Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
Fotó: Benedek Attila HELYI HISTORIA EGY SZENT FÁBÓL FAKADÓ LÁTOMÁS RÉCÉIÉ HELYTÖRTÉNETI ROVATUNKBAN EZÚTTAL A KÖZIGAZGATÁSILAG KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYÉHEZ TARTOZÓ DÖMÖS EGY SZAKRÁLIS KINCSÉNEK HISTÓRIÁJÁT MESÉLJÜK EL OLVASÓINKNAK. MOSTANI CIKKÜNKET A SOÓS SÁNDOR ÁLTAL ÍRT ÉS ÖSSZEÁLLÍTOTT „ÚT MENTI SZAKRÁLIS EMLÉKEK" CÍMŰ KÖNYVÉBEN TALÁLHATÓ ÍRÁS ALAPJÁN KÉSZÍTETTÜK EL. A szakrális helyet rejtő falu » Talán nem véletlen, hogy Dömös, ez a Dunakanyarban fekvő, a régi dicső korokat és a jelent is egyszerre megjeleníteni képes település olyan szakrális műemlékkel bír, mint a Szentfa-kápolna. A falu ugyanis már a 11. században virágzó hely, mi több, királyi székhely volt. A krónikásoktól olvashatjuk, hogy az összeomló királyi palota alatt itt lelte halálát 1063-ban I. Béla király. A helység plébániája 1107-től ismert, legnagyobb középkori nevezetessége a prépostsága volt. A török hódoltság idején a település szinte teljes egészében elpusztult, 1733-ban állították helyre a plébániát s 18A3-ban szentelték fel templomát. A legenda » Soós Sándor idézett könyve így meséli el a Szentfa-kápolna eredetét: „A falusiak elbeszélése szerint az 1880-as évek elején történt, hogy a Dömösből a Pilis felé vezető szűk Simon-völgyében, a patakmeder fölött egy forrás közelében álló fán Szűz Máriát látták megjelenni. Gyorsan híre ment a jelenésnek, sokan jöttek el a környező településekről is. Kis kápolnát emeltek a fa alá, s mindig augusztus 15-én zarándokoltak ide. A hely jelentőségét mutatja, hogy 1886-ban „Új Szent énekek" címmel Szabó János ponyvát jelentetett meg az esetről. A ponyvaszerző énekekben verselte meg a jelenés történetét, s a szövegekben jól kivehetők az akkori események is. A szövegből ajelenések és az utána következő zarándoklatoknak fontos és jellemző elemei olvashatók ki. A jelenés május elsején, Pünkösd vasárnapján, a falu határában fekvő Simon-völgyében történt. Itt egy bükkfa alatt álló két kislánynak a fa lombjai között nagy fényességben Szűz Mária jelent meg. Karján a kis Jézust tartotta, mellette angyal állt." A Soós-féle kötet egy másik fejezete külön kitér annak kultúr- és vallástörténetére, hogy miként váltak a fák a különböző hitű emberek vallásuk kifejeződésének részévé. Dömösön is ez történt 1886-ban, a Mária-jelenést követően a faluban szombatonként zarándoklatokat tartottak, melynek során a résztvevők lelki énekekkel buzdítottak mindenkit a bűnbánatra és megtérésre. Érdekesség, hogy az említett könyvből nem derül ki, hogy miért vetettek fegyveres (!) hatósággal véget ennek a helyi szokásnak. A zarándoklat tiltása egészen a 1960-as évekig tartott. Ekkor jelent meg egy újságcikk, melyben számot adtak a 19. század végi eseményekről, majd a helyi katolikus családok révén ezzel megindult egy felújítási folyamat, mely a Szentfa-kápolna búcsújáró jellegét kívánta visszaerősíteni. Ekkortól tartottak itt évente szent miséket, s a renoválási munkálatokat is befejezték, valamint gondoskodtak a folyamatos karbantartásról, a környék rendbetételéről. A Szentfa-kápolna » Soós leírása az apró építményről, mely az egykori „égi jelenés" helyén emeltetett, profán, de fényképszerű. „A kis épület a szűk völgyben folyó patak medréhez közel épült, kőből falazva, vakolva, fehérre meszelve áll. (...) Innen jobbra áll a jelenés fája, tövében fakereszt, rajta fémkorpusz. A kereszt előtt előtt virágok között egyszerű fafeszület. A kápolna bejáratát rácsos ajtó védi, felette a Szentfa-kápolna felirat. Bent a kis oltáron porcelán lourdes-i szobor. Az oltárra téve négy votív márványtábla, kétoldalt pedig még további 15 kép." Aki volt már hasonló helyen az tudja, hogy valamiféle „szent rend" övezi azt, sőt, annak környékét, környezetét is. Itt is így van, a miliő a kápolna és a fa után egy forrással egészül ki, melynek vizét korábban szokás volt hazavinni. Sajnálatos, hogy a hegyből lassanként lehulló kőrengeteg a forrást mára teljesen betemette, így azt csak a meder jelzi. 20 ESZTERGOM 4. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM Fotó: Bíró Tamás
