Északkeleti Ujság, 1917 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1917-06-30 / 26. szám

26-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 2-ik oldal. intézetnél rövid lejáratú olcsóbb kölcsönre átváltoztassa. A második pontban a helybeli mügöz- malom ajánlata fölött határozott a közgyűlés, amely szerint a nagy malom mellett elterülő 2563 D-öl ingatlan D-ölét 4 koronáért nem adja el, hanem csak 5 koronáért s egyszersmind a közgyűlés felhatalmazza a polgármestert a szerződés megkötésére. A tárgyhoz alaposan hozzászóltak Lévay Béla, Fehér János, Schönfeld Lázár és dr. Adler Adolf képviselőtestületi tagok. A következő pontban Ura község ajánlatát tárgyalta a képviselőtestület. Ura község ajáu- latot tett a Schuszter János-féle ösztöndijala- pitványi földbirtok kibérlésére, vagy megvéte­lére. A közgyűlési'' úgy határozott, hogy meg állapítani először a birtok forgalmi értékét s azután az összes közeli érdekelt községeket fel kell szólítani vételajánlat megtételére. A polgármester bemutatja a törvényható­sági bizottsági véghatározatot, amely szerint a város a jövő évre 400 waggon tüzelőanyagot szerezhet be. Az Országos Hadigondozó Tanács meg­kereste a várost, hogy rendes tagjai sorába lépjen be. A határozat szerint a szövetség működését figyelemmel fogjuk kisérni s ha előnyösnek találjuk a belépést, úgy három évre 20ü—200 K évi tagsági díjjal a város belép a tagok közé. Fehértemplom közélelmezési köriratát, mint elkésettet a gyűlés elejti, de ezzel a kér­déssel kapcsolatban Lévay Béla és dr. Adler Adolf egy indítványt adtak be, hogy a közélel­mezési ügyekben a tanács mellé egy vélemé­nyező bizottságot alakítsunk. A bizottság tag­jaiul ajánlják Kaufmann Jenő, Péchy László, Strohmájer Ferenc és Weisz Lajos képviselő- testületi tagokat. A tanács ez ügyben a legkö­zelebbi közgyűlésen javaslatot fog tenni. Braneczky József kérelmét, hogy a város a junius 2-3-iki szinházhasználati dijat, 80 koronát a Hősök Emlékére adja, valamint Lukovits Endre hasonló kérelmét, hogy a 40 koronát a hadi árváknak adja, a közgyűlés teljesiti s határozatot hoz, hogy minden hadi — Nem lesz ennek vége soha — sirán­kozik Fa Jánosné. A szomszédos lócán sirvafakad egy ala­csony sovány asszony. Az imént együtt beszél­gető asszonyok érdeklődve fordulnak hozzá. Torma Gergelyné megkérdi: — Mi baja lelkem ? — A fiaimat siratom — mondja zokogva az asszony. — Ugy-e lelkem ? Aztán hány van ? — kérdezi Kovács Jánosné. — Nyolc — felel az asszony csendesen. — No akkor sirhat is — állapítja meg Torma Gergelyné. — Merre vannak a fiai? — kérdezi Fa Jánosné. — Most még otthon ... A legnagyobb tízesztendős . . . hátha ezek is .belenőnek a háborúba ... ' — Kassa felé beszállani! — kiált be a portás. Az asszonyok pár pillanat allatt a batyu alatt görnyedve, sietnek a füstölgő vonat felé. A váróterem elcsendesedik. A portás le­csavarja a villanyt. Csak egy körte világítja be a hatalmas termet. Az asszonyok helyére letelepszik négy katona. Szunyókálva bóbis­kolnak azok is. A vonat dübörögve megindul Kassa felé. jótékonysági ünnep alkalmából a színház Hasz­nálati dijat mint felülfizetést visszautalja a város. Tóth Sándor városi Írnok kérelmét, hogy két nevelt gyermek után a családi pótlékot a város folyósítsa javaslat végett a közgyűlés a tanácsnak adja ki. Tempfli Józsefué, városi tűzoltó felesége kérelmét, hogy férje fizetését folyósítsák, a közgyűlés nem találja teljesíthetőnek s utasítja a kérelmezőt, hogy mivel a házasság a háború tartama alatt köttetett, hadi ségélyért folya­modjék. A közgyűlés utasítja a tanácsot, hogy a városi közigazgatási alkalmazottak ruhabeszer­zési segélyének megállapítása és kiutalása ügyében a javaslatot a legközelebbi közgyű­lésen terjessze elő. . Elnöklő polgármester ezután a jegyző­könyv hitelesitésére Brichta Miksa, Juhász Imre, Komáromi István, László József és Vanger Pál képviselőtestületi tagokat felkérvén a köz­gyűlést bezárta. (Br.) A kerti iimiep. Burchard Bélaváry százados, Erőss Béla főhadnagy, Hertelendy József hadnagy, dr. Lengyel Géza hadnagy, Braneczky József kegyesrendi tanár, dr. Serly Jenő járásbiró és dr. Vetzák Sándor rendezőbizottsággá tömörül­vén, junius hó 23 án a Lövölde-kertben fénye­sen sikerült kerti ünnepet rendeztek. A hely­beli hadiárvák és egyharmad részben a Hősök Emléke javára szánták az ünnep bevételét. Minkét cél a legnemesebb és legszebb. Haza­fias kötelességünk a hadi árvák elárvult ügyét fölkarolni, de a kegyelet azt parancsolja, hogy hőseinkről, akik mindnyájunk életéért, boldog­ságáért, nyugalmáért ontották vérüket, meg ne feledkezzünk s neveiket, emléküket ne hagyjuk elenyészni porladó csontjaikkal. A közönség szívesen áldozott a jótékonyság oltárán, amint mindenegyes hazafias, jótékonycélu mozga­lomból, ünnepből örömest kiveszi a maga részét. Az elért szép erkölcsi és anyagi siker buzdítsa a rendezőket, hogy más alkalommal is lelkes munkájukkal pártolják a szebbnél- szebb hazafias célokat. Részletesebb tudósítá­sunk a következő: D u. 6 óra után kezdett a közönség gyülekezni a Lövöldében, amelyet szép rendbe hazatott dr. Lengyel Géza hadnagy az V. honvéd lovashadosztály altisztjeivel és huszár­jaival. A tánchelyet, amely a kabaré előadó helye volt, ponyvákkal teljesen körülvették és megfelelő nagyságú pódiumot állítottak fel benne a szereplők részére. 6 órától 8-ig tér­zenét adott a katonabanda. Ez alatt a leányok tombolo-, sör- és szépségversenyjegyet árusí­tottak. 8 órára a közönség teljes számban gyűlt össze s a máskor kihalt, néma kert a vigságtól, jókedvtől, zenétől, tréfától hangos lett. 8 órakor vacsora kezdődött, amely alatt a tombolatárgyak kisorsolása következett. A tom­bolát, egy szép füstölt sonkát Szócska János gör. kath. lelkész nyerte meg. A tombola után Erőss Béla kabaréja következett. Ő, tanította be az egyes számokat, ő konferált s az ének­számokat is ő kisérte zongorán. Sokoldalú ügyes ember, aki nagy hasznára van városunk társadalmi életének. Gáspár Magda, Rokk Ilonka, Papp Lea, Gábor Vili, Brichta Irén és Dániel Mici énekeltek szebbnél-szebb dalokat művészi élvezetben részesítette a díszes pub­likumot, amely nem tudott eléggé hálás lenni a nyújtott szórakozásért, annyira tapsolt minden­egyes szám után. Az összes szereplők tehet­ségük legjavát nyújtották s a mesteri zongora- kíséret csak emelte művészi éneküket. Hasonló­képen Belle Ferenc hegedűszólójával aratott zugó tapsot. Belle kedvesévé lett művészete révén a nagykárolyi publikumnak. Játékát Gáspár Nica kisérte ügyesen. Nem szabad említés nélkül hagynunk Erőss Béláné és Gábor Janka pezsgős sátorát, amelyről már előbb kellett volna szólanunk. Pezsgőt mértek a sátorban s hogy nagy for­galom volt „boltjuk“ körül azt mindenki el­képzelheti, aki e két bájos hölgyet ismeri. A sörös-sátorban — mert iyen is volt — altisz­tek sört mértek ki és zamatos virstlit szolgáltak ki. Erőss Béla gondosságát dicsérte az „élel­mezési központ“. A kabaré közepén Gáspár Pál árvaszéki elnök kihirdette a szépségverseny eredményét. Ugyanis a közönség az összeolvasó bizottságba civil részről Gáspár Pált és Róth Károlyt, katonai részrőL Erőss Bélát és dr. Lengyel Gézát választotta meg. A szépségverseny a következő eredménnyel végződött: legtöbb szavazatot sorban a következő leányok és asszonyok kaptak : Solymossy Ilonka, Riesenbach Rezsin, Mangu Lili. Az asszonyok közül; dr. Kölcsey Ferencné, Erőss Béláné, Balássy Miklósné. Zugó éljen kisérte mindenegyes név ki­kiáltását. A szépségversenynek a hadiárvák még jobban örültek, mert 1200 koronát hozott a jótékony célra. A tűzijátékról sem szabad megfeledkez­nünk. Majd csillageső hullott le a magasból, majd egyes rakéták hatalmas durranással vilá­gították meg a kertet. 11 óra felé kezdetét vette a tánc, amely ugyan nem volt programmba véve, de a fiatal­ság már alig várta, hiszen a háború tartama alatt semmiféle szórakozában nem volt része. A katonabanda és a cigányzenekar felváltva muzsikált s a páfok lejtették a bostoni s ropp- ták a csárdást megfeledkezve egyidőre a való élet ridegségéről. Hiába 1 „A virágnak megtil­tani nem lehet . . .“ Csendes, kedves, lélek- vidámitó ünnep volt ez a kerti ünnep, amely­ről ismételve csak teljes elismerés hangján szólhatunk. Memento. Mindekinek feltűnik, hogy a munkapárti ellenzék heveskedésével, türelmetlenkedésével és kiélezett személyeskedésével nap-nap után jobban távolodik a mesgyétől, mely az ország érdekében való ellenőrző opponálását a túl­zásoktól elválasztja. És annál inkább feltűnik ez, mert hiszen a munkapárt befejezett bukása után abban a fogadozásban tetszelgett magá­nak, hogy ő majd megmutatja, tőle megtanul hatja az uj kormánypárt, hogy egy tárgyilagos, kizárólag az ország javát szem előtt tartó, ellenzéknek miképpen is kell viselkednie? A fogadkozás és a valóság között legalább is akkora a különbség és a távolság, mint ég és föld között. Hogy micsodák ennek a rugói, ma még korai firtatni, hiszen itt lesz ennek is az ideje. Egyet azonban jó lesz, ha e rugók közül a munkapárt mindjárt eleve kikapcsol. Azt, hogy félremagyaráz^a a kormány máig tanúsított keztyüs kezű magatartását s hogy azt akár gyöngeségnek, akár megfélemlítésnek minősítve, lovalja magát beljebb és egyre mélyebbre a formai többség pillanatnyi előnyei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom