Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-19 / 34. szám
2-ik oldal. 34-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. hogy közünk van hozzá, mint rokonvérnek vérhez s hogy a merre ő járt, arra vezet ami utunk s hogy ahol ő lakik — fönt nem a posványbán — ott van a mi házunk is, a krisztusi érzések s a magyar vérbe oltott megváltó kegyelem szfériáiba. Ezt a jó, áldott s erős lelkületet kívánom Szent István napján a magyar haza minden fiának és leányának. Sajnos azonban ezt a mértéket nem ütöttük meg mindnyájan! Nem csoda, hisz a háború nem a javulásnak s nem az erkölcsi nemesülésnek az ideje. Sőt ellenkezőleg. A háborúban fölülkerekedik az ösztönösség s erőszak s attól zavarodnak meg aztán az erkölcsi fogalmak. A pusztulás és a napszámban végzett emberirtás mintegy megbénítja az erkölcsi érzéket s a szenvedély nemcsak a harctéren, hanem a front mögött is átcsap a tízparancsolat szentelt korlátain. Mikor az erőszak, a hűtlenség és szószegés kegyetlenség vérözöné- ben füröszti a népeket, — mikor annyi hitványság s hazugság felemelt fővel vonul végig a világ színpadán, akkor nem csodálom, hogy elő mer bújni rej- tekeiből a ledér, piszkos bűn s fehér szoknyában — pedig a szappan drága — sétál és csábit a szemtelenség. De hát mindezek dacára ragyogó dicssugárzatban áll fölöttünk Szent István király alakja s rámutat az örök érvényű erőkre s mintahogy a napsugár a legerősebb szélben is, hol minden reszket és zörög, zavartalanul s elhomá- lyosodás nélkül világit s mintahogy a vízesés fölött, hol hullám hullámra szakad s porrá törve ködfelhőkben emelkednek a vizcseppek, megszakítás nélkül boltozódik a szivárvány: úgy világit lelkünbe Szent István erénye és Íveli át a sírokat, a családokat s a nemzet veszteségeinek ötvényeit. Szemünkben e sugárral s szivünkben e békesség e szivárvánnyával megálljuk helyünket legyőzzük az áldozatos idők nehézségeit. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. ________________________________es fá rost közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete f. hó 13-án, vasárnap délelőtt Debreczeni István kir. tanácsos, polgármester elnöklete aiatt, rendkiviili közgyűlést tartott. Elnöki megnyitójában meleg hangú szavakkal emlékszik meg a képviselőtestület egyik elhunyt, szorgalmas tagjáról: Magyar Károlyról, kinek emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg a közgyűlés. Egyben jelenti hogy Magyar Károly helyére ifj. Papp István, Jasztrabszky Irma megbízottja: Péchy Imre helyére pedig Schnébli Károly, mint legtöbb adót fizető póttagok hivattak be. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy a pénzügyigazgatósággal a bor és husfogyasz- tási adó megváltására nézve a pénzügyminiszter jóváhagyásától feltételezetten a szerződést megkötötte. A boritaladóért évi 4000 korona, a husfogyasztási adóért pedig 14.000 korona megváltási összeg fizetendő. A vármegyei törvényhatósági bizottság legutóbb tartott közgyűlésén jóváhagyta a képviselőtestületnek 400 darab sertés hizlalására vonatkozólag hozott határozatát. Ezzel kapcsolatban azonban a polgármester bejelentette, hogy ezideig tengerit beszereznie nem sikerült. Árpavételre vonatkozólag engedélyt kért a minisztertől, de igen kevés a kilátás arra, hogy a hizlalás kérdése megoldható legyen. Á közgyűlés Komódi Lajos és Cukor Márton képviselőtestületi tagok hozzászólása után a bejelentést tudomásul vette. A képviselőtestület a rendkívüli viszonyokra való tekintettel a városi tisztviselőknek búza és tűzifa beszerzésére fizetési elől igét engedélyezett, mely a fizetésből 10 havi részletben vonatik le. Debreczen városnak ama átiratára, miszerint írjon fel a képviselőtestület a miniszterhez a Püspökladány—Kőrösmezői vonalon a második vágány kiépítése tárgyában, elhatározta, — tekintve, hogy felirati joga csak törvényhatósági joggal biró városnak van, — miszerint felír a vármegyei törvényhatósághoz, hogy kérelmezze a második vágány sürgős kiépítését. (A vármegyei törvényhatóság azonban juüusi közgyűlésén Debreczen város átiratát, mint időszerűtlent már figyelmen kívül hagyta ! A szerk.) Az ipartestületnek anyagi támogatás iránti kérelmét a képviselőtestület a város nehéz pénzügyeire való tekintettel teljesíthetőnek nem találta. Vidasits István volt városi utkaparó ré' szére 16 évi becsületes munka után beállott szolgálatképtelenségére tekintettel a közgyűlés 870 korona végkielégítést szavazott meg. Több kisebb jelentőségű s magánérdekü ügy letárgyalása után a gyér érdeklődés mellett lefolyt közgyűlés véget ért. Segítsük az érettünk harcoló véreinket minden jóval. Tűzoltóságnak. 1916. augusztus 17. A jó Isten megsegít bennünket, ha mi is segítünk magunkon. Ha veszélyben vagyunk, segedelemre van szükségünk. Nagy a szárazság. Isten mentsen bennünket tőle, ha valamiféle tűz e szárazságban kiütne. Igaz, van tűzoltósága városunknak. Éppen erre akarjuk felhívni városunk férfi lakosságának figyelmét. Nem tudjuk sohasem, hogy mit érünk, milyen sors vár reánk. A tűzoltók nagyrésze hadba vonult. A még meglevőkből is részint hadimunkára, részint bevonuláskor többen eltávozhatnak. Megfontolás tárgyát képezhetné, hogy a megmaradt férfi lakosság a tűzoltóság ügyét felkarolná. Első sorban az önként jelentkezők, továbbá minden olyan férfi lakosa városunknak, ki koránál és testi szervezeténél fogva hasznos szolgálatot tehet esetleges tüz- veszedelem idején a közjónak, szakszerű oktatásban s gyakorlatokban vegyen részt a tűzoltói teendőkben. A tűzi fecskendők felszerelése, a tűzoltás elméleti és gyakorlati elsajátítása mind olyan tényezők, melyeknek tudatában kellene lenni minden férfiúnak. A veszély idején közel kell lenni a segélynek. Segédkezet nyújtani e téren elsősorban csak szaktudású, szakképzett egyén tudhat s képes. Ezen ügyet jóakaratu figyelmébe ajánljuk az illetékes tényezőknek. Oktató van. Tanulási időnek lenni kell. Az elméleti és gyakorlati tűzoltási munkák végzésének megtanulására jelentkezni hazafiui kötelesség, hazafias cselekedet. Sohse tudjuk, minek vesszük hasznát. Szóljanak e tárgyhoz mások is. Megérdemli az eszmecserét a sürgős, halaszthatatlan megbeszélést s a gyors elméleti és gyakorlati kiképzést. Nem akarunk egy szemernyit se levonni derék tűzoltóink szakképzettségéből, tudásukból és megbízhatóságukból. E nehány sorral csupán csak segítségükre akarunk sietni. A szándék jó, a cél nemes. Ne feledjük: Összetartásban van az erő. m. y Felhívás a magyar nőkhöz! A világháború kérlelhetetlen következménye, hogy azok, akik a nemzetvédelem nagy tusájában, életük fölajánlásával, a legnagyobb áldozatot hozzák, gyermekeiket, a természetes gondozó nélkül hagyják hátra. A mikor az első fegyverdörrenés figyelmeztetett, hogy a béke ideje lejárt és az emberek millióinak testével kellett a betörő ellenség útjába sorompót állítani, nem térhettünk ki többé ama szomorú valóság elül, hogy lesznek olyanok, a kik onnan vissza nem térnek. Az Országos Katholikus Szövetség, mint társadalmunknak hivatott szerve, tehát már a háború kitörésének pillanatában fölismerte azt a kötelességet, mely az atyjukat vesztett árvák nevelése, gondozása és eltartása körül a társadalmat, az állam munkájában osztozva, terhelni fogja, már akkor fölvetette a gondolatot, hogy ezeknek a nevelését valláserkölcsi alapon biztosítani kell. A kormány, nézetünk szerint, nem térhetve ki ez elül, természetesen ezzel a sarkalatos elvvel fog e kérdés megoldásához kezdeni és igy munkájában az egyes felekezetek támogató közreműködésére számit. A magyar katholikus társadalomra tehát nagy feladatok várnak, a melyeknek sikeres megoldásával nemcsak a hősök megdicsőült emlékének, hanem a nemzet és az egyház elsőrangú érdekeinek is tartozunk. Az Országos Katholikus Szövetség a benne egyesült katholikus szervezetekkel, igy különösen a Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetségével, a Katholikus Leányok Országos Szövetségével, a Katholikus Patronage Egyesülettel és az Országos Katholikus Növédő Egyesülettel karöltve már megtette az első lépéseket és egy országos bizottság kijelölésével a hadiárva gondozás szervezetének kiépítését megkezdte. Tekintettel arra a körülményre, hogy az összeírás hatósági utón fog történni, a nyilvántartás alapvető munkálatait, előreláthatóan, készen fogjuk megkapni. Az árvák elhelyezésének, gondozásuk ellenőrzésének és a vallásos nevelésükre való felügyeletnek kötelessége azonban ránk hárul. Ma még részletekbe menő ismertetésekkel korán volna foglalkozni, de itt az ideje ama tény megállapításának, hogy a katholikus társadalom e nagy cél szolgálatában, teljes erővel, részt kíván venni és ehhez a munkához már előzetesen kéri valamennyi katholikus hathatós támogatását. A inig pedig az országos munka az egész vonalon megkezdődnék, a minden téren megnyilatkozó áldozatkészség irányításában kérjük közreműködésüket: A hadi árva gondozására vállalkozó intézetek, mind azok, a melyek már az árvaügy terén azelőtt is tevékenységet fejtettek ki, mind pedig azok, a melyek a háborúval ütött sebek gyógyítására alakulnak, hatályos segítségre szorulnak. Kérjük tehát, hogy mindenki figyelmét erre fölhívni, őket az adakozásra buzdítani, gyűjtés vagy más alkalmas módon adományaikat átvenni, ünnepségeket, hangversenyeket, közművelődési estéket stb. rendezni és az erre a célra esetleg már befolyt, vagy az ezután gyűjtött és érkező összegeket az Országos Katholikus Szövetség címére megküldeni mél- tóztassék. A haza jövője és a saját becsületünk követeli, hogy a hősök árváit el ne hagyjuk! Él bennünk a meggyőződés, hogy minden dicséretes külön árvamozgalom mellett, mind a klérus, mind pedig a katholikus közönség ezt az országos mozgalmat, mely magában foglalja az árvaügyre vonatkozó minden törekvésünket, a leghathatósabban fogja karolni. Kiváló tisztelettel Zichy János elnök. Dr. Zsenibery István Hindy Zoltán ügyvezető alelnök. igazgató. HIRDETÉSEK jutányos áron felvétetnek.
