Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-07 / 14. szám

IX. cvfolvam. Nagykároly, !°!7. április 14-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HLTILaK — A NAGYKÁROLY! KERESKEDŐ'TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Eyész evre Felévre előfizetési árak: S komim­Főszerkesztő: DR. -VETZÁK EDE. Szerkesztősé:,' és kiadóhivatal: NA iYUÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOM DA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre Tanítóknak e: bz évre...................... O — MECrlELEiuS 'TIIIDto SZ0M&.T0S.---------­— — Hír.intenek ii 'vanotr vétetnek fel. vili :r sora ti.l í 1 lór". FÖLTÁMftDÁS MIKOR LESZ? Resurrexií! Alleluja! zug végig az országon, Európán s az egész világon. Föltámadt Krisztus! Föitámadása a jók diadalát s a gonoszak örök bün- hődését jelenti. Feltámadásával az igazság eiburkolt ábrázata a maga fényé­ben fölragyogott s a bűn a maga feke­teségében kénytelen volt a sugárzó fény elől ö szerombolt barlangjába vissza­vonulni. De most mit latunk? Mintha hiába ontotta volna Krisztus szent véréi, mintha elhalványult volna a diadalmi zászló aranybeíüs felírása, mintha a pokol minden hada végső, de anná. elkeseredettebb tusára kelne minden rend ellen A bűn összerombolt barlangja helyén kivilágított palotát látunk, előtte fegyveres őrség, nehogy valaki is meré­szeljen megdöngetni fekete érckapuját. S ha mégis akad egy-egy vakmerő, be­zúzott fejjel kénytelen visszavonulni. Ellenség kivül az ország határain, ellen­ség belül, amely veszedelmesebb a kül­sőnél, mert golyó, szurony, roham semmit sem ér vele szemben. Ki lesz itt a győztes? Gyötrődés az életünk, álmatlanság az éjszakánk, gond a nappalunk minden perce. Idő előtt őszül a hajunk- s a tisztességért való küzdelem mély baráz­dákat szánt homlokunkra. A testi gyöt­rődésnél fájóbb a benső szenvedés, ag­gódunk szeretteinkért, vagy már siratjuk is őket. Délben egy hely, két hely, vagy talán több is üres az asztalnál és foszió a reménységünk, hogy őket viszontlássuk, vagy talán már le is kellett róluk mon­danunk. Mikor lesz szenvedésünk vége? Úgy látszik éltünk árán kell nekünk is kiküzdenünk. Ezen egyéni bajoknál azonban nagyobbak, vészedéin "sebbek, amelyek a nemzet fájának gyöke kezd­ték ki. Veszedelmes módon romlik az ifjúság! Az iskolák még tartják az ifjú­ságban a lelket, nevelik a jóra, de a felburjánzott mezőn alig tudnak ösvényt vágni. A kellő energiának és kitartásnak azért itt megvan a kellő eredménye. Ettől a munkától csak áldást várhatunk s a kikerülő ifjúság lesz hivatva, hogy a közélet terén vezessen. Sokan közülök a sok útvesztőben, amelyek most az élet utait keresztül szelik, eltévednek, de legnagyobb részük célhoz ér. De mit szóljunk arról az ifjúságról, amely isko­lába nem jár, amely tiltott utakra tévedt s amely e bűnös utján már a rendőr­séggel akadt össze, pedig csak 10—12 tavaszt láttak. A legutóbbi képviselőtestületi köz-1 gyűlésen szomorú, kétségbeejtő érzel-; meket fakasztott mindenkiből a rendőr- kapitánynak hivatalos b sz mólója. Gyász- jelentése voh ez n i nt zésünk boldogabb jövőjének, nerí ha itt vannak szinte nyíltan működő rablóbandák a fiata ko­rúak között, akikből a nemzet munkás elemének kellene kiké*ülnie, valószínűleg megvannak máshol is, mert az indító okok, főleg a nyomot, ott is ugyanazok. Egy rendőri jelentés nem érzékenykedik, számmal, százalékkal dolgozik, a bűn el evenére tapint, nem takarhat, nem szépíthet, mert akkor a bűn pai.istolásá- val bűnrészes lenne s igy annál gyászo- szosabb a rendőrkapitány jelentése. I amikor azt Írja, hogy : „A hadi segély­ből megélni nem Ujdó anya, akinél: ' legtöbb esetben 5—6 apró gyermeke van, más megélhetési alapot keres és gyermekét lopásra ingerli. “ Ez a két­ségbeejtő cselekedet a nemzet testébe vág. Amig az apa utolsó csepp vérévei védi az ország határait, addig itthon gyermekéből rabló lesz. Ha felnő haj- j landó lesz-e ezen könnyű, de becstelen mesterségét abbahagyni ? Pyrrhusi a győ­zelmünk! A fiatalkoruakból egész szer­vezettrablóbandák garázdálkodnak váro­sunkban. Amint a jelentésben olvassuk: „ Nem ritka eset, amikor egy-egy ügyben 8—10 fiatalkorú szerepel, akik közösen szövetkeznek bűncselekmények elköveté- sm’.“ A végrehajtó rendőrség két altiszt­ből és 5 közrendőrből áll, inig egy ; altiszt, egy detektív és 15 rendőr katonai j szolgálatot teljesít. Vájjon az égés; or­szágra nem volna-e előnyösebb, hasz­nosabb, ha ezeknek vagy legalább egy- részüknek felmentését kérnők? Szent | feladatot végeznek a katonai egyenru­hában, de addig a bűn, a betegség szabadon terjed és megmételyezi a lakosság egy rétegét, mert az öt köz­rendőr elégtelen a sok munka elvégzé­sére. Szabadon garázdálkodnak a ban- dál, mert ha a város egyik részén érzik a rendőrt, átteszik működési terüket a város másik végére. A polgárőrség pedig tehetetlen velük szemben, ,,-200-nál jóval több“, tehát 240—250 lehet az iskola­kerülők száma, aminek egyik oka, hogy a kláramajori iskolát be kellett zárni, mert a tanító bevonult. Különösen az ilyen tanyai gyermekek igényelnek ál­landó felügyeletet és szigorú nevelést, mert kevés jót hallanak és kevés szépet látnak. Azt hiszem, ha az intéző körök jobban fontolóra vették volna ezen gyermekek sorsát, sikerült volna a taní­tót megtartani ezek nevelésére. Ismétel­jék: ez a tanító fegyverrel a kezében a legszentebb ügyet védi, de ennyi, alapjában ártatlan léleknek a megmen­tése a haza számára hasonló nemes feladat. Mint vélekedjünk a bűnt p rcoló anyákról? Menteni nem lehet őket, de ne törjünk kihaligatlanul fölöttük pálcát. Alternatíva előtt állanak: vagy éhén hal­nak gyermekeikkel együtt, vagy tiltott utón szerzik meg a szükségeseket. Sok helyen 5 6 apró gyermek van. Vájjon ennyi gyermekkel megtud-e élni a hadi segélyből? Nem, azért, a segélyt tisztes­séges munkáv i gyekszik kipótolni. De gyermekeivel együtt nem fogadják föl munkára s ad iig hová tegye, kire bizza őket? Senki sem látja szívesen, a maga- fajta szegény asszony pedig szintén munka u’án lát. Mivel otthon egyedül nem hagyhatja őket ő is kénytelen velük maradni, mire beköszönt az éhség, amely a legnagyobb hatalom, amely nem ismer törvényt, parancsot s nyomában föífakad a fekély. Veszedelemben van a föltétien tisztelet, ragaszkodás, amely a gyermek lelkét eltölti édes anyjával szemben. Veszed lemben a gyermeki lélek éltető meggyő. ődése, hogy az ő anyja a leg­jobb asszony, a legméltóbb az anyai névre, amely szent előtte és nem engedi, ho y rosszat mondjanak róla. Hogy fogja e kegyeletes szentséget megvédeni, ami­kor meggyőződése mást fog sugallani? Erkölcsi prédikálással itt sokra nem megyünk. Az egész társadalomnak men­téshez, munkához kell látnia. A hadi özvegyekről és árvákról történik némi gondoskodás. Ez nem elég, ezt a többi szegény asszonyra és gyermekeikre is ki kell terjesztenünk. E szegény anyákat pedig fogadjuk föl munkára gyermekeivel együtt, annál hűségesebben fognak dol­gozni. Ne nézzük mindenben a magunk kényelmét. A rakoncátlan elvadult gyer­mekeket intsük a jóra szeretettel, ser­kentsük az iskola látogatására s ha a szép szó nem használ fenyitsük meg. Aki ezen züllésnek induló, vagy már benne lévő gyermekek közül egyet is visszatart a bűntől s a jó útra terel, nemcsak kedves munkát végez Istennek, hanem a haza erejét is gyarapítja. így sikerül majd megmenteni őket. Ez lesz a kérdezett feltámadás. Feltámadás a a bűm sírjából, amelynek nyomán szebb jövő fog feivirradni. Branecíky József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom