Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-07 / 14. szám
14-ik szám. 3-ki oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG ÉS NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK dobozokat sajtolják, a nagyobbméretüket ragasztják, vagy összefűzik. A préselőgép főrésze a doboz üregével megegyező dúc s az erre rójllő üreges rész. A kerek kartondarabot nedvesen beteszik az üreges részbe, ezt rásajtolják a felmelegitett dúcra s igy hagyják, amig teljesen megszárad. A ragosztott dobozokat igy gyártják: a szabászati géppel kivágják a megfelelő lemezt, a hajlító géppel a kávaéleknél megfelelő bevágásokat csinálnak. Az igy elkészített doboz és födél összekapcsolására drót, vagy keskeny lemezkampó szolgál, vagy a különálló részeket összeenyvezik. Legegyszerűbb a négyszögletű dobozokat gyártani; kerek, vagy más alap- vonalu dobozoknál más-más gépre van szükség. Mindegyik munkás reggeltől estig ugyanazt a munkát végzi s igy szakjában nagy ügyességre tesz szert, ami az üzem termelőképességéi nagyban fokozza. A munka tiszta, hiszen csak papirossal és ragasztóval dolgoznak, a termeket szellőztetik, a munkások a ruhájukat nem pisz- kitják be, nagyobb testi erőt sem kell kifejteniök, a gép mindent elvégez, csak irányítani kell. Sok szegény leány és asszony jut kenyérhez, fizetésük kielégítő s egészségüket, test épségüket sem teszik ki veszélynek, könnyű a gépekkel bánni. A szakolczai gyár nagyszerűen prosperál. Oly sok a megrendelés nemcsak hazánk városaiból, hanem külföldről is, hogy alig képes a kivánalmaknak megfelelni. A befektetett tőke biztos jövedelmet hoz, mert erre a cikkre a gyógyszertári kiszolgálással kapcsolatban igen nagy szükség van. Leszámítva a folyékony orvosságot, a többit mind skatulyában adják s van-e olyan család, vagy akár egyes ember is, akinek egy évben többször is nem volna szüksége orvosságra? Sajnos, nincs, sőt egyes emberek többet költenek patikára,' mint a piacra. E gyár azért is hoz biztos jövedelmet, mert a nagy kereslet mellett kevés ilyen gyár van hazánkban; tudtommal Budapesten van, azután Mohácson, Nagyenyeden, Ungvárt és Szakolczán Mi ez egy ország szükségletéhez képest? Ilyen körülmények között konkurenciától nem kell félni. Szatmár, meg a szomszédos öt-hat megye egymagában el tudná látni a gyárat megrendeléssel. Az ember csodálkozik rajta, hogy egy ply nagy városok mint Szatmár, Nagyvárad, Debrecen stb. eddig nem állítottak fel egy-egy dotyozgyárat, amikor ezen cikkre folytonosan nagy szükség van. Mennyi volna'a befektetés ? Ez a kérdés lép most előtérbe. Részletes számadatokat most nem hozok fel, mert a szakolczai dobozgyár még a háború előtt épüjt s igy ezen adatokból most még biztos következtetéseket sem lehet vonni, ‘ de végösszegben 100,000 K-ra volna szükségünk nagyobbfoku dobozgyár létesítésére. Sok gép kefl'a gyors üzemhez s ezek mindegyike drága. A háború után talán olcsóbbak lesznek. A befektetéshez szükséges összeget részvénytársasági1 alapon, a bankok nagvobbfoku részvétele rWellett rövid idő alatt összehozhatnék. 1" A dobozgyár eszméjét most csak ennyiben említjük meg, hátha tetszésre talál azoknál, akik reális alapot tudnának adni a gondolatnak. Ismétlem, hogy ilyen gondolatok, tervek, ha még most nem is aktuálisak, azokká lesznek, amint a béke reális alakot ölt, mert minden város azon lesz, hogy a hároméves háború okozta kárt, hátrálékos munkát, elmaradt haladást, fejlődést kipótolja, amit pedig csak gyári üzemmel lehet helyrehozni. Nem lehetne-e a megvalósításhoz ezt a gyárat is úgy előkészíteni;, mint ahogy előkészítettük a jéggyárat? Fogjunk össze s akkor sok hasznos, a jövő fejlődésre előnyösen kiható intézménnyel gazdagíthatjuk városunkat. Adja Isten! Braneczky József. Városunk 1916-ik éve. A vasárnapi képviselőtestületi közgyűlésen a polgármester ur beszámolt városunk múlt évi fontosabb eseményeiről. Az alább következő adatokból világosan láthatjuk, hogy mily nagy, szinte emberfeletti munkát végzett a város tisztikara. A tisztviselők közül többen hadba vonultak, a munka háromszorosra szökött fel, amihez a közélelmezés nehéz kérdésének ellátása is egész súlyával nehezedik a városi magistratus vállaira. A munka lebonyolitása mindamellett Semmiféle fennakadást nem szenvedett, ami a tisztviselői kar fáradhatatlan munkabírását és törhetetlen kötelességtiidását bizonyítja. A képviselőtestület egyhangúlag és lelkesen magáévá tette dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag nemes indítványát, hogy elismerésünket és köször.etünket, amely a polgármesterei urat úgy, mint a tisztviselői kar mindenegyes tagját megilleti, jegyzőkönyvben is megörökítsük. A beszámolóból ez alkalommal kiragadjuk azokat a részeket és statisztikai adatokat, amelyek a nagy közönséget is érdeklik. A tisztviselők közül hadbavonultak: Dr. Kovács József, dr. Rooz Elemér, Nokk János, Szakáll Sándor, Digzig Jenő, Nagy István, Köröskényi Timót,, Nagy Sándor, Csáky Andor, Csepreghy Ferenc. Varga Sámuel hősi halált halt, Preis/. Miklós aljegyző súlyos sebesülése következtében, mint rokkant nyugállományba helyeztetvén, Serly Ignác árvaszéki nyilvántartó pedig felmentetvén állásukba visszatértek. A város administrációját legjobban a lakosságnak élelmi és egyéb közszükségleti cikkekkel való ellátása vette igénybe. Az Országos Közellátási Hivatal újabb és nehezebb feladatok elé állitötta a város magistratusát. hogy az egyes közszükségleti cikkeket hatósági utón kapja meg a fogyasztó közönség. Lisztbeszerzés az 1915 augusztus 1-től az 1916. augusztus 1-ig terjedő élelmezési évben a következő volt: buzavétel 5285 mm., eladva szemesen 407 mm., feldolgozva 4873 mm., lett belőle liszt 3883 mm., korpa 885 mm. Sertésügy: Kiméretett vett sertés 37 drb., hizlalóból 7 drb., hizlalásra vétetett 63 drb., ebből lábán eladatott 14 drb. Sertésállomány február 1-én 42 drb. Besózva van 1021 kg. szalonna. Zsir: vétel 461 kg., saját ölésből 120 kg. Szalonna : vétel 1150 kg., eladás 1000 kg. Dara: vétel 27 mm, saját őrlés 40 mm. Korpa : vétel 425 mm., saját őrlés 885 mm., vétel (1917. évi) 150 mm. Só: vétel 200 mm, (1917) 300 mm. Rizs: vétel 10 mm. Cukor: vétel (1916. évi) 500 mm, (1917. évi) 550 mm. Köleskása: vétel (1916. évi) 8 mm., (1917. évi) 47 mm. Gersli: vétel (1917. évi) 10 mm. Burgonyaliszt: vétel 1100 mm. Szilva : vétel (1916) 50 mm. (1917) 50 mm. a sonkán. Na de nem baj, meglássátok ezt is meg fogják gyónni. És az ügyet most sem volt szabad feljelenteni a rendőrségen. Hogy valóban meg- gyónták-e az illetők bűnüket, mint az apát ur szentül hitte, nem tudom, de alig hiszem. Ő bizonyosan várta őket s talán várná még most is, ha azóta nem pihent volna el csendesen. Áldott legyen emlékezete! Ambruszter Sándor. Az ellopott bakter. A szepességi városok úgy sorakoznak ott a Poprád kies völgyében, mintha mindmegannyi őrszemek volnának a fenséges vidék őrizetére kirendelve. Szépmultu, régi városok ezek mind, melyekben hajdan jómódú, vidám nép uyüzs- gött. Ma már bizony egyik-másik csak a régi dicsőség ócska lim-lomjából tengeti úgy ahogy életét, megkopva, megfakulva és szörnyű módra összegémberedve. Szepesbéla Késmárk és Podolin között fekszik, annál elmaradottabb, ennél virágzóbb állapotban. A gyámkodó államhatalom dohánygyárat állíttatott fel benne s ma a bélai borovicskától eltekintve ez képezi egyetlen nevezetességét. Hideg januári éjszakán történt. A tűrhetően kövezett utcákon egyetlen élő alakot sem lehetett látni. Nem csoda, hiszen a Tátra felől olyan kegyetlen hideg szél sivitott végig a néptelen utcákon, amelyen csak Késmárk felől szokott olykor fütyölni a hires- kurucnóta szerint. De ime az egyik utca kanyarulatánál valami mozgó feketeség tűnik fel. Amint elhalad egy kávéház formájú helyiség előtt, az ablakokon kiszűrődő világosságnál láthatóvá lesz a halina-szürös, jól megtermett alak. Hosszú alabárd-féle fegyvert hordoz a hátán. Nincs kétség benne, hogy ez az alak nem más, mint az éjjeli csendnek és nyugalomnak félelmetes őre. Megáll a mulatóhely előtt, ahonnan vjdám emoerek nótázása hangzik ki. Összébb huzza magán szűrét, melyet a mindinkább erősebben dudorászó szél ugyancsak iparkodik lekapni a válfajról. Úgy látszik nincs semmi kedve a továbbmeneteíre, mert egy helyen áll már öt perc ója s egyre csak a megvilágított ablakokra bámul. Bizonyosan igy gondolkodik magában: mennyivel jobb dolguk van azoknak, akik odabenn vigan poharazgatnak a melegben, mint neki itt az utcán a kegyetlen hidegben, szélben. Csak legalább egy pohárka borovicskát ihatnék — fűzi tovább gondolatait — mindjárt türhetöbb volna rámnézve is az élet. — Bozse moj! — tót volt a jámbor — csak egy kis borovicska jó volna, — fejezi most már ki kívánságát mintegy magában beszélve. Mintha csak e szerény kívánságra várt volna, egy ifjú kinyitotta a vendéglő ajtaját és kilépett az éjszakába. Elhaladt mellette, majd még néhány lépést tett előre, aztán mintha hirtelen mást gondolt volna, visszatért és megszólította a baktert: — Hideg van idekünn bácsi, jöjjön be, igyék egy pohár sziverősitőt, jól fog esni ilyen kutya hidegben! Kétszer sem kellett ezt mondani az atyafinak, egy pillanat alatt benn volt a barátságos ivóban, ahol nemsokára mennyei gyönyörrel öntötte magába a jó bélai fényővizet s egyik pohárral a másik után, mert a barátságos fiatal ember egyre biztatta: — Na még egy pohárkával bácsi* ihatik bátran, mert még messze van a reggel, addig váltig kifújja belőle a szél, akár mennyit vesz is be. Majd mikor elkészült úgy egy jó féiliter- rel, szépen megköszönte s egy kissé bizonytalan léptekkel elhagyta a helyiséget, hogy ismét hivatalos kötelessége után lásson. Mikor az utcára lépett, éppen egy órát ütött az óra . . . Vigan kurjantotta el erre szokásos mon- dókáját s aztán, miután egyszerre szokatlan álmosság vett érőt rajta, egy kapu mélyedésébe vonult s ott lekuporogva, fejét a sarokkőre hajtva, csakhamar mély álomba szenderült. Ezalatt a barátságos ifjú visszatért csak nemrég elhagyott társaihoz s elmondta nekik, hogy tréfás ötlete támadt hazatérőben, mikor az üte m megpillantotta az éjjeli őrt. Eddig minden jól sikerült, legyenek segítségére a tréfa folytatásában. — Megitattam vele — informálta a vidám társaságot — egy üveg pálinkát. Becsületesen el volt ázva, amikor az előbb eltávozott s most minden valószínűség szerint valamelyik kapu alatt alussza az igazak álmát. Tegyük kocsira a jámbort, vigyük be Késmárkra. Bizonyos vagyok benne, hogy még akkor sem fog magáról tudni, amikor valamelyik késmárki kapu alá letesszük. Ha aztán felébred, gondolhatjátok mekkorát fog nézni, ha nem látja maga körül az ismerős bélai épületeket. Riadó éljen fogadta a pompás tervet s mindjárt hozzá is fogtak a kiviteléhez. Kocsit kerítettek hamarjában, feltették rá az alvó baktert, aztán maguk is felültek rá néhányanl Fél óra múlva már a késmárki piacon
