ipari jellegét, mert a mostani helyzet tarthatatlan. Azelőtt a cukor- és konzervgyárban mindenkinek volt munkája. Amikor letelt a munkaidő, odahaza a kertekben dolgoztak, és amit termesztettek, volt hová eladni. Most 40 százalékos a munkanélküliség, a szociális segélyt pedig egyre szorítják lefelé. Ezt a helyzetet mindenképpen meg kell oldani. Épp a volt cukorgyár jelentené azt az ugródeszkát, ahonnan el lehetne rugaszkodni. A volt cukorgyár ellen még 1998- ban csődeljárás indult. A csődeljárás eredménye az lett, hogy nem sikerült eladni az egész gyár területét a berendezésekkel együtt. Valaki megvette a berendezéseket hulladékvasnak, mára csak az üres épületek maradtak. A csődbiztos ugyan profi őröket alkalmazott, mégis szabad prédák voltak az itteni épületek Miután megvettük a 25 hektáros területet, sikerült megakadályoznunk az épületek további rombolását. Bízom abban, hogy a volt oroszkai cukorgyár területén sikerül valamilyen termelői tevékenységet biztosítanunk. Keressük tehát a beruházókat, bár azok most még elkerülik ezt a környéket. Van ott 10-12 hasznosítható épület. Aki megveszi ezt a területet, nem cukorgyárat fog ismét beindítani, hanem bizonyos épületeket le fog bontani, hasznosítja a téglát, a faanyagot és mindent, amit tud. Vannak viszont termek, mint például a fő termelőcsarnok, amely 1989- ben épült és gyönyörű tetőzete van, fakonstrukció. Ehhez viszont sok pénz kellene... Az elképzelésünk az, hogy megfelelő összeg ellenében eladjuk a cukorgyári ingatlanokat egy olyan cégnek, amely munkahelyeket létesítene (és ezen van a hangsúly!). 80-100 munkahely teremtése nagyon is segítene. Valami bevételt mi is szeretnénk a gyárból, ugyanis ha meg akarjuk pályázni az eurós alapokat, ahhoz kell bizonyos önrész. Ha sikerülnének a terveink a gyárral kapcsolatosan, akkor ezt az önrészt biztosítani tudnánk a további tervekhez. Az sem elvetendő, hogy így az ingatlanadókból is származna jövedelem. A cukorgyár és a konzervgyár a mostani törvények szerint 500 ezer koronás adótételt jelent a községnek, amit már a rendszerváltás óta nem fizetnek. Tíz év alatt több milliót hozhatott volna, és ez hiányzik a költségvetésből. Ezáltal a község ipari jellege is helyreállna. A cukorgyár még 1993-94- ben nem fizette az ún. „helypénzt”, akkor az üzemi étkezdét átadták a községnek az adósság fejében. Ezt mi ünnepségek alkalmával bérbe adtuk. Most fel szeretnénk újítani, és az idősebbeknek kifőzdét létesítenénk. Ahhoz, hogy folyamatosan használni tudjuk, más előírásoknak is meg kell felelnie. Gondolok itt elsősorban a higiéniai követelményekre. Itt étkezhetnének a malomi dolgozók is, mert nekik sincs konyhájuk. Ennek a költsége egymillió korona körül mozogna. Megvannak a műszaki rajzok, csak az építési engedélyek hiányoznak. A jövőben hozzáfogunk a verseny- pályázatok kiírásához. A cukorgyártól megvásároltunk egy háromszintes munkásszállót. Ezt át szeretnénk alakítani nyugdíjasotthonná vagy szociális létesítménnyé. Elképzeléseink szerint két szint maradna, a harmadikat lebontanánk, és helyébe egy tetőteret alakítanánk ki, ahol szolgálati lakások lennének. Ez néhány tízmillió korona, hiszen felvonót kell beszerelni, és a lépcsőket is úgy kell kialakítani, hogy a mozgáskorlátozottak is használni tudják. Egybeesik ez a Nyitra megye által kidolgozott regionális féjlesztési koncepciójával, amely szerint létesíteni kell ilyen otthonokat. Még nem tudni, ki fogja üzemeltetni, de szeretném, ha a község működtetné, hiszen akkor a kb. 50 férőhelyes ház 20-25 alkalmazottnak biztosítana munkát. Az épület mögött van még két munkásszálló, amelyek 1989-ben épültek a lengyelországi munkások számára, ezt szintén olcsón megvásároltuk. Turistaszállónak szeretnénk kiépíteni, vagy a nyugdíjasotthon kapacitásának növelésére mosodát, illetve hasonló szolgáltatást biztosítanánk itt. A cukorgyári ingatlanok eladásánál olyan részt hasítunk le a területből, amilyet akarunk, tehát még akár parkot is létesíthetünk az idősek számára, hogy hangulatosabbá tegyük a környéket. Manapság sok gond van az iskolák üzemeltetésével... Nagyon örülök annak, hogy az iskolával nincsenek gondjaink, tehát bennünket olyan veszély nem fenyeget, hogy be kellene csukni, mert nincs elég pénz. 1994-ben költözött az alapiskola új épületbe. Egy dolgot kell még biztosítanunk: a szénfűtésről át kell állnunk gázfűtésre. Ez az egyetlen épület a község tulajdonában, ahol nincs bevezetve a gáz. Az óvoda tavaly szeptember elsejétől költözött felújított épületbe, ahol megoldott a központi fűtés. A mostani óvoda épületében van iskolai étkezde és a konyha is, így az iskolásoknak nem kell nagy távolságra járniuk ebédre. A további tervekről mit lehet tudni? A községi temetőt is bővíteni kell. Megvásároltunk földeket, ahol már esztétikusabban lehetne megoldani a temetkezést, nem úgy, mint a régi temetőben, ahol össze-vissza vannak a sírok. Nehezen megközelíthető ez temetésekkor is. Erre vonatkozólag is vannak már tervek. A halottasház a régi rendszer ridegségét tükrözi, erre tetőt szeretnénk húzni, hogy emberibb, humánusabb legyen. Vannak álmaink. Megtehetném, hogy bent ülök a hivatalban, és aláírom, amit letesznek elém. De nem ez az én feladatom. Négy éve vagyok itt, nem voltam szabadságon sem. Engem azért választották meg, mert azt várják tőlem, hogy a községért tegyek. Sokszor az idegek harca ez, de menni kell utána. Jobb lenne, ha a környékbeli polgármesterek között is nagyobb lenne az összefogás és a munkamegosztás, hogy gördülékenyebben menjen a munka. Czigier Mónika Kürt, a történelmi község Az érsekújvári járásbeli Kürt dombokkal övezett völgykatlanban húzódik meg. Fekvésének köszönhetően a környék kiválóan alkalmas csemege- és borszőlő termesztésre. A falu büszke múltjára, fontosnak tartja történelmének ismeretét. A jövőben előnyös földrajzi fekvésének köszönhetően, remélhetőleg nagy fejlődésnek indul majd. Hét domb veszi körül Kürtöt. Sok apró patak határolja, amelyek nagy része az Ipolyba és a Garamba ömlik. Nevét a honfoglalás korában használatos törzsnevekből eredezteti. A régi Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi törzsnevek még ma is élnek a helységnevekben. A történelem és a nyelvtudomány Kürt nevű településből 21-et ismer. A környező falvak közül mindig is Kürt volt a legnépesebb. Ennek ellenére nagyon kevés írásos emlék maradt ránk a faluról. A múltban különböző formákban maradt fenn a neve, mint például Kurth, Curth, Kyurth, Kyurthvelge, Scenthamaskyurth, Kirt, Érsekkürt. 1993-tól Strekov- Kürt néven ismert. A komolyabb viszályok és a harcok, talán épp fekvésének köszönhetően elkerülték, de a környékbeli falvakban dúló háborúskodások, viszályok kihatottak a falu lakosainak életére is. Az egykor Komárom vármegyéhez tartozó Kürt község régészeti ásatásai azt bizonyítják, hogy a terület már a rézkorszakban is lakott volt. Feltárták itt a badeni kultúra maradványait, de a későbbi korokból is előkerültek bronztárgyak, római pénzérmék vagy például Árpád- kori cserépdarabok. Nagy valószínűség szerint itt templommal rendelkező település volt. Ezt bizonyítják a ciglédi kápolna feltehetően román kori alapjai, valamint a környéken talált Árpád-kori templom körüli temetkezőhelyek is. A település első írásos emléke 1075-ből a garamszentbenedeki apátság alapítóleveléből származik. Ekkor Curt néven említették. 1156-ban az esztergomi egyházmegyéhez tartozott mint plébániaközség. Ekkor az esztergomi érsekség átengedte a települést a káptalannak. 1255-ig a település közgazdaságilag az esztergomi vármegyéhez tartozik, 1292-től a komáromi megye birtokában van. Az érsekségen kívül másoknak is voltak Kürtön részbirtokai, mint például a Madary-család- nak, amelynek tagjai állítólag a templom alatt levő kripta hátsó részében nyugszanak. Állt itt egy ősrégi templom, amely eredetileg feltehetően fából készült Szent Tamás tiszteletére. A falut egykor templomának védőszentje alapján Szenttamáskürtnek nevezték, hogy meg tudják különböztetni a többi Kürt nevezetű községektől. 1328-ban itt már kőtemplom állt. Ebben az évben Kálmán herceg nevelője, Pál mester kapta meg a kürti birtokokat, aki aztán 1334-ben tovább adta az esztergomi érseknek. A feljegyzések szerint 1549- ben 17 porta után fizetett adót a falu. 1588-ban a falu nevét Érsekkürt néven jegyezték le, ez a megnevezés valószínűleg a falu birtokosára utal. 1600-ban a falu teljesen leégett, négy év múlva pedig csak hat házat találtak Kürtön. 1622- ben ismét tűz pusztított itt, 1639-ben a község szinte teljesen elnéptelenedett. A török hódoltság ideje alatt Kürt községnek is fejadót kellett fizetnie. 123 fejadófizető élt itt ekkor, a falu lakói később buj- dosásra kényszerültek, hogy ne kelljen fizetni, de később visszatértek lakóhelyükre. 1698-ban már 90 gazda lakja Kürtöt. A kuruc háborúk alatt viszont ismét csökkent a népessége. Az itteni plébániához tartozott ebben az időben Für, Perbete és Csúz. 1828-ban a családfők száma 241 volt a faluban. 1733-ban a település nagy része és a templom is tűz martalékává vált. Később földrengés, majd ismét tűzvész pusztított a faluban. A kár ekkor negyvenezer ezüstforintot tett ki. Egykor a település déli részét a Párizs-patak szegélyezte, de az a 19. század elejére már el- mocsarasodott, és egy hatala- mas, náddal benőtt tóvá terebélyesedett, amely vadkacsák, szárcsák, halak kedvenc tanyája volt. 1819-1826 között a területet lecsapoltatták, ennek köszönhetően a kürtiek nagy kaszálóterületeket nyertek. 1855-ben a tagosítás után a Haraszti erdőből és a Meszesekből az esztergomi érsek saját pusztát hozott létre, amelyet Szent István királyról nevezett el. A jobbágyfelszabadítás után jelentős számú kürti család maradt föld nélkül. Közülük sokan kitanulták a távírászmestersé- get, akikből kiváló szakemberek lettek. Munkájuk iránt ezért nagyon megnőtt a kereslet. A mesterség apáról fiúra szállt. Magyarországon több mint ötszáz betanult kürti munkás járta az országot, és építette ki a telefonos hálózatot. A Buda és Bécs között épült vasúthálózat nagy szolgálatot tett Kürtnek is, mivel a hálózat érintette a községet, ezzel pedig megindult a fejlődése is. A múlt század ötvenes éveiben a feljegyzések alapján a „vagyonos” községnek 2500 lakója volt. Ettől kezdve a falu lakóinak száma folyamatosan növekedett. A kitelepítések és a lakosságcsere idején 36 szlovák családot telepítettek ide. A legtöbb lakosa 1965-ben volt, amikor 3240 személy lakta a települést. Azóta ismét csökkenő tendenciát mutat ez a szám. Jelenleg 2233 lakost számlál a község, mivel az elmúlt években különösen a fiatalság költözött el a faluból. A falu 88,8 százaléka vallja magát magyarnak, 94,7 százaléka római katolikusnak. A faluban csak magyar nyelvű iskola van, de van kétnyelvű óvoda. Ami a kulturális életet illeti: aktívan működik itt a Csemadok, az énekkar, a citerazenekar, van futballcsapata a falunak, és működik itt a Vöröskereszt szervezete is. A község címerében a Szent Miklós templom, továbbá a tá- vírászati múltra emlékeztető kellékek láthatóak, a szőlőfürt a bortermő vidéket, a jobb alsó sarokban lévő rajz pedig a környezetvédelmi területet szimbolizálja. A címer közepén Szent Adalbert látható, akinek a személye arra utal, hogy a múltban Esztergomhoz tartozott a falu. A falu polgármestere Hóka László mérnök, alpolgármestere SüttŐ Zsolt. czm
