Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-17 / 11. szám
4L 1.<7~. ' -X IX. évfölvam. Nagykároly, UU7. március 17.-üwk Ázám. északkeleti NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLTTrKffl ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................... 8 kororaFelévre ............................................................4 Ne gyedévre ........................................... 2 Tanítóknak egész évre .. .. .. 5 „ Cédulák világa. A háborús helyzet zűrzavarában [ mindenféle .kormányzó közeg megkíséreli valamilyen rend csín áfását. Irányító központok létesülnek és az egyéni kapzsiságot biokkftk rendszere kényszeríti mér- ; téktartá&ra. Ha nem is válik be minden eféle ■ intézmény, nincs okunk xp, hogy rosszakaratnak tulajdonítsuk a sikertelenséget. Bizonyos az, jiogy a legjobb akarat, a bajokon való segítés szándéka szülte ezeket az intézményeket. . Lehet hogy többen vannak, akik kezüket, lábukat megkötve érzik, amiért szabad cselekvésük a rendelkezések kötelékeivel van lenyűgözve. Lebet, hogy egyesek létérdekeik és főleg kényelmük, igényeik ellen valóknak itéiik ázokat az intézkedéseket, melyek az egyenlő porcióval való mérés elvét «kényszeritsék rá azokra is, akiknek a mindentjeleotő pénz a hatalmukban vanáNagyon sokan vannak, .akik képesek volnának rá, hogy dús .porciókkal részesedjenek a fogyasztási cikkekből most is, amikor a meglevő élelmi cikkel való megélhetés a háború megvívásának alap feltétele, aki többet fogyaszt, az egyformán árt az ellenséggel. Erre pedig' nincsen semmiféle jogcíme senkinek. Hiába vagyok termelő, vagy pénz tőzsén, nincsen jogomban prédáim Mii ér a nóta . ,1 Irta : Jácint. Mit ér a nóta ajkamon, Mit ér a dai a húrokon . . . ? Mit ér a vers, a sok beszéd, Mit ér a lelkem, mely feléd A szóban, sorban felzokog . . . ? — Ha .e ... ha te nem olvasod. Mit ér a disz, a pompa mind, Mit ér a tiszta, tarka ,rini . . . ? Virág, babér mind ő minek S a tűzben égő szép, színek ... ,? A lelkem sir, csak sir — zokog, — Hiszen te azt nem olvasod. Legyen a versem rosSz, hamis, Zavart a strófa, rímem is! Kacagjon rajtam fél világ! — Csak én tekintsek bízva rád. S ha a szemedben olvasók, — Ott él a legszebb költemény — Nagyon . . . nagyon boldog vagyok! Kérek egy cigarettát. — Kérlek szépen, mondom a kávéházban barátomnak, a háború most már tetőfokára érkezett, mert a tengeralattjárók nem ismernek tréfát. Emlékszel-e, teszem .azt, arra, hogy mit mondott Wilson az ősszel ? Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. BIEGJEiENIK ratNDEB SZOMBATOK. === Szerkesztőség és, kiadóhivatal: NAGYKÁROLY. SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ K.-T. NAGYKÁROLY.)------ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ..... Nv iRtér sora 61) lillér. a közkincset képező élelmi cikkekből többet, mint amennyi rám, a köz egy tagjára jut. Nagyon helyes tehát az intenciója minden olyan intézkedésnek, mely azt célozza, hogy szükségletén felül senki se juthasson hozzá fogyasztási cikkekhez. Ami kevés háztartási és fogyasztási cikk van az osztassák rheg a fogyasztók között, úgy, hogy senki sem érezhesse a nyomort, de ne is dúskálhasson senki. A blokk rendszer főleg ezt célozza. Hogy mennyiben éri el célját és mik a hátrányai, arról sokat lehetne beszélni. Azonban nem gáncsoló szándékkal, hanem csak azért, hogy gyenge oldalait megjavítsuk, a megközelítően használható rendszert még megfelelőbbé tegyük. Egyik hátránya a blokk-rendszernek az a jelenség, hogy nincs összhang a blokkok kiosztásában és az árukészletek mennyiségében. Sokszor meg van a blokk, de nincs áru. Máskor meg az ellenkező eset áll elä,egyesekre nézve. Mikor kiosztásra kerül az áru, még nincsen mega blokk, mert sokszor lehetetlen hozzáférni, annyira megrohanják a kiosztásokat. Itt van a másik nagy hátránya a rendszernek. A kiosztásoknál oly nagy tömeg jelenik meg, hogy szinte lehetetlen hozzájutni a kiosztó asztalhoz. Lehetne szót vesztegetni a kioszlók járatlanságára és' egyes hö’gyikék kényelmességére is, de a baj mégis főként onnan származik, hogy nagy tömegeket egyetlen helyen szolgálnak ki kevesen. Ebből aztán keletkezik a többi visszásság is. Nevezetesen az, hogy iparkodóbb, rendezettebb foglalkozású elemek- nem képesek egész déielőttjeiket a várakozásban eltölteni, igy nem jutnak idejében blokkjaikhoz. Viszont a cigányvégi asszonyok, akiket nem nagyon hajt haza a délelőtti házi dolog, elbeszélgetve ott ülnek félnapokon át a kiosztási helyiségben. Sőt láthatólag melegedő helynqk használják fel. így aztán épen az az elem jut hozzá minden cikkhez, amelyik a legigénytelenebb. Különösen sújtja ez a rendszer a tisztviselőket. Pláne a fánál az szokás, hogy utalványt csak reggel 8 órakor lehet kiváltani. Minthogy ilyenkor minden hivatalnok embernek hivatali elfoglaltsága van, nagyocska gyermeke (ha van) iskolában van, nincs más lehetőség hátra, mint hogy a cselédet küldje el, akit félretaszigálnak az útból és a fél- déíelőftjét elcsavarogva facédula nélkül állít haza. Sajátságos, hogy e képtelen helyzeten eddig senkinek sem jutott még eszébe sem változtatni. A régi rendszer, a blokkoknak a széthordasa mégis csak jobb volt, dacára az ott is meglevő visszaéléseknek. Legalább nem az vitte el a pálmát, akinek a könyöke jobban győzte a furaBarátom mélabusan rázza a fejét, a szeme tétován kutat — Na látod. Azt mondta, mutassanak neki égy embert, aki tudja, hogy ki kezdte a háborút, mert ö is meg szeretné tőle tudni. Ide figyelsz? — Oh, hogyne, hogyne. Wilsonról mondtál valamit. ■* • o — Nagyon lényegeset áíöirdtam, nem valamit. Tehát hogy áll most a helyzet? Ha lehet egy amerikaitól következetességet várni... Szólj, kérlek, ha nem érdekel. — Rendkívül érdekel. — Úgy veszem észre, mintha máson járna az eszed. Mi van veled ? Barátom elpirul, aztán hamar kinyögi: — Adj egy cigarettát. — Miért nem szólsz? Tessék. Hogy nézeteimet az amerikai konfliktusról szabadon kifejthessem, kénytelen vagyok barátom prédájára bocsátani a cigarettatárcámat A cigaretta fontos, de nézeteim fontosabbak, amit ötömmel állapitok meg a sikerből. Hallván ugyanis csevegésünket, odajön Jegyszelvényi ur. — Ön megmondta már a múlt nyáron, csakugyan igaz. Egy percre-gondolkodóba esem. — Mit is mondtam meg? — Csak ne tetesse magát, magá megmondta. Szégyenlem ismételni, de micsoda ami éleslátásunk az önéhez képest! Megengedi, hogy rágyújtsak? — Tessék. — De cigarettát is kérek. Sok mindent meg szoktam mondani, az én jövendöléseimből él a város fele, nem olyan könnyű emlékezni. Podlupka ur a szomszédos asztalhoz támaszkodik, bizalmasan mosolyog, majd mikor elsülyesztett a zsebébe egy. skatulya kávéházi gyufát, közelebb bátorkodik. — Mi állandóan csodáljuk öj\i. Most is igaza leit. Van kérem egy .'pgafe'ffája ? — Tessék. ' .... (i!. Úgy vegyék a dolgot, hogy jóhiszeműségem nem ismer határt, ugyanezért ártatlanul kezdtem bámulni a nagy világba, nini, mekkora népszerűségem van! Lejön Dohnányi zongorázni, Előlegi ur oldalba bök. Maga sokkal jobban játszaná el a szonátát. — Mi nem jut az eszébe! Soha életemben nem zongoráztam. — Az nem tesz semmit. Az intelligenciája, felfogó képessége, hogy úgy mondjam klaviatúrájának egész skálája nagyobb. Ön jobban el tud mélyülni. Hogy nem zongorázik, az mit sem von le az érdeméből. De képzelje el, mi lenne, ha tudna I — Képtelen vagyok ennyi csábnak elient- áilani. Csakugyan, mi volna, ha tudnék! Szünet közben Előlegi ur tanukat állít mellém s egész odavetőleg kérdi. — Van egy cigarettája ? — Hogyne volna, tessék. T
