Esztergom, 2017 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-12 / 7. szám
160 éve kapott országos közintézeti címet az Esztergomi Városi Kórház Esztergom és a környék felfedezése, avagy a hely története Idén száz esztendeje, 1857 május 1 -én kapott nyilvános, országos közkórházi elismerést, és ezzel, állami finanszírozást Esztergom Szabad Királyi Város Kórháza. Mindehhez a Lőrinczy-fivérek állhatatosságára volt szükség, akik komoly szerepet vállaltak a korabeli magyar egészségügy fejlődésében. Esztergom városa Dr. Lőrinczy Rezső (1821-1873) kórház alapító, kórházigazgató városi főorvosnak, és fivérének, Dr. Lőrinczy József (1823-1858) Esztergom vármegyei járási tiszti főorvosnak, köszönheti, hogy intézménye 1857- től előbb közfinanszírozott, majd 1865-től közkórháza lett, ahol azóta is gyógyító munka folyik. A Lőrinczy-fivérek összetartottak, Rezsőnek volt egy álma, amit támogatott testvére, József: Esztergomban, közfinaszírozott, olyan kórház legyen, ahol tisztaság, rend uralkodik, a sebészi eszközöket fertőtlenítik, egyetemi kollégájuk és barátjuk Dr. Semmelweis Ignác ( SOTE névadója) , később ünnepelt, akkor még kétségbe vont, megállapításait alkalmazva. „Csak a kezelés legyen pontos és tiszta késsel végeztessék”- vallotta röpiratában Rezső. Dr. Lőrinczy Rezső, a 25 évesen, 1846-ban, városi főorvosnak és 1853-ban kórházigazgatónak kinevezett orvos, jogos követelése elérésében, hogy a kórháza közfinaszírozott legyen, nagyban támaszkodott öccse, az 1850-ben Esztergom járási tiszti főorvossá kinevezett Dr. Lőrinczy József hivatalos és szakmai támogatására, valamint erős családi kapcsolataira. Elsősorban József apósára, Kitzinger Mihályra (1809- 1878), Esztergom Vármegyei Közgyűlési tagra, Szent Tamás mezőváros bírájára, az Esztergomi Bazilikát, Hild József tervei alapján, kivitelező kőfaragó cég tulajdonosára, valamint az akkor már jelentős társadalmi pozícióba kerülő unokatestvéreire, a Nidermanokra. Dr. Lőrinczy Rezső mindent, még magánéletét is célja, a közfinaszírozott és magas szakmai szinten működő Esztergomi Városi Kórház megteremtésnek rendelt alá. Azt követően talán még inkább, hogy fivére, Dr. Lőrinczy József 35 évesen, 3 apró gyermeket maga után hagyva, a betegeitől megkapott kolerában 1858-ban meghalt. 1861-ben a város a jelentős költségekre történő hivatkozással kezdeményezte a kórház 1857-ben kiharcolt közkórházi státuszának megszűnését, helyi vagy inkább magánkórházzá alakítását. 1861-ben Dr. Lőrinczy Rezső városi főorvos éles hangú röpiratban érvel az intézkedés kártékonysága ellen. 1862-ben Dr. Lőrinczy Rezső leghíresebb betege gróf Széhenyi István volt. Dr. Lőrinczy Rezső nemzetőr főorvos -hadnagy orvosi naplójának 1848. szeptember 5-i bejegyzése történelmi jelentőségű: „4 és 5 óra között délután Gróf Széchényi István Minister a Gőzhajó kiálló hídjáról a Dunába ugrott, de szerencsésen kifogták. „Az öngyilkosságot megkísérlő Széchenyit, a legnagyobb magyart az esztergomi, Dr. Lőrinczy Rezső részesítette első segélyben, adott számára testi és lelki segítséget. mivel nem tudott megalkudni, a rosszabb feltételekkel magánkórházat alapított. A gyógyulást kereső betegek panaszaikkal a Lőrinczy Kórházat keresték fel, a városi kórház pedig a betegek elpártolása miatt a megszűnés szélére került. A kialakult helyzet következményeként 1865-ben Esztergom Városa elfogadta Dr. Lőrinczy Rezső szakmai és pénzügyi feltételeit, és Esztergom Város kezdeményezésére Dr. Lőrinczy Rezső magánkórházának és az Esztergomi Városi Kórháznak egyesülésével létrejött az újra közfinaszírozott, nyilvános Esztergom Szabad Királyi Városi Közkórház, a jelenleg is működő, közel 100.000 embert szolgáló Vaszary Kolos Kórház jogelődje. Az új közkórház első igazgatója egészen 1873. október 28-án bekövetkezett haláláig Dr. Lőrinczy Rezső magyar királyi honvéd, Esztergom városi főorvos lett. Végrendeletében, 332 nagy értékű könyvet hagyományozott Esztergom városára, így egyik alapítója az Esztergom Városi Könyvtárnak. (Dr. Szendrei Róbert www.ekor-lap.hu oldalon megjelent tanulmánya alapján)
