Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-17 / 25. szám
2-ik oldal. 25-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. A „Nagykároly! Nőegylet“ ünnepe. A reánk kényszéritett rettenetes világháború huszonharmadik hónapját éljük. A magyarság eddig ősi erényei folytán diadalmasan állotta ki a tüzpróbát: Katonáink a fronton szereznek jó hirt a magyar névnek, — az itthonmaradotíak — különösen p$dig a magyar nők a jótékonyság terén szereznek fel nem becsülhető érdemeket. A háború huszonharmadik hónapja ismét súlyos megpróbáltatások elé állítja a magyarságot, de bírunk katonáink harcedzett vitézségében, — az orosz mihamarabb csak egy szomorú tapasztalattal lesz gazdagabb! . . . Az itthonmaradt társadalom legszentebb kötelessége, hogy e súlyos napokban azok hátramaradottjairól gondoskodjék, akik szeretett hazánk védelmében hősi háláit haltak. Örvendetes tényként kell megállapítanunk, hogy társadalmunk e téren sem feledke" meg kötelességeiről ! — Gróf Tisza István lelkes felhívása folytán nemcsak a jótékony egyesületek buzgólkodnak azon, hogy az árván maradt gyermekek a jövő társadalomnak felneveltessenek, hanem nagyobb kereskedelmi és ipari vállalataink vezetősége is vállalkozott arra, hogy a szegény hadiárvák felneveltetéséről gondoskodik. Nagykároly város közönségének nemes szivére vallólag örvendetes tényként kell megállapítanunk, hogy városunkban már hónapokkal ezelőtt mozgalom indult meg a helyi hadi árvák felsegitésére. E nemes cél érdekében hangversenyek, művészi estélyek, műkedvelői előadások egymást követik. A múltban-rendezett iiy estélyeket úgy művészi sikerében, mint anyagiakban messze felülmúlta a „Nagykárolyi Nőegylet“ által a Városi Színházban f. hú 10-én rendezett nagyszabású „ünnepség“. A programúi igen találóan ünnepségnek nevezte ezt a kedves estélyt. Ünnep is volt ez: az a jótékonyság s a művészet ünnepe. Elöljáróban kell megemlékeznünk az ünnepély lelkes, fáradságot nem ismerő rendezőjéről : dr. Schönpflug Béláné szül. Ujfalussy Amad'l úrnőről, — a neves írónőről, — aki mint a Nőegylet h. alelnöknője heteken át fáradozott az Ízléses s művészi programm összeállításában, a „Hamupipőke“ című életkép ! rendezésében s akinek nemcsak a nagykárolyi hadiárvák tartoznak igaz köszönettel, hanem a nagy közönség is, hogy egy ilyen magas színvonalon álló, fényes erkölcsi sikerű, dús anyagi jövedelmet eredményezett müvészestélyt rendezett, amilyen már évek óta nem volt városunkban. Az ünnep rendezésében munkatársai Cservenyákné Tattay Irén polg. iskolai igazgatónő és Braneczky József kegyesrendi tanár voltak. Dr. Schönpflug Béláné szül. Ujfalussy Amadiinak, mint a nagykárolyi Nőegyesület h. alelnökének most első Ízben volt alkalma a nőegyesiilet nevében estéiyt rendezni, az egyesületet reprezentálni s mondhatjuk fényesen oldotta meg feladatát, — a nagykárolyi nő- egyesület múltjához, tradíciójához mindenekben méltó ünnepséget rendezett, — nagy összege: juttatott a jótékony célra és kellemes, kedves szórakozást készített a nagyközönség számára. Örömmel konstatáljuk, hogy az egyesület kiváló, érdemekben oly gazdag I. alelnöknője: Dr. Serly Móric Ilka akadályoztatása idejére méltó h. alelnöknőt sikerült az egyesületnek Dr. Schönpflug Béláné személyében megválasztani. Szombat este a tropikus hőség dacára táblás ház tekintett kiváncsi érdeklődéssel a tartalmas műsor elé. Pontban 8 órakor Braneczky József jelentette, hogy az estély a Hamupipőke cimü élőképpel veszi kezdetét. Áhitatos csöndben szétvált a függöny s egy bájos leányka: Papp Kiotild lépett a lámpák elé, hogy Rokk Ilonka zongorakisérete mellett az ő behizelgően lágy, kellemes hangján elénekelje a Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár által szerzett prológus:, amit i közönség zugó| tapsaira meg is isméiéit. Majd megelevenedett j előlünk a Hamupipőke bájos meséje. Röviden; csak annyit, — hogy az élőkép művésziesen I volt rendezve — úgyhogy ilyet csak ritkán volt alkalmunk látni. A címszerepben ilosvay ; Zsófika egy végtelenül bájos kellemes jelenség volt. Úgy kosztümje, mint egész megjelenése igen híven illusztrálta a Hamupipőke | alakját. — A közönség egy hatalmas s szép j virágkosárral kedveskedett neki, (kit remélhetőleg még gyakorta lesz alkalmunk viszontlátni a színpadon.) Mellett: Brichta Irén stílusos ruhájával s érdekes frizurájával, Neupaueri Margit és Csépán Ilonka szoborszerü mozdulat- j Hol a hó piroslik milliók vérétől Srapnelt eső esik, kattog a gépfegyver Menydörög az ágyú. Beszélt egyre tovább ' Ezrek haláláról, halálos sebéről. — 5 — leejté fejéről szivem a koronát Ledobta magáról a fényes palástot És beszélni kezdett. — Mind hiába! látod; A szivem csak jobban vágyódik utána- Fáj a kiömlő vér ezrek elvesztése. Nem erre gondolok, nem, nem, mégse, mégse. Ha elesik, meghal nekem is a világ, Ha él — hiába nyil közöttem vérvirág Ujjongni fog szivem, kacagni fog ajkam „Hazudsz! Ne szólj tovább — Én nem ezt akartam!“ — Figyelj ide, hallgass — ne gondolj- most másra Sem a szerelemre, sem a boldogságra Csak egyre, mi szived álmából felrázza — Gondolj a Hazára! — — Gondolj a Hazára! — És tedd oltárára te is áldozatul — Nem kívánok sokat — A boldogságodat. Fénylő szerelmedet, vidám kacagásod Nappalod derűjét, éjszakád nyugalmát Színes gyermek álmod. A Hazáért úgyis oly keveset adhatsz A mit meg kell tenned örömmel tedd érte Hiszen legfeljebb csak hogy árván maradhatsz A haza mindennél legszentebb, legnagyobb: Áruló vagy te is hogy ha veszni hagyod, Minden áldozatot meg kell hozni érte, Bár szived a bánat darabokra tépje Különben elveszett : Hontalannak lenni van ennél gyászosabb Van ennél szomorúbb ? Áldozd fel hát érte a Mirtusz koszorút. Most felelj és válassz. De szivem nem felel, Csak lángba borulva hallgatásba merül „Szótlan meddig állasz ? . . . Felelj! — Kérdeztelek? — 5 a szivem meg remeg. Majd lassan tétován megindul zokogva Gondolatom előtt, mint a koldus szokta Beborul szelíden, Alázatos szóval beszélni kezd lágyan: „A homálynak szürke fátyolál szeretném Most arcomra tenni Hogy ne lássa senki lázas pirulásom Szeretnék minden szerelmeshez elmenni, Hogy elmondjam nekik minden vágyom, álmom. Minden boldogságom, minden reménységem, Jókedvem, nyugalmam, csengő nevetésem Hazámnak áldozom S többé nem álmodom. Lángoló szerelmem mely szivem átjárja Át — ruházom rája!" — 5 megtisztító lángja a Honszeretetnek Fényesen lobogva nőni, nőni kezdett Meghajtva magát szent gondolatom előtt Szólt. — „Győztél! — ! A Haza most mindenek előtt /“ — lanságukkal, Gáspár Magda pedig találó kosztümjével tűnt ki. A hölgyek közül feltűnést keltett Dániel Kató, mint lorgnettes táncosnő, Gorzó Mária, Nagy Böske, Solymossy Ilonka. A kicsinyek közül Cservenyák Bébi, mint stílszerűen öltözött bohóc, Schönpflug Magduska, Schönpflug Klárika, Bárdos Alice, Dezső Ella és Irén és Solymossy Klára tűnt ki. Ügyes apród volt a kis Csaba László s jó megjelenésű táncos Sikolya Ferenc. Az élőkép valamennyi szereplője derekasan oldotta meg feladatát és sikeresen közreműködött az összhatás elérésében. Egyébként az élőképben a következők szerepeltek : Hamupipőke Ilosvay Zsófi,^Királyfi Tóóth Géza, Királyné GáspárMagda, Mostoha Neupauer Margit, Egyik nővér Brichta Irén, Másik nővér Csépán Ilonka. Udvarhölgyek: Baráth Juliska, Csépán Sárika, Csőkör Erzsiké, Csőkör Ilonka, Dentant Júlia, Gorzó Mária, Kovács Irma, Nagy Bözsike, Nagy Böske, Leitner Lili; Táncosnők : Dániel Kató, Dezső Margit, Haugg Böske. Kindris Mária, László Mariska, Liebhauser Margit, Matuska Margit, Papp Róza, Solymossy Ilonka, Teleky Gizi; Táncosok : Czékus Miktós, Fábián Sándor, Gorzó Béla, Hanus Ferenc, Kovács Zoltán, Markovits Ferenc, Medvey Béla, Sikolya Ferenc, Aczél Ferenc, Visky László. Fegyveresek: Dapsy Zoltán, Janitzky Pál, Szabó Mihály, Török András, Visky Zoltán; Zenekar: Bárdos Alice, Dezső Ella, Mihályka Anna, Schönpflug Magda, Schönpflug Klára, Solymossy Klára; Apródok: Balogh Tériké, Csaba László, Dezső Irén, Róth Ágnes; Bohóc: Cservenyák Bébike; Hosszabb szünet után Róhay Ödön budapesti daiénekes Baranyi Ilona zongoraművésznő remek kísérete mellett Schumann : Két gránátos cimü dalát énekelte el. Hangja kellemes és tiszta tenor. Majd operaénekesnőnk, Gréger György né következett, aki előbb egy opera részletet, majd az „Erlkönig“-et énekelte el a nagykárolyi közönségtől már sokszor megcsodált erőteljes hangján. Az ünnepség művészi clouja: Balázs Árpád dalköltő volt, aki frenetikus hatást keltve, saját szerzeményeit énekelte és hegedülte el cigányzenekar kísérete mellett. „Levelem levelem uioisó levelem“, „Nem tudok én néked csak virágot hozni“, „A temető mohos oldalában“ cimü dalok örök szépségei már a magyar népdalköltészetnek, de jól esett azokat a szerző szájából is hallanunk! Papp Klotiid az „Elment“ cimü poétikus szövegű és fülbemászó zenéjü háborús müdalt adta elő fiatalos bájjal s kellemes hanggal. Dániel Kató saját költeniényeif olvasta fel. Egy meleg szivü lélek formás megnyilatkozása ez a lira s olvasóközönségünk gyönyörűségére azokat tárcarovatunkban is közöljük. A sokáig ^emlékezetes este Braneczky József zárószavaival ért végett, aki a közönség nevében keresetlen szavakban köszönetét mondott az ünnep fáradhatatlan rendezőjének: dr. Schönpflug Bélá- nénak és a szereplőknek. Vakáció van! A béke boldog korszakában örömmel várta ezt a napot tanár és tanítvány. Örömmel, mert testi és lelki felüdülést hozott a tiz hónapi munka, küzködés után. A háborús tanév egy hónappal korábban .fejeződött be a szokottnál. A 18 éves ifjak már a fegyverfogásban, a céllövésben gyakorolják magukat, hogy méltók lehessenek a legendás hirü 48-as diákokhoz. A tanárok nagyrésze, a diákság zöme azonban itthonmaradt. Ezeknek bár milyen jól esne is a pihenés, bármennyire, meg is kívánná szervezetük a nyugodtságot, a jövő tanévre való előkészülést, hazafias szempontból nem szabad pihenniük!
