Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
INTERJÚ ESZTERGOMINAK LENNI NEM // X ^ DICSŐSÉG, HANEM INKÁBB FELELŐSSÉG SZÍNHÁZI, FILM- ÉS SZINKRON SZÍNÉSZ, MŰVÉSZETI VEZETŐ, SZÍNHÁZ- IGAZGATÓ FOGLALKOZÁS MELLETT A TEÁTRUMI SZCÉNÁBAN TEHETSÉGKUTATÓ ÉS TEHETSÉGGONDOZÓ IS. HORÁNYI LÁSZLÓ, AZ ESZTERGOMI VÁRSZÍNHÁZ ELSŐ EMBERE, TŐSGYÖKERES ESZTERGOMIKÉNT DOLGOZIK AZ EGYIK LEGJOBB MAGYAR SZABADTÉRI TEÁTRUM ÉLÉN. A KÜZDELMEKKEL, SIKEREKKEL ÉS NEHÉZ IDŐSZAKOKKAL IS TARKÍTOTT PÁLYAFUTÁS RÉSZLETEI MELLETT A VÁROSRÓL ALKOTOTT VÉLEMÉNYÉRE IS KÍVÁNCSIAK VOLTUNK A HORÁNYI LÁSZLÓVAL KÉSZÜLT INTERJÚBAN.-Milyen fontos állomásait sorolnád fel életednek, pályafutásodnak? » - Esztergomban születtem, itt jártam általános iskolába, majd a ferences gimnáziumba. A színészi pályafutásnak számomra - talán meglepő - először a ministrálás adott inspirációt, amikor gyerekként a Kerek-templomba jártam naponta kétszer erre a szolgálatra, és ott éreztem úgy, hogy ez is egy fellépés, ahol közönség, az eklézsia előtt kell kiállva szerepelni. Érettségi és több sikeres szavalóverseny után voltam már 1969-ben, amikor egy Sík Sándor verset szerettem volna elszavalni egy városi ünnepségen, melyet sem a költő személye, sem pedig a nyakamban hordott kereszt miatt nem engedtek az akkori hatalmasságok. Később műszaki főiskolára mentem felvételizni, amit két év múltán abbahagytam, és a színházművészeti főiskolán indultam újra. Itt lediplomáztam, majd amikor már a Debreceni Csokonai Színház tagja voltam, azzal párhuzamosan befejeztem a műszaki főiskolai tanulmányaimat, és le is diplomáztam építészetből. A kettő végzettség még egymásra is talált, amikor néhány díszletet terveztem a debreceni színháznak, ahol a 80-as években vezető színész lettem, és számos főszerepet játszottam. Ekkor állítottam össze a népi író, Sinka István estjét, melyet később meghívtak az egyetemre is, ott látta a költő felesége, aki egy gyönyörű levelet írt nekem akkor, amit a mai napig őrzök. Esztergomba 1992-ben tértem vissza az akkor még más formában és szellemiekben létező esztergomi várszínház miatt. Első feladatom ezzel kapcsolatban egy műsorterv összeállítása volt, ekkor többek között Nagyfalusi Tibor, Horváth Béla voltak a készülődő intézmény kuratóriumának tagjai. A várszínház előzménye volt, hogy a 80-as években a Várhegy oldalában már tartottak színházi előadásokat. Ez időben a Debreceni Csokonai Színház a nyári előadásainak otthont adó tatai helyett másikat keresett, így esett a választás Esztergomra. Akkor a városi tanács az általunk beadott műsortervet, költségvetést nem tudta vagy nem akarta támogatni. Ettől függetlenül elindult a várszínház Esztergomban, idén ünnepeltük ennek harmincadik évfordulóját.- Mit gondolsz, miként alakítja a történelmi helyszín az Esztergomi Várszínház belső működését? » - A történelmi helyszínen való megnyilvánulás felelősséggel jár. Esztergominak lenni nem dicsőség, hanem inkább felelősség, ahogy Esztergomi Várszínházát vezetni is nagy felelősség. Ugyanezt gondolom arról, hogy Esztergomban születtem, miként édesanyám és korábbi felmenőim is, tehát tősgyökeres esztergomi vagyok, amiről szintén azt gondolom, hogy felelősséggel jár. Értem ezek alatt azt, hogy például a várszínházi műsorterv összeállításánál azt is figyelembe kell venni, hogy ezzel a tevékenységgel is el kell számolni az esztergomiak felé. 16 ESZTERGOM 4. ÉVFOLYAM, 11. SZÁM
