Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-23 / 52. szám
6-ik oldal. 52-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. katonai parancsnoksága és Vöröskereszt Egyesület helybeli fiókja elnöksége rendezése mellett az Ilosvai Aladárné úrnő védnöksége alatti betegnyugvóban fél 4 órai kezdettel műsorral kapcsolatos karácsonyi ünnepély lesz, melyre a Vöröskereszt elnöksége és a vasúti katonai parancsnokság az érdeklődőket ezúton hivja meg. — A laktanyában levő kórházban szintén lesz karácsonyfa a kórházi betegek számára egy kis ünnepély keretében vasárnap, 24- én d. u. 6 órai kezdettel, melyre az érdeklődőket ez utón hivja meg a Vöröskereszt-egylet vezetősége. A nagykárolyi kegyesrendi főgimnázium és a polgári leányiskola növendékei 1916. december hó 23-án, a vármegyeház nagytermében a lövészárokban és a helybeli Vöröskereszt-kórházban lévő hőseink javára ifjúsági ünnepet rendeznek, amelyre a város minden polgárát tisztelettel meghívják. Az ünnep kezdete d. u. 5 órakor. Belépti-dij személyenként 2 K. Az ülőhelyek számozottak. Felülfizetést, tekintve a nemes célt örömmel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. Jegyek előre válthatók Braneczki József kegyesrendi tanárnál. MŰSOR: I. Haydn J.: Kindersynphonie. Előadja a zenekar. Csörgő: Balogh Teréz 19. dobos: Ember Flóra 19., három- szögwerő: Gábor Maliid 19.. trombitás: Kun Gizella 19., tűrj: Liebhauser Margit 19. és Teleki Erzsébet III., clntá- nyéros: Nagy Mária 19. kereplő: Rubletzky Gizella I9„ kakuk r Neményi Liliké 19., fülemile: Szemere Ilona III. Zongorán játszik Petz Margit. Karmester: Mindy Margit III o. t. II. Hortobágyi I.: Karácsonykor. Szavalja Serbin Irén 19. o. t. Ili, Schnabel K.: Pastorale: Zenekiséret mellett énekli a két Intézet egyesitett kara. IV. Braneczky J.: Gondoljunk a hadi árvákra. Szavalja Rokk Magduska el.isk. II. oszt. tan. V. Chmel I.: Karácsonyi dal. Zenekiséretmellett énekli a leányok kara. VI. Szemlér F.: Karácsony estéjén. Szavalja Sikolya Ferenc 9111. oszt. tan. VII. Braneczky J. A koldusdiák karácsonya. Játék egy felvonásban. SZEMÉLTEK: Özv. Kovács Józsefné . Neményi Liliké IV. o. t. Kovács Peti III. o. t. Nonn László VI. o. t. Kiss Jani III. o. t. . Csaba László IV. o. t. Kiss Irma II. o. t. Szúnyogh Antal Szúnyogh Antalné Gyúró, orosz fogoly Kati, szobaleány Csillagvivő . Rubletzky Gizella IV. o. t. . Kemény Miklós Vili. o. t. . Nagy Mária IV. o. t. . Klein Sándor VIII. o. t. . Szemere Ilona III. o. t. . Dersidán Leontin IV. o. L Bethlehemvivö Gavallér Ede I. o. t. Ferkó, pásztor Pista, pásztor Első pásztor Második pásztor Harmadik pásztor Negyedik pásztor . Hanus Ferenc VII. o. t. . Andó István V. o. L . Janitzky Pál Vili. o. t. . Papp Géza V. o. t. . Birócsák István VI. o. t. . Keblusek Richárd IV. o. t. Történik 1916-ban. Színhely: özv. Kovácsné szobája. őz ünnepet 24-én este 6 órakor a Vöröskereszt-kórházban megismételjük,! A műsort az ünnepre szíveskedjék elhozni. Helyreigazítás. A Vörös Kereszt kórházban ma dec. 24-én d. u. 5 (öt) órakor lesz az ünnep és nem 6 órakor, mint ahogy a meghívókon jeleztük. Tábori levelező lapot nem szabad nyomtatni, mert a m. kir. Kúriának a napokban kelt egyik elvi jelentőségű határozata szerint, aki tábori levelező lapot nyomat az bé- lyeg-hamisitás vétségét követi el. Harctéri újság. A máramarosszigeti 85. gyalogezred kulturszellemének, főleg a tisztikar nemes buzgalmának szép bizonyítéka az az újság, amit fegyverdörgés között kint a harctéren szerkesztenek. A lapot az ezred tisztjei és intelligens, sok esetben valóban írói készségű emberei írják és Lembergben nyomtatják. A lapban magyar, német, rutén és román nyelven jelennek meg cikkek. Fontosabb közlemények mind a négy nyelven. Egyes nagyobb harcok leírása, mikben az ezred részt vett, harctéri gyűjtések elszámolásai, elesettek búcsúztatása, előléptetések, hazai hirek stb. teszik az egyes számok változatos, bő tartalmát. Igazán szép emlékei lesznek e lapok a mai nagy világháborúnak, melyben egy földön virágzik kultúra és vadság. A nyircsaholyi kasszarablás. A nyir- csaholyi községházából éjnek idején elrabolták a három métermázsa súlyú vasszekrényt, melyben 8—10 ezer korona adópénz volt. A szekrényt elhurcolták a mezőre s ott döngetni kezdték, hogy a pénzhez jussanak. Nem ment ez a munka könnyen. Nagy zajt kellett csap- niok a rablóknak. Ezt a zajt aztán észrevette az éjjeli őr, aki fellármázta a falut. Vagy húsz ember rohant a rétre, kiket látva a rablók — megugrottak. Azok közt, (akik a rablókat elfogni akarták,) elsőnek szaladt a szekrényhez Hermann Péter 21 éves legény. Aki a vasszekrényt vizsgálgatta. Egyszer csak lövés dördült el a Hamusi Mihály fegyveréből. Azt hitte a sötétben, hogy az egyik rablóra lő, nem ismervén fel falubelijét. A lövés Hermannt az arcán találta és mind a két szemére megvakítatta. A szatmári kórházban fekszik. Állapota nagyon súlyos. Éjfélkor lesz az uj záróra. A zárói a aktuális téma lett ismét. A kávéházak és mulatóhelyek zárórájának megváltoztatását egyrészt a szénhiány teszi szükségessé, másrészt az a tendencia, hogy mennél kevesebb élelmiszert fogyasszon a közönség. A belügyminiszter két nappal ezelőtt kijelentette a kávésipartestület vezetőségének, hogy korábban lesz ezentúl a záróra. Úgy tervezték, hogy éppen úgy, mint Bécsben, nálunk is tizenegykor zárják a kávéházakat és mulatókat. Azonban ez ellen különösen az Élelmezési Hivatal vezetőjének volt kifogása s a legutolsó megállapodás szerint január 15-étől kezdve éjfélkor csukják be a kávéházakat, mulatóhelyeket, szórakozóhelyeket. A repülő tanfolyamról. A cs. és kir. hadkiegészítő kér. parancsnokság átiráta értelmében a léghajózási ifjúsági iskolába leendő felvételre ez év szeptember hónap óta oly rendkívül nagyszámú tömeg jelentkezett, hogy a kérelmezőknek csak egy csekély részét lehetett felvenni miután ily figyelembe nem vehető kérvények még mindig tömegesen érkeznek be mi által a hozzátartozóiknak felesleges kiadásai vannak, az érdeklődők figyelmeztetnek, hogy a felvételi határidő már lejárt és az idén további felvételek nem lesznek. Az 1917—18 évre 1917 május hónapban kezdődő ujabbi iskolai évre a hirdetményt annak idején ki fogják bocsátani. Hogyan jutnak a bécsiek magyar nyúlhoz? Nagyváradról írják. Néhány bécsi vadkereskedő megállapodott biharmegyei vadászterületek tulajdonosaival, hogy 16.000 drb. patront szállít nekik, melyek ellenében a vásárlók jutányos árban 4000 drb. nyulat küldenek Bécsbe. Á patronok egy része már meg is érkezett, a sőrétek vasból valók, azért is érdekes a hir, mert míg nálunk legnagyobb nehézségekbe kerül és igazán csak nagyon kevésnek sikerül söréthez jutni, Ausztiiában ez nem lehet valami nagyon nehéz feladat, ha bécsi vadkereskedők biharmegyei vadászokról is tudnak gondoskodni. Közélelmezési szempontból igen üdvös volna, ha a bécsi vadkereskedők példáját nálunk is követnék a hatóságok. Megengedik a zsemlyekészitést, A Közélelmezési Hivatal egyik legközelebbi intézkedése lesz, hogy újból meg fogja engedni a zsemlye készítését. Még karácsony előtt meg fog jelenni az erre vonatkozó rendelet, amelyben részletesen megállapítják, hogy a zsemlye készítése és árusítása milyen föltételek mellett történhetik. A zsemlye készítésének megengedésére az késztéti a Közéldlmezési Hivatalt, hogy a zsemlyét pótló külömböző cukrászsütemények árával hallatlan visszaélések történtek és a közönség a zseinlyekészités eltiltásával nem hogy nyert hanem, ellenkezőleg rendkívül sokat veszített, a közönség szempontjából sokkal nagyobb takarékosság, ha zsemlyét fogyaszt, mintha a drága cukrászsüteményt vásárolja. És éppen ezért a Közélelmezési Hivatal indokoltnak látja a zsemlye készítés megengedését. A szerkesztésért felelős Dr. Vetzák Ede főszerkesztő. Oláh Béla zongora és cimbalom hangoló, — cimbalom tanítványokat jutános ár mellett elfogad, esetleg X házhoz is járna, Ágoston-utca. CSARNOK ...............lila orgonavirággal! Csak Magát szeretem, senki mást; gyermekesen mosolygó angyalom. Senkié nem kell! Csak a Maga tapadó csókjaira szomjazom. Csak Magáról álmodom; édes, részegítő rózsaszín álmaim Csak Magához vágyód szüntelen a képzelet álom-szárnyain! Én drága, kicsiny boldogságom, éltem minden vágya, minden álma Magáé az én gyermekszívem minden zenéje és dobbanása ! Szeretném csókolni ajakát soha elnemmuió forró vággyal; Behinteni az utat amerre jár lila orgonavirággal! Jávor Antal á bohémek világából. I. A szenzációs eset. Irta: Dr. Kálmán Miklós. (Színhely: a „Pesti Gunár“ szerkesztősége. A redakcióbán nagy a sürgés-forgás, mert holnap vasárnap lesz s nagy számot kell adni.) Perényi a félelmetes riporter ép asztalánál ült és két életbevágó kérdésen gondolkozott. Az egyik, hogy miből fog ma este vacsorázni, a másik, hogy miképen fogjon bele abba a nagy társádalmi drámába, mely örök időkre megállapítja hírnevét. Minthogy azonban megoldást egyik nagy problémára sem talált, hát nagyon elkeseredett. — Sivár ez az élet! — sóhajtotta. Sehol egy oázis! . . . Hitvány féreg az ember! Egyszerre megszólalt a telefon csengője. Perényi bosszúsan vette le a kagylót. „Halló, mi az?“ A telefonon a lap egyik barátja ezt üzente: A szerecsen utcában meggyilkoltak egy kereskedőt. Nézzék meg ezt az embert, aki az imént még hitvány féregnek érezte magát! Kiegyenesedett, fejét fölvetette és büszkén szólt oda a szerkesztőségi szolgának : Pista hozzon kocsit! Egy lovast, vagy két lovast? — Miféle kérdés ez? Természetesen két lovast, gummikereküt! A szolga elrohant és útközben lihegve beszélte a kapusnak: Bizonyosan megint elemeitek egy pár milliócskát, mert Perényi ur gummikereküért küldött! Amíg a kocsi megjön, a riporter újra a telefonhoz ment, bekiáltott egy számot, a „Budapesti Újság“ számát és a telefonhoz szólította annak a riperterét. (Tegyük a fülünkhöz az egyik kagylót, hogy mi is hallhassuk a beszélgetésüket.) Halló! Te vagy? Én vagyok! Szervusz! Szervusz ! Mid van ? Semmi, éppen semmi . , . egy nyomorult kis csalásom. (A telefonból oly leverten csengett ki a hang, mintha a beszélő röstelkednék, hogy az ő deliquense csak oly kicsi pont e világban.) — Hát neked van-e valamid ? — Van . . . van valamicském! — Micsoda? — Semmiség! — Kiadta a sajtóiroda? — Nem, a sajtóiroda nem adta ki. (Mintha valami szisszenés hangzanék föl a telefonról. Az eset sulyosodik, mert nem adta ki a sajtóiroda. A most érkező hang már nagyobb érdeklődést árult el.) — Lopás ? — Nem, gyilkosság! Becses ... Az ember szinte látja, mekkorát szökik a másik szerkesztőség riportere erre a szóra. A hangja elfogult a megillető- déstől, — Rablógyilkosság? Lehet De előbb szeretném tudni, mid van? Szemérmesen hangzott a válasz: — Van egy kisiklásom. Ideadod érte a gyilkosságodat ?
