Északkeleti Ujság, 1918 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-27 / 30. szám
2-ik ©Ida!. északkeleti újság Nagykároly és ermellék 30-ik szán elég dúsan termő vidékének — keli ellátni. A járási főszolgabiróság, a vármegyei törvényhatóság, vagy ha szükséges a közélelmezési minisztérium segítségének kieszközfésévef kell igyekeznünk városunk élelmezését biztosítanunk. A járásbeli jegyzÖségek bevonásával tájékozódnia kellene a város vezetőségének arról, hogy minden járásbeli község mily és mennyi élelmiszert adhat a város ellátására. Meg kellene állapítani, hogy ezen termékek beszállítása és átvétele hogyan és községenkint felváltva milyen időpontokban volna legcélszerűbben úgy eszközölhető, hogy a város szükséglete állandóan biztosítva legyen, de viszont a beszállított termények tényleg átvétessenek. Hihetetlen, hogy közös akarattal nem volna megvalósítható az a szándék, hogy a községek sorban vállalják, hogy ennyi és ennyi burgonyát ennyi és ennyi zöldbabot- stb. ami szükséges, küldenek be hetenkint a városba! Ha még nem menne akadály nélkül a dolog, a járási főszolgabíró ur szives segítségét kell igénybe vennünk, bizton számíthatunk alispánunk támogatására is! Ha ennyi jő akarattal és megértés utján nem lehetne sima és kielégítő megoldást nyerni, hivatalos utón kell segítséget kieszközölni a renitenskedő vidékkő szemben. Valamit azonban okvetlenül kell ten- nük, tétlenül tovább várni nenv szabad. Az éhség a legsötétebb gondolatokat' szüli, a korgó gyomor kielégítést kivan és. követel minden áron. Kellő törődömséggel, fáradhatatlan buzgósággai kellene a közélelmezés zavartalanságát fentartani és mindig előre biztosítani. Várjuk tehát a gyors és reméihetőeredményre vezető lépéseket. És ha annak az egyszerű szeletesnek, vagy papnak nem élne lelkében a krisztusi-ideál, ha nem lenne; m ilyen szivébe vssve az Isteni Mester eszményképe, el tudna-e zárkózni egy szűk cella csendes magányába, le iudna-e mondani a világról és annak mindén gyönyörűségéről ? Épen azért, amig a harctéren vannak tömegsírok, amig vannak önfeláldozó orvosok, és a világról lemondó szerzetesek, szerzetesnek- és papok s araiig vannak foglalkozásukat, hivatalukat híven betöltő hivatalnokok, tanárok, kereskedők, iparosok; földművelők, szolgák stb., addig mindig van és lesz idealizmus, még ha létezését sokan tagadásba is- \ eszik. A mondottakkal részben már jelentősége; is meg van adva. Ezen kivid azonban az idealizmus, — vagyis-az - eszmény eléréséért, megvalósításáért folytatott, törekvés — hivatvaj van az. életnek. tartalmat adni s azt azzá tenni, amivé a . zománc teszi az edényt, széppé, nemessé, tökéletessé. S.épen mert ez igy van, mert az idealizmus tartalmassá teszi- az- embert, következik; hogy akiben nincs-idealizmus, az tartalmatlan, üres- ember lesz mindig, íme itt az idealizmus föníossága-Há az idealizmus ilyen, fontos dolog, akkor minden törekvésünknek arra kell irányulnia, , hogy belőle minél többet gyüjtsünk magunknak... Ezt.pedig úgy fogjuk tehetni, ha cselekvéseink zsinómértékéül mindig az erkölcsi- normát vesszük s ha reális-, életünkét helyes alapokra fektetjük. Nem mondom, hogy minSzociális bét. A háború maga is problémi, — egyelőre megoldatlan, — de forrása vagy okó2ója számtalan uj problémának is. Majd ha felfcáfe- dulunk a mai kényszerhelyzetből, nehéz fész megtalálni, nem egy dologban néfn iá fész szabad megkeresni az élet régi vágányait, mert tanultunk is egyet-mást négy év alatt, uj célokat is látunk, meg talán annak érzése is erősebb lett bennünk, hogy egymás nélkül, egységes belső front nélkül okvetlenül alul maradunk a várható küzdelmekben. Az állam soha annyira közel nem lépett a nemzethez, soha annyira szét nem ontódott a polgárokra, mint most; ez a közelség elváltozásokat okozott a polgárban, fog okozni az államban is; kérdés: mi lesz az állammal ? Mi lesz a polgár politikai helyzetével az államban? A gazdasági élet tényezői szinte beláthatatlan feladatok előtt állanak; a föld,, a munka, a tőke arra volnának hivatva, hogy egymás érdekeinek kölcsönös megtörésével együttműködjenek, ellenben azt kell látnunk, hogy a tőke szertelen hatalmával szemben a munkának csak ipari része van védelem alatt s abban sincs sok köszönet, a föld pedig, különösen a kis föld egyelőre teljesen védtelen vérvesztéstől legyengült birtokosaival együtt. A tőkének roppant nagy hivatása van a nemzet' gazdasági életében, nem is akarhatja senki, komoly ember, elrekeszteni előle az érvényesülés útjait, de ezen érvényesülésnek stílust a magyar életből, a magyar helyzetből kell vennie, ha a természetes érdekellentéten túl ellfensége nem akar lenni az agrár magyarságnak. Mi lesz a tőke szerepe? Mi lesz á földdel? Mi legyen birtokpolitikánk tengelygondolata ? Mi lesz a harcterekről visszaözönlő kisiparosok tízezreivel ? Jól tudja áKatholikus Népszövetség vezetősége, hogy az ország népének mindeme kérdésekben és sok másban üj eligazítása, programmszerii felvilágosítására van szüksége den realitást kapcsoljunk ki gondolkodásunkból, vagy pláne életünkből, — ez lehetetlenség — sőt épen azt mondom, hogy idealizmusunknak helyes és; nemesen tiszta reális alapra kell támaszkodni, mint a természetfölötti életnek a természetesre. Az élet keserű valóságai úgyis sokat letörnek abból az idealizmusból, amit nagy küzdelemmel és erős akarattal szereztünk, gyüjtsünk hát minél többet, hogy a sokból legalább kevés maradjon. Sajnos ez a ipái társadalmi élet egyáltalán nem alkalmas idealizmusunk gyarapítására, sőt annak megőrzését is veszélyezteti. A zülött- ség, romlottság, mely a társadalom minden rétegét áthatja, az erkölcsi nihilizmus, mely felnőttet s ifjút egyaránt az erkölcstelenség-poi- ványos vizének élyezetére késztet, nem állhat meg együtt az" idealizmussal. Mindaddig, mig mindenki be nem látja, hogy az erkölcsös élet felel meg legjobban az ember eszes természetének s azt, hogy eZ olyan jó, melyért érdemes küzdeni, fáradni és szenvedni, mindaddig hiátiyzafti fog az egyénekből az az idealizmus, mély mindenkiben meg kell, hogz legyen, ha'szép' és jó életet akarunk élni. Ha pedig elvesztettük az élet zománcát: az idealizmust, akköi tudjuk meg, hogy a legnagyobb szerenesétlertSég ért bennünket, mert kisiklott lábunk aMPafe;a1 tata}; melyeh egyedül érhetjük el a boldogságot. — azon az utón, mely a Népszövetség természetes útja: a hivatásos vezetőkön keresztül. Szociális hetet rendez Öudapésféh szeptember f-8-ig Hatalmas szervezete ejfész vezető intelligenciája részéré, hogy már a most következő tél folyamán náfgyafányu népfélvilágositó és szervező munka indulhasson at 6'rszág minden részében. Szervező munkát említünk, mert enélkül haszontalan lesz minden erőlködés. A modern politikai és gazdasági élet egyszerűen a benne küzködő erők pillanatnyi feszültsége s épen a háború alatt tanultuk meg, hogy a természetüknél fogva nagy erők (tőke, nagybirtok) mellett 9 kicsinyek szervezetlenségük miatt egyáltalán nem tudnak érvényesülni. A tőke irgalmatlan rablóhadjáratában miilók maradtak teljesen védtelenül. A termelő védekezett, ahogyan tudott, az egyenlőtlen küzdelemben : a maximálás és rekvirálások szirtjei között, míg a tőké szabadon metszette a zsebeket az egész vonalon, — de hová sikkadtak el a* nem-termelö és nem-forgalmazó polgárok érdekei? Minő szomorú állapotban van az intelligencia s a városi kispolgárság ? S mindezeken félül nem terpeszkedett-e fölénk kihívó gőggel és diktátöri szerénytelenséggel az uj vagyonok szelleme, amely valóságos kulíur-ghettót csinált a fővárosból is akar csinálni az egész országból? Az egész magyar társadalomnak össze kell fognia, ha eredményesen akar megvívni efősen megszervezett ellenségeivel. A Népszövetség szociális hete a nagy magyar érdekek komoly feltárásának, a nagy magyar munka megtervezésének hete akar lenni. Meghívói már repülnek a szélrózsa minden irányában, jöjjön minden testvérünk szervezeteink éléről — beülni néhány napra az elmélyedő tudás padjaiba. K. S. S. Háborús találékonyság. Irta : dr. Mörl Antal. Hogy a háború fokozta az emberek találékonyságát, azt látjuk nemcsak a sok uj. agyafúrtan kieszelt harci eszközből, hanem' még inkább azokból a gyakorlati berendezésekből, amelyek a hadbavonult katonák' jólétének' az emelésére szolgáinak. Számos ilyen találmány egyenesen humoros színezetű, amint azt az alább következő példák mutatják. Az egyik állásban az afofrás, amelyből* főzéshez való vizet mentették, a száüásfedezé- kek alatt igen meredek oldalon fakadt. A nehéz vizes vödrök felhordásával nem túdtak megbé- külni az' ott álló lövészék és egy furfangos fejben gyorsan megszületett a praktikus -megoldás ötlete. A forrást kis csurgóval látták el, és efős' drótot' feszítettek' ki és egy vékonyabb drótnak és egy egyszerű csigának segélyével drótkötélpályát szerkesztettek össze: Métát már csak a drótra kellett függés rteni a vedret, amely azután saját súlyánál fogva a forrásig- siklott alá; arníkoT pedig megtélt vizzél, aZ egyik lövész pipaszó mellett kényelmesén felhúzhatta a forgatóval a megtolt vedret. Egy másik állásban egerek kelemetlenked- tek: zseniális legények az erős rugókkal ellátott acéltalplemezés Bilgeri-szktóől kifogástalan egérfogót készítettek. Az acéllemezt «’három fadarabkából álló isntort szerkezettel peckelték
