Északkeleti Ujság, 1916 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-12 / 33. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. ___________________________33-ik szám. & háború és a gyermekek. Lépten nyomon hallatszik a panasz, hogy a gyerekek . . . hja, a gyerekek ugyancsak elromlottak a háború folyamán. Lépten-nyomon látható is, hogy a panasznak igaza van. A gyerek-erkölcsök megkoptak a suhancokéval együtt. A gyerekvirtus bárdolatlansággá, a gyerekfürgeség és játékos kedv neveletlenséggé fajult. Amiben az egészséges gyermek energiája kitört, a csintalanság, oktalan csinytevésekké, vagyonrongálássá, eldurvultsággá változott. Igaz, a szülök nagy része oda van. Az is igaz, hogy a megváltozott körülmények között az iskola nem teljesítheti úgy nevelő és jellemképző föladatait, mint áldott jó békeidőben, amit annyiszor sóvárgunk vissza. Az is igaz, hogy a gyermek, a suhancgyermek bizonyos fokig az életben segítőtárssá, kenyérkereső munkássá vált, ami az önbizalmát nevelte és ez az önbizalomnak ez a faja helytelen kinövéseket és hibás gyümölcsöket is termel. Termel bevert ablakokat magánházaknál s a kereskedők boltjainak drága üvegein egyaránt, termel az estet már jól túlhaladt órákban kósza gyerekcsapatokat, akik a becsöngetéseken kívül a mindent mindenáron való megrongálás sportját űzik, ha iehet, apró lopásokkal keverve. Nappal is meg van a boltajtóba való kőhajigálás s nem egyszer az állami fogyasztási adójövedelmek fénypontja : a bepálinkázott gyerek. Mit csináljunk? Rántunk egyet a váliun- kon s azt mondjuk: — hát a háború ! Igen hiszen mindnyájan úgy véljük, hogy a háború után, ha az erélyes intézkedésekhez lesz elegendő végrehajtó közeg is, meg fog változni ez. De addig is, mi lesz. Ez a gyermekepidemia egyre tovább fajul. Hiszen ennél az apró bűnöző társadalomnál már a harctérről rokkantán vagy idegbetegen hazakerült szegény vitézeink .utcahosszat való kigun> olása is föl van a napirendbe véve. Nemcsak apró csinytevések történnek, nemcsak apró gyümölcslopások, hanem apró rablók által elkövetett rablások is. Állatkínzóvá válik a gyerek, ha a kocsi lóhajtó bakjára kerül s ez az eldurvult szenvedélye éppen látható a szegényes ócska szekéren, mint a magyar királyi posta színeit viselő kocsin. Tudott dolgok. Középiskolai értesítőkben is panaszkodnak igazgatótanárok az ifjúsági erkölcs elsatnyulása felől s ha ez a középiskoláknál igy van, mi legyen akkor az utcán. A gyerek előtt tekintély, ha valaki megpróbálja rendre inteni, durva visszafeleseiést és szidalmakat kap érte cserébe. Még a katonasághoz kerülteknél sincs ez mindig másként. Mindenki olvashatta egy ezredesnek a városa hatóságához irt levelét, ebben a levélben ezt a passzust: „a két év alatt elfajult ifjúság nálunk komoly, Nyújtja a képet egy öreg közkatonának. Az is nézi, nézi. Billent féloldalt a fejével. — Ilyen forma is löhetött. Ki ért rá akkor széjjelnézni ? Csata: csata. A kisasszony kérdezi: — A vitéz ur ott volt? — Hát — mondja az ember. — Akkor, — folytatja a kisasszony — ez nagyon szép kép a családi szobában, örök emlékül. Ezt tessék megvenni, igen ajánlom. Szép kép és művészi kivitelben, kérem. Az öreg katona visszaadván a képet, mondván: — Nem vöszöm, én kérőm. Elég volt azokat egyször látni, nemhogy még a szoba falára is fölagassam. Azután elmosolyodva teszi! — Hanem tudja, ha majd azt a képet áruli amelyikön a királyok mög a császárok mind szerbuszolnak egymással . . . aztat a képet majd mögvöszöm. — Akkor — mondja elszomorodva a kisasszony — sokáig kell nekem várni arra, amig én magával üzletet csinálok. A katonák az asztalra könyökölve, szóta- lanul nézik az asztalt. Azután egy ember már nem állhatja meg, de elsóhajtja a mondást. — Csak félóra hosszáig lőhetnék én guta... idősebb altisztek tanítása alatt használható elemmé válik.“ Még tehát a honvédelem is kárát érzi ennek az erkölcsi defektuzációnak. Apró lacibetyárok a piacokon valóságos fiók Rózsa Sándor bandákká gyakorolták ki magukat. Már nem is lopás, hanem támadásos rablás, amit az árusító ellen csinálnak. Ha utánok szalad, készenlétben áll a másik banda, hogy az önzetlen hagyott holmit megrohanja. Látott dolog ez, nem tréfabeszéd. Az utón, a város szélső házain kívül megrohanják a kocsit, amit a falusi asszony hajt s igyekszenek a saroglyábán fölforgatni a kosarakat, hogy a gyümölcs az útra hulljon. Ha az arrajáró közbelép, szétrebbennek, a másik pillanatban már megint együtt vannak, hogy szidalmak kíséretében hajigálják meg a közbelépőt. Azt kérdezi az asszony a kocsiról: — Hát ezt érdemlőm én azért, hogy az uram katona ? Hát azért hozzam én be a termést a piacra? S erre a a kérdésre az apró rablóbanda kövei felel. Hja háború van, kevés a rendőr. De hát uram Isten, meddig tartson ez igy. Az erkölcsi romlásnak csak mélységei vannak, abban csak lefelé lehet csúszni. Kevés a rendőr, itthon a aki van, az is legnagyobbrészt nem közbiztonsági szolgálatban, hanem más egyéb funkcióban, íróasztal mellett. Jó dolog, hogy erre is beválnak, de hát még sem ez volna a szolgálatuk. Mikor már a közönségtől kezdve a középiskolai igazgatón át az ezredparancsnokig megállapítják az ifjúságnak az erkölcsökben való fokozatos rongálódását, csak kellene erről is tenni valamit. Mert majd a harctérről hősi honvédő küzdelem után hazatérő apák nem ismernek rá a gyermekeikre. a------------------——------------->— ( Ad akozzunk a Vörös Kereszt Egylet g nagykárolyi fiókjának, | SS ----------------------------------------------_------- % Ne veljük kereskedőknek . a hadiárvákat! A magyar társadalom egy jótékony akciót sem karolt még fel olyan melegen, mint a hadi árvák ügyét. A magyar iparosok, kereskedők, magánosok egymás után jelentkeznek a hadiárvák nevelésének elvállalása végett. S azok a jóltevők is szaporodnak, akik a hadi árvákat örökbefogadással mentik meg a jövő élet számára. A hála, amely a hadiárvák fejlődésében és életretermettégükben fog mutatkozni, nem fog elmaradni és embertársaink jószívűségét már ma is megtalálja az őket megérdemelt elismerés. Azonban a hadiárvák szánra szaporodik. S mivel igen sok hadiárva mutat készséget arra, hogy kereskedői pályára lépjen, a debreceni kereskedelmi és iparkamara elismerésre méltó felhívást intéz most kereskedőinkhez e tárgyban. A felhívás a következő: Felhívás a kereskedőkhöz ! A háború folyamán minden alkalommal beigazolta a kereskedő világ, hogy részt vesz a nagy küzdelemben, mely a haza javát célozza és a felszabadító hadsereg támogatására siet. A háború a nagy anyagi áldozatoktól eltekintve — sajnos — óriási emberáldozatot követel és hősi halált halt katonáink hátrahagyott gyermekeinek száma is nagy arányokat ölt. Minthogy vannak oly hadiárvák, kik a kereskedői pályát választanák életpályául, azon kéréssel fordulunk a nemesszivü kereskedőkhöz, hogy ilyen hadiárvák tartására és kiképzésére vállalkozzanak. Szentül megvagyunk győződve, hogy derék kereskedőink ez esetben oroszlánrészt kérve, segítségére lesznek az ily hadiárváknak. A kiképzésre és eltartásra vállalkozók ebbeli szándékaikat akként jelezzék, hogy megnevezzék mily nemű korú és vallásu hadi árvát óhajtanak. HIRDETÉSEK jutányos áron felvétetnek. HÍREK. A halál csontkeze nemcsak a harcmezőkön, hanem itthoni társadalmunkban is bőségesen arat. Hétről-hétre társadalmunk egy kiválóságát kell elparentálnunk. F. hó 9-én Baudisz Jenő. Nagykároly közéletének egyik érdekes egyénisége hunyta le örökre szemét. Baudisz Jenő vármegyei árvaszéki ügyész 63 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult évtizedeken át szerkesztője volt a Szat- mármegyei Közlönynek s anedoktázni szerető jeles tollával közismert névre telt szert. Kitűnő szónok is volt, aki ünnepélyes alkalmakkor, temetéseken egyszerű, szívből jövő magyaros szavaival mindenkor magával ragadta hallgatóságát. Fiatalabb korában élénk részt vett a megyei, városi és társadalmi mozgalmakban. Érdekes, magyaros egyénisége sokáig pótolhatatlan lesz a vármegyei közéletben, ahol az árvák ügyeinek volt hozzáértő, alapos jogi referense. Temetése f. hó 11-én a róni. kath. szertartása szerint impozáns részvét mellett ment végbe. A vármegyei, városi tisztikar, az ügyvédi kar teljes számban jelent meg elhunyt kartársa tisztességén. A halálesetről a gyászoló család a következő jelentést adta ki: Baudisz Janka testvérhuga, Majos Károly testvéröccse, a maguk, az alulirt és a nagyszámú többi rokonok nevében is a gyászoló szív legmélyebb fájdalmával jelentik forrón szeretett testvérbátyjuk, a gyöngéd ideiglenes gyám, jó rokon és hü barát Baudisz Jenő ügyvéd, Szatmár.- megye árvaszéki ülnöke és elnökhelyettese, utóbb árvaszéki ügyész, tb. főügyész becsületben eltöltött életének 63-ik évében f. hó 9-én reggel 6 órakor hosszas, megnyugvással tört szenvedésteljes betegség és í halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urban való el- hunytát. Drága testvérünk földi részei f. hó 11- én d. u. 4 órakor fognak a röm. kath. egyház szertartása szerint a'gyászháztól (Ver- bőezy-utca 39. sz.) a mesterrészi temetőben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig f. hó 12- én d. e. 8 órakor fog a helybeli róni. kath. plébánia templomban a Mindenhatónak bemu- tatíatni. Nagykároly, 1916. augusztus 9. Áldás emlékére 1 Béke bóráira! Kávás! László gyámfia. Özv. Sütő Józseíné, Baudisz Amália nagynénje. Id. Strohmáyer Antal nagybátyja. Majos Károlyné, Majos Ilona, sógornője. Dr. Kalvdy József sógora. Mafos': László, Majos Jenő unokaöccsei. Sallay Gáborné, Kalydy Irén unokahugai. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága augusztus hó 11.-én tartotta meg Csaba Adorján főispán elnöklété alatt szokásos havi ülését. Az ülésen a szakelőadókon kivüF 'megjelentek: dr. Böszörményi Emil, dr. Falussy Árpád, Jármy András, Tóth Móric és dr. Veízák Ede bizottsági tagok. Elnöklő főispán megnyitójában kegyeletes szavakkal parentálja el Baudisz Jenő vármegyei árvaszéki ügyészt. Indítványára a bizottság az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. A terjedelmes alispáni jelentést dr. Péchy István vm. főjegyző olvasta fel, mely szerint az aratás a megyében teljesen befejezést nyert, a cséplés pedig most van folyamatban. A jelentéssel kapcsolatban felszólal dr. Falussy Árpád biz. tag s a katonai requirálás egyes túlkapásait teszi szzóvá. Kisgazdák panaszolják, hogy a requirálók a tavalyi búzával együtt az idei termést is elviszik, azzal az indokolással, hogy a tavalyi búzát az ideitől nem tudják megkülönböztetni. Alispán válaszában kijelenti, hogy intézkedett ez ügyben, úgyszintén intézkedett a csanalosi incidens dolgában is, ahol a requiráló kirendeltség parancsnoka meg nem engedhető brutális módon lépett fel a községi elöljárókkal s a lakossággal szemben. A hatalomtól megrészegedett hadnagyot távirati kérelmére a honvédelmi miniszter kicserélte. — A szamoskrassói gyógytárt a bizottság Zsigmond Sándornak adományozta. — Dr. Czukor Lajos h. vm. főorvos, mint közegészségügyi előadó jelenti, hogy a vármegye közegészségügye kedvezőnek mondható, jelentékeny ragály nincsen. A gyermekhalandóság azonban nagy, minek oka a szülők nagymérvű elfoglaltságában és az orvoshiányban keresendő. A műszaki főtaBaudisz Jenő.
