Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-14 / 37. szám
2-ik *ldal. 37-ik szám északkeleti újság Nagykároly és ermellék várja a feltámadást, anyja itt él körünkben, Nagykárolyban s a fiát, gyermekeit szerető matrónának sok sok örömét tetézze az, hogy Isten megérni engedte Ede fiának 25 éves papi és 10 éves plébánosi jubileumát. Az édesatya Zsámbéken községi jegyző volt, innen később Visegtádra költöztek. Récsei Ede testvérei közül Ferenc és Tani elhaltak; Gyula itt telepedett le Nagykárolyban nagyszámú családjával, azelőtt Vácz város aljegyzője volt, most az Ecsedi-Lápnál tisztviselő; Emma Kisorosziban tanítónő. A népes család neveltetése, ellátása bizony nem kis gondot adott a jó szülőknek, de azok nem kiméivé a fáradtságot, anyagi áldozatot, a gyermekeknek a legszebb nevelést adták. Iskoláit Visegrádon kezdte meg az elemi tanulmányokkal, majd később Váczott folytatta a főgimnáziumban, ugyanis ezen időben a család Váczra ment lakni. Itt tett éreitségi vizsgálatott 1888. évi junius havában. A jeles képzettségű ifjú papi pályára hivatást érezvén, folyamodott a kegyes-tanitórendbe, ahová felvételt is nyert és szivének legnagyobb örömére 1888. éviaug. 27-én felvette a rend öltönyét. A jó anya ekkor sírta első örömkönyeit. Óhaja teljesedett. A próbaév eltelte után az 1888—89 és 1889-90 tanévekben a kegyes-tanitórend nyitrai hittudományi intézetében a theológiai tanulmányokat végezte. Az 1890—91. tanévben a kolozsvári tudomány-egyetemen szaktárgyait a német és latin nyelvet és irodalmat hallgatja, s az első év végén szép sikerrel tette le a tanári alap- vizsgálatot. A rend tanárokban szűkölködött olyannyira, hogy a következő évben 1891—92- ben a magyaróvári algimnáziumhoz helyezték tanárnak. Itt tesz 1892. évi december 8-án szerzetesi ünnepélyes fogadalmat, hogy végleg leláncolja magát azon Rendhez, melynek köszönhette kiképeztetését. Az 1892—83. tanévben ismét a kolozsvári tudományegyetem hallgatói között találjuk, ahol 1863-ban leteszi a tanári szakvizsgálatot. A nagysziinidőben áldozópappá szentelik őt s 1893. jálius 26-án Szent Anna napján mutatja be első szentmise áldozatát az Egek Urának a váczi kegyestanitórendi templomban, tehát 25 évvel ezelőtt. Az 1893—94. tanévben a lévai gimnáziumban tanárkodik s az 1894. évi jan. havában letévén a pedagógiai vizsgálatot is, megszerzi a középiskolai tanári oklevelet. Az 1895—96. tanévre a Váczi piarista gimnáziumban találjuk ahol három évig tanárkodott. A rendkormány figyelme feléje fordul, alkalmasnak találván őt arra, hogy rcábizzák a rendi fiatalok, gimnáziumi papnövendékek nevelését, Kecskemétre helyezik. Itt 5 évig fáradhatlanul azon van, hogy a beléje helyezett bizalomnak minél jobban megfeleljen s hogy a keze alól kikerülő rendi fiatalok megerősödötten kerüljenek ki a piarista szellemben. Kecskemétről Kolozsvárra kerül, ahol ugyancsak öt évet töltöttel a tanári kathédrán. Úgy váczi, kecskeméti mint kolozsvári tanárkodása idejébe fáradhatlanul végezte az egyházi ténykedéseket s ez a Rendkormány előtt is oly jó nevet biztosított neki, hogy amikor az 19G8.-ik évken megüresedet a nagykárolyi piarista ház főnöksége s vele együtt az egyetlen piarista plébánia plébánosi állása, őt nevezik ki Nagykárolyba házfőnök és plébánosnak. Récsei Ede 1908' júliusában foglalja el állását s 15 évi tanárkodás után kettős hivatásunk másodikára a pasztorációra szenteli életét. A nagykárolyi róm. kath. hivők lelki gondozása lett ezentúl a legfőbb munkája, kapcsolatban a róm. kath. elemi iskolákkal; a kalholikus legényegyesülettel, az oltáregyesülettel és más kultur intézményekkel, minőb a dalegyesület, Kölcsey-egyesület, Polgári olvasókör stb. Minél szélesebbkörü valamely működési ág, annál több igényt kell kielégítenie a működőnek, annál többféle Ízlést kell kielégítenie az illető tisztség betöltőjének. Különféle intelligenciájú, felfogású, állású, foglalkozású embereknek egyaránt kell, hogy papja legyen a plébános, aki mindenkiben hívőjét kell, hogy lássa, még akkor is, ha a hivők sokszor oly követelményekkel állnak elő, melyek a legenyhébben kritizálva túlzottaknak minősíthetők, A plébános ne csak az urak papja legyen, hanem egyben a parasztoké is; necsak a gazdagok legyenek gondoskodásának tárgyai, hanem a szegények is; necsak a hivatalnok világ papja legyen, hanem az iparosoké is; necsak a kereskedővilág papja legyen, hanem egyben a földmivelő elemé is, szóval találóan úgy jellemezhetjük, hogy a plébánosnak egy személyben kell egyesítenie magában a francia abbé tulajdonságait az egyszerű falusi plébános nemes vonásaival! Nehéz dolog 1 És Récsei megtalálta az arany középutat s ezt mutatja az, hogy egy egész decen- nium alatt megfelelt emberül a hozzáfűzött várakozásoknak. Palczer Ernő 25 évig volt Nagykároly város róm. kath. plébánosé., ő utánna Récsei Ede következik a legtovább plébános- kodó piaristák között. Mintha a nagynevű elődöt követné mindenben — úgy tűnik fel előttem, — de bátrabban a haladásban. Mig Palczer szerényen apellál a hivők zsebére az istenháza és jótékonysági ügyekben, addig Récsei ellenáilhatlanul kér s nem enged, csakhogy minél nagyobb dolgokat vihessen végbe ad majorem Dei glóriám, Isten nagyobb dicsőségére. Sokat utazott külföldön és belföldön, hogy ismereteit gyarapítsa. Járt Norvégiában a Nord Kapig, megfordult Svédországban, Dániában, Nagynémetországban, Bajorországban, Lengyelhonban, Olaszországban, Sveiczban. Bejárta Magyarország kedves vidékeit, turistáskodott Dunántúlban, Balaton környékén, Zólyomban, Borosznó, Erdély, Tátra, Alduna, híresebb fürdőhelyek. Szinte nehéz elsorolni minden helyet ahol megfordult s nemcsak üdült és szórakozott, de egyben tanult is. Nem kerülte el figyelmét egy hely, sem s ahol valami nevezetes látnivaló akadt, oda elment nem kiméit pénzáldozatot hszni. Özvegységre jutott édesanyját magával viszi Kecskemétre, Kolozsvárra, Nagykárolyba, ő gondoskodik róla szeretettel s ami pénz* fenmarad a jó anyáról való gondoskodáson felül, azt elutazza, utazásokra költi, szinte szenvedélyévé- vált a turis- táskodás. Egy Ízben ő vezeti az Erdélyi Kárpát Egylet részéről az aldunai kirándulást. A magyar tanítók turista-egyesületének 200 K.-ás díjjal jutalmazni kívánt pályázatán jutalmat nyert Erzsébet királyné magyar turista utjai cimü munkájával. Tanít a főgimnáziumokban francia nyelvet is és hogy annál tökéletesebben elsajátítsa a nyelvet elmegy egy-kéihavi nagysziinidőben a Lozánban rendezett francianyelvi tanfolyamra. Megtekinti a hires obeiam- mergaui passió-játékokat is. Ezen utak, utazások közben felfrissül, hogy érdemes munkát teljesítsen az év hátralévő részeiben. A nagykárolyi dalegyesület 1909. márciusában megválasztja őt elnöknek s az ő elnöksége alat két ízben indulnak dalárversenyre. Az 1909.-ik év julius havában Kecskeméten rendezett országos dalünnepségen a nagykárylyi dalárda megszerzi fennállása óta az első emléket egy díszes ezüst serleget, 32 éves dalegylet első megnyert versenydiját Récsei Ede avatja fel. Részt vesz a dalárdával az 1912. évben Budapesten rendezett dalárversenyen is, mely alkalommal ismét dijat nyernek: ezüst talpazaton a bőség szaruját diszes ezüst kupakkal. Sokoldalú működésének jellemzésére mozaikszeriien említsük fel a következőket. A mesterrészi temető kápolnájának alapos renováltatása az ő .nevéhez fűződik. Belekerült 1860 koronába, mcgáldatott 1911 évi október 30-án. A plébániai temblomba 1911 évi dec. 24-én felállítja a betlehemi jászolt 450 K értékben. Az ő buzgolkodására rendezik a templom fennállása óta első ízben a missiót az 1912 évi február 21—28. napjaiban, ennek emlékére felállittatja az Avellino Szent András oltára mellé a missiós keresztet. Az 1912 év április havában uj szentsirt állíttat fel, mely 1300 koronába került. Az 1912 évi junius 2-án történik a Szentháromság kápolnájának meg- áldása. 10 évig volt bezárva a kápolna. A düledező és roskadozó kápolna létkérdése az ő plébánoskodása idejére esik. A birtokot, amelyen a kápolna van el akarták mindenestül adni, de az ő könyörgésére a gróf Károlyi család kihasította a kápolna környékét, azután nagyúri bőkezűséggel a grófi család, főként gróf Károlyi Istvánné a kápolnát renováltatta 6000 K költséggel, a kápolna pénzéből 600 K éltékben padokat szerez bé, az oltárt rendbehozatja s cement padozatot rakat le. A meg- áldás alkalmával a hivők sokasága 10 ezerre volt tehető. Annak a kápolnának a megmentése tehát, melyben Rákóczy Ferenc maga is buzgón imádkozott, Récsei Ede nevéhez fűződik. 1912 évi szeptember 12—15. napjaiban részt vesz a kegyesrend képviseletében a wieni eucharisztikus kongresszuson, melyre Magyarországból több mint 15 ezren voltak jelen. A nagykárolyi Katholikus Legényegylet diszes palotájának létesítésében a neves munkatársak között részben az ő érdeme is, 81 ezer koronába került s sokat fáradozott abban, hegy a szatmári püspök ur 65 ezer koronát folyósítson kölcsönképen az alapítványi pénztárból. A Katholikus Legényegylet fennállása 25 éves jubileuma alkalmával őt örökös disztaggá választotta. A plébánia templom villanyvilágítására adományokat gyűjt, házról-házra járva az adományokból végre létesül a világítás, melynek fényözönében első Ízben 1912 évi december 24-ről 25-re hajló éjféli szent-misében gyönyörködlek az ájtatos hivők. Ez 14 ezer koronába került. Azóta gondoskodása oda irányul, hogy a templom villanyvilágítására, fenntartására alapot létesítsen. Ma már 3400 koronára emelkedett ez az alap. A zárdakápolna renoválása 1912-ben ugyancsak az ő nevéhez fűződik; 3000 koronába került ez s ugyancsak 3000 koronába került a vaskerítés, parkírozás s más munkálatok az apáca-zárda iskolája előtt. A kegyesrendi társház belső alapos renováltatása is az ő munkája. Az ebédlő parkett padozata, bebútorozása, szőnyegek, ajtók, ablakok, kályháK, a konyhafelszerelések, ebédlőfelszerelésekre közel 9000 koronát fordított. A házi belső, továbbá a külső alapítványi és Pósné-féle szőlőkben az uj ültetéseket illetőleg öt és félezer szőlőtőkével rendezi körülbelül 3000 korona költséggel. A templomba diszes vaskaput állittatt 600 K és uj stáció képeket szerez be 460 K értékben. Az ottáregyesület hathatós támogatásával dusan felszereltetik a templom. Az ő plébánoskodása alatt 12 ezer korona értékben gyarapodik a templom belső felszerelése ruhákban, fehérnemüekben, egyházi szerekben. A mise-aiapitványok tőkéje alatta 7 ezer koronával növekedett. 1913 évi április havában Nagykárolyban első Ízben tartják meg az urak Mária kongregációjának lelki kongregációját. A régi orgona helyébe uj orgonát építtet. Jár, kel, buzdít, kér — újból, hogy az Isten házában diszes és jóhangu orgonát szerezzünk be. 1914 augusztus 30-án szólal meg először az uj orgona, mely 13 és fél ezer koronába került. Az összeg jórészét maga a gróf Károlyi család adományozta. Az orgona fenntartására alapot létesített, mely ma 1100 koronát tesz ki. A rskvirált harangok árából alapot létesít a háború után beszerzendő uj harangok számára 5364 koronából. Sokat fáradozott a Szent László konviktus részére kiutalt 65 ezer koronás állami segély megszerzése érdekében is. A templomban felállittatja az uj Mária oltárt 1300 koronából. Lelkésztársai buzgól- kodása segítségével két uj üveges gyóntatószék kerül a templam hajójába. 1914-ben uj lélekharangot szerez be a rózsafüzér-társulat
