Esztergom, 2019 (5. évfolyam, 1-5. szám)
2019-03-01 / 3. szám
HELYI HISTORIA AZ ULÁSZLÓ GRADUÁLÉ HISTÓRIÁJA 2019. FEBRUÁR 15-ÉN KERÜLT FEL A HÍR A MAGYAR KURÍR KATOLIKUS HÍRPORTÁLRA, HOGY RESTAURÁLTÁK AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÖNYVTÁR GYŰJTEMÉNYÉNEK HATALMAS MÉRETŰ LITURGIKUS DÍSZKÓDEXÉT, AZ ÚGYNEVEZETT ULÁSZLÓ-GRADUÁLÉT. A PÁZMÁNY PÉTER UTCÁBAN ÁLLÓ BIBLIOTHECA EGYIK LEGSZEBB KINCSÉRŐL VAN SZÓ, MELY DIGITALIZÁLT VÁLTOZATBAN AZ INTÉZMÉNY HONLAPJÁN IS MEGTEKINTHETŐ. A CSODÁLATOS KÉPEKKEL GAZDAGON DÍSZÍTETT KÖZÉPKORI ÉNEKESKÖNYVRŐL, SZALAI KATALIN, A BIBLIOTHECA VEZETŐJE ÍRÁSÁT KÖZÖLVE MESÉLÜNK OLVASÓINKNAK. »2017 nyarán kezdődött meg és 2018 decemberéig tartott az a munka, melynek keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, valamint saját forrásból lehetőség nyílt az Ulászló-graduálé restaurálására. A magyarországi egyházi könyvtárak közül az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi a legtöbb kódexet, de ebből a gyűjteményrészből is az egyik legértékesebb és legérdekesebb darab ez a kötet. Kódex, tehát kéziratos, de egybekötött, fatáblás könyvről van szó, mely nevében hordozza a műfaji megjelölést is: a graduálé a latin gradus, lépcső szóból ered, jelezve, hogy ezt nem a templomi szószéken, hanem az oltár lépcsőjén énekelték, liturgikus énekeskönyv a jelentése. A gazdag díszítésű, egészbőr kötésű kódex véretekkel és csatokkal díszített, 399 pergamenlevélből áll, súlya 38 kg. Csaknem ezer darab iniciálé, gazdag ábrázolás, növényi ornamentika, ember- és állatfigurák díszítik. A lapszéli jelenetek gyakran a mindennapokból vett életképeket mutatnak be, de ábrázolnak török elleni csatajelenetet, más helyeken középkori hangszereket, játékokat láthatunk, így a kódex nemcsak a zenetudomány és dallamvizsgálat, hanem a művelődéstörténeti kutatások szempontjából is fontos forrásanyag. Az egyházi főünnepek oldalai nagyméretű és természetesen színesre festett iniciálékkal díszítettek. Művészettörténeti szempontból ezek színei, kompozíciójajelentős. A graduálé a lengyel származású II. Ulászló cseh és magyar király (1490-1516) részére vagy megrendelésére prágai műhelyben készült. A külső táblákon Ulászló királyi jelvényei, a lengyel sas és a cseh kétfarkú oroszlán látható. A művet kétszer is átkötötték, a 17. és 19. században, veretei utánöntéssel készültek egy kivétellel, mely vitathatatlanul középkori eredetű, Használatára nézve eltérő feltételezések születtek, de a legnagyobb valószínűséggel a budai várkápolnában használták. Erre utal, hogy a benne szereplő mindenszentek litániája magyar szenteket is említ, Az 1500-as évek első felében, amikor a kódex keletkezett, már nem beszélhetünk a magyarországi könyvkultúra olyan mértékű virágzásáról, melyet Mátyás és corvinakönyvtára jelentett, ez a kötet mégis méltán reprezentálja a török által fenyegetett, Mohács felé sodródó, a szilárd uralkodói hátteret nélkülöző hatalom egyik utolsó könyvművészeti vállalkozását. A kódex 1526 utáni sorsa nem ismert, de tudható, hogy atörökelől 1543-ban Nagyszombatba menekült esztergomi egyház már használta a kötetet, a menekített javak része lehetett a graduálé is. Amint az egyházi közigazgatás, úgy a Bibliotheca állománya is 1820-ban költözött vissza Esztergomba, és a később felépült (1853), ma is látogatható épületben kapott helyet minden értékével egyetemben. A kódexrestaurálás hosszú folyamatát az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, Péterfi Gyöngyvér okleveles papír- és bőrrestaurátor végezte, A kötet gerince a hatalmas vastagság és súly miatt megnyílt, így elsőként a stabilizálás, a deformálódás megszüntetése volt a legfontosabb. A lapok egyenként kerültek tisztításra, kisimításra és szükség szerint kipótlásra is. A vegyszeres kezelés mellett speciális radírokat alkalmaztak, a pótlásra japán papír használtak. A bőr tisztítása, simítása, pótlása és a fémveretek korróziómentesítése látványos állapotváltozást eredményezett. A kötetet szakszerű védőtok veszi körül, melyben alkalmasan megoldható épületen belüli szállítása, tárolása. A graduálé méreténél fogva, állományvédelmi okokból csak virtuálisan lapozható, így azonban mindenki számára elérhető a könyvtár Bibiliotheca digitalis/Kódexek aloldalán (bibliotheca.hu). Megtekintésére az intézmény múzeumi terében 2020-ban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülő időszaki kiállítás keretében lesz lehetőség. Irodalom: Körmendy Kinga, Ulászló-graduále: kérdések és lehetséges válaszok, Ars Hungarica, 1(2013), p. 114-123. Kiss Gábor, Az Ulászló-graduále utóélete az újabb kutatások fényében, Magyar Egyházzene, 20(2012/2013), p. 315-32 20 ESZTERGOM 5. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM Fotók: Bibliotheca
