Esztergom, 2019 (5. évfolyam, 1-5. szám)
2019-01-01 / 1. szám
INTERJÚ kellett, az énekes Fodor „Medve" Sándor volt. Teljesen más pozícióba kerültem, mint korábban, és ez egy nagy kihívás volt. Rengeteget gyakoroltam, tanultam a magam módján és megpróbáltam egy teljesen más felfogásban tovább vinni ezt a gitározás dolgot, mint ami előtte jellemezte a Tűzkereket. Ebben az új felállásban megkezdődtek a koncertek, nem volt könnyű, de egyre többet muzsikáltunk így és az évek során szépen haladtunk felfelé tudásban. Később Sanyi művészi válság vagy valami más miatt távozott a zenekarból (vele azóta is nagyon jó a barátságunk), így rám maradt a gitározás mellett az éneklés is.- Az énekes-gitáros, frontember pozíció egy nagyobb terhelést jelentő dolog, nem? » - Azt kell mondjam, hogy az énekes-gitárosság egy furcsa trubadúrság. A gitáros mindig nyugodtabban tud játszani. Az énekes viszi ott elől a parádét, szórakoztatja a közönséget, a gitáros meg elkísérgeti ott hátul, aztán mikor van egy fél perce vagy perce, amikor csinál egy szólót, akkor nyújtogatja a nyelvét, aztán visszavonul az énekes mögé. Az énekes-gitáros ezt sosem teheti meg, ő mindig középpontban van elől.- Ez egy stresszes szerep? » - Nem stresszes. Inkább úgy mondanám, hogy folyamatos, magas hőfokú égést, üzembentartást jelent. Ez valamilyen szinten megy nekem hála Istennek, és szeretem is csinálni. És persze van bennem egyfajta exhibicionista túl- tengés is, de energiát ad és ezt az energiát akarom mindig átadni a színpadon.- Ma már veletek zenél fiad, Ricsi is, ő is gitározik. Ez úgy tűnik, hogy egy nagyon jó választás volt. Ez egy generációváltás, egy túlszárnyalás előtti dolog? » - Nem gondolnám, hogy túlszárnyalásról, netán rivalizálásról van szó, már csak azért sem, hiszen ő nem énekesgitáros, hanem gitáros. Ez amúgy egy csodálatos érzés, amit minden szülőnek kívánok, hogy megéljen egy olyan pillanatot, hogy együtt lépjen fel a gyerekével a színpadon. Ez a rockgitározás egy mindenféle kötöttségektől, behatárolt rendszerektől mentes szabad, művészi megnyilvánulás, tevékenység. Ezt művelve, egy szabad pillanatban, amikor úgy érezzük mindketten, hogy jót alkottunk mondjuk egy improvizációban, és összetalálkozik a fiammal a tekintetünk, nos, ez egy nagyon komoly élmény. A gitározáson keresztül beszélget apa és fia, mondhatni, hogy egy szépen megfogalmazott zenei körmondatra egyszerre bólintunk rá, igen, ez egy egészen különleges pillanata az életnek. Ez a csoda többször is előfordul egy-egy koncerten. Nyilván az elején nem így indult ez, apaként tanítottam Ricsit, és ennek hogyanjával, miértjével nem értettünk mindig egyet vele, majd később saját zenekarai voltak, végül bevettük a Tűzke- rék xT-be ritmusgitárosí posztra, hogy pregnánsabban szóljon a banda. Ricsi velünk olyan fesztiválszínpadokra, olyan jelentős klubszínpadokra jutott el, melyek hatására komoly fejlődésnek indult. Ma pedig már olyan szinten gitározik, hogy életkorából és más mentalitásából adódóan egy teljesen másfajta megszólalást hoz, mint amit én tudok csinálni. Ebben az is benne van, hogy én egy szám közben el tudok vonulni a háttérbe, átadom a színpadot a Ricsinek, ő pedig be tudja tölteni azt, Sokszor irigykedem is rá, hogy miketjátszik, mert olyan megoldásokat alkalmaz, amiknekem nem jutnának eszembe. Nyilván sokat tanult tőlem, de saját zenei gondolatai, saját ízei, saját megszólalása van. Improvizatív, tudja alkalmazni azokat a megtanult technikákat, amiket birtokol, így aztán közösen tudunk beszélgetni a színpadon zeneileg.- A most adott interjúválaszok mindegyike tulajdonképpen egy esztergomi történet része. Portrésorozatunk alanyaitól, ahogy most tőled is, megkérdezem: miként gondolsz most Esztergomra, hogy látod ezt a várost? » - Számomra Esztergom túl a történelmi állandóságon, az iskolákon, barátokon, szerelmeken, családon, mindig is a zenei alapvonalat jelentette. A rock szempontjából Esztergom szerintem mindig is egy gyűjtőpont volt, mégpedig egy viszonylag szélesebb kör számára, ami egy cirka 30 kilométer sugarú kör. Ilyen szempontból Esztergom sokaknak egy etalon, akár kulturális, akár munka szempontjából, hiszen bevonz egy csomó embert a város. Nagy öröm számomra, hogy amikor fiatal voltam és ebben rock nevű művészeti formában elindultam. Itt olyan maradandó alkotásokra volt másokkal együtt itt lehetőségem, ami egy lokális, széles családot, avagy generációs élményfolyamatot hozott létre Esztergomtól Visegrádon, Pilismaróton, Dorogon át Nyergesig. Azok az emberek, akik ezeken a koncerteken mindig találkoztak egymással akár Esztergomban, akár más településen, ezek a „mostani és volt" fiatalok összetartoznak. Ahogy most ajanuár 1-eji Másnaposok bulija koncertünkön is. A világ minden tájáról érkezett emberek találkoznak itt egymással és újra ugyanabba a közösségbe kerülnek a koncerten és ismét kohéziót alkotnak. Tulajdonképpen nekem Esztergom ezt jelenti. 2019. JANUAR www.esztergom.hu 17 Fotó: Mónos Gábor
