Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-23 / 52. szám
8-ik oldal. ÉSZAKKELETIUJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 52-ik szám. %aSBB8888S3g3888Bg; •X-X-X-X-X-X-X-X-X^ Betuker Orbán Elvállal könyvkötői munkálatok teljesítését a legjobb és legszebb kivitelben, jutányos árak mellett. NAGYKÁROLY, Kenyérgyár-utca. Benne ült a szemében a lelke. Hófehéren fénylő, bubánatos lelke . . . — Valami fájdalma lehet — gondoltam magamban. És még melegebben, hizelkedőbben simultam finom kis kezéhez . . . Nagyot sóhajtott. Elővette kötőszerszámait s hozzálátott a munkához. Fűzött, kötött, göngyölített. Hurokra húzta karcsú termetem; majd megint hosszan kifeszitve vékony ujjaira csavart. Nem szóltam semmit. Pedig fájt a gyúrás . . . Nagyon fájt. De nem akartam panaszkodni, nehogy még jobban elszomorítsam szegényt. így ment ez aztán heteken keresztül. Alakot kezdtem már ölteni. Mindennap nagyobb, szebb, melegebb — formásabb lettem. De ő — „ő“, aki kötött — nem változott. Mindig az a szomorú arc, mindig az a bánatos szép kékszem tapadt reám. Nem is olyan nagyon ritkán az is megesett, hogy ruhámat megáztatta lehulló könnyével. Ilyenkor azután arcához emelt. Forró piros ajkát szenvedélyesen tapasztotta puha testemre s szerelmesen búgta ! — Vidd ei neki . . . vidd meg neki szerető szivemet . . . forró csókom tüzét! — És én úgy szerettem volna akkor szárnyra kelni s' megkeresni, megtalálni azt, akiért a szomorú lány könnyezett ... és akinek szűz szerelmét) csókjait küldötte . . .! * * * Egyszer azonban sokáig nem nyúlt hozzám. Ott feküdtem bánatosan elhagyottá t benn a kosárka mélyén s nem tudtam elgondolni: miért borult rám a feledés barna fellege. — A szobában eltompitva jártak . . . Sejtelmes suttogások, néha meg épen panaszos sóhajok lefojtott sirások szisszenése hatolt át zárt lakom falán. Úgy szerettein volna tudni, mi történik körülöttem . . .! De egyelőre nem lehetett. És talán sohasem tudtam volna meg a titkot, ha egyszer a szobalány takarítás közben le nem vert voln’ a varróasztalkáról. Kiborultam s éhes tekintettel néztem szét a szobában. A leányka hófehéren halott halványan feküdt patyolat-ágyán. Egy idegen, komoly arcú férfi nagy elmélyedéssel hajlott föléje. Mellette az édesanyja állott. Szemében két csillogó, meleg könnycseppel . . . Nem tudtam magamnak megmagyarázni, mi íörténik itt hát! Csak azt hallottam még, hogy a komoly férfi odaszólt a siró anyának! Hála Isten’! Túl van a veszélyen. — Nagyon megrendítette a csapás. — Többet nem láthattam, mert a szobalány felkapott a földről s belegyömöszölt a kosárba. — Ezzel ismét megkezdődött az egyhangú, várakozó élet. Hallgattam a szoba panaszosan siró szomorú életét , . .! * * * Hosszú hetek múltán ismét csak felnyílt börtönöm teteje. Most már megint a leány emelt ki.-Gyöngéden, szeretettel ... De testemen végigborzongott fehér, vékony ujjainak jéghideg érintése. Felnéztem rá. — Nagyon megváltozott. Szemeiben élettelen merevség tükröződött s halvány arcán halotti sápadtság ömlött el . . . Dolgozott rajtam -sokszor — sokat. De már nem nézett rám többé azzal a rajongó szeretettel, amelyikkel máskor szemlélt. Sírni se’ láttam ... — Csak egyszer ... — De azt sose’ felejtem! — Sokáig nézett maga elé. Élettelenül. Elet nélkül. Egyszerre csak megeredtek forró köny- nyei. Arcához emelt ismét. Zokogott keservesen — sziveszakadtan. Telesirta szövetemnek minden szálát s kimondhatatlan fájdalommal sóhajtotta testembe titkát: — Most már nincs hova küldjelek . . . Nincs, akinek üzenetet, meleg csókot küldjék ...! — Megértettem. S könnyeivel átitatott, testem vigasztalóan tapadt lázas arcához . . . Nemsokára aztán elkészültem. Felküldtek egy nagy raktárba. Becsomagoltak egy faládába több társammal együtt és kijöttünk hozzátok. Mindegyikünk hozott magával valamit. Egyik üzenetet, a másik szerető szivet — én elhoztam egy leánynak, egy kesergő lánynak rámhullott könnyeit ... — Nem szólt tovább a sapka. Elhallgatott s éreztem, hogy hidegen, vizesen, — könnyesen tapad az arcomhoz. Körülnéztem. Keletről már világosság elevenedett és a tábor ébredezni kezdett. Elindultam én is a lakásom felé. Némán bandukoltam a szikrázó havon s fülemben még mindig visszacsengett a mesének vége: — Élhoztam egy kesergő leánynak rám- hullott könnyeit! — Csináljatok lányok hósapkákat, mert azoknak lelkűk — beszédes lelkűk van . . .! mms Az országban 20.000 árusítónál kapható. Egy szám Egy 3—4 középiskolát végzett ügyes, értelmes fiú tanulóul felvétetiií a „Kölcsey-nyomda“ r.-t.-nál. fillér. Minden városban és községben A NAP-ot megérkezése után árusítónk kívánatra házhoz szállítja. Adakozzunk a háborúban megvakult katonák javára. Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület Az Osztrák-Magyar Bank mellékhelye. 4 € 4 4 € 4 4 4 4 4 4 4 4 4 Tudatja, hogy váltókra valamint föld- és házbirtokokra bekebelezéssel és értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett nyújt 5-6° ó mellett kölcsönöket. Meglévő magasabb kamatú kölcsönökkel jutányosabb kamatra elvállal (convertál.) á p h p P p P & P P P '1& P P PP Természetes égvényes savaayuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő ízű, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoidó szer. Borra! vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek «> egy asztalnál sem szabad hiányoznia. Nyomatott a .Kölcsey-nyomda“ Részvénytársaságnál Nagykárolyban.
