Esztergom, 2018 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2018-01-16 / 1. szám
Fotók: Benedek Attila 40 éve tért haza a Szent Korona Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története Eredete, felépítése, illetve annak szimbolikája, közel 900 éves története, máig megmaradt egyedülálló jogi státusza, a magyar történelemben elfoglalt sajátságos helyzete, valamint az összmagyarság és a Teremtő közötti kivételes kapcsolat jelképisége mindenen felülivé tette a Szent Koronát. Cikkünk aktualitását adja, hogy idén az év elején ünnepeljük, hogy 40 éve, 1978. január 6-án az Egyesült Államok visszaszolgáltatta a Szent Koronát és a koronaékszereket Magyarországnak. Szent Istvántól IV. Károlyon át a Parlamentig A Szent Korona és a koronázási jelvények Európa egyik legrégebbi épen maradt középkori eredetű koronázási ékszeregyüttesét alkotják. A korona, a jogar és a palást a magyar királyság első századaiból származik, a középkorban kialakult közhiedelem szerint egyenesen Szent Istvántól. Az országalma és a kard később kerül az együttesbe. 1001. január 1-jén Esztergomban királlyá koronázták Istvánt, Géza fejedelem fiát, a honfoglaló Árpád vezér leszármazottját. A keresztény magyar állam megalapítását jelentő aktushoz István követei útján koronát kért és kapott Rómából, ahol ebben az időben együtt volt az európai egyházi és világi hatalom két legfőbb méltósága, II. Szilveszter pápa és III. Ottó német-római császár. A Szent Korona pótolhatatlanságának és felcserélhetetlenségének hite pontosan ebből a momentumból ered, miszerint, az államalapító szent király a pápától kapott örökségként koronát. Nem tudjuk, milyen volt a Rómából küldött királyi jelvény, hiszen az évszázados hagyománnyal ellentétben, a ránk a maradt korona még részben sem tartalmazza István koronáját. E két utóbbi, egymásnak némileg ellentmondó kijelentés jól sejteti a Szent Korona eredetének és történetének teljes megismerhetőségét. Az első királyunk halálát követő trónviszályok idején a koronázási jelvények szétszóródtak. A nemes tárgyak kacskaringós históriája az ezt követő szinte egyetlen évszázadban sem volt nyugalmasnak mondható. A koronázási jelvények a rangjuknak megfelelően mindig is a trón körüli harcok fordulatainak alapján nyerték el újabb és újabb helyüket. A történelmi események tükrében világos, hogy a hatalomért folyó harc egyik igen lényeges momentuma volt „István koronájának” birtoklása. A számos uralkodói fej utolsójaként IV. Károly viselte a koronát és az ékszereket Budán 1916-ban. A királyi jelvények - nem először de remélhetőleg utoljára - 1945 márciusában kerültek ki Magyarországról, s némi viszontagságosság után az Egyesült Államokbeli Fort Knox-i kincstárban őrizték. A becses ereklyéket a magyar kormány ismételt követelései és a nemzetközi enyhülés eredményeként 1978. január 6-án visszakapta Magyarország. A koronaékszereket Jimmy Carter amerikai elnök nevében Cyrus Vanes külügyminiszter adta át a magyar népnek. A koronaékszerek fogadása, azok jelenlegi helyén, a Parlamentben történt. Az Országházba egy 1999- ben született törvény alapján került, 2000. január 1 -jén a Szent Korona, az országalma és a jogar kapott helyet a Parlamentben. A millenniumi ünnepségsorozat részeként 2001. augusztus 15-én hajón Esztergomba szállították, majd rövid tiszteletadás után újra az Országházba vitték vissza. Azóta is ott található, a Szent Korona hiteles másolata pedig jelenleg az esztergomi vár Dísztermében látható. A történészek és a királyi ékszer Kovács Éva és Lovag Zsuzsa, az 1978-as hazahozatal óta eddigi legtényszerűbb Szent Koronáról szóló, tudományos alaposságú, 1980-ban kiadott könyv szerzői is így fogalmaznak „A magyar koronázási jelvények” című kötetben: „A magyar múltban Szent István monumentális alakjához kapcsolták
