Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2017-09-12 / 9. szám
Esztergomban áll a mennyei Jeruzsálem képe Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története Augusztus 31-én ünnepeltük az esztergomi Bazilika felszentelésének, hogy 161. évfordulóját. 2006-ban komoly kötettel emlékezett meg a jeles eseményről a Szent István Társulat és a felszentelésről szóló ünnepségek részeként Esztergomban is hozzáférhetővé, megvásárolhatóvá vált a mára legendásnak mondható, Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis című könyv. Ebbe lapoztunk bele idén nyár végén, hogy felidézzük Esztergom elsőszámú jelképének megépítését. Az Erdő Péter, Horváth Alice, Pattantyús-Ábrahám Ádám, Beke Margit, Cséfalvay Pál, Prokopp Mária, Fülöp Éva, Czékli Béla és Hegedűs András, alkotta szerzőgárda a garancia arra, hogy az esztergomi római katolikus főszékesegyházról egy minden tekintetben makulátlan kiadványt vehessenek kezükbe az olvasók. A Bazilika felszentelésének 150. évfordulóján nem mellesleg egy különleges, ezüst emlékérmet is kiadott a Magyar Nemzeti Bank, így akik részt vehettek az jubileumi ünnepségen és hozzájuthattak a főszékesegyházról szóló ünnepi kiadványokhoz, valóban szerencsésnek tudhatják magukat. A Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis című kiadványban a szerzők sorra veszik Magyarország legnagyobb épületének, Európa ötödik legnagyobb bazilikájának minden vonatkozását. Ezekből kiderül, hogy a Bazilika helyzete, rangja, a 19. századi európai építészetben elfoglalt helye ugyanolyan kiemelten különleges, fontos, mint a megépítésében rejlő műszaki újdonságok, illetve az építtetőnek számító négy prímása, olvasható a kötetben. Erdő Péter bíboros, prímás érsek 2006-ban, előszavában egyebek mellett így foglalta össze a kötetet: „Ünnepet ül a magyar kereszténység, hiszen egyházunk főtemplomának felszentelésére emlékezünk. 150 éve annak, hogy 1856. augusztus 31-én Scitovszky János hercegprímás felszentelte az esztergomi Várhegyen épült „mater, caput et magistra omnium ecclesiarum Hungáriáé” bazilikát. (...) A 19. században Rudnay Sándor (1819-31) érseknek jutott az a kitüntető és nehéz feladat, hogy egészen új alapokon kezdje építeni az „Isten házát és a mennyország kapuját”. A bazilikát tovább építette Kopácsy József (1839-47), és ezután Scitovszky Jánosra (1849-66) várt a felszentelés. Bár a bazilika Simor János (1867-91) idejében lett teljesen kész kívülről és belülről, mégis a szentelés ténye kiemelkedő helyet foglal el a templom történetében, amelyet a szentelő főpap ezúttal a Boldogságos Szűz Mária oltalma alá is helyezett. Az építmény ettől kezdve lett a mennyei Jeruzsálem képe, a Magyar Sión, az Isten és ember találkozásának ihletett és szent helye. (...) A templom Isten dicsőségének megjelenése, ebben az isteni fényben szolgáltatja ki az egyház szentségeit, és ezen a helyen, különleges módon tesz eleget evangélizációs küldetésének.” A Bazilika felszentelése három szakaszban történt: az előző napi káptalani kitüntetés, majd zsolozsma és éjszakai virrasztás az ereklyekápolnában, a templom külső és belső felszentelése és az első ünnepi főpapi szentmise. A felszentelési ünnepségnek számos egyedi mozzanata volt, így például azon a bizonyos 1856. augusztus 31-ei nap hajnalán, 4 órakor megszólalt a nagyharang és mozsárágyúk dörgése ébresztette fel Esztergom lakóit. Ezek az ágyúk később, negyed 8-kor is megszólaltak, akkor arra adtak jelet, hogy a különböző városrészekből megindulhatnak az ünneplők menetei. Ugyancsak különleges alkalom volt, hogy a felszentelésre Ferenc József császár is eljött, aki a Szent István rend legmagasabb kitüntetésével, tábornagyi uniformisban vett részt az eseményen. A 161 évvel ezelőtti felszentelési esemény a magyar egyháztörténet egyik kiemelkedő mérföldköve volt. A Bazüika azóta is Esztergom elsőszámú és Magyarország egyik legszebb jelképe, megerősítve azt a státuszt, hogy a több, mint ezer éves érseki város nemcsak a magyar állam alapításának bölcsője, de a magyar kereszténység legfontosabb állomása is, miként néha nevezik: „a magyar Róma”.
