Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-05 / 18. szám
2-ik oldal. 18-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMEL.LÉK nek, kivált hogy hadi jótékonyságot szolgáin inak. Előállításukhoz sem nagy készültség, sem nagy felszerelés nem kell és, az arra alkalmas munkás )k unaloműző foglalkoztatása mellett jelentékeny állandó bevétellel szaporít iná a helybeli hadi árvák alapját. Ajánljuk e terveket hozzáértők és illetékesek szeretetteljes figyelmébe A polgárság szervezkedése. A Magyar Városok Országos Kongresz- szusa május 18-án egyetemes ülést tart, amelyen Szatmárnémeti négy, Nagykároly pedig két kiküldöttel vesz részt. A gyűlésen el fogják határozni az uj párt megalakítását és ez az uj szervezet alkalmasint a kongresszus egyetemes gyűlését követő napon, vagyis május 19-én magfartja alakuló ülését. A városi polgárságnak ez a szervezkedése nem akar országos politikai pártalakulásra irányuló mozgalom lenni. Egyesíteni kívánja a városok jövő boldogulása érdekében politikai pártállásra való tekintet nélkül a munkára kész és a munkára képes erőket. A célja, hogy a törvényhozásban és a képviselőtestületekben csak olyanok képviseljék a városi polgárságot, akik ennek a szervezetnek az elvei és ennek a szervezetnek a prog- rammja alapján hajlandók dolgozni a magyar városok érdekében. A városi polgárságnak ez az országos szervezete mindenekelőtt harcolni fog azért, hogy a demokratikus alapon felépített városi önkotmányzat az állami gyámkodástól szabaddá tétessék. Rend zeres és célirányos munkával el akarjuk érni, hogy a zárosok pénzügyi tekintetben is önállóak legyenek, de képesek legyenek egyúttal az egyre növekvő, feladatokkal reájuk rótt terhet elviselni. Kívánja a szervezet, hogy a városi élet és közgazdaság nekilendüljön és lábraállittassék az építő ipar. Küzdeni fogunk azért, hogy a városi polgárság részére biztosittassék a jó, egészséges és olcsó eleiem és lakás. Az országos politikában ez az uj szervezkedés azt- jelenti, hogy a városi polgárság szót kér magának a törvényhozásban és a közélet minden téren. Ezzel kapcsolatban követeli a közterheknek egyforma, arányos és igazságos megosztását az egész társadalomra. Harcolni fogunk a termelés fokozásáért es követelni fogjuk a közérdek korlátái között a gazdasági tevékenység szabadsága;. Küzdeni fogunk azért, hogy egyszerű, j gyors és "élettel teli közi'gázgatas legyen, jól I fizetett, hozzáértő és független tisztviselőkkel. Nagy arányú beruházásokat kívánunk az I állami elet egész vonalait. Követeljük minden jogi, társadalmi, köz- igazgatási, egészségügyi és gazdasági feltétel megteremtését arra, hogy több ember szülessék, több maradjon meg és aki megmarad, az emberségesen élhessen és boldogulhasson. Kiváltjuk a munkájuk után él ■ emberek tisztes megélhetésének biztosítását, á mun'.anélkül levőkről és a munkaképtelenekről való gondoskodást, szóval a városi polgárság szervezete komoly és erőteljes szociális poliiikát követel. Lertmgy «hódnak! Egyszerű polgár, müveit középosztálybeli egyformán érzi a végső lerongyolódás veszedelmeit. Egy rend ruháért 4—500 koronát kérnek és a szabó á posztákereskedöre hárítja a feielösséget, a kiskereskedő a nágvra, a nagy a gyárosra, a gyáros meg a kartellre hivatkozik, amely viszont a nyersáru tulmagas árával és a magas munkabérekkel védekezik. Ha érdeklődői a folytonos áremelkedés miatt, egyik a másikhoz utasít s te közben szaladgálhatsz akár Ítéletnapig, mégsem, tudod meg tőlük az igazi okot. Közben kifényesedik a kabátod, lyukas lesz a nadrágod, folt kerül a folt hátara és te megtépve, lerongyolva tanácstalanul állsz szakadt gúnyádban. Htaba kérdezzük a posztógyárosokat, azok mindig találnának mentséget, csak legyen aki elhigyjc nekik. Te csak azt tudod, hogy a gyapjúnak is, meg a termelt csalánnak is maximálva van az ára és mégis, mikorra posztóvá válik, napről-napra emelkedik az ára 9 amit ma még 50 koronáért akartak adni, azért holnap már 80-at kérnek. A termelő, az egészen bizonyosan nem nyerészkedik a gyapjúján, mert hiszen kormányrendelet kötelezi, hogy áruját a gyapjuközpontba szolgáltassa, tehát csak a gyáros és a kereskedő lehe'nek azok, a homokos parkból, benn a kocsi mélyén — ahol senki sem látta — sirt Barsy hadnagy ur. Nem vált be a jósolása. Két hónap már régen eltelt. Még az emléke is elhalványult. Már az évek duplázódtak s a háború ördöge még mindig körbe’ járt. Az asszony meg várta kinoskeserüen a végét. Belesápadt. Szinte beleveszett ebbe a nagy, szivbeli várakozásba. Mindennap halványult. Vékonyabbá, szomorúbbá lett. Mosolyogni tudott még úgy ahogy, de a mosolyt belül érezni, vele a lelkét kiédesiteni — ó ezt már régen elfelejtette. Az életét csak cseppenkint élvezte, mint mások az orvosságot. Azt is csak akkor, amikor a férje ura rózsaszínű lapja lerepült hozája. Ez mindig telve volt biztatással, édes vissza-vágyakozással, vigasztalással. És a szegény asszony úgy hitt ezeknek a hitvány kis kártyáknak. Ha az ura azt irta volna rajta: „Holnap béke lesz“, elhitte volna őszintén, asszonyosan. Meg sem kérdezte volna mástól, hogy lehet az. Egyszer csak a cseppek sem jártak ki. Az urától nem jött levél. Egy hét, kettő. Már a harmadik is vége fele járt és még mindig semmi. Ma aztán jött valami. Az a kevés irás. Ott hever ni a földön, a kerevet mellett. Hideg, kimért, katonai tudósítás — Barsy Péter hadnagy halotti bizonyítványa. * * * Hetek is elteltek, mig valahogy felépült az asszony. Hogy összetörte a banat. Árnyéka sem volt már a réginek. Meg a lába koppartasa sem hallattszott, ha átlengett a termen. Úgy járt-keit a nagy épületben, mint a múlt időknek ittfelejtett bánatos emlébe. Beszelt, de nem sokat. És az is, amit mondott olyan fájdalmasan kuszáit zavaros volt. Ideje jórészét a férje szobájában töltötte. Nem tudta, nem akarta elhinni hogy az ura meghalt Ő még mindig visszavárta. Szerelmesen, vágyva, hervadozva. Pedig már a háború viharj régen elcsendesült. A sebek is heggednek, gyógyulnak már. Mindenki megjött, aki megjöhetett. Az ö ura nem. És ö mégis várta. • Sokszor meg éppen, otthon látta. Érezte közelségét. Csevegett szépén, asszonyosan vele. Belekacagott a szemébe, hangjába bomlott, mellékzönge vegyült. Édes, metsző volt a nevetése. Maga is megijedt tőle, mert nyomban rá szivetmaró sírásba "kezded. Máskor meg az ura fényképét bámulta. Hosszasan, kiülő, zavaros szemekkel. Rámo- solygott. Megcsókojta, pirulva súgott fülébe valamit — maga sem tudta, hogy mit. Ölébe vette. Tervezgetett, szövögette a jövendőt mámorosán, betegen. -Mi lesz a mamával? Hogy nevelik a . . . a .. . ;(hajatyvéig pirult) Péterkét? Jósolt, kacérkodott) még .pletykázott is. Éppen úgy mint máskor régen. És a szeméből lelketlen élet, zavar, maganemtudas, őrültség sugárzott. Barsy Péter pedig aludt egy szűk, hideg sirgödörben Lengyelország földjén. akik mérhetetlen nyerészkedési vágyukban a nyomorúság vámszedőivé lesznek. Hogy a gyárosok kétségtelenül bűnösek a posztóárak felhajtásában, ezt régen tudtuk, de a posztógyárak évi mérleg kimutatása napnál világosabban be is bizonyítja ezt. A három legnagyobb magyar posztógyár például olyan horribilis nyereséggel zárta le üzleti évét, hogy épeit itt az ideje, hogy a kormány véget vessen már ennek a gazdasági kalózkodásnak. A zsolnai posztógyár az idén három millió tiszta nyereséget mutat ki, ami részvénytőkéje 45°/o- ának felel nteg. A Felsőmagyarországi posztógyár az idén L4 milliót keresett, ami részvénytőkéjének csaknem 50% a. A rajeci posztógyár az idén 16 millió tiszta nyereséget vágott zsebre, ami részvénytőkéjének több mint a felét teszi. Szolid üzleti alapon nem lehet ennyit keresni, hanem csak a háborús konjunktúrát lelkiismeretlen kihasználásával. Ha pedig a gyapjút és csalánt maximális áron kapó gyárak is ilyen horribilis haszonra do'goznak, mit várhatunk akkor a közvetítő kereskedőktől, kiket eddig sem hatóság, sem ártnaximáló-bizottság ellen nem őrzött ? A szabadjára eresztett lelkiismeretlenség itt mint prédára éhes sas csapott le arra a szerencsétlenre, kit sorsa a posztókereskedésbe vitt. A magyar gyárosok és kereskedők kapzsisága eredményezte azt is, hogy nálunk átlagban 30 %-al drágább a posztó, mint a pár órajárásnyi távolságban levő Becsben. A kormány végre belátta, hogy útjába kell áliani ennek az áruuzsorának és elhatározta, hogy a legfontosabb ruházati cikkek árát maximálja; népruházati bizottságot fog alakítani, mely a lakosságnak ruhával való ellátásáról gondoskodik, ellenőrzi a vállalatok könyveit, levelezéseit és vigyáz arra, hogy ezentúl a gyáros az általa előállított anyagot csak az előállítási költség es ehhez hozzászámított 6 százalékos gyártási haszon mellett adhatja tovább, a nagykereskedő, vagyis az, aki az árut nem a fogyasztónak adja el, e beszerzési árhoz hozzászámított 12 százalékos közvetítői haszonnal adhatja áruját, a kiskereskedőnek pedig a rendelettervezet 30 százalékos közvetítőt hasznot engedélyez. így azután mégis csak elérjük azt hogy az előállítási árnál 43 %-al drágábban hozzájuthasson a posztóhoz az a közönség, melytől eddig a spekulánsok 2—300 %-os hasznot szedtek. A kormány kötelessége, hogy ezt a későn jött ruhaniaxirnálást minél gyorsabban megvalósítsa. Esküvő. Ifj. Zimmer Ferenc fővárosi magánhivatalnok, tartalékos vadászfőhadnagy, Zimmer Ferenc fővárosi nagykereskedő és konzervgyáros és neje fia f. hó 5-én esküdött örök hűséget Dániel Sándor a helybeli kir. járásbíróság köztiszteletben álló vezetője és neje- Gencsy Katalin leányának, Katókának, aki a jótékonycélu előadásokon többször közreműködött és kellemes feltűnést kelteit szép, hangulatos költeményeivel. Az esküvőn, amely nagy és előkelő közönség jelenlétében folyt le, tanúként a menyasszony nagybátya Gencsi Gencsy Bertalan főhadnagy és a vőlegény nagybátya dr. Szakács Nándor eszéki m. kir. pénzügyigazgató szerepeltek. Ügyvédek társulása. Dr. Vetzák Ede és dr. Vetzák Sándor helybeli ügyvédek ügyvédi irodájukat egyesítették. A társas iroda helyisége a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület épületében van. Választás. Vármegyénk törvényhatósági közgyűlése Nagykároly városban 1917. évében megejtendő képviselőtestületi tag választásra elnököl Nemestóthi Szabó Antal, h. elnökül pedig Dr. Adler Adolf törvényhatósági bizottsági tagokat választotta meg.
