Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-28 / 39. szám
2-ik sldal. 39-ik szám Északkeleti újság Nagykároly és ermellék Annyi sikertelen kísérlet után a szatmáriak még mindig azt hiszik, hogy történeti hagyományokkal igazolt, úgy nemzeti, mint földrajzi és anyagi szempontokból is evidens vármegyei érdekek ellen saját kisszerű és Önző érdekeik szerint tudják megváltoztatnia vármegye beosztását. Nem akarják belátni, hogy a székhely-kérdés tényleg nem aktuális és nem is volt az soha. Akadályokra, nehézségekre nem is gondolva, olyan vehemensen kezdik forszírozni a székhely áthelyezést, mintha annál fontosabb és előrevalóbb feladata nem is volna a megyének, minthogy itt hagyva saját területét, idegen törvényhatóság területére menjen magának hajlékot koldulni. Hiszen méltó hajléka van itt a vármegyének, melyet gróf Károlyi Antal azzal a szigorú kikötéssel adott a megyének, hogy csakis megyeház építésére és céljára használhatja. Nem a szatmári urak fognak adni uj birtokot és uj palotát a megyének, hanem az terhelné meg önmagát újabb terhekkel, indokolatlanul. És mindezt miért? Hogy a megye székhelye Szat- máron legyen. Hát ezt a nagy feladatot Szatmár város kedvéért Szatmár megye nem fogja megoldani. es Rézágy sodronnyal éjjeli szekrénnyel eladó. Bővebbet a lap Kiadóhivatalában. Ä Széchenyi Társulat támogatása. A folyó hó 25-én megtartott megyegyülés- nek egyik pontja vonatkozott a Széchenyi Társulat támogatására. Ennél a vonatkozásnál fogva aktuális ma egy pár sort a Széchenyi Társulatnak szentelni. A levelektől foltos föld, mintha megdobbant volna léptek súlya alatt. — Mi az ? — Egyszerre rebbentek széjjel. A leány halkan felsikoltott: — Megláttak! — Kicsoda? Visszafordultak. Fekete lény állt előttük sötét mozdulatlansággal alig pár lépésnyire. — Valaki utánunk jött. suttogta elfúlva a leány. — Meglestek — sziszegte a fiú. Mindaketten úgy érezték, mintha lángpallosu arkangyal állott volna számonkérön előttük. Nem mertek arcába nézni. A paradicsomi bűntudat háborogva mardosta a lelkűket. Mit tettünk — zokogta a lány lázasan gyulladt arccal s a diákban is fagyosan reszketett a gondolat: mi lesz, ha megtudják a tanárok. Botrány lesz ebből, könnyesült át a leány lelkén a rémület s a fiú ajkát mogorván ha- rapdálta : — Miért engedtem a sátánkisértésnek ? ! Hanyatthomlok tűntek el a fák alatt. Az öreg koldus pedig meghajolt alázattal nyújtotta utánok kalapját, s beesett, kihűlt vak szemeit hiába emelte, a napporos, naptüzes, fénylő levegőbe. Perlaky. A Széchenyi Társulat vármegyénk egyetlen nagyobbszabásu közmivelődési egyesülete, mely értékes működést fejt ki a maga körében. Székhelye: Szatmár. Természetes, hogyha Szatmár elkezd dicsekedni mindázial a sok jóval és széppel, mije neki van (pláne, ha ugyanaz nekünk nincs) nem feledkezik meg a Széchenyi Társulatról. De egyébként teljesen. A szép eredménnyel dolgozó társulat a megboldogult gróf Károlyi István egyik nemes gondolatának köszönheti létét. A hetvenes évek végén ő tett egy olyan indítványt a megyebizottsági gyűlésen, hogy a vármegye törvény- hatósága egy százalékos mindenkori pótadó kivetésével áldozon a közművelődés céljára. A nemes lélekből fakadó indítványt élénk helyesléssel fogadta és tette magáévá a közgyűlés, mely azóta is minden évben hagyományosan megállapítja a szent célokra szolgáló pótadót. A vármegy* közönségének ez az állandó áldozatkészsége adja meg az alapot a Széchenyi Társulat létezéséhez,, mely egyik díszéül és büszkeségéül szolgál Szatmár városának. Nem állítjuk, hogy a vármegyének nem szolgál dicsőségére, hogy van egy szépen virágzó kultur- egylete, de ennek a dicsőségnek a gyújtópontjában Szatmár, az egyesület székhelye áll. Mindez nem volna b»j, hiszen kell, hogy legyen az egyesületnek székhelye, mely ép úgy lehet Szatmár, mint ahogy lehetne Nagykároly. De az a legfurcsább, hogy ehez a szép munkálkodást kifejtő egyesülethez, melynek fenntartásához a megye utolsó kis avasi faluja is hozzájárul, Szatmár nem járul hozzá egy fi- tyingel sem. Az ő törvényhatósága, noha közvetlenül szemlélheti az egyesület áldásos működését, még mindég nem szánta rá magát arra, hogy hasonlóan pótadót szavazzon meg a támogatására. A megyei törvényhatóság 1908 évi gyűlésén dr. Vetzák Ede bizottsági tag felszólalásban foglalkozott a megyei közművelődési alap támogatásának szükségességével és rámutatott Szatmár város érthetetlen magatartására. Akkor odaát meg is szólalt valaki és visszautasítva a figyelmeztetést, hangoztatta, hogy Szatmár várost nem kell a kötelességére figyelmeztetni. Azóta sok viz lefolyt a Tiszán, meg a Szamoson is, de a támogatás csak elmaradt. Ma már a megye annyi oldalról van kötelezve, hogy a törvény által megengedett 5 °/o-os kivetés már épen meg van duplázva. Épen ezért a közművelődési célra már csak 3A°/o-os pótadót vethet ki a törvényhatóság. Az hisszük, hogy elérkezett az ideje, amikor egy nemes kulturmissziót végző egyesület bátran kérhet támogatást attól a várostól is, melynek falai között vezetősége székel, melynek mindenkor csak díszéül, büszkeségéül szolgált, amelynek csak előnyére és nem terhére van. Még azt sem vetheti a szemünkre senki hogy a rosszakarat beszél belőlünk. Egész bizonyos, hogy Szatmárnak csak előnyére fog szolgálni, ha megteszi a kötelességét egy ilyen nagy kultur egylettel szemben s nem tart fenn ilyen nagy függő adósságot. HÍREK. És jönnek . . . jönnek . . . Irta: Léber János. És jönnek . . . jönnek a tarka álmok, Csalók; ravaszul festett vásznon . . . És belesimult lágy, halk sirámok. És jönnek . . . jönnek a tarka álmok Feléjük ugróm. — Jaj! előttem Ásítva tátong száz, mély árok . , . És jönnek . . . jönnek a, tarka álmok ... A szép valóság édenére Mégis hiába — egyre várok . . . És jönnek. . . jönnek a tarka álmok . . . Borús szivemre rá feküsznek ... És virradásra nem találok . . . És jönnek ... a tarka álmok . . . Nincs más, csak ez — igy minden álmot Örök magamba belezárok . . . És jönnek . . . jönnek a tarka álmok . . . Kitárt karokkal — vágyban égve — Te rád — álomkép — várva várok. Jegyzők közgyűlése. A Szatmár vármegyei községi és körjegyzők egyesülete e hó 18-án szerdán délelőtt hosszú időre emlékezetes, szép, összetartó, lelkes hangulatban lezajlott közgyűlést tartott Szatmáron a városháza tanácstermében Komo- róczy Jenő egyesületi elnök elnöklete alatt. A jelenlevő jegyzők valamennyien lelkesedéssel fogadták Komoróczy Péter nagysikár- lói körjegyző, az egyesület főjegyzőjének előterjesztéseit a nyugdíj — szabályrendelet módosításáról és az országos jegyzői árvaház érdekében kifejtendő propagandáról és egyhangúlag emelték határozattá a javaslatokat, amelyek a kormányhatóság jóváhagyása esetén a vái- megye jegyzőinek nyugodt öregkort, a kar özvegyei és árváinak sorsa felől pedig megnyugtató intézkedéseket lesznek hivatva biztosítani. A közgyűlés javaslatokat fogadott el a nem rendszeresen alkalmazott oki. jegyzők szolgálatának beszámításáról, az elesettek hozzátartozóinak ellátásáról, megállapítja, hogy a jegyzői nyugdíj 1600 K-nál s. jegyzői nyugdíj 1400 K-nál, az özvegyeké 1200 K-nál kevesebb nem lehet. Kimondotta a közgyűlés a viszonoságot az összes jegyzői testületek között. A gyermekneveltetési járulékot 400 K-ban állapították meg. A közgyűlés lelkesen éljenezte az üdvös újításokat indítványozó Komoróczy Pétert. Személyi hir. Jékey Sándor vármegyénk főispánja f. hó 25-én székhelyére érkezett, hogy elnököljön az állandó választmányi ülésen és a törvényhatósági bizottsági közgyűlésen. Ügyvédi iroda megnyitása. Dr. Antal László szatmári ügyvéd 4 évi frontszolgálat után felmentetvén a katonai szolgálat’ alól, ügyvédi irodáját Szatmáron újból megnyitotta. Vármegyei tiszti alügyész választása. A f. hó 26-án tartott vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés vármegyei tiszti alügyésszé Dr, Tóth Zoltán ügyvédet választotta meg. Qyászeset. Dr. Varjas Endre szatmár egyházmegyei áldozó pap, a szatmári rk. főgimnáziumi hittan tanára, az Irsik conviktus
