Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-17 / 33. szám
X. évfolyam. Nagykároly, 1918. augusztus 17. 33-ik szám. r Északkeleti ujsaö NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLfTIKAl ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. , Előíisetési árak: Egész évre .............................................. 12 korona. Felévre ..........................................................6 Negyedévre ........................................... 3 Tanítóknak egész évre ...................................10 Fő szerkesztő: DR. VETZAK EDE. — Mr éj IjLE'F i SiirtLL SLÓ íBAIÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NA -'/KÁROLY, SZÉCHENYí-UTCZA 20. SZÁM.-KÖLCSEY-NYO.MDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) :~rr Hirdetések ugyanott vétetnek fel. -■ Nvütiér sora 1 K21 tiller. Nagy átalakítások vannak tervbe véve a közigazgatás reformjával kapcsolatban. Az állami háztartás helyzetének konszolidálása nagyarányú átalakulásokat fog maga után vonni. A belügyminisztériumban már lázasan folyik az előkészítő munkálat az ország uj közigazgatási beosztása körül, amit főleg az adminisztráció egyszerűsítése tesz szükségessé. Az a törekvés, hogy az országnak hatvanhárom vármegyére való tagozódását megszüntessék és kevesebb, de nagyobb kiterjedésű megyéket alakítsanak. Az uj beosztást megköveteli főként a takarékosság elve is, hogy azok a kisebb liliputi vármegyék, melyek két-három kis járásból állanak, ne ter- Hieljék meg az országot a maguk külön szerveinek költségével. A mai óriási közterheket fölöslegesen nagvobbitják a kisebb vármegyék külön közigazgatásai, amit egybeolvasztással nagy mértékben lehetne egyszerűsíteni. Nincsen is semmi különösebb értelme, hogy pl. egy Ugocsa vármegye, mely áll két járásból, "épen úgy egy főispánnal, alispánnal és a többi állami és törvényhatósági híva-, falókkal kormányoztassék, mint Pest- megye, Biharmegye. A kormány terve szerint az ország megyéinek száma körülbelül negyven lesz, úgy, hogy a kisebbeket feldarabolják a szomszédos vármegyék között a nagyobbakat is újból alakítják. Hogy ez a nagy rendezés célszerü-e épen most, amikor a közigazgatás összes ágai tu! vannak terhelve teendőkkel, azt nem vitathatjuk, mert nem tudjuk az okokat és érdekeket, melyek ezt a rendezést halaszthatatlanná teszik. Nem ismerjük az uj beosztás alapelveit sem, de föl kell tennünk, hogy azt a legteljesebb célszerűség jellemzi és a keresztülvitelben mellék szempontok nem fognak érvényesülni. Nem hihetjük, hogy egyes beteges ambició-tultengésben szenvedő városok nem is titkolt óhajait, hogy székhellyé legyenek, nem fogják egy-egy mondvacsinált vármegyével honorálni. Nagyon helyes elv az állam háztartását könnyíteni a felesleges kiadások elkerülésével, dé az uj alakulásokat nem szabad zavarosban halászásra alkalmassá tenni. Nem az ország fenekestől való felforditása lesz a reformok célja, hanem a meglevő állapotok javítása. Ezt pedig •felérhetjük a meglevő vármegyék újabb, helyesebb kikerekitésével, a kisebbeknek feldarabolásával és a szomszédos megyékhez való csatolásával, de nem szükséges hozzá uj székhelyeket kreálni, amelyek kedvéért uj megyét lenne szükséges ki kerekíteni. Szatmár már előre örül az uj alakulásnak és régi almait megvalósulni reméli. Bizonyára összefügg a vármegyék ujja szervezésével az a jelenség, hogy Szatmár város f. hó 12-én tartott közgyűlésén dr Keresztszeghy Lajos bizottsági tag beszédet mondott a székhely-kérdésben és alkalmasnak tartja az időt arra, hogy a megye székhelyét a közigazgatásnak őszre tervezett reformjával egyidejűleg Szatmárra tegye át a kormány. Indítványozza az akció megindítását, mit az elnöklő polgármester hozzászólása után magáévá is tett a közgyűlés és elhatározta, hogy régi memorandumait előveszi az asztalfiából és leverve róla a féledékenység porát, újból benyújtja. Kezdődik tehát._a. régi nóta, a régi tánc. Előkerülnek a régi akta-vértek és akta-fegyverek és foly a tinta Szaímár- tól-Károiyig. Magunk részéről kelletlenül fogunk hozzá a céltalanul való idővesztegető memorandum harchoz, de /ha arra kerül a sor, a magunk igazát védeni fogjuk. Mi nem akarjuk magunk gusztusa szerint alakítani az országot, de A sói válasiíójeg fiion. Irt* : Kinc* István. Mikor a nap a terebélyc* bükkfák tetejében kapaszkodott, Ávás József letette a fejszéjét s a vágás oldalában egy simára fűrészelt törzsöknek hegyibe telepedett. Ölébe vette tarisznyáját, hogy a reggelijét kiguberálja belőle. Lenn a cserjésben a pintyőke köszörülte kicsi torkát; de Ávás József rájuk sem hede- ritett, csak belemártotta éles ősi bicskáját a barna kenyérbe s nagyot kanyaritott belőle. A szalonnából úgyis vékonyát lehet már csak szelni, úgy irja azt elő a háború. íppen, hogy az első falatot tette á szájába, mikör mögötte megzörreti a haraszt s a vadász áll előtte puskával a vállán. — Jó reggelt! — köszöntött rá, ahogy régi ismerőshöz illik — mit csinál Ávás barátom ? — Hát csak dolgozom — volt a válasz. — Jó ápitust hozzá! — Köszönöm, szolgálhatok talán egy falattal, tekintetes ur? — Én már túl vagyok rajta, különben köszönettel fogadnám. Látom, akad még szalonna is a háznál! — Úgy csippel-csöppél, instálom, tekintetet ur; addig talán kitart, mig a szerszámfát hazatakaritom. — Hát tud-e valami újságot, Ávás gazda? — Én? Nem tudnám mit. Szép csöndben vagyunk a faluba valamennyien. — Az asszonyok is? — Azok is. — Mert hát azt gondoltam, hogy igen a fejükbe szállott a gőz maguknál is. — Miért szállott volna? — Hát a választójog miatt. Azon tanakodnak most, tudja, Pesten, hogy az asszonyokkal is kellene választatni. — Mit? — Országgyűlési képviselőt. Ávás József éppen falat kenyeret tett a szájába, de ez aunnyira tátva maradt erre a szóra, hogy a darab kenyér menten kifordult belőle. A gazda esze nehezen vállalta ezt a gondolatot, mint a száraz ugar az ekevasat. Hanem, hogy mégis megértette, miről van szó, csöndesen kezdte utána rázni a fejét s csak ennyit mondott: y — Nem a, tekintetes ur. — Pedig úgy van ez, lelkem — bizonykodott a vadász. A gazda csak mosolygott. Azt akarta vele mondani, őt hát nem lehet eiyan könnyen bolonddá tenni. — Nem hiszi ? Avas vállat vont. — Minek hinném, hogyha egyszer úgysem igaz. Nem lehet az. — S ugyan miért ne lehetne? — Mert nem lehet — akasztotta be a bicska fényes pilingájáf Ávás József, minekutána előbb a nadrágján kétszer végighuzta. Vége volt a reggelinek. Utána nyúlt a fejszéjének, mert következett a munka. Az asszonyok választójóga pedig le volt tárgyalva egyelőre. A vadász kissé bosszankodott ugyan, de szándékkal nem erőltette a dolgot. Darabig csak nézte, hogy koppan a fejsze a nyírfa fehér kérgén, minek következtében az egész törzsöknek olyan formája lesz a végén, mintha pepita nadrágot húztak volna a hegyibe. így szeretik azt a bognárok. Hanem utoljára csendesen elkövetkezett a munkában verejtékező embertől. Csak estefelé vetődött megint vissza hozzá. — No Avas gazda — "szólította meg barátsággal — még mindig nem lesz elég mára ? — Éppen abba vagyok, hogy a többit clteszem holnapi a, tekintetes ur. Azzal még egyet sújtott a fehér törzsökhöz, a tenyérnyi kihasított kéreg messze röpült oldalt s a másik pillanatban már a fejsze magasra- támasztott nyelére könyökölt a fáradt/ ember. . Hallgatag nézett végig egész napi munkáján, Harminc-negyven csikós nyirfarönk is feküdt ott egy rakáson. — Jön velem hazafelé? — kérdeszte a vadász Ávás Józseftől. — Akár mehetnénk is — volt a válasz s azzal vállára emelte fejszéjét. A vadász elől ment, a parasztember utána. A gyalogút, melyen haladtak, árnyas cserjésen vezetett keresztül. Az iszalag itt-ott belekapaszkodott a lábukba; a vadró'»a a ruhájukkal ingerkedett, de ők csak mentek komoly némasággal előre. Jó féiórát tehettek igy, mikor egyszer a gazda megtöri a csendet: — Hát aztán, tekintetes ur, mi is lészen tulajdonképpen az asszonyokkal. — Megmondtam már egyszer, Ávás gazda — volt a vadász szűkmarkú felelete. — Már minthogy ők válasszák majd a képviselőt? — Bizony — biccegetett a vadász. — Ostobaság. Jaj nekem, milyen butaság! Hiszen itt vagyunk mink. Jobban értünk mi hozzá. (folyt, köv.)
