Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-24 / 34. szám
34-ik szá* 2-ik «Idái. északkeleti újság Nagykároly és ermellék hogy tudja biztosítani a megfelelő megélhetést. Uj gárda alakul a város élén, mely a megkezdett nyomokon bizton haladhat előre a fejlődés utján. Tiszta kezű és tiszta fejti vezetőink voltak a múltban is, olyan lesz az uj generáció is, mely ezen kívül fiatalságának tettrekészségével és siorgalmas erejével fejti ki tehetségeit a város érdekében. Sokat várunk tőlük ezen a téren. Gigászi korszak gyermekei ők, kik hatalmas erőkifejtéseit látták a ma emberének. Nagyméretű cselekedetekhez vannak szokva, fiatalon is széles látókörnek és bölcsek. Korán érlelte őket a háború, mely elvette fiatalságuk gondtalanságát és helyébe hagyott nagy gondokat, mikkel az ő harcokban acélo- sodott fiatal lelkűk könnyen fog megküzdeni. Tüdőbeteggondozónk és a Somos. Nagykároly város képviselőtestülete folyó hó 11-én tartott gyűlésén foglalkozott a belügyminiszter által tervbevett tüdőbeteggondozó intézet felállításának tervével. A tüdővész elleni küzdelem első igazán komoly lépéseit tesszük meg ez alkalommal. Az óriási nemzeti veszedelem, a tüdővész ellen már régen folyik a küzdelem, de annak kemo- lyabb eredményei nem lehetnek, mig csak mutatóba lehet látni, sőt inkább csak hallani olyan intézetekről, ahol a betegségek legveszedelmesebbjét is tudják gyógyítani. De a legtöbb szegény beteg csak mint valami csodatevő helyről hall a gyulai, tátrai, budakeszii, vagy más tüdőbeteg szanatóriumról, amelynek áldásait azonban nem élvezheti és igy nyomorultul el kell pusztulnia, mert részint anyagi erő hfthiyában, részint helyszűke miatt nem juthat oda. Mindaddig, amig Magyar— Mibe? — Eh, ostobaság! Aztmondták, hogy a férfi-asszony mind egyforma. Pedig hát az asszony se mind egyforma. — Nem értelek, Józsi! — Mondtam én mindjárt, hogy te nem vagy olyan, mint a többi mert te — és itt átkarolta felesége nyakát — te különb vagy minden asszonynál a világon. — Másnap reggel megint künn dolgozott a gazda a bükkös oldalában. Mosolygott a napsugár, virágzott az eper, szólt a madár s mikor a vadász erre került, Ávás József örömmel üdvözölte : — ló reggelt, tekintetes ur, hát úgy tessék venni, hogy semmi sem lesz abból a dologból. — Miféle dologból ? — Hát abból a választásból. Megkér- dezdem a feleségemtől és semmitsem tnd róla. ő nincs benne. Mert jnegmondtam én tekintetes ur, a világon semmi sincs, ami egyform- volna. Még az asszonyok sem. Az én feleséa gém legelőbb százszor különb a többinél: több esze van valamennyinél. országon évente száz,- vagy kétszázezer ember hal meg tüdővészben és a tüdöbeteggondozó intézetek számát a két kezemen összeszámolhatom, addig nincs értelme tüdővészelleni küzdelemről beszélni. A legtöbb tüdőbeteg nem részesül szakszerű gondozásban. Szed valamilyen orvosságot por, vagy kanalas alakban, de életrendjét, levegő kúráját nem választja el semmi a környezetétől. Együtt kél, együtt fekszik a családdal, velük egy poros, vagy dohányfüstös levegőt szí s igy nem csoda, hogy a közvélemény ugy tekint a legtöbb tüdőbetegre, mint aki már egy lábbal a sírban van. Pedig ma már a tüdőbaj nagyon sok esetben teljes sikerrel gyógyítható. Természetesen alapjában kell megfogni a bajt és a kezdődőleges stádiumban megölni. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha a tüdőbetegek és a gondozó intézetek száma reális arányban áll egymással. Éhez pedig az szükséges, hogy ne napi járóföldekre essék egy-egy intézet, hanem minden vármegyében legyen tiz-husz. Amint értesülünk, a belügyminiszter vármegyénk területén* nem kevesebb, mint tiz helyen akar tüdőbeteggondozó intézetet állíttatni. Így akarja lehetővé tenni, hogy minden beteg azennal, lehetőleg lakóhelyéhez közeli intézetben gyógykezeltessék. Az első nagy és komoly lépés ez a tüdővész elleni küzdelemben a siker felé. Hogy most már halaszthatatlanul meg is fogjuk tenni1;, még pedig sürgősen, az a háborúnak az eredménye. Annak a háborúnak, mely a tüdővész pusztításait a maga nélkülözésével még növelte és az esetek számát szaporította. Valóban itt a tizenkettedik órája, hogy a vérvesztő sebek valamelyikét bekössük. Amikor ez az országos, hatalmas akció városunkat is csatasorba állítja a tüdővész ellen, hisszük, hogy minden lehetőt elkövet annak az érdekéden, hogy létesítendő uj intézménye a modern követelményeknek és rendeltetésének mindenben megfeleljen. Itt számba kell vennünk erőinket és helyi viszonyainkat, melyeknek lehető legelőnyösebb kihasználásával kell az uj intézmény alapjait leraknunk. Ott kell neki helyet keresnünk, ahol legjobban megfelelhet hivatásának. Lehetetlen másra gondolnunk, mint a jó öreg Somosra, melynek oxigéndus, pormentes levegője a legfőbb, a legnehezebben biztosítható gyógyszert adja az uj intézmény betegeinek. Lehetne az a tüdőbeteggondozó akármilyen díszes, jól felszerelt, ízléssel, sőt akár fényűzéssel berendezett is, ha nem a Somoserdőben épül, alig - felelhet meg céljának, mert a mi városunkban aligha lehet még egy ilyen pormentes helyet találni. Most látjuk, hogy milyen isteni adomány a fa, az erdő és milyen Isten és ember ellen való vétek feltüzelni azokat a fákat, melyek emberéleteket fognak megmanteni. Milyen nagy szerencse, hogy a Somos kiirtásának terve még nem valósult meg és talán a fölötte függő Damokles kardot sikerül «lütni. Hiszen most eggyel több- ok van rá. Egy nagy okkal több. A lövészárkokban, barakkokban áthült, tüdőbeteggé lett hősök, a háborús nélkülözésektől kigyengült nők, gyermekek megmentője kell, hogy legyen a Somos. Azt hiszük, hogy ha más célra nem, de erre a célra meg lehet menteni a Somost. A sajtó hamupipőkéi. Magyarországon a sajtó hamupipőkéi a vidéki lapok. Feltűnés nélkül, gyakran szinte névtelenül teljesítik széles ez országban szétszórva fontos és nehéz feladatukat anélkül, hogy ennek megfelelő anyagi és erkölcsi ellenértéket kapnának. A háború különösen igazságtalanul bánt el a vidéki lapokkal. Egyfelől az újabb feladatok és ujabb kötelességek egész sorozatát zúdította a vidéki sajtó nyakába, amivel alkalmat adott a vidéki sajtónak arra, hogy a maga hasznosságát és életrevalóságát bebizonyítsa. A háborús jótéxony gyűjtések, a hadikölcsön-pro- paganda, a hadi hírek közvetlen forrásból való közlése és más hasonló módon a vidéki lapok mindegyike nagy szolgálatokat tett a hadviselés érdekeinek és ezzel a nemzet jövőjének. Ugyanakkor azonban, amikor a háború ilyen uj követelésekkel lépett fel a vidéki lapokkal szemben, más felől teljesen megnehezítette, sőt szinte lehetetlenné tette ezeknek a vidéki lapoknak az exisztenciáját, elvonta tőluk a papirost, folytonosan drágábbá tette a vidéki lapok nyomdai költségeit és anyagbeszerzéseit; ma már ott tartunk, hogy egy újság előállítása a békeár többszörösébe kerül anélkül, hogy az illető újságok jövedelme ezzel arányban fokozódott volna. A vidéki lapok azonban a kormánynak is hamupipőkéi. A kormány által felállított Ujságpapirközpont már régen megkezdte a rotációs papíron nyomott fővárosi lapok érdekében működését, amikor a vidéki lapok még mindig ki voltak szolgáltatva a papiruzsorának. A fővárosi lapok megkapták a postai szállítás kedvezményét, a vidéki lapok nem, a fővárosi lapok élvezik a kormány támogatását a papírárak visszatérítése formájában, a vidéki lapok pedig még mindig ott tartanak, hogy csak ígérgetik nekik ezt a kedvezményt. Mind amellett a vidéki kis lapok nem mindennapi önzetlenséggel végzik tovább is kulturmissziójukat. Hogy ez az önzetlenség, amiről itt emlitést teszünk tényleg az, aminek mondjuk, azt számszerűleg is bizonyíthatjuk. Még ugyanis a nyomdai és papír árak 2-300 percenttel is emelkedtek, addig az előfizetési dijakat 50 percentné| többel nem igen emelte egy lap sem. Ráfizetéssel dolgozunk azért, hogy a köz javát munkáljuk, a város érdekében, a nagyközönség érdekében szavunkat hallassuk. Ezért a szolgálatért csak támogatást várunk a nagyközönségtől, mely soha nem érezhette annyira a vidéki lapok szükségét, mint most. Mi tudva azt, hogy missziót töltünk be és nem önmagunkért, hanem a közönségért vagyunk, áldozatok árán tartjuk meg azt a pozíciót, amelyet a közönség előtt eddigi önzetlen, becsületes munkánkkal kivívtunk. Ügyvédi nyomtatványokat telefon megrendelésre bármily mennyiségben az irodába szállítunk msr Telefonszám: 58. HM
