Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-28 / 30. szám
IX. évfolyam. Nagykároly, 1917. julius 28. 30-ik szám. w NAGYKÁROLY ES ERMELLEK ^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak Egész évre ............................. Félévre Negyedévre ............................. Ta nkoknak egész évre .. 8 korona- 4 , 2 „ R Főszerkesztő: OR. VETZÁK EDE. iííEGIELENIX MISBEN SZOMBATON. =Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ...... an iíiia. Uj vezérek állanak elibénk, hogy ezután ügyeinket, érdekeinket képviseljék. Nagykároly városa rég nem látott üunepségek színhelye lesz a közeli jövőben. A nehéz viszonyok miatt kétszeresen érezhető fásultságból mindenkit felráz az eljövendő nagy napok iránti érdeklődés. Mini jótékonyan ható orvosi szer üdít fel bennünket az a kis változatosság, mely a közeli események lejátszódásával kínálkozik.. Nem az idegenek forgalmára és arra a rendkivüliségre gondolunk, mely a mindennapi élet rendjét kissé megbolygatja. Sokkal mélyebbre ható, lelkileg felfrissítő változatosságot látunk mi az elkövetkezendő főispáni beiktatás és az országgyűlési képviselőválasztás eseményeiben. Azt a változatosságot várjuk, mely lelkűnkben uj terveket, uj reményeket teremt. Azt várjuk e két jelentős eseménytől, hogy városunk elhanyagolt érdekeit a kettős változásból elő álló uj vezetés fel fogja lendíteni. Nagyon is indokolt a nagykárolyi polgárság felajzott érdeklődése. Úgy a főispáni szék betöltése, mint az uj képviselő megválasztása nagyfontosságu esemény a város életében. Ha nem is tartozik e két nagytekintélyű állás szigorúan a város adminisztrációjához, tudjuk, hogy sokat várhatunk tőlük e tekintetben. Főispánunk a közigazgatási ad- ministráció utján közvetlenül a kormánynál képviselheti városunk érdekeit, képviselőnk pedig, úgyszólván fővárosi képviselősége a város érdekeinek. Nincs panaszunk a múltra. Voltak akkor is reménységeink, amikben csalódtunk, voltak terveink, amik sikerültek, A jelent illetőleg kétségtelen, hogy vannak kívánságaink, amiknek a teljesítésénél igénybe óhajtjuk venni uj vezéreink befolyását. Egy méltánytalanul mellőzött város elhanyagolt ügyeit adjuk uj főispánunk és uj képviselőnk kezébe azzal a kérelemmel, szerezzenek érvényt a mi jogos kívánságainknak. Tehetségeinken, erőviszonyainkat meghaladó mértéken túl sohasem követelőztünk, amiket kérünk, azokat nyíltan, felemelt fővel kérhetjük, mert jogosak. Hivatásnak mindenesetre terhes, de nem kellemetlen, jogos kívánságok szószólója lenni. Hisszük, hogy a hozzá szükséges tetterős akaratot és az őszinte jóindulatot uj vezéreinkben megtaláltuk. Középiskoláink 1916 17 tanéve. A főgimnázium. A háborús viszonyok bélyegét viseli magán ma az ország minden iskolája. Bizonyos jelenségek alól nem képez kivételt egy iskola sem. Így például a fegyelem lazulása országos, sőt nemzetközi jelenség. Főgimnáziumunk igazgatója is konstatálja, hogy „az ifjúság viselkedése a háborús tanévben észrevehető módon hanyatlik. Az iskolán belüli és kívüli viselkedés tekintetében sok a kifogás és bizony nem egy esetben súlyosak a visszaélések. Több tanuló részesült igazgatói megrovásban. Két tanuló kapott konzílium abeundit és egy ultimátumot.“ A háború egyebekben is meglátszik az iskola életén. Két tanára: Kékessy Tibor és Knöbi Ferenc, valamint az egészségtantapár: dr. Brugós Gyula még most is katonai szolgálatot teljesítenek. A tanulók közül bevonultak az iskolai év folyamán: Korányi Endre, Ritli Ferenc Vili. o., Dobozy Endre, Kemény Miklós, Markovits Ferenc, Janitzky Tibor Pál, Sikolya László Ferenc VII. o., Sebella István és Wagner Ervin a VI. o.-ból. Az érettségi tanfolyam,növendékei: Bürger Bertalan, Kandel Rudolf, Kiss Lajos, Kiss Mihály, Paneth Jenő, Pintye János, Szalay Lajos és Visky László. Összesen 17-en. Az eddig elesett ifjak közül jelen értesítőben Nagy Lajosról van közreadva egy szép emlékezés. Valakinek . .. Valakinek, aki tudja, Írom ezt a levelet. Valakinek, aki várja Küldöm el a szivemet. Valakinek, aki mikor Ezt Ígértem kacagott. Valakinek, aki mégis Várva-várja e lapot. Mit is Írjak, mit üzenjek Bettiimben ? — Nem tudom. Hej’ pedig be’ csudaszépen Ki gondoltam az utón! Hoppla! Megvan! — ott az első Strófa mindent elfecseg, Amit írni óhajtottam És amire majd amottan Egy leánysziv megremeg. Jácint. Emlékezzünk! Julius 31-én 10 éve lesz, hogy a nagy Károlyi István grófiak megszűnt verni magyar szive. Nagy veszteség érte aznap délutánján a magyar társadalmat, városunkat s a kegyesrepdi házat, amelynek bőkezű patronusa volt. Ke- ^gyeletes megertilékezésiinknek nem lehet célja, 'hogy a nemes gróf közéleti érdemeit méltassuk, csak mécsest akarunk gyújtani az emlékezés világánál. Károlyi István gróf a szilárd jellemnek és a színtiszta, fajmagyar érzésnek megtestesítője volt. A politikai, társadalmi életben és küzdelemben megőrizte eszményeit, elveit a maguk tisztaságában. A vele rokonszenvezők vakon követték, mert egyszer kimondott szavának föllétlen, hajthatatlan ura maradt s alkut nem ismert. Az ellenpárt emberei is elismerték nagy lelki kiválóságait, megcsodálták szikrázó elméjét és meghódoltak közvetlen, lebilincselő fensőbbsége előtt. Becsületkérdésekben pedig szava íratlan- törvény volt, mely előtti mindenki meghódolf. Negyven éven át dolgozott a politikai és társadalmi életben. Dolgozott, hogy lelke izzó vágyát: a magyar föld boldogulását elősegítse. Kitüntetés utáp nem vágyott, nem is merték ilyennel megkínálni. Előkelő arisztokrata volt, büszke four, de csak a bizalmaskodókkal szemben. A szerény emberekkel szívesen érintkezett. az ő piaristáival szemben, különösen a boldogult Paiczer Ernővel szemben a legnyájasabb, legelőzékenyebb s legfigyelmesebb volt aminek számos külső jelét is adta. íme egy a sok közül. Egy alkalommal Paiczer Ernő a gimnázium igazgatójával s még egy-két rendtársunkkal vacsorára volt Jiivatalos a grófhoz. Vacsora után a gróf kedves vendégeit az átriumban hatalmas angol karosszékekbe ültette, miközben fekete kávét és szivart szolgáltak föl. Kedélyes beszélgetés közben, mikor a jó bor is kezdte az érzelmeket hevíteni, Paiczer házfőnök, hogy megelégedettségének, örömének némi kifejezést adjon, minden célzás és utógondolat nélkül jókedvűen igy kiáltott föl: „Nagyszerűen esik az ülés ebben a kényelmes karosszékben!“ s tovább folyt a diskurzus. A gróf az önkéntelen megjegyzést mosolyogva hallgatta, de egy szóval sem árulta el szándékát. Másnap délelőtt két szolga hozta már Paiczer Ernőnek a fotelt, amelyben előttevaló este oly kényelmesen ült. Ennyire figyelmes volt a szerény emberekkel szemben, hogy szinte a gondolatukat elleste. A nemes gróf házunkkal, a piarista házzal szemben bőkezű, nagylelkű patronus volt. Amikor 1889-ben a gimnázium 8 osztályú let*, gr. Károlyi István társházunk homlokzati részét emeletre építette, hogy az uj tanárok megfelelő lakást kapjanak. A tornacsarnokot s egész házunkat vasráccsal vétette körül, a ház kertjét téglakerítéssel s a gazdasági udvart rendbe hozatta. A házat Paiczer előterjesztésére és kérésére kivül-belül rendbe tette. így a ház folyosóit, amelyek hiányos és kikopott téglákkal voltak födve, cementlapokkal födette be. Kivülfütő vaskályhák helyett beliilfütőket tétetett. A nyílt folyosókat ablakokkal látta el s összes szobákat uj padozattal. A tetőzetet ujjal cserélte föl. Amikor szép templomunk kegyura lett, nagyúri bőkezűséggel eszközölt rajta javításokat. A templom falazatát egész külsejében átjavittatta és bemeszeltette. A torony körzetét diszitő szenteket hozzáértő mesterekkel kijavíttatta s uj keresztet tett a toronyra. A torony ablakfáit és faredőnyeit vasablaktokkal cserélte föl. A templom zsindelytetőzetét vastag bádoglemezekkel váltotta fel. A templomajtókat meg- kettőztelte s a harangokhoz uj lépcsőzetet épített. Az összes ablakokat színes, vastag üveglapokkal látta el. A két oratóriumot rendbe hozatta. A templom belsejét újra festette s az ékitményes részeket kijavíttatta. Utasítására az összes oltárképeket átjavitották s a Szentélyt a hajótól vasráccsal választották el, templom mellett 'lévő térséget parkírozták és vasráccsal vették körül. Mindezen munka költsége 60.000 koronánál többet tett ki. Mikor a Szentháromság-kápolna oltára
