Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-14 / 8. szám
Utcára néző történelmi portré Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története Az esztergomi helytörténet kedvelői, kiknek száma reméljük évről-évre nő, bizonyára nagy örömmel tapasztalják, hogy az első magyar főváros históriája egy kiapadhatatlan kincsestár. így van ez, ha az adott építkezés helyén a föld alatt Magyarország első pénzverdéje található, vagy amikor a legnagyobb magyarnak szóló tisztelgés kapcsán ismét elmondhatjuk: Esztergom ebben is az első. Az esztergomi házak, épületek, utcák, terek megannyi részlete újabb és újabb fejezetét jelentik a város, idén 1044 éves múltjának. A mostani cikkünkben Széchenyi István portrészobra kapcsán meséljük el olvasóinknak az egyik legszebb esztergomi ház történetét. Időről-időre felmerül a kérdés az esztergomiak körében, hogy vajon kiről nevezték el a főteret: melyik Széchenyiről, Istvánról vagy Györgyről? Tehát a politikus, író, polihisztor Széchenyi Istvánról vagy az 1632-től esztergomi kanonok, majd 1685-től esztergomi érsek Széchenyi Györgyről? Azért is lehet kérdés a városlakó átlagember előtt, hogy míg a főutcát minden esetben „Kossuth Lajosának mondjuk, addig a főteret mindig csak „Széchenyi”-nek, keresztnév nélkül. A kérdés tisztázásában egy, a főtérhez csatlakozó utcában található ház is segít. A Deák Ferenc utcában található ugyanis a világ első Széchenyi István-szobra, melyet még a legnagyobb magyar életében (igaz, annak halála előtt röviddel) készítettek, s mely a legnagyobb magyar halálát követő Széchenyi- kultusz legelső darabjaként hirdeti, hogy világviszonylatban is Esztergom hajtott fejet először képzőművészeti alkotással Széchenyi István nagysága előtt. A ház pedig a királyváros egyik legpatinásabb és legimpozánsabb épülete, a Deák Ferenc utca 7. szám alatti ingatlan. Itt látható az a páratlan kivitelezésű homlokzat, melynek éke az a történelmi szoborportré sorozat, melyben Széchenyi István is szerepel. Az 1860-ban épült házat rangjához méltón Prokoppné dr Stengi Marianna 1992-ben kiadott Műemléki séta című könyve is említi, mi több: elmeséli eredetét és a díszes homlokzatról is tájékoztat. Innen tudhatjuk, hogy az egyszintes, romantikus stílusban épült héttengelyes lakóházat Prokopp János építette, a híressé vált homlokzati szoborportrékat pedig az a Marschalkó János szobrászművész alkotta, aki többek között olyan műveket hagyott az utókorra, mint a Lánchíd oroszlánjait, a Rudas-fürdő díszeit, a kassai Szent Erzsébet-székesegyház szobrait, a pesti Vigadó épületének szobrait vagy a Magyar Tudományos Akadémia épületének szobordíszeit. Marschalkó történelmi portrésorozatot készített a ház homlokzatára, a sorozatban Széchenyi István mellett Garibaldi, olasz forradalmi vezető egyik hazai, esetleg esztergomi harcosa, Bercsényi Miklós, kuruc generális és egy kurucsüveges szabadságharcos ábrázolása látható. Magát a házat Etter-háznakis hívják, hiszen az 1860-ban emelt épület építtetője Etter Lőrinc, a németországi Thalhausenből érkezett Etter János (1787 - 1848) serfőző fia volt, aki - mint a Műemléki sétában olvasható - „apja halála után 1849-ben megkapta az esztergomi polgárjogot, mint ugyancsak serfőző.” A ház ennek szép és profitábilis munkának eredményeként születhetett, hiszen Etter Lőrinc az apjától örökölt vagyonból felépíttethette a ma a Deák Ferenc utcában található házat. A két építő, a neves pest-budai építész, Prokopp János és az akkor már országos hírnevet szerzett szobrász Marschalkó János valóban egyedi igényességű szépséget alkotott. A Széchenyi István portréjával is díszített háznak több tulajdonosa, illetve funkciója is volt. Etter Lőrinc gyermekei Pestre költöztek (ahol nevüket Esztergomira magyarosították), de 1872-ben Etter Lőrinc bérbe adta az épület egy részét a járásbíróságnak. Ő maga feleségével az udvar másik részébe költözött, halála után, 1891-ben viszont a házat dr Niedermann Pál ügyvéd vette meg. A következő tulajdonos, 1898-ban Horn Mór, 1910-től Niedermann Imre, majd 1920- tól a Borz-család volt. Talán nem meglepő, hogy a kivételes szépségű ingatlantól ez utóbbi család a mai napig nem kívánt megválni.
