Esztergom, 2016 (2. évfolyam, 1-12. szám)
2016-02-09 / 2. szám
Kerek-templom, a főszékesegyház előképe Esztergom felfedezése, avagy a hely története A legtöbben Kerek-templomnak ismerik, de sokan hívják ma már Szent Anna templomnak is a Hősök terénél lévő kupolás építményt. Helytörténeti sorozatunkban a februárban már aktuális böjti időszakot megelőlegezendő, ezúttal Esztergom egyik legpatinásabb templomának históriájáról adunk számot olvasóinknak. Régi anekdota, hogy a városba először érkezők egyike rácsodálkozik a Kerek-templom hatalmas alakzata láttán, „Szép ez a Bazilika, bár kissé nagyobbra számítottam.” Az illető nem tévedett sokat (a Főszékesegyház 100 méteres magasságához képest ugyan mínusz 62 métert de), hiszen a történetírás szerint a Szent Anna templom azért készült el, hogy a Bazilika terveinek megalkotója, Packh János előzőleg egy kisebb építményen modellezhesse le az általa alkalmazott újszerű építőművészeti eljárásokat. Ez többek között a kupolarész a korábbitól eltérő felépítésében nyilvánult meg, a Kerek-templom esetében, mint neve is jelzi, sikerrel juttatta érvényre elképzeléseit a tervező. A templomot biztosan Rudnay Sándor hercegprímás emeltette, s annak okára több válasz is van. „A boldog emlékű hercegprímás Radovics Judit nevű rokona óhajára emelte a templomot, mert midőn Rudnayt ellenségei megtámadták, az isteni Gondviselés e nőt használta fel megmentésére. Midőn ugyanis 1808-ban, már mint esztergomi kanonok Divékújfalun tartózkodott, a felbérelt jobbágyok megtámadták az együtt lévő egész Rudnay- családot. A támadókat Splényi József báróné, született Ujfalussy Gabriella grófnő izgatta fel azért, mert ő jogot tartott a divékúj falusi uradalomra, de attól bíróilag elüttetvén, úgy akart bosszút állni a Rudnay-családon, hogy ellenök vezette a jobbágyokat. Ekkor történt, hogy Radovics Judit karjával felfogta azt a halálos csapást, mely Rudnay Sándor fejének volt irányozva. Mások szerint Sissay Dávidné, született Morvay Franciska jámbor nő kérésének engedve építtette a bíbornok a templomot, mert Morvay Franciskának állítólag szent Anna megjelenvén, azt az óhaját nyilvánította, hogy tiszteletére a Szent Vendel téren templomot emeljenek. Nem valószínű azonban, hogy e nő álomlátása után határozta volna el magát Rudnay a templom építésére, sokan inkább Rudnay megmentőjének, Radovics Juditnak tulajdonítják ezt az álmot. Sissay Dávid amúgy, Bikol puszta birtokosa volt, Esztergomban is lakott, s az ő nevéről hívják ma is azt az utcát, melyben egykor háza állott, Sissay-köznek. Hogy Sissay neje nagy tisztelője volt szent Annának, azt tanúsítja a templomban végzendő szent misékre 1837-ben tett 210 forintnyi ájtatos alapítványa, továbbá az az ezüst kehely, melyet a templomnak 1838-ban ajándékozott. A kelyhen e felirat van: Morvay Franciska, Sissay Dávid özvegye az esztergomi szent Anna rotunda- templomnak 1838.” Az 1901-es keltezésű kötet írója aztán egy egészen profán indokot is említ, mégpedig azt, hogy „a legvalószínűbb az, hogy Rudnayt az indította a templom építésére, hogy a város déli részén folyton szaporodó lakosságnak, mely úgy a belvárosi, mint a Ferencrendűek templomától is elég távol esik, legyen egyháza, hol minél könnyebben részt vehessen az istentiszteletben.” A Szent Anna-templom építésére Rudnay Sándor érsek 80 ezer forintot áldozott, s a várostól csupán annyit kért, hogy a templom környékén lakó hívek homokot, vizet, követ szállítsanak, s a város a szükséges téglának egy részét adja oda. Az alapok ásása 1828. május 12- én kezdődött, az alapkő letétele ez év július 2-án történt meg. Ezután három éven át Packh János, a Bazilika egyik tervezőjének és prímási építészének vezetése mellett nagy gyorsasággal folyt a munka. A templom kupolájának keresztjét 1831. szeptember 7-én áldották meg az ünnepélyes felhelyezésnél. A keresztfeltevés örömünnepét nagy szomorúság követte; a kereszt megáldása volt utolsó egyházi ténykedése Rudnaynak, aki a szertartások alatt valószínűleg meghűlt, gutaütés érte, bár arra is vannak korabeli információk, hogy a városban ekkor tomboló kolera döntötte ágynak. Rudnay Sándor 1831. szeptember 13- án hunyt el. A kereszt megáldása után még volt mit tenni a templom építése ügyében, a folytatásnak köszönhetően Isten eme házának építését 1837-ben fejeztékbe véglegesen. A legszembetűnőbb az említett kupola, melyről a Bazilika felszentelésének 150. évfordulója alkalmából kiadott Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. című könyvben Pattantyús-Ábrahám Ádám így ír: „Packh-
