Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-04 / 10. szám

északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 7," ,1'j >y POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak: Egész évre ................................ Fe lévre .......................................... Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre..................... 8 korona. 4 „ Főszerkesztő : DR. VETZÁK EDE. MEGJELENIK MIEDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. ­Nvilttér sora 60 fillér. A Vörös Kereszt Egylet közgyűlése. A múlt vasárnap tartotta meg a nagy- kárftlyi Vöröskereszt fiókegylet közgyűlését, melyen egy hosszú és nehéz esztendő munká­járól számol be a vezetőség. Az elnöki jelen­tés, melyet dr. Vetzák Ede alelnök olvasott pontosan beszámol az egyesület működéséről s képét adja annak a fontos misziónak, me­lyet az egylet a háború és a jótékonyság szolgálatában betölt. A jelentést kivonatosan az alábbiakban adjuk : „Milliók küzdenek milliók ellen Eurőpá- /nAk..mind a négy táján s az irtózatos küzdel­mek ádáz pusztítása romba dönti évszázadok ■ ..szorgos munkájának gyümölcseit, hogy a vízérté hulló romok felett egy uj és talán a réginél szebb világot teremtsen. A távol harc- " tereken véres szuronnyal, még füstölgő fegy­verrel rohan előre a Katona, a mi katonánk, hogy, ha kell vérével, életével rója le azt a szent kötelességet, melynek hivó szavára ott hagyta szeretteit, otthonát, foglalkozását s ment hogy nehány rövid nap alatt a békés polgárból a maga és mások életét semmibe vevő katonává legyen. A nagy pusztulás szomorú képét nem tudják eltakarni a győzelmes diadalok, a fáj­dalmas végső sóhaj keresztül tör a diadalmas éljen kiáltáson. A haladó sereg után ott nyo­mulnak előre az emberszeretet hős katonái, hogy bekötözzék a sebeket, enyhítsék a fáj­dalmakat és hogy a magával tehetetlen sebe­sültet mint uj embert adják vissza az emberi­ségnek, mint uj katonát a hazának. A három- szinü zászló és a Vöröskereszt egymás mellett harcolnak egy jobb, egy szebb jövőért. Az egész világot újjá teremtő nagy vál­ság közepette a nehéz kotelességteljesités hosz- szu egy esztendejére tekintünk vissza most, hogy számot adjunk első sorban magunknak arról, hogy azon sok feladatnak, mely elé egy­letünket a világháború vihara állította, meny­nyire voltunk képesek megfelelni. Mi az, amit egy előttünk álló beláthatatlan jövőben még tennünk kell. Visszatekintünk egy komoly és nehéz múltra azért, hogy részben okulást, részben buzdítást merítsünk a múltból a jö­vőre s hogy minél tisztábban és világosabban magunk előtt láthassuk azt az utat. amelyen a jövőben haladnunk kell. A lefolyt év történetére visszatekintve ő- szinte részvéte! és mély fájdalomal emlékezünk meg a hazáért hősi halált titkárunknak Nemes- tóthy Szabó Albertnek haláláról. Megdöbbené­ssel, de mégis fájdalmas büszkeséggel olvastuk a táviratot, melyben a szülőket a Vilmos hu­szárezred tisztikara nevében gróf Szapáry alez­redes hős fiuk eiesetérőb értesítette őszinte ki­fejezést adva annak a tiszteletnek és becsülés­nek, melyet bajtársai közjitt a huszár tiszthelyet­tes kiérdemelt. A háború kitörésetek minden szépért ne­mesért s az emberiség örök javaiért hevülő lel­kében élénk viszhangra kelt az a hivó szózat, mely a fél világgal szembe került nemzetünk minden fiát az ágyuk és puskák tüzébe szólí­totta s ment önként, visszatarthatatlanul, hogy teljesítsen egy szent kötelességet, mely előbb csak közülünk vitte el őt, később pedig életét követelte. Hogy mily drága, menyire becsült volt é- lete mindazok előtt, akikkel őszehozta sorsa, meghatóan mutatta meg az a mindenfelől meg­nyilvánuló mély és őszinte résszvét, mely haza hozott koporsóját a nyitott sírig kisérte. Egész ember volt, aki semmit nem tett, hacsak nem egészen. Távozásától kezdve haláláig meleg érdek­lődéssel kisértük sorsát, mely a megérdemelt kitüntetéseken keresztül a hősök sírjáig vezette, s amily őszinte volt örömünk, midőn egy egy újabb hőstettéről, kitüntetéséről hallottunk, époly megrázó volt a fájdalom, melyet halál­híre keltett bennünk. 1915 május 17-én 38 éves korában bekö­vetkezett haláláig lelkes hive, apostola volt a vöröskereszt intézménynek, melynek helyi fiók­jánál hosszú időn át mint titkár működött. Maradjon velünk az ő szeretett lényének emléke s kisérjen továbbra is tiszta, önzetlen purita­nizmusa. Hozza el a sok áldozat azt a boldo­gabb békés jövőt, melyért ő vért és életet ál­dozott s melynek életében csendes és fáradha­tatlanul buzgómunkás a volt. Legyen neve fiók­egyletünk történetében a mutató oszlop, mely kijelöli az irányt a nemes és nagy célok meg­valósítására: legyen élete példa, hogy meddig kell küzdeni. A jelentés ezután a kórházak működésé­ről s a fiókegylet többi intézményéről : a vasúti konyháról, betegnyugvó állomásról em­lékezik meg. Az év elején 3 kórház fogadta be a betegeket. A gróf Károlyi kastélybeii kór­ház, fennállott a háború kitörésétől a múlt év szeptember 30-ig a Grófnő Öméltóságának: kegyes jótékonyságából s ez idő alatt ápolás­ban részesült itt 14 tiszt, 764 betegnapon és 131 közlegény 4918 ápolási napon.. Az 1. és II. számú kisegítő kórházakban (kereskedők házában és a Matolcsy-házban) az elmúlt évben ápolásban volt 4 tiszt 98 és 632 köz­legény 26262 ápolási napon. A március hó végén megnyílt honvédlaktanyai tartalék’ kór­házban a megnyitástól az év végéig volt 6 tiszti 92 és 1896, legénységi ápolt 46116 be­tegnapon. E számok melyek szerint összesen 24 tiszt 654 és 2659 legénységi egyén 77296 napon át részesült orvosi ápolásban és ellá­Hős fiaink. Sok szép dicsőségről szereztünk már tu­domást a háború kezdete óta. A hősiességek közé méltán sorakozik Ujfalussy Miklós — a porosz Johannitarend lovagja, cs. és k. kama­rás, szolgálatonkivüli huszárkapitány — néhai Ujfalussy Sándor főispán fiának, a megyei előkelő társaságok rokonszenves tagjának, sok dicsős hőstette is, melyek dicséretet érdemlőn gazdagítják a magyar katonai erények alma- nacháját. Ujfalussy Miklós a háború kitörésekor az elsők között vonult hadba. Előbb Szerbiában küzdött, az olasz hadjárat megindításakor pedig az Isonzó frontra rendelték. Az ősszel Szer­biában újra megkezdett offenzivánknál — ami­kor Belgrádnál hajóztak át csapatával — is­mételten szerb földön teljesített fontos földeritő szolgálatokat, később pedig az összeköttetést tartotta fent a németekkel. — Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért már 1914-ben megkapta a Signum Laudist, 1916-ban pedig a német vaskereszíet és a III. oszt. katonai érdemkeresztet a hadíékitménnyel. Utóbbi két kitüntetést a második szerbiai offenziva alatt teljesített szolgálatokért nyerte, mikor megol­dotta azt a nehéz feladatot, hogy megteremtette az összeköttetést a Szemendriánál átkelt német és a Belgrádnál áthajózott magyar csapatok között. A feladat nagyon nehéz volt, mert jól beásott szerb osztagok védték a közbeeső magaslatokat. Hősi csapatával fölkutatta ezeket a szerb hadállásokat s azután fölkérte a Kőrös monitor parancsnokát, Rodinus sorhajóhadna­gyot, támogassa föladatának megoldásában. Ez a kiváló tengerésztiszt — aki Belgrad ostro­mánál annyira kitüntette magát, hogy Mackenzen tulajdon kezével tűzte a mellére az első osz­tályú német vaskereszteí •— örömmel ragadta meg a szokatlan alkalmat, hogy hadihajó a hu­szárokkal együtt működjön s oldjon meg kemény kérdéseket. Mind amellett, hogy a Kőrös kormányosa azt jelentette hogy a Grocka sziget jobb Duna ága aknák miatt szerfelett veszedelmes, Rodinus a maga felelősségére odavezényelte hajóját, mert csak igy tudta a vitéz huszárok merész vállalkozását ágyutüzé- vel támogatni. Előbb Venter főhadnagy, azután Ujfa­lussy kapitány vezette végig a parton a mo­nitor tüzét. Minden egyes lövése bámulatra- méltó biztos találat volt. A huszárok lóról le­szálltán, lovaikat balkarjukon vezetve, kézbe vett karabéllyal mászták a meg szerb hadállásos magaslatokat, ahonnan a német csapatok meg­figyelései szerint hanyathomlok menekültek a szerbek. De a magaslatok tetején mégis fejlő­dött ki harc, melynek folyamán pl. Csabai huszár öt szerbbel vette föl a küzdelmet, egyet lelőtt, négy aztán megfutamodott. S mig igy leszorultak időlegesen a szerbek a magaslati hadállásokból a magyar monitor ágyutüze, meg a magyar huszárok fámadasa alatt, megcsinálta Ujfalussy az összeköttetést. Ez a bruvaros és hősi fegyvertény olyan fontos volt, amit törté­neti nevezetességűnek is mondanak, maga a német tábornok is a legmelegebben gratulált a hős, magyar huszárkapitánynak a nehéz föladat snájdig megoldásához' s külön napiparancsban is megdicsérte a huszárszázadot is. Ilyen hős- lelkű, rettenthetetlen kapitány vezetése alatt nem csuda, hogy huszárjai is hősiesen visel­kednek — százharminc kő ül eddigelé 45-nek van látható kitüntetése, ezüst és bronzérme, ötvenötnek meg hadtestparancsnoki dicsérete s nem ritka a többszörösen kitüntetett is. Meg­jegyzendő, hogy Ujfalussy kapitány százada a szabadkai 4-ik népfölkelő huszárosztály egyik százada s legénységében vannak bunyevácok is, akiknek ősei már 48-ban is mellettünk küzdöttek s most éppen olyan vitézül harcol­tak a szerbek ellen mint a szinmagyar huszárok Érdekes, hogy véletlenül éppen akkor kezdték, az olasz hadszíntéren való tartózkodá­suk alkalmával az ellenséges hajók Monfalconét bombázni, amikor ez a huszárszázad a ten­gerben hüsölt lovaival, de szerencsére nem esett bajuk . . . Magyar huszárszázad az Ad­riában . . . s olasz bombázás! . . . Különös helyzeteket teremt is ez a háború széltében — de újjá teremtette a magyar dicsőséget, hősies­séget is, amelynek ragyogó példája ez a huszár­század vitéz kapitányával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom