Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-11 / 4. szám

így született hanyatlásból újjá a nemzet

Pro Urbe-díjat kapott Mudrák Attila

Idén Mudrák Attila kapta Esztergomban a Pro Urbe-díjat, melyet március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékező ünnepén vehetett át a fotóművész. A város a hős márciusi ifjakról ezúttal is három helyszínen emlékezett meg.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepén a városi rendezvények sora a Szent Imre iskola dísztermében kezdődött. Az ünnepi meghívásnak eleget téve többek között jelenlétével tisztelte meg a rendezvényt Johannes Liebetseder osztrák követ, Szabó Eugen párkányi polgármester és Popovics György, megyei közgyűlési elnök.

A március 15-i ünnepséget a Bottyán Band-del kiegészült Szent Imre Szakgimnázium zenés-prózai műsora nyitta meg. Majd Romanek Etelka polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az 1848. március 15-én kirobbant forradalom résztvevői örök mementót állítottak a magyar szabadságvágynak: egy nemzet akkor lehet erős, ha nem terheli belső viszály, és csak akkor lehet sikeres, ha összefog. Ezt követően az ünnepen méltatták Mudrák Attila esztergomi fotóművész munkásságát, akinek Pro Urbe- díjat adományozott a város. Mudrák Attila életútját Meszes Balázs képviselő, az Idegenforgalmi és Kulturális Bizottság Bizottság elnöke méltatta.

„Mudrák Attila 1958-ban született Esztergomban. Középiskolai tanulmányait a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte, majd 1982-ben nyomdaipari mérnöki diplomát szerzett a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. 1976-1980 között fényképészgyakornok volt Szelényi Károly mellett a Corvina Könyvkiadónál. 1980 óta az esztergomi Keresztény Múzeum fotográfusa.

Egy ajándék Szmena fényképezőgéppel és egy kölcsönzött nagyítóval kezdte, aztán az exponálás, a nagyítás csodája mindörökre rabul ejtette. Neki ma is csodának tűnik minden, pontosan exponált, jól előhívott, színekben, formákban kifogástalan, „lelkesült” fénykép. Vallja, hogy a fényt begyűjtő és átbocsátó objektív túlságosan tárgyilagos, a mögötte álló, figyelő ember lelkesíti a felvételt. így válhat varázslattá, sokat mondóvá minden megdermedt pillanat. Képeivel mások is átélhetik az őt ért varázslatot. Hisz a fekete-fehér képek kifejező erejében, de a digitális technikát is hasznosnak tartja. Szakterülete a műtárgyfotózás, s emellett a Kárpát-medence szakrális, épített kulturális öröksége. Színes fotográfiáin az architektúra és a természeti táj kapcsolata jelenik meg. Szisztematikusan járja, és megörökíti Közép-Európa rejtett, gyakran végső pusztulásra ítélt történeti helyszíneit és

műemlékeit, de természetesen Esztergomnak is alig van olyan zuga, amelyet ne fotózott volna le.

Számosreprezentatívalbuméskiállításikatalógusfényképeinek készítője. Művészi igényű épület- és műtárgyfelvételei révén neve ismert a határon túl is.

1991-ben alapító tagja lett az Esztergomi Művészek Céhének. 1993 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és2008ótaaMagyarAlkotóművészekOrszágos Egyesületének. Munkásságát Esztergom Város Önkormányzata 2002-ben Esztergomért Emlékplakettel, 2008-ban Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért” kitüntetéssel ismerte el.

A díjátadást követően a hagyományok szerint a képviselő- testület tagjai átadták a 48-as mentébe öltözött huszároknak a csapatzászlókat.

A városháza előtt folytatódott az ünnepség, ahol helyi cserkészek és a városi zeneiskola növendékeinek közreműködésével tisztelegtek a résztvevők a forradalom bátor hőseit előtt. Ekkor hangzott el Gír Panna, a Szent Imre Szakgimnázium, 9-es tanulójától Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes... című költeménye. Ezt követően az ünnepi menet indult a Duna parton a szentgyörgymezői Honvéd temetőhöz, ahol Székely János celebrált tábori misét az emlékezőknek.

Az eseményen Révész Dániel, a Dobó Katalin Gimnázium 10. A osztályos tanulója Kossuth Lajos imáját mondta el, majd az ökumenikusság jegyében a négy történelmi egyház képviselője mondott áldást. Az emlékünnep zárásaként koszorúkat, virágokat helyeztek el az emlékezők - köztük Romanek Etelka polgármester valamint Völner Pál a térség országgyűlési képviselője - a 48-as katonai emlékműnél. Az esemény végső zárásaként Görgey István írásából idéztek, többek között ezekkel a szavakkal: „Azonban egyszer csak új neve forgott minden ajkon: „honvéd”. Úgy termett az’ készen a nép száján, mint a népdal, melynek nem tudni szerzőjét - a minisztérium csak elfogadta a szót; megállapította, proklamálta. Utóbb az „új csapat” gondoskodott róla, hogy nevét a magyar nemzet minden ellensége, sőt egész Európa el se felejtse többé.” így született - szinte a semmiből - a honvédseregünk. S így született a hanyatlásból újjá a nemzet.”