Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-11-10 / 45. szám

45-ik szám ÉSZAKKELET1UJSAG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. a mi lelkűnkben. Ilyen színpadi hang, felfogás után régen, vágyakoztunk, az emberi jogok,: ismeretek, a jelen kor demokratikus* szelleme! lengi át ezt a darabot, mely nem kicsinyes­kedő, hanem erőteljes megnyilatkozásaival mintegy hadat üzen az ósdi marpdiság embe­reinek. Ez már a jelenkor háborújának gyü­mölcse, mélyreható eszmék színpadra vitele, tanító erő, oktató mese a nép számára. A darab előadása fényesen sikerült. Simon Jenő, mint Hubai gróf azt a szomorú, bánatos! katonaéletet vitte színpadra, amelyben hosszú! időn át része volt. Talán azért volt olyan! megkapó, hü és valódi. Nem maradt mögötte Tímár sem, ki a Zadovics nehéz szerepét oldotta meg fényes sikerrel. Vőlcsey Rózsi, mint Zadovics kisasszony erős drámai erővel, nemes érzéssel alakította gyönyörű szerepét. Outi Sári a gazdagságtól megvakitott hölgy szerepében volt páratlan. Igen jók voltak még: Neményi László, Baranyai, Simonné, Béressy Gizi, Győri és Neményi Ernő. A „Stampul Rózsája“ ismét telt ház előtt került színre. v A nagy művész est szintén telt házat vonzott. A műsor gondosan és szépen kiválasz­tott pontjai megszerezték a szereplőknek a közönség legteljesebb elismerését. Pénteken este a „Kék róka“ ment gyér érdeklődés mellett. Vőlcsey, Simon és Váiadi mesteri alakítást nyújtottak. Hanem a director urat e helyen kérjük fel, hogy a nézőtér ajtaját igazittassa meg, hogy fülhasogató nyikorgással ne zavarja az előadást. M _y# Á hősök sírja. Az Északkeleti Uj-ág október 27-iki1 számában a következő felszólítást oivastsm a ! fend cim alatt: „Ismét elérkezett az emlékezési nagy napja! Az a nap, mikor szenvedő lelkünk j mcggyujtja a szeretet fényét mohosodó sírok j korhadt keresztjén. A temetőben sokan nyu-| gosznak a dúló csaták halottaiból, kikhez nem i fog étkezni senki, hogy gondos kezekkel meg­tisztítsa sírjukat. Menjünk ki, vigyük el az ősz világait és gyújtsunk egy-egy kis világot azok sírján, kfk értünk ontották vérüket.“ így szói a kis hir, minek írója gondolt a varosunkban elhalt hősök sírjának rendbe­hozatalára. Halottak napján kinn voltam az egvik temetőben, elmenteni a temetőben levő hősök sírjához is, gondolván, hogy a fenti kis hir nyitott fülekre találva, minden arra járó-kelő legalább egy szál virággal áldozik a hősök; emlékének, vagy a távollevő szerető hitves,; édes anya helyett igazit valamit a siron, hisz j ki abban a sírban alussza örök álmát, értünk vitle életét, vérét az áldozat oltárára. S láttam ott jeltelen, behorpadt sírokat, I melyeken mindenféle giz-gaz dúsan tenyészett, az ut felöli oldalát letaposták az arra járók s fejfának egy rakoncátlan gyerek napraforgó kórót szúrt a sírba, mert az is észre vette, hogy innen hiányzik valami. Olyan állapotban van szegény hősök sirja, mintha abban nem a Haza javáért sokat szenvedett, hősi halált halt vitéz katona nyugodna, hanem istentelen gonosztevő, kinek számára csak a temető árkában van hely ! Hát nincsen Nagykárolynak egy darab fája, mire legalább annak a halottnak a nevét felírták volna! Hát nincsen ennyi ezer ember közül csak egy is, ki észrevette volna, hogy nem illik a városhoz, az emberiséghez és az olyan gyakran hangoztatott hazafiassághoz, j hogy egy katona ilyen dísztelen sirban aludja örök álmát a dúló csaták után. Hát ezért a töméntelen szenvedése a vérzivataros csatáknak, hát ezért állt az a! katona, mint szikla a gyilkos pergőtűzben, j szenvedte végig már három hosszú tél fagyasztó hidegét, tűrt éhséget, szomjúságot, hogyha j meghal mindnyájunkért, ami nyugalmunkért, olyan gáládul elhanyagolt sirban pihenjen?! És ha eljönne az anyja, a hitvese, hogy legalább sírját lássák hős halottjuknak, mit gondolnának, látva, hogy az, kiért reménykedve imádkozott álmatlanul töltött ájszakákon keresz­tül, ki neki mindene egyetlen reménye volt a temető szélén elhanyagolt, senkitől nem gon­dozott sirban fekszik. Bizony az a közönség, amelyik már most ennyire el tud feledkezni a hősökről, nagyon furcsa bizonyítványt állít ki magáról és nem lenne csoda, ha Isten büntétéseképen vad kozákok rabolnának házaik füstölgő romjai között. Ezeket gondoltam ott állva hős bajtár­saim sírjánál s mikor leírtam e sorokat, úgy éreztem, hogy az ő nevükbe irak és nem hiába írtam. Sarkady, önkéntes. Tiszti értekezlet. Múlt hó 25-én Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt tiszti értekezlet volt, mely az élelmiszerek requirálása körüli kérdésekkel foglalkozott. Pénztárvlzsgálat, Debreczeni István kir. tanácsos polgármester múlt hónap 3u-án Borody György tisztiügyész társaságában pénztárvizs­gálatot tartott és a kiadásokat átvizsgátván, min­den! rendben talált. Állandó választmányi ülés. A vármegyei állandó választmány. Nagykárolyban a vármegei székház emeleti alispáni kistermében folyó évi november 28-án délután 3 órakor ülést tart. Nyugdíjazás. Az igazságügyminiszter Vida Elek helybeli kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt saját kérelmére nyugdíjazta. Eljegyzés. Kovács György városunk tekintélyes kereskedője eljegyezte. Balkay József bútorkereskedő leányát: Margitot, Egerből. Elnökválasztás. A helybeli iparostanore iskolai felügyelő-bizottság elnökévé egyhangúlag Szócska János érd. esperes-lelkész, választatott meg. E választás folytán a fontos elnöki teen­dők szakavatott kezekbe kerültek. Kitüntetés. Schönfeld Hugó, a 86. cs. és kir gy. ezr. őrmestere, Schönfeld Lázár főrabbi testvéröccse, újabb kitüntetésbeu részesült. Vitéz magatartásáért az ellenséggel szemben megkapta a bronz vitézségi érmet és a Károly csapat- keresztet Előbbi kitüntetései: koronás ezüst és koronás vaskereszt a vitézségi érem szalagján. A tea-estély. Helybeli Vöröskereszt Fiókegyléíiiiik dr. Vetzák Sándor ur rendezése mellett a helybeli hadiárvaház alapja javára igen sikerült teaestélyt rendezett f. hó 4-én d. u. 5 órai kezdettel a Kath. Legényegylet helyi­ségében. Kedves és életrevaló volt az ötlet a szórakozást kereső fiatalsághoz fordulni a jótékonyság nevében. Hogy az estély minden nagyobb előkészület és befektetés nélkül is 400 K-val gyarapította hadiárváink alapját, ez az nnvagi siker mértékét mutatja, hogy az egybegyült igen szépszámú és fényes közönség megtalálta a helyzethez méltó, szolidan szóra­kozó hangulatot egy kellemes est emlékével távozott, ez az erkölcsi siker teljességét jelenti. A szeretet, amellyel a közönség az estély tervét fogadta és a megelégedettség, melyet mind­végig zavartalan, kellemesen szórakozó általános hangulat kifejezett, buzdításul szolgál az egy­letnek arra nézve, hogy a teaestélveket rend­szeresítse. És amint értesülünk, a közeljövőben rendezendő teaestélyen az első tanulságain okulva. már sok hasznos újítással fogunk találkozni. Az egyesületnek minden igyekezete arra fog irányulni, hogy jótékony cél javára a közönséget kellemes és olcsó szórakozásban részesítse. Ez okból házi kezelésbe veszi az egész étkezést, amit a felkért hölgyek segít­ségével fog lebonyolítani. Az ellátást főleg hideg ételek fogják dominálni, de olyan válto­zatosságban és ízléssel, ami a legkényesebb ízléseket is ki fogja elégíteni és ami a fő, jót ad és olcsón. Á közönség a legkellemesebb reményekkel nézhet az uj teaestély elébe^ Elöljáróság! gyűlés. A helybeli ipar­testület elöljárósága legutóbb tartott gyűlésén tudomásul vétetett a számvizsgáló-bizottság abbeli bejelentése, hogy a számadásokat és könyveket megvizsgálta rendbenlevőnek találta s mely szerint az 1917. évről áthozott 337 K 16 f. pénzmaradvány beszámitásávál 1917. évi október hó 14-én volt a bevétel 3437 K 88 f, a kiadás 3023 K 91 f s igy pénzmaradvány ban 413 K 91 f. Ezután bemutattatott a Csík­szeredái ipartestület megkeresése az 1916 aug. 19-én történt román betörés alkalmával össze­rombolt ipartestületi otthon újból felépítéséhez segélynyújtás iránt megkeresése. Az elöljáróság jelenvolt tagjai egyenként 5—5 koronát ado- máuyoztak e célra, az ipartestület pénztára terhére 50 koronát megszavaztak és elrendelték az iparosoknál a gyűjtés eszközlését s ezzel a gyűjtés véget ért. Nyugtázás. A hadiárvaház javára f. hó 4-én rendezett teaestélyen feliilfizélni kegyesek voltak: Hajdú István 50 K, Stern hadnagy 12 K, Madarassy Gyula 10 K, N. N. és Varságh hadapród 8—8 5<, Merts László 6 K, Dr. Sternberg Zoltán és Fischerné 4—4 K, N. N. 3 K, N. N. és N. N. 2-2 K-t. Összes felül- fizetés: 109 K. Halálozás. Grumann Dezső m. kir. telekkönyvvezető f. hó 6-án este 10 órakor jobblétre szenderült. Jó barátait és ismerőseit mélyen lesújtotta e szomorú gyászeset, mert az elhunyt kiváló tisztviselő, jóbarát és nemes lelkű polgár volt. Csöndes nyugalmat adjon neki a Mindenható. Tejet keres a Vöröskereszt kórház bete­geinek. ügy konyhai felhasználásra, mint a betegek dietikus. táplálásához nagyobb mennyi­ségű tejre van a kórháznak szüksége. Aki a szállításra vállalkozik, amellett, hogy a kórház­nak javára szolgál, minthogy nagy mennyiségről van szó, nagy jövedelemhez is juthat. Ajánlatok a Vöröskereszt-Egylet elnökségénél tehetők. Hősi halál és kettős kitüntetés. Mandel Jenő, Mandel Herman, helybeli szabó mester fia a 61. cs. és kir. gy. ezred tizedese, a moz­gósítás óta állandóan a különböző harctereken frcntszolgálatot teljesített. Három év óta soka szabadságon nem volt. A 12-ik Isonzó csatában győzedelmes támadás közben múlt hó 24-én hősi halált halt. Dr. Deutsch Ernő tábori rabbi ériesitése szerint Sesona tengermeüéki helyiség mellet temetőbe helyezték örök pihenőre. Halálá­val egyidejűleg érkeztek le hősi harcai és vitéz­sége elismeréséül a !!. oszt. ezüst és bronz vitézségi érmei a városi hatóságunk utján a szomorú szülőknek. Adományok. A helybeli Vöröskereszt- Egylet javára dr. Vetzák Éde alelnök utján Lukpcsovits János 20 K-t, Áji Jánosné Szaniszló 40 K-t adományozott. A félelem vége. Mint egy rettentő rém­hír, úgy terjedt el a városban az a sokakat érdeklő, vagy jobban mondva zsebeket érdeklő ügv, hogy a kir. pénzíigyigszgatóságnál el ré­mitő javaslatok készülnek a polgárok meg­adóztatására. Ennek hallatára a szegény emberek nevettek és tenyerüket verték, a jómódúak pedig megijedtek, mint egv jól nevelt érdekelt­hez illik. A félelemnek azonban nem volt semmi alapja. A vármegyeházán folyó adó­tárgyalások mindenkit megnyugtattak, ameny- nyibeu a legnagyobb igazságossággal, méltá­nyossággal találkozunk a kir. kincstár részéről. Ezt különben nem is csodáljuk, mert a tárgya­lásokat vezető Merk Dezső pénzügyi tanácsos, e kiváló, közszeretetnek és becsülésnek örvendő férfiú jelenléte már jó eleve biztosított bennünket a,ró!, hogy minden a legnagyobb rendben fog, lefolyni s panaszra senkinek sem lesz oka. Viszont a kincstár érdekei is kellőképen meglesznek óvva. Gyászünnepély. A nyircsászári-i gcr. kath. ifjúsági egyesület-halottak estéjén a há­borúban elesett hősök emlékére megható gyász- ünnepélyt tartott. Az ünnepélyen jelen volt a községi lakosokon és vidéki vendégeken kívül a községben állomásozó 2 század katonaság is Báró Vécsey főhadnagy vezetése alatt. Az ünnepi beszédet Kiss Gyula lelkész és Balogh László tanító- tartották. Az énekdarabokat és szavalatokat az ifjúsági egyesület tagjai adták elő. Ünnepély után gyűjtés utján szép összeg folyt be, a mely a „kárpáti falvak felépítése“ és a „hősök sírját gondozó a!ap“-nak külde­tett be. Egy érdekes fogadás. A Thurzó-Győri tánciskolában érdekes fogadás történt a minap. Egy vidéki földbirtokos gyönyörködött a Győri jligyes táncában s csodálkozva szemlélte fárad­hatatlanságát. Mikor Győri már jól kitáncolla

Next

/
Oldalképek
Tartalom