Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-04-22 / 17. szám
6-ik oldal. Északkeleti újság nagekároly és érmellék, 17-ik szám. CSARNOK. A tanyai gyilkosság.* irta: Szecső Vilmos. Egyszer régen, jogászgyerek koromban meglátogattam a nagybátyámat, aki akkor fiatal alügyész volt egy alföldi városkában. Horti, a nagybátyám, csak tiz évvel volt idősebb nálam, de tán még ez a korkülönbség se látszott meg rajta. Az arca üde és ránc- talan volt, akár csak az én húszéves ábrá- zatom. Csak azok tudják igy megőrizni az arcuk ifjú iideségét, akik mértéktelenül szeretik önmagukat. Pedig Horti jószivü volt, érzelmes is. De önmagát szerette legjobban a világon. Nemhogy az életét semmiért és senki fiáért föl nem áldozta volna, de rózsás vonzó arcának még egy vonalát is semmiféle szenvedelem eltorzítani nem tudta. A homlokát össze nem ráncolta soha, az ajkát se haragban, se gúnyban, sem fájdalomban félre nem vonta. Úgy látszik, örökké fiatal és szép akart maradni, felsöbbrendü, gőgös közömbösségben uralkodni embereken és helyzeteken. Akkoriban éppen házasodni készült, szép leány volt a menyasszonya és főleg nagyon gazdag, mert Horti bátyám, elegáns kedvtelései révén, fülig el volt adósodva. . Délben érkeztem meg a sáros városkába. Együtt ebédeltem a bátyámmal, de délután magamra maradtam, mert Horíinak dolga volt a hivatalában. Becsatangoltam az egész várost a kisé- halt utcák rettentő csöndje és halálos uralma ránehezedett a lelkemre. Ez a I alott, eseménytelen némaság, ez a tompa nyugalom, ez az elkábitó üresség szinte beteggé tett" és elhatároztam hogy másnap visszautazom. De másnap reggel azt mondja a bátyám, hogy ki kell mennie a tanyára egy gyilkosság ügyében. Vele tartok-e ? Kaptam az alkalmon. Könnyű vadászkocsin mentünk ki. A vizsgáló bíró már előre ment. Jóllehet csak öt-hat kilométernyire volt a kérdéses tanya a várostól, az agyagos sártól szinte járhatatlan utón mégis vagy két óra hosszat kínlódtunk, amig kiértünk. Az utunk szomorú tarló közt vitt el, mai) fölött piszkos, sárgásszinü köd lebegett ... ... Az eset a következő volt: A tanyáról két héttel ezelőtt eltűnt egy leány, aki törvénytelen közösségben élt Kun- szebóval, a tanya fiatal gazdájával. A gazda azt mondta, hogy a leány elment a szentpéteri vásárra és azóta nem tért vissza. A csendőrség nyomozott. Megtudta, hogy Kunszabó házasodni készül, fe eségül veszi a szentpéteri gazdag molnár leányát és hogy e miatt a hetyke, könnyüvérü, fiatal gazda újabban sokat civódott eltűnt kedvesével, akit el akart zavarni magától. A csendőrök szétnéztek a tanyában. Az udvart meg az istálló földjét összeszurkálták szuronyokkal s a kocsiszínben puha földre találtak. Elő az ásóval! Tiz perc múlva nregta álták az elásott leányt, akinek baltával volt széthasítva a koponyája. Most ott állott a gyilkos a tetem fölött, a biró és az ügyész előtt. Vallott. Egykedvűen, nyigodtan beszélte el borzasztó tettét. Elvégezték a formaságokat. Kunszabót megvasalták és szuronyok közt bekísérték a városba. A tetemet is föltették egy szekérre és behozták szintén, boncolás céljából. Mi is visszatértünk a városba. Én fáztam, borzadtam, undorodtam. Horti meg egyre azon csodálkozott, 'hogy mily nyugodtan tudott a gyilkos két hétig aludni abban a tanyában és hogy egykedvű lépéssel naponta hányszor elmehetett az elesett áldozat fölött! Mikor hazaértünk, János, egy esetlen, lusta parasztlegény, akit a bátyám inasnak alvagy . . . —! leveleimet!. . I ‘ nem találom a i kalmazott, jelentette, hogy egy nő várja Horíit a dohányzószobában. Beléptünk. Sötétruhás, halvány teremté kucorgott a díván sarkában. Horti kedvetlenül mosolygott és engem betuszkolt a hálószobába, emelyet szárnyas, üveges ajtó választott el a dohányzótól. Nem tehetek róla, majdnem minden szót hallottam. — Visszahoztam a leveleidet — szólott a leány. — Köszönöm ... Te jó felelt a bátyám. — Most add vissza az én — Bocsáss meg Anna, de leveleidet . . . elkallódtak . . . — Elkallódtak? — El. — Hat Isten veled. Károly . . . Isten veled . . , Hát csakugyan igaz ? Nem tudom . . . nem tudom hinni . . . — Anna, légy belátással . . . hiszen te oly okos teremtés vagy . . . Nézd, meg kell nősülnöm . . . Kell, kell . . meri különben elpusztulok ... Ne haragudjál Anna . . . nem tehetek másként . . . — Akkor Isten áldjon 1 Nézd Károly, nem mondom, hogy megölöm magamat . . . Minek is ? Meg vagyok igy is ölve, a lelkem I halott ... és oly mindegy, hogy a testem mikor megy utána! Ma-e vagy holnap? Lépés hangzott, majd néhány halk szó, a j melyet nem értettem meg, aztán ajíócsapódás j hallatszott. A leány elment. Beléptem a szobába. ^Mezőgazdák figyelmébe! A Nagykároly! Önsegélyző Népbank Áruosztálya, mint a Hadi Termény — S.-T. bizományosa folyásit — ítélt az 1032—1916. I. E. sz. rendelet értelmében. Kölcsönkérelmekhez csatolandó a bevetett terület nagyságát igazoló hatósági bizonyítvány. A bátyám óit állt a cserépkályhánál, a melyben vígan lobogott a tűz s a nyitott kályhaajtón papirosomét dobott a sistergő parázs közé A levelei voltak, amelyekben bizo- zonyára tüzesen és ábrándosán esuekelt valamiért, ami még akkor szent és drága volt szomében . . . A láng föllobogott és megemésztette las- san-lassan a papirost. A bátyám ott állt és nézte fanyar arccal, aztán a vaspiszkáióvai széíkotorta a papiros hamvát és becsapta a káiyhaajtóí. Leült az asztalhoz. A hátát a szék támlájához nyomta és nyújtózott egy hosszút. Aztán fölvett az asztalról egy cigarettát és rágyújtott. A füstöt kéjesen fújta ki és arckifejezése egyszerre gondtalanná, szinte vidámmá változott. Gyújts rá. kölyök ! — szólt rám jókedvűen. Rajtam meg hirtelen valami hideg borzalom szaladt át. A szemem élőit fölvillant a tanyai gyilkos egykedvű arca és — lehet, hogy tán csak képzelődöm, — de én azt az arcot megdöbbentően hasonlatosnak találtam e percben a bátyám ábrázatához . . . A szerkesztésért felelős Dr. Votzák Ede főszerkesztő. Eladó szőlő, A nagykárolyi szőíőskerthen a kereszttel szemben levő teljesen beültetett szőlő a hozzátartozó felszereléssel örökáron eladó. Értekezhetni lehet a tuljdonos özv. ?agg Lajosnáaái Petőfi-utca 16. szám alatt. %f<P ii M M: *) A „Szegedi Napló“ tárcája. jutányos áron felvétetnek' ./pi # m I ! P | fjf | 10 | Ijl 0 JOHANN MARIA FARINA GEGENÜBE DEM RUDOLFSPLATZ. Ezen cég kiváló gyártmányai az egyedül valód kölnivíz, kölnivíz-szappan 0HÉT és púder minden jobb droguériában, illatszer- és gyógytárban kaphatók. Ügyeljünk a pontos cirare: JOHANN MARIA FARIN A I OTT Gegenüber Dem Rudolfsplatz. “iBü Minden hasonlónevü utánzatot utasítsunk vissza. Magyarországi képviselő: Holzer Emil Zoltán Budapest VIII. $ 0 $ <$ $ $ Nyomatott a „Kölcsey-nyomda“ Részvénytársaságnál Nagykárolyban. Bk,
