Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-04 / 18. szám

X. évíaiyasa. hj|tgyfcároiy, 1918. május 4, i8-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKAROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. 2iifu«tésl ár* Égé** évre t: 12 korona­F 5 Szerkesztöseg és kiadóhivatal : T\ jYKARJLY, SZÉCHBNYI-UTCZA ». MA». Félévre .............................. 6 Uf.ÓLCSEY-KYOMOA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre ..................... Ta nítóknak egesz évre .. 3 „ .. . 1Ü r 33M 37.17SATÍ a--------j' | Hirdetések isgvonetí vétetitek tol. J--------iiíííviV] t& l S. -------­Háborús értékmérés. A filozófiának egyik újabban fejlődő ága, a taxioiógia, az értékek megméré­sével foglalkozik. Mérlegeléseit az anyagi világ értékein kezdi, de belemegy a lélek bensejének világába is, ahol az ideális kincseket, a lelki szépségeket méri. Nagyon értékes tájékozódást sze­rezhetünk a taxioiógia révén olyan jelenségekről, amiknek a lényegét, életünk során beigazolódó becsét kellően felfog­hatjuk. Így tudjuk meg, hogy mit ér a vágy szivünkben, mit ér a reménykedés, a boldogság érzése, a szomorúság leverő hangulata és minden, ami napjainkat, lelkünk folyton változó világát benépesíti. A taxiologia még ebben az irányban nehezen fejlődő tudomány, de valamikor eljöhet az idő, amikor úgy váltjuk meg egyik érzelmünkét a másikkal, mint mikor az ősember a cserekereskedést űzte. Ha tudni fogjuk az értékmérés titkait, nerií fogunk hiti ábrándokat, psalfa reménységeket táplálni, melyek kifosztják, üressé teszik lelkünket, hanem oly reális érzékkel irányítjuk lelki éle­tünket, mint egy jó kereskedő üzlete menetét. Nehogy azt higyjük, hogy ezzel a nagy józansággal elvész az élet zamata, nem lesz édes az öröm, ha latolgatjuk az értékét, előnyeit, hátrányait. Unintel­ligens embernek tényleg tetszik bizonyos állati tudatlanság, de ebben az eljövendő állapotban ez a vonás kivész a tuda- tosabbá fejlett emberből. Addig mig a taxioiógia eléri kifej­lődésének stádiumát, csak tapogatózunk az értékek dolgában, nemcsak lelkiekben, de ma még anyagiakban is. Ha vala­mikor rossz napok járhatnak e fiatal, érdekes tudományra, úgy ma igazán azok járnak. Kritikus világ ez a háborús világ, amikor máról holnapra virradva nem is sejtjük, hogy minek mekkora lesz az értéke. Nem is beszélve arról, hogy ki merte volna ezelőtt 4—5 esz­tendővel azt jósolni, hogy ma érde­mesebb kezdő suszteriegénynek lenni, mint érdemekben megőszült egyetemi tanárnak. # Hol van ma a helyes, méltányos értékmérő egység? Oly szédületes fel­fordulás, összevisszaság uralkodik a földi javak értékelésében, amihez képest a báli zűrzavar szerény kétszólamu dalegyveleg. Hiába a kormányok eről­ködése, hogy bizonyos összhangot teremt­senek a zűrzavarban, hiába a kalkulálás, maximálás, a világ rendjét úgy látszik hatalmasabb rejtélyes erők kormányozzák. Hiába a nagy nemzetgazdász számítása, hogy egy pár férfi cipőnek a mai anyag­árakat (persze az ártatlan maximális árakat) számítva és hozzávéve a béke­beli munkabérek háromszorosát, nem szabad 72 K 39 fillérnél többe kerülni, hogyha az mégis 387 K 11 f.-be kerül. Vajon hogy igazodnak el most a fiatal taxioiógia művelői az értékek felbecsülésében ? A terményárak maximálása után azt hittük, hogy ez lesz az értékmérés alapja és amint a régi jó világban egy mázsa búzából kalapot, topánkát vitt haza a gazda, úgy lesz ezután is, ter­mészetesen mindenben felstimmolt árak mellett. És ma ott tartunk, hogy egy hold föld egész évi terméséből sem képes egy pá rcsizmát megvenni a gazda. No, de aztán ő is segít magán. Egy kikelt épkézláb kis libáért 20 K-t kér. Sőt nem is nagyon kéri, hisz úgy is megkapja, hogy tőle kérik nagyon szépen a csinos kis jószágot. Ha most szembe állítjuk a kis libát pl egy városi, vagy megyei dijnok „javadalmazásával“ hát azt látjuk, hogy a derék köztisztviselő esze és keze Nincs a földön. Irta : Léber János Nincs « földön semmi bánat, Nincs vihar, mely csendbe’ támad. S bus sötétbe’ dörgve dul-ful; Ég viharzik, — föld megindul: Nine* rossz ember, mint a sátán, Lesben aki áll a vártán ; Másra vár és marja társát, Becsületbe vágja karmát. Nincs betegség, nincs vadállat: — Ami eddig rám nem támadt. S mig e tenger kint felöltőm : Nincs örömem lent e földön. Boldogságok tengerárja Másé lett s a lelkem párja Folytonosan bu és árnyék; Mintha mindig sírva állnék Vad, borongós bus sötétben . . . S mig a mások vágyölébe Hull a virág egyre . . . egyre, Az én sajkám készül, indul Kintavakra — tengerekre . . . Hírek Ukrániából. Domahidy István honvédhuszárhadnagy többek között a következőket irja az ukrajnai Jelisavietgradból: „zsibong-kavarog a fejemben a sok tarka-barka élmény, amiben részem volt és első sorban ideutazásom viszontagságait próbálom nagyjából papirosra vetni. 28-ikán indultunk a romániai Holdáról (falu a havasokban) s három napos gyalogmenet­lés után, át aVinát hegyen, miközben magunk is toltuk a vasutikocsikat a szerelvényekkel mert a drótkötélpálya elromlott, elértük Dor- nawatrát. Másnap reggel bewaggonirozás, azt követő .reggel újra kiwagonirezás Novosélicá- ban. Érdekes kis, orosz város ez. Azt hinné az ember az Alföldön van. Ugyanazok a házak, gyümölcsösek sövényei s a valódi a magvar- hangulalot csak egy-egy pirostéglás cifra orosz templom zavarja meg. Pihentünk egy napot s közben huzattuk a cigánybandánkkal had lássák a muszkák, hogy a magyar huszárt soha sem hagyja el a muzsi­kaszó. Másnap már orosz vonatba waggoni- roztunk be. Azok a vasutasok s az a nép mely pár hónappal ezelőtt még ellenségünk volt, milyen szívesen szálitott bennünket, hogy békét kötöttünk velük ! Szatíra ez . . . Estére Oknicára értünk, ahol a cigányzenekarral meg­jelenvén egy ukrán mulatságon nagy fölttinést keltettünk. Néhány állomással tovább már Besszarábiában futott vonatunk, ahol egy igen előzékeny román lovastiszt volt a hivatalos kísérőnk előnyomulásunkat hivatva előmozdítani. Ott már mindenütt orosz, rámán s kozáktisz­tek mutatkoztak s mind nagy tisztelettel tekin­tettek ránk győztesekre. Más vonat, katonavo­naton kivül, nem járván, két odesszai diák­kisasszony, egy gárda s két-három más orosz tiszt, köztük egy ezredes, aki passzióval adta elő ellenünk viselt harcait, csak Werne agyá­ban megszülethető helyzeteket varázsoltak elő. Vasutunk világitóanyag hiányában eleinte min­dég állott éjszaka. Oknicáról reggel indulván, másnap reggel értünk Rybnicára s elénekeltük az : „Ott ahol a Dnyeszter vize zug“, közismert dalt. A bolse- viki visszavonulás alkalmával fölrobbantott hid miatt ismét kiwaggonirozás volt s 12. km. gyalogmenet dombra fel, dombra le Woraikovra. Ez egy borzasztóan nyájas, szelíd lakosságú falu, ahol mézbeir-vajban fürösztötték bennün­ket, noha a huszárok igen rekviráitak. Ott is vesztegeltünk egy napot s délután indulva még éjjelre Bierulára értünk. Megint várnunk kellett egy napot az állomáson. Este indultunk s reg­gel Olviapolban voltunk. Pomasnál volt az utolso étape. Ott derék szövetségeseink a né­metek voltak, akikkel zeneszóval barátkoztunk. Különben az egész utón sok dolga volt a ci­gányoknak, Másnap estig voltunk Pomásnaiban s reggelre értünk Jelisavietgradba. Olyan féle város ez nagyságra nézve mint Szeged. A legénység gyönyörű kaszárnyában van elhelyez­ve, mi tisztek pedig elég kényelmes kis szál­lóban, csak fürdő nincs benne. Az építkezés­ben nem igen van itt jellegzetes, a vonat körül olyan a város mint Nyíregyháza, beljebb pedig mint pl. Debrecennek a főutcája. Nagyszerű villamos közlekedés, gumirádlis fiakkerek, kis troikák, itteni divat szerint kifestett nők, hem­zsegő tarka népárdat jellemzik az utcát. Minden a feje tetején áll különben, száz féle párt van, egyik sem tudja mit akar, csak mindegyik uralkodni szeretne. Van itt Rada, Zenrto etc közintézmény s egyik sem respek­tálja a másikat s mind valamennyien nem a kievi Radát. Az a kis rendszer s organizáció ami még van itt, a cári uralomból maradt fent, Mi helyettesítjük a rendőr és csendőrséget is, őrizzük a telefon s vasúthálózatot, rekvirálunk stb. Én most nyakrafőre lovakat vásárolok az ezrednek, a Romániában elhullottakat pótolandó. Nekem is van már egy arabs-orlov lovam. Meglehetősen sok a teendőm, de már könnyű­szerrel kezelem a legfontosabb operativ dolgo­kat is én helyettesítem ugyanis a szabadságon

Next

/
Oldalképek
Tartalom