Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-03 / 23. szám

Vili. évfolyam.

Nagykároly, 1916. junius 3.

szám.

—

NAGYKÁROLY ES ERMELLEK

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLŐ

Sícfixeíési árak:

Egész évre .. .. .. .. S korona.

Félévre .'. .. .. . .. 4 „

Negyedévre ........................................... 2 ..

Tanítóknak egész évre .. .. .. .. 5 .,

Főszerkesztő: DR. VETZÁÍC EDE.

MES]ELEMIK SIKIÉ1I SsOHBATOIi. = I

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM

(„KÖLCSEY-NYQMDÁ" R.-T. NAGYKÁROLY.)

r= Hirdetések ugyanott vétetnek fel. —-----Nv

iittér sora 6ü fillér.

Szövetkezzünk!

A szövetkezés által a sok, önmagában jelentéktelen erő legyőzhetetlen hatalmassággá iesz, amire úgy a. nagy természet élete, mint az emberi társadalom számtalan példát szolgáltathat. Úgy látszik azonban, hogy a gyarló emberi természettel szemben a világ Összes tanulságai sem érhetnek ei eredményt, mert a szövetkezés eszméje, noha legtöbben belátják előnyeit, nagyon nehezen terjed. Egyes lelkesedő, agilis emberek, kiknek rendesen semmi hasznuk, de egy csomó kellemetlenségük van belőle, —‘ kezdeményezik a szövetkezetek alkotását, de a nagy többség, mely csakis hasznát látná,, kicsinyeske- désekket zátonyra juttatja az ügyet/OIyan érthetetlen közönnyel, sőt mostoha érzülettel viselteinek iránta, hogy a valahogy megalakult szövetkezetnek, is meg kel! buknia. így van ez nálunk

Nagyon ki van fejlődve a szövetkezeti és egyesületi élet a skandináviai államokban és Németországban. Nincsen ember, aki ne volna tagja.egynéhány egyesületnek, vagy szövetkezetnék. A nyugodtabb, higgadtabb vérmérsékleten, a kellő irányú, öntudatos ryeveJésen kivid a rendezettebb és becsületesebb kereskedelmi és közéleti viszonyokkal magyarázható talán ez az állapot. Nálunk a közönség ilyenirányú éretlenségén kívül egész csomó alattomosan támadó akadállyal kell megküzdenie sok közjóléti intézménynek. Magánérdekek ieheI tétlenné teszik egész társadalmi osztá-j jlyok könnyebb megélhetését. Hogy az . ilyen berendezkedés? 'milyen súlyos zavarokat idéz elő, azt;.,a háború alatt el-1 j burjánzóit élelmiszer (uzsora mutatja.

Magyarország, fogyasztó közönségé-!

1 nek az a része, mely maga nem termelő,; jvagy nem ipari munkás, aki munkabérét I ja megélhetési viszonyok szerint emelheti,, j— egyszóval a fix fizetésből élői* soha lsem érezhetők annyira nehéz helyzetüketi mint ma. A magyarországi tisztviselőket j teljesen szervezetien^ találta a háború. I Ez a szervezetlenség-meg volt eddig - is, | de hátrányait nem érezte annyira a maga j javával nem törődő'usztviseíő. Szükség-; létéit kielégíthette idegen beszerzési for- i fásokból-, nem érezte annyira szüségéíj annak, hogy maga gondoskodjék sziik- j ségleteiről szövetkezett utón. Kapott min- j dent az árucsarnokban, ami fő hitelre S is, és olyan áron, hogy az a kis külön-: jbözet, melyet a szöi *í\]<ezeti ut biztosi-j I főtt, nem érte meg szerinte azt a kis bajlódást, amit a szövetkezet alapifása! igényeli volna. Maradt hát ui, aki fizet.;

!

A mai rendkívüli helyzet, mikor I nagy különbségek vannak ár és ár kö-j I zött, melyeken vásárolni lehet, nagy ta-1 Inulságul szolgálhat a tisztviselőknek és I más fixfizetésü embereknek. Most már I óriási árkülönbségeket keli fizetniük,

I amiért nem gondoskodtak fogyasztási szükségleteikről. Védtelenül állanak szeni- ;ben az elhatalmasodott élelmiszer uzsorával és kénytelenek megfizetni a köz- ! vetítők hosszú sorának közbenjárását, noha az árukhoz maguk is hozzájuthatnának a szövetkezetek utján. Sőt még jobban mint igy, mert a szövetkezetek ereje ma már olyan nagy, hogy egyes árucikkek csakis náluk kaphatók. Raktáraik olyan dúsak, összeköttetéseik olyan megalapozottak, hogy vannak cikkek, miket a magán kereskedő ma meg sem kaphat, míg szövetkezetek hozzájuthatnak.

Sokan úgy vélekednek, hogy a mai nehéz viszonyok lehetlenné teszik a szövetkezést. Ellenkezőleg, épen most van a legfőbb szüksége és legszembetűnőbb haszna a szövetkezésnek. Hiszen a városok közélelmezési tevékenységei is épen most a legszükségesebbek és pótolják valahogy amit maga a közönség elmulasztott: t. i. a közszükséglet ellátására irányuló szervezettséget. Ma az önerejéből boldogulni akaró éhenhaihaí, sokszor csak hatósági segiíség igénybevételével boldogulhat. Azonban szervezetté tömörülve, a tagok megélhetése a lehetőségig mérsékelt áron volna biztosítható.

Hisszük, hogy a háború nagy áron megváltott ' tanulságait között az egyik épen az iesz, hogy felismerve az egyesülésben rejlő erőt, mindén szükséges, vagy nemes szándékú tevékenység érdekében szövetkezni fogunk.

# # ä 1 §'i 11111| íl II

I Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet J nagyltárolyi fiókjának.

Színész históriák.

1. Náni.

Irta Ambruszter Sándor.

A millenáris év nyarán történt. Réíliy László kiváló erőkből álló. jeles társulata a pestvidéki kies nyaralóhelyen, Pécelen vegetált. Pártolás hiányában a szintársulaf a legnagyobb nyomorba jutott. Akik a koplalást már megelégelték, bucsuzás nélkül távoztak s igy már feioszló félben volt a társaság, midőn az igazgatónak mentő ötlete támadt. Eszébe jutott, hogy él Budapesten egy Kovács nevű nyugalmazott színész, aki nagyon szívesen szokott arra vállalkozni, hogy a megszorult vidéki kartársakat vendégjátékával előnyösebb anyagi helyzetbe juttassa.

Az öreg Kovács, aki különben országszerte „öreg funerator“ néven volt ismeretes, mert a színészek temetésein a gyászlobogót az „Egyesület“ nevében rendesen ő szokta vinni, engedett is a 'felszólításnak s egy pénteki nap (malum omen) délutánján annak rendje és módja szerint meg is jelent Pécelen.

Kovács, mint a népszínház nyugalmazott művésze, annak idejében ugyancsak kisebb szerepeket játszott, de azért szívesen vállalkozott nagyobb szerepek eljátszására is, ha erre vidéken alkalom kínálkozott. Volt is egy pár jó szerepe, melyekben nem • közönséges sikerekhez jutott. Az igazgatóval levelezés utján már jó előre abban állapodtak meg, hogy először Follinusz Aurél közkedvelt darabjában, „Náni“-ban lép fel, amelyben egyik legkedvesebb szerepét, az öreg glogováczi svábot fogja játszani.

Megvolt azonban írva az a sors könyvében, hogy az „öreg funarator“ utolsó rémszereplése botrányos kudarccal végződjék. Ez volt ugyanis az utolsó szereplése az öregeknek, mert e balsiker után sohasem tudták többé rávenni, hogy fellépjen, pedig jó erőben még sokáig élt az „öreg funerator.“

Az első nehézséget az okozta, hogy a társulat karmestere nehány nappal előbb eltávozott, Már pedig „Náni“-t, lévén az énekes népszínmű, karmester nélkül eljátszani lehetetlen. Abban állapodtak meg tehát, hogy másnap, szombaton, vagyis az előadás napján, korán reggel, bemegy az igazgató a fővárosba és kerít egy karmestert bármi módon, és avval a nap folyamán visszatérve, este megtarthatják minden fennakadás nőikül az előadást.

Ebben megnyugodva a vendégművész tiszteletére asztalhoz ültek, hogy őt megvendégeljék, de meg hogy az előrelátott fényes siker örömére egy pár pohár homoki vinkót örökké száraz torkukon leeresszenek. És ez annál is inkább keresztülvihető volt, mert az Aréna vendéglőse hajtandó volt mégegyszer és utoljára, no meg a holnapi biztos kaszasiker reményében is-; a dús lakoma költségeit hitelezni.

Vidám hangulatban repültek az órák, A hetek óta nyomorgó bohém társaság egy kis vidámitóhoz jutva, teljesen megfeledkezett nemcsak eddigi nyomorúságáról, hanem az idő múlásáról is. Csak akkor szedelőzködtek össze, amikor egy hirtelen keletkezett nyári zivatar egész özönvizet készült a nyakukba zúdítani. Csakhogy ekkor sem mentek haza, hanem csak beljebb húzódtak a szellős -aréna színpadára, amely a rozoga faalkotmánynak: mégis a legjobban védett része volt.

A mulatság tehát megszakítás nélkül folyt tovább, miközben észre sem vették, hogy az előbb még tikkasztó iég meglehetősen hűvösre változott. A dalolásban felhevült gégék hangszálagaira rátelepedett az éjszaka hűvös párája, aminek hatása eleinte gyakori tüszszentések-