Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-30 / 26. szám

26-ik szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

2-ik oldal.

intézetnél rövid lejáratú olcsóbb kölcsönre átváltoztassa.

A második pontban a helybeli mügöz- malom ajánlata fölött határozott a közgyűlés, amely szerint a nagy malom mellett elterülő 2563 D-öl ingatlan D-ölét 4 koronáért nem adja el, hanem csak 5 koronáért s egyszersmind a közgyűlés felhatalmazza a polgármestert a szerződés megkötésére. A tárgyhoz alaposan hozzászóltak Lévay Béla, Fehér János, Schönfeld Lázár és dr. Adler Adolf képviselőtestületi tagok.

A következő pontban Ura község ajánlatát tárgyalta a képviselőtestület. Ura község ajáu- latot tett a Schuszter János-féle ösztöndijala- pitványi földbirtok kibérlésére, vagy megvételére. A közgyűlési'' úgy határozott, hogy meg állapítani először a birtok forgalmi értékét s azután az összes közeli érdekelt községeket fel kell szólítani vételajánlat megtételére.

A polgármester bemutatja a törvényhatósági bizottsági véghatározatot, amely szerint a város a jövő évre 400 waggon tüzelőanyagot szerezhet be.

Az Országos Hadigondozó Tanács megkereste a várost, hogy rendes tagjai sorába lépjen be. A határozat szerint a szövetség működését figyelemmel fogjuk kisérni s ha előnyösnek találjuk a belépést, úgy három évre 20ü—200 K évi tagsági díjjal a város belép a tagok közé.

Fehértemplom közélelmezési köriratát, mint elkésettet a gyűlés elejti, de ezzel a kérdéssel kapcsolatban Lévay Béla és dr. Adler Adolf egy indítványt adtak be, hogy a közélelmezési ügyekben a tanács mellé egy véleményező bizottságot alakítsunk. A bizottság tagjaiul ajánlják Kaufmann Jenő, Péchy László, Strohmájer Ferenc és Weisz Lajos képviselő- testületi tagokat. A tanács ez ügyben a legközelebbi közgyűlésen javaslatot fog tenni.

Braneczky József kérelmét, hogy a város a junius 2-3-iki szinházhasználati dijat, 80 koronát a Hősök Emlékére adja, valamint Lukovits Endre hasonló kérelmét, hogy a 40 koronát a hadi árváknak adja, a közgyűlés teljesiti s határozatot hoz, hogy minden hadi

— Nem lesz ennek vége soha — siránkozik Fa Jánosné.

A szomszédos lócán sirvafakad egy alacsony sovány asszony. Az imént együtt beszélgető asszonyok érdeklődve fordulnak hozzá. Torma Gergelyné megkérdi:

— Mi baja lelkem ?

— A fiaimat siratom — mondja zokogva az asszony.

— Ugy-e lelkem ? Aztán hány van ? — kérdezi Kovács Jánosné.

— Nyolc — felel az asszony csendesen.

— No akkor sirhat is — állapítja meg Torma Gergelyné.

— Merre vannak a fiai? — kérdezi Fa Jánosné.

— Most még otthon ... A legnagyobb

tízesztendős . . . hátha ezek is .belenőnek a háborúba ... '

— Kassa felé beszállani! — kiált be a portás.

Az asszonyok pár pillanat allatt a batyu alatt görnyedve, sietnek a füstölgő vonat felé.

A váróterem elcsendesedik. A portás lecsavarja a villanyt. Csak egy körte világítja be a hatalmas termet. Az asszonyok helyére letelepszik négy katona. Szunyókálva bóbiskolnak azok is.

A vonat dübörögve megindul Kassa felé.

jótékonysági ünnep alkalmából a színház Használati dijat mint felülfizetést visszautalja a város.

Tóth Sándor városi Írnok kérelmét, hogy két nevelt gyermek után a családi pótlékot a város folyósítsa javaslat végett a közgyűlés a tanácsnak adja ki.

Tempfli Józsefué, városi tűzoltó felesége kérelmét, hogy férje fizetését folyósítsák, a közgyűlés nem találja teljesíthetőnek s utasítja a kérelmezőt, hogy mivel a házasság a háború tartama alatt köttetett, hadi ségélyért folyamodjék.

A közgyűlés utasítja a tanácsot, hogy a városi közigazgatási alkalmazottak ruhabeszerzési segélyének megállapítása és kiutalása ügyében a javaslatot a legközelebbi közgyűlésen terjessze elő. .

Elnöklő polgármester ezután a jegyzőkönyv hitelesitésére Brichta Miksa, Juhász Imre, Komáromi István, László József és Vanger Pál képviselőtestületi tagokat felkérvén a közgyűlést bezárta. (Br.)

A kerti iimiep.

Burchard Bélaváry százados, Erőss Béla főhadnagy, Hertelendy József hadnagy, dr. Lengyel Géza hadnagy, Braneczky József kegyesrendi tanár, dr. Serly Jenő járásbiró és dr. Vetzák Sándor rendezőbizottsággá tömörülvén, junius hó 23 án a Lövölde-kertben fényesen sikerült kerti ünnepet rendeztek. A helybeli hadiárvák és egyharmad részben a Hősök Emléke javára szánták az ünnep bevételét. Minkét cél a legnemesebb és legszebb. Hazafias kötelességünk a hadi árvák elárvult ügyét fölkarolni, de a kegyelet azt parancsolja, hogy hőseinkről, akik mindnyájunk életéért, boldogságáért, nyugalmáért ontották vérüket, meg ne feledkezzünk s neveiket, emléküket ne hagyjuk elenyészni porladó csontjaikkal. A közönség szívesen áldozott a jótékonyság oltárán, amint mindenegyes hazafias, jótékonycélu mozgalomból, ünnepből örömest kiveszi a maga részét. Az elért szép erkölcsi és anyagi siker buzdítsa a rendezőket, hogy más alkalommal is lelkes munkájukkal pártolják a szebbnél- szebb hazafias célokat. Részletesebb tudósításunk a következő:

D u. 6 óra után kezdett a közönség gyülekezni a Lövöldében, amelyet szép rendbe hazatott dr. Lengyel Géza hadnagy az V. honvéd lovashadosztály altisztjeivel és huszárjaival. A tánchelyet, amely a kabaré előadó helye volt, ponyvákkal teljesen körülvették és megfelelő nagyságú pódiumot állítottak fel benne a szereplők részére. 6 órától 8-ig térzenét adott a katonabanda. Ez alatt a leányok tombolo-, sör- és szépségversenyjegyet árusítottak. 8 órára a közönség teljes számban gyűlt össze s a máskor kihalt, néma kert a vigságtól, jókedvtől, zenétől, tréfától hangos lett. 8 órakor vacsora kezdődött, amely alatt a tombolatárgyak kisorsolása következett. A tombolát, egy szép füstölt sonkát Szócska János gör. kath. lelkész nyerte meg. A tombola után Erőss Béla kabaréja következett. Ő, tanította be az egyes számokat, ő konferált s az énekszámokat is ő kisérte zongorán. Sokoldalú ügyes ember, aki nagy hasznára van városunk társadalmi életének. Gáspár Magda, Rokk Ilonka, Papp Lea, Gábor Vili, Brichta Irén és Dániel Mici énekeltek szebbnél-szebb dalokat művészi élvezetben részesítette a díszes publikumot, amely nem tudott eléggé hálás lenni a nyújtott szórakozásért, annyira tapsolt mindenegyes szám után. Az összes szereplők tehetségük legjavát nyújtották s a mesteri zongora- kíséret csak emelte művészi éneküket. Hasonlóképen Belle Ferenc hegedűszólójával aratott zugó tapsot. Belle kedvesévé lett művészete révén a nagykárolyi publikumnak. Játékát Gáspár Nica kisérte ügyesen.

Nem szabad említés nélkül hagynunk Erőss Béláné és Gábor Janka pezsgős sátorát, amelyről már előbb kellett volna szólanunk. Pezsgőt mértek a sátorban s hogy nagy forgalom volt „boltjuk“ körül azt mindenki elképzelheti, aki e két bájos hölgyet ismeri. A sörös-sátorban — mert iyen is volt — altisztek sört mértek ki és zamatos virstlit szolgáltak ki. Erőss Béla gondosságát dicsérte az „élelmezési központ“.

A kabaré közepén Gáspár Pál árvaszéki elnök kihirdette a szépségverseny eredményét. Ugyanis a közönség az összeolvasó bizottságba civil részről Gáspár Pált és Róth Károlyt, katonai részrőL Erőss Bélát és dr. Lengyel Gézát választotta meg. A szépségverseny a következő eredménnyel végződött: legtöbb szavazatot sorban a következő leányok és asszonyok kaptak :

Solymossy Ilonka,

Riesenbach Rezsin,

Mangu Lili.

Az asszonyok közül;

dr. Kölcsey Ferencné,

Erőss Béláné,

Balássy Miklósné.

Zugó éljen kisérte mindenegyes név kikiáltását. A szépségversenynek a hadiárvák még jobban örültek, mert 1200 koronát hozott a jótékony célra.

A tűzijátékról sem szabad megfeledkeznünk. Majd csillageső hullott le a magasból, majd egyes rakéták hatalmas durranással világították meg a kertet.

11 óra felé kezdetét vette a tánc, amely ugyan nem volt programmba véve, de a fiatalság már alig várta, hiszen a háború tartama alatt semmiféle szórakozában nem volt része. A katonabanda és a cigányzenekar felváltva muzsikált s a páfok lejtették a bostoni s ropp- ták a csárdást megfeledkezve egyidőre a való élet ridegségéről. Hiába 1 „A virágnak megtiltani nem lehet . . .“ Csendes, kedves, lélek- vidámitó ünnep volt ez a kerti ünnep, amelyről ismételve csak teljes elismerés hangján szólhatunk.

Memento.

Mindekinek feltűnik, hogy a munkapárti ellenzék heveskedésével, türelmetlenkedésével és kiélezett személyeskedésével nap-nap után jobban távolodik a mesgyétől, mely az ország érdekében való ellenőrző opponálását a túlzásoktól elválasztja. És annál inkább feltűnik ez, mert hiszen a munkapárt befejezett bukása után abban a fogadozásban tetszelgett magának, hogy ő majd megmutatja, tőle megtanul hatja az uj kormánypárt, hogy egy tárgyilagos, kizárólag az ország javát szem előtt tartó, ellenzéknek miképpen is kell viselkednie?

A fogadkozás és a valóság között legalább is akkora a különbség és a távolság, mint ég és föld között. Hogy micsodák ennek a rugói, ma még korai firtatni, hiszen itt lesz ennek is az ideje. Egyet azonban jó lesz, ha e rugók közül a munkapárt mindjárt eleve kikapcsol. Azt, hogy félremagyaráz^a a kormány máig tanúsított keztyüs kezű magatartását s hogy azt akár gyöngeségnek, akár megfélemlítésnek minősítve, lovalja magát beljebb és egyre mélyebbre a formai többség pillanatnyi előnyei-