Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-11 / 19. szám
X. ér folyam. Nafykároly, 1918, május 11. I9-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. SiÁíkííssi iraui: Egész évre .......................... Fé lévre ......................................... Ne gyedévre ................................. Tanítóknak efésv. évre .. 12 korona- 6 . 3 10 . Efsmkesstá : DR. VTTZÁK EDE. Éteásytsis wmu rsTfATSN. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 26. SZÁM. L.XÖLCSEY-NYOMOA“ R.-T. NA«YKAR#LY.) :rr= Hirdetésük agy*«»tt vétetnek fel. - ---Nv iltiér se*r> 1 K 20 fillér. Vállalatok alakulnak mindegyre, melyek a háborús konjunktúrák kihasználásával a vagyonosodé uj Tehetőségeit tárják fel. A .kihasználást“ nem használjuk itt megbélyegző jelentéssel, csak abban az értelemben, ahogy minden kereskedelmi vonatkozású vállalat némiképen kihasználást tételez fel. A viszonyokat ki keli használni olyan értelemben, hogy az adott helyzetnek megfelelő legnagyobb produkciót érhessük el. Mindent természetesen tisztességes utón. Ma, amikor a háború a kereskedelmi és gazdasági élet terén egészen uj helyzeteket teremtett, amikor egyes jól megalapozott régi vállalatok saját zsírjukba fulva tengenek, élelmes körök az uj keresleti irányzatnak megfelelő tőke- befektetéssel érnek el rövid idő alatt szédületes eredményeket. Egészen uj kereskedelmi faglalkozáspk, vagy a régieknek uj változatai létesülnek, melyek a kezdet nehézségeit nem is érezve, egyszerre nagy lendülettel indulnak neki az üzemnek. Az elültetett csemeték egyszerre termő fává fejlődnek, Nem is számítva a gombamódra elszaporodott központok nagyon sokféle szervér, sajátságos, hogy a nagy munkaerő hiánya ellenére is oly sokféle vállalat keletkezik. Ennek a nagy kereskedelmi fellendülésnek a következménye az is, hogy soha sem voit olyan egyszerű és könnyű dolog pénzt keresni, mint ma Aki egyik hétfőn megvesz valamit és a másikon eladja, biztosan nyer rajta. Ha megvenném egyik vásáron az összes kötőfékeket és az összes pléhkanalakat, egy pár hét múlva kétszeres áron adhatnám el, amivel még mindég konkurálhatnék a többi kötőfékesekket és kanalasokkal. Az ötletnélküli, primitiv kereskedelmi szellem korszaka következett most el, amikor az igazi kereskedelmi szellem nélkül is boldogulni lehet buta módra. Még szerencse sem kel! hozzá. Csak pénz. Ez a resort csak az alsóbbrendű kereskedelem számára hozza meg a maga alkalmait, de a nyiltfejii, élesen látó merkantilista még inkább felfedezi a vállalatok alapítására kínálkozó alkalmakat. Figyeljük csak vezető pénzintézeteink programmváltoztatásait, csoportosulásait, mindjárt tanulságos tapasztalatokat szerezhetünk a kereskedelmet mozgató újabb erőkről és irányokról. Hogy az idő termékeny a kereskedelem számára, az bizonyos. Minden újabb alakulás, minden változtatás, amit a régi rendszeren tesznek, az idők jelét mutatja. Amikor városunkban legújabban az Áruforgalmi R.-T. megalakult, ebben is az egészséges kereskedelmi szellem egyik megnyilvánulását láthatjuk. Az uj részvénytársaság foglalkozni fog mindenféle áru vételével és eladásával úgy saját számlára, mint bizománybán. Működése éiénkitőleg fog hatni városunk kereskedelmi életére. ri Nem régen alakult nálunk a Borkereskedelmi rt. a Központi Szeszfőzde létesülés előtt áll a Jéggyár rt. legújabban megkezdte működését az ecetgyár. Őrömmel látjuk a gazdasági és kereskedelmi élet fejlődésének ezen biztató jeleit és reméljük, hogy az egészséges kereskedelmi szellem ki fogja aknázni városunk és vidékének gazdasági kincseit. Közigazgatási bizottsági ülés. Folyó hó 10-én a főispán elnöklete alatt Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága az alispáni kisteremben ülés tartott. A központi előadókon kívül jelen voltak: Jármy Béla orszgy. képviselő, Jármy Andor földbirtokos, Az ember visszatér . . . Júliusi vasárnap délután volt a nagy magyar Alföldön, mikor nincs felhő az égen s a nap javában ontja tüzsugarait. Ebéd után voltak és szőlőben sétálgattak. A leány fehérselyem ernyővel harcolt a nap ellen, a férfi kalap nélkül ment mellett:, hallgatagon. Végre is a férfi törte meg a csendet. — Azért nem haragszom magára, hogy nem lesz a feleségem. Sajnálom egy kicsit, de azt is megértem, ha nem akar hozzám jönni... — Nem igy van, nem. Ha férjhezmennék, csak magát választanám. De oly hirtelen jött maga ez a megkérés. Én programmot csináltam, hogy előbb művésznői oklevelet szerzek, aztán megmutatom a világnak, hogy mit tudok s mi van itt belül, aztán . . . — Aztán ? — Aztán nem voit tovább. Aztán jöhet a boldogság, a szerelem, a házasság. Most művészi sikereim következnek . . . Miért nem ismertem meg egy-két évvel később ? Boldogabb volnék, ha mint dicsőséges zongoraművésznő hódítottam volna meg. — Többre tartja a művészetet az életnél? — Nem tartom többre, de az életben a legelső csodának tartom. Boldog vagyok ha a kék szememet, az aranyhajamat, a jólszabott ruháimat dicsérik, de százszor boldogabb, ha a Liszt tizedik rapszódiáját játszom s utánna látom felgyűlni az emberek arcát. — Hát csak arasson nagy-nagy sikereket. A leikéből bontakozó művészt megérti bennem szobrász kollegája. Tiz évvel ezelőtt ilyen lázzal beszéltem én is. Így van rendén. Most már nincs bennem láz, mert a szervezetet annyi időn át tönkretenné ez a túlfűtöttség, ez a perzselő tavaszi mámor. Ma még iti maradok a villájukban _s holnap reggel, korán kihajtatok az állomásra . . . Aztán közömbös dolgokról beszélt a szobrászművész Lysnek, kit egy jótékony hangversenyen látott meg, a harmadik sorban üli, világos ruhában, topazsárga hajával és úgy figyelt a műsorra, ahogy művészek tudnak odaadással hallgatni. Bejárta Európát, ismerte a világ legszebb múzeumait, vásznait, szobrait, órákig állt a milói Vénusz előtt és órákig térdepelt Rafael Teremtése előtt, a Szent-Péter templomának csodálatos ivei alatt. És dicsősége zenitjén, egy jótékony hang versenyen, egy budai katonakórházban, a harmadik sorban ragyogni kezd egy kék szempár, s azóta a világ megfordult körülötte s minden álma, vágyódása az volt, hogy az életét odakösse annak a parányi, gyönyörű babának napsugaras életéhez, kit mintha olasz renezsánsz- mesterek képeiről költött volna életre valami láthatatlan, jóságos tündér olyan tiszta, olyan egyszerű, olyan szép volt, Még este a vacsoránál eldiskuráltak, de nagy, hosszú csendek támadtak s ezekben a csen dességben Mátyásnak a szive összetörött árboccal indult, suhant meszi, beláthatatlan világok felé." • *" ',,r* A mama megérezte, pedig semmit se tudott a délutáni beszélgetésről, de az ő finom asszonyi leikével megérezte, hogy a művész mondott valamit Lysnek és nem kapott jó választ, mert olyan szomorú volt a szeme, mint aki búcsúzik mindentől, amit üt látott. — Lássa, édes Mátyás jó az, ha néha akadályok állanak elénk. Az erős erősebb lesz, a pelyva,, az ocsu nem birja, elhull. Küzdjön azért, akit szeret. A küzdelem u;án jobban meg becsüli ... — Megbecsülném én igy is. — Hiába . . . Ke’! a várakozás, próbára kell tenni a szivünket, hátin a. fellobbanása szalmaláng ... . .' * — Semmitse rekriminálok. Mindenben megnyugszom. — Aztán e véres, komoly idők; tudja Isten, nem megfelelő' keretei ezek a szivek kivirágzásának. Minden bizonytalan, reng a föld, égnek az országok, milliók pusztulnak . . . Az apa is megszólalt í — Igaza van Mátyásnak. Az életet nem lehet megállítani. Az elpusztult élet helyébe uj életet kell teremteni. Lys mosolygott, de nem szólt a -vitába. Aztán észrevétlen odaüli a zongorához és Chopin hires - noktürnjét játszotta. Álomszerűén, csodálatosan. Azon az éjszakán messze elkerülték Mátyás szemét az álmok. Chopin sejtelmes, őszi rózsák hullását sirató zenéjét is hallotta, hallgatta, de úgy tetszett, mintha egy felhő hátán feküdne és úszna messze, ahonnan megindult hangok érkeznek, melyek olyan fájósak, mint a könnyek, melyeket csalódott lelkek sirnak a párnájukba. Nagyon büszke volt és úgy érezte, hogy Lys megalázta. Magában úgy gondolta, megérdemelte, miért hagyta ott Margitot, ki ■ annyi megértéssel vette őt körűi t aki szívesen lett volna a felesége. Eddig egyebet se tett, mint hidegen, szellemesen játszott a lányokkal, kik valósággal körülrajongták. Ax első, akibe bele-- habarodott, visszaadta a kölcsönt s a hangversenyterem elillanó tapsai előbbrevájók voltak előtte, mint az ő férfias, meleg szive.
