Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-07 / 27. szám
2-ik oldal. 27-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMEL.LÉK bizottság elnöke szemügyre vette a vékony ifjút s fejcsóválva „untauglich“-nak minősítette. Szomorúan vette tudomásul az ifjú a kedvezőtlen ítéletet, de nem nyugodott bele. Mikor vége lett a sorozásnak, visszament a terembe, odaállt a bizottság elé és igy szólt: „Őrnagy ur, ha be nem vesznek úgy másfelé megyek, ahol nem ismernek s ott fogom magam bevétetni. Gyengébb fiukat is láttam itt, akik beváltak, miért tesznek kivételt velem ?“ Az önérzetes beszédre persze, hogy „tauglich“-nak jelentette ki az őrnagy. Jékey Sándor magyaros vengégbarátságát megyeszerte ismerik. Szívesen látta barátait, ismerőseit szerető házában és mestergerendás ebédlőjében, amelynek csodájára jártak. Régi udvarház volt az őseitől rászállt kúriája, amelynek helyén 1913-ban szép, uj, úri lakást építtetett. Híresek voltak beregszászi szőlőjében e „Sándornapok“, meg a „Margitnapok“. Ezek minden évben pirosbetüs ünnep-számba mentég rokonai, ismerősei és jóbarátai közt. Szerény ember, aki a maga ügyében egy lépést sem hajlandó megtenni, de más ember kívánságát rögtön teljesiti. A fehérgyarmati kerületben bármelyik választásnál, bármilyen programmal egyhangúlag megválasztották volna, de átengedte a helyet másoknak. Jékey Sándor róm. kath. vallásu. aki nagy tiszteletben áll úgy a ref., mint a zsidó egyházak előtt pártatlan állásfoglalásáért. Felesége református s Domahidy Ferenc volt főispánunknak unokája. Családi életük s boldogságuk páratlan. A fehérgyarmatiak főszolgabirájuk főispáni kineveztetésének „sírva örülnek“, ahogy egy jó barátja és hosszú éveken át munkatársa tegnap említette. Örülnek szép haladásának, de sírnak, hogy el kell tőle válniok, siratják távozását. Érdekes és jellemző epizód, amely ugyanezen jó barátjával és nagy tisztelőjével a napokban esett meg. A fehérgyarmati járás egyik falujában járt négy nappal ezelőtt. Dolga végeztével hazafelé tartott, amikor eléje áll a falu egyik legtekintélyesebb polgára, aki már bírói méltóságot is viselt s illő köszönés mellett ezt kérdezi tőle: „Igaz-e, nagyságos ur, hogy főszol- gabiránkból főispán lett?“ „Igaz, igaz“ volt a rövid válasz. Az öreg elgondolkozott a kapott válaszon s olyan arckifejezést mutatott, mint aki nincs megelégedve a dolog rendjével. Megvakarva füle tövét végül igy szólt emberünk : „jó, jó, hogy avanzsérozott. Megérdemelte. Csak már úgy kellett volna csinálni, hogy a gyarmati főszolgabiróságtól el nem avanzsérozott volna !“ Braneczky József. Gyűjtés a Vöröskereszt javára. F. hó 2-án gyűjtés volt városunkban az Országos Vöröskereszt-Egylet javára. Tulajdonképen Péter-Pál napján kellett volna lennie, de a rendezőség helyesen a hétfői napra tette, amikor városunkban nagyobb a -forgalom. Városunk ügybuzgó, áldozatkész hölgyei egész nap munkában voltak és szives fáradozásukat szép eredmény koronázta: 1304 K-át gyűjtöttek a hazafias célra. Hazafias, nemes célt szolgál a Vöröskareszt, amely a felebaráti szereret, az irgalom jegyében született meg. Az irgalmas szamaritánus nemes hivatását tölti be a Vörös- kereszt, amikor sebesült testvéreinket összeszedi a harctéren, saját kényelmes vonatján haza viszi és kórházaiban féltő gonddal ápolja. A felebaráti szeretet van zászlajára írva, mert nemcsak saját testvérének ad irt sajgó sebére, nemcsak saját fiának nyújt éltető segítséget, hanem fölszedi a megsebesült ellenséget is, mert nem lát többé ellenséget a vérző ellenfélben, hanem az Isten képére teremtett embertársát. Ezt diktálja a humanizmus s ellenségünknek is igy kell eljárnia s ha az mégis vétene a testi irgalmasság ezen elemi, de felemelő parancsa ellen, úgy nem érdemli meg, hogy a müveit nemzetek sorában foglaljon helyet. Persze a filléreket nem azért gyűjtöttük, hogy ellenségeink fogyatkozó erejét növeljük, csak azt a tényt akarjuk leszögezni, hogy a magyar Vöröskereszt hivatásának milyen fön- séges magaslatán áll. A magyar Vöröskereszt célja nemzetünk erejének gyarapítása. Sok-sok ezer magyar embernek adta vissza egészségét, sok ezer testvérünknek állította meg elfolyó vérét s egy két hónapi hűséges ápolás után újra a nemzet katonájává avatta. Pusztulunk, veszünk mint az oldott kéve. A halálnak dús aratása van. Az aranykalászos magyar rónán idegen, szomorú; egyhangú dal hangzik, régi aratói elszéledtek. Elszéledtek a szélrózsa minden irányában, annyi az ellenségünk. Elszéledtek s hányán jönnek vissza?... Nem kell féltenünk nemzetünk ellenálló erejét. Az erős, egészséges magyar szervezet fényesen állja a háború minden borzalmát s ha mégis ápolásra szorul, gondos kezek kötözik be a hős vérző sebét, magyar honleányok csillogó szeme lesi ajka mozdulatát, szive kívánságát s a szerető ápolás kapcsolatban az orvosi tudománnyal csodákat müvei. Ezen életmentő munkához azonban pénz kell. Ezen cél megvalósításához járultak hozzá városunk hölgyei, amikor tűrve a nap izzó sugarait egész napon át gyűjtögették a filléreket. Az összes hölgyeket teljes elismerés, illeti önfeláldozó munkájukért. Dicséretes, elismerés- reméltó fáradságuknak legszebb jutalma a szép anyagi eredmény. A hölgyek közül elsősorban meg kell emlékeznünk dr. Schőnpflug Béláné- ról, aki dr. Péchy Istvánnéval fölkérte a hölgyeket. Megértő- segítőjük Branetzky József, kegyesrendi tanár, aki az elrendezést végezte ügyesen. Nyolc helyen voltak urnák,.amelyekben estére kisebb-nagyobb összegek gyűltek össze. Legtöbbet az állomáson gyűjtöttek. Az állomást e tekintetben „kisajátították“ a Gábor láViyok, Déniel Mici.és Neupauer Margit. Nagyon helyesen, mert összefoglalva a múlt évek tapasztalatait a gyűjtést illetőleg s azokat most értékesítve, a legszebb összeget ők hozták össze. A „Magyar Király“ előtt kitett urnában is szép összeg gyűlt össze, meg a többiekben is. Megemlítjük a derék állomásparancsnok: Bucsegh Kálmán nevét is, aki az állomoson sört árusittatott a Vöröskereszt javára s ezen szorgoskodása 65 K hasznot eredményezett a Vöröskeresztnek. A gyűjtésben a következő asszonyok és leányok vettek részt: Dr. Adler Adolfné, dr. Antal Istvánná, Baráth Juliska, Balika Sándorné és Kató, Biróné Kovács Klára, Brém Juci, Bródi Sári, Bucsegh Kálmánná, Csernus Irma, Csics Lajosné, Dániel Mici, dr. Egeü Imréné, Éles Maliid, dr. Falussy Alajosné, Fazekas Juliska, Gábor Inka, Vili és Anni, Gáspár Magda, Gellért Ancsi, Gorzó Marcsa, Grabovszky An- nuska, Gyurcsó Jolán, Haugg Bözsike, Hegedűs Erzsiké, Hetey Irén, Huszthy Erzsiké, Illés Marcsa, Ilosvay Böske, Irsik Ilona, Karancsi Erzsiké, Kálmán Erzsi, Kálnay Gyuláné, Kerekes Jolán, Keresztényi Gáborné, Kindris Marcsa, dr. Kovács Józsefné, Kovács Irma, Kormos Eta és Margit, Kronovitt Ilona, Kubinyi Marcsa, László Marcsa és Margit, Luczay Margit, Lutz Böske, Mangu Lili, Marchis Elza, dr. Melinda Lászlóné, Nagy Böske, Nagy Piroska, Nemé- nyi Lili, Neupauer Margit, Okolicsányi Böske, Papp Béláné és Leä, Papp Róza, Papp Juliska, dr. Péchy Istvánná és Edith, Petz Ilonka, dr. Pinkóczy Sándorné, Püspöki Margit, Riesenbach Rezsin és Margit, Rokk Ilonka és Kati, Stépánné, Szilágyi Stefi és Manci, Szűcs Böske, .Tóth Annuska és Vili, Varga Imréné, dr. Vá- rady Jánosné és Jolánka, Weisz Gizi és Weisz Gizella. * * Elszámolás a Vöröskeresztnapi gyűjtésről. Az egyes urnákban a következő összegeket gyűjtötték: a) Az állomáson : 326 K, b) „Magyar Király“ előtt: 235-98 K, c) Megyeház előtt: 14451 K, d) Grófi park mellett: 131 '90 K, e) Városháza előtt: 121 81 K, f) Royal kávéház előtt: 110’96 K, g) Janitzky boltja előtt: 9877 K, h) Kereskes Ödön boltja előtt: 8394 K, i) Bucsegh Kálmán állomásparancsnok sörárusitásból befolyt: 65 K, összesen : 130960 K. Kiadás: 60 plakát 5 K, rajzszög 60 f., összesen: 5'60 K. Marad tisztán: 1304 K, amely összeget dr. Adler Adolf urnák, mint a helybeli Vöröskereszt alelnökhelyettesének adtunk át a központba való továbbítás végett. A gyűjtésben résztvett összes hölgyeknek ezúton mondunk hálás köszönetét. Nagykároly, 1917. julius 3-án. dr. Péchy Istvdnné, dr. Schőnpflug Béláné, Braneczky József. Vizsgahangverseny a városi színházban. Igen érdekes hangversenyt rendezett növendékeivel a múlt héten Jakabovits Juliska okleveles zongoraművésznő, a szatmári városi zeneiskola kiváló sikerrel végzett növendéke. A vizsgahangverseny, mely katonai jótékony célra belépődíj mellett ment végbe nemcsak anyagilag, de erkölcsi tekintetben is fényesen sikerült a jeles és tehetséges növendékek produkcióinak egész sorát hallottuk s a játékosok között nemcsak kezdő, haladó, hanem már felső fokos (a kimüvelési osztályok tananyagait játszó) növendékek is szerepeltek, a kik egytől- egyig alapos és precíz zenei előképzettséget és kitűnő technikai készültséget árultak el játékukkal. Megállapíthatjuk, hogy Jakabovits kisasszony e hangversenyével a gyakorlati tanulás terén oly eredményt mutatott fel, hogy az dicséretére válnék bármily nyilvános zeneiskolának. Már a műsor összeállítása is kiváló pedagógiai érzékre vallott s mindenkép megfelelt egy komoly, eredményes zenevizsga követelményeinek. Jakabovits kisasszony vállalkozásának sikere nemcsak a zene iránt ismert nagy rajongásában, de a növendékeihez való szeretetteljes ragaszkodásában is keresendő, mellyel fáradságot nem kiméivé, szinte emberfeletti munkával sikerült rövid 1—2 év alatt valóságos kis virágzó iskolát létesítenie Nagykárolyban, mely méltán megérdemelné a hatóság legmesz- szibbmenö anyagi és erkölcsi támagatását. Bátran elhatározhatja Nagykároly városa, hogy már a közel jövőben zeneiskolát létesít, a melynek vezetését az illetékes körök ő reá bíznák (Kassa, Arad város zeneiskoláinak élén is női erő áll évek óta) s ha még Gáspár Annát a kiváló zongoraművésznőt is sikerülne az iskolához megnyerni, továbbá Grégerné Hardy Helént az ismert jeles ének és hegedü- müvésznőt, úgy máris együtt volna az életképes, hivátása magaslatán álló nagykárolyi városi zeneiskola, mely az összes vidéki városi zeneiskolák mintájára jelentős állajnsegélyben js részesülne a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumtól. Nem is szólva arról, hpgy mint ismeretes máris oly nagy számú növendék serege van nevezett művész tanerőknek (Jakakovits kisasszonynak ezévi növendék létszáma egymagában is 90 volt), hogy általuk a megszervezendő uj zeneiskola már az első évben növendék létszámra nézve a vidéki városi zeneiskolák átlagos létszámát, a 200-at érné el.
